Az év utolsó előtti külföldi egyvelegét egy burgundi crémant indítja, majd főleg osztrák borok uralják a fehér térfelet. Rosé és vörösbor most arányaiban kevesebb fért a válogatásba, amelyet egy Madeira-kvartett zár.
Az év utolsó előtti külföldi egyvelegét egy burgundi crémant indítja, majd főleg osztrák borok uralják a fehér térfelet. Rosé és vörösbor most arányaiban kevesebb fért a válogatásba, amelyet egy Madeira-kvartett zár.
Az aktuális magyar egyvelegben a nyár végén és az ősz első felében kóstolt borok kaptak helyet, sok balatoni és tokaji fehér, valamint rosé-k és könnyű vörösek innen-onnan, egy évjáratos pezsgő és két édes tétel foglalja keretbe a válogatást. Valószínűleg lesz még egy mini egyveleg, a szokásos ünnepi dömping előtt.
Hosszabb kihagyás után itt egy újabb nagy fajtakóstolóról készült beszámoló. Október végén 2021-es rajnai rizlingeket vettünk górcső alá, hazai pályáról és külföldről vegyesen válogatott mezőnnyel. Az alapkoncepció az volt, hogy 3 hazai borvidék bora mérkőzzön meg 3 osztrák, illetve 3 német borvidék rajnai rizlingjeivel, kiegészítve 2 újvilági borral. Végül egy utolsó pillanatban egy negyedik német borvidék borával vált teljessé a 2021-es csapat.
Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.
Rég nem látott vendéget köszönthetett a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozata, amikor október közepén ifj. Szepsy István látogatott el a Bortársaság Parlament emeleti kóstolótermébe. A Szepsy Pince évtizedek óta a borvidék egyik meghatározó pincészete, mind a száraz, mind az édes borok terén úttörő szerepet vállaltak. A fókuszban hosszú ideje a száraz furmint és az aszú áll, előbbiekből parecellaszelekciók, az aszúkból dűlőszeleciók helyezkednek el a szortiment csúcsán.
A pincénél folyamatban van a generációváltás, de ahogy ifj. Szepsy István elmondta, édesapja a háttérből még mindig aktívan kiveszi a részét a pincészet életéből, viszont most már megteheti, hogy ő csak azokkal a munkafolyamatokkal foglalkozzon, amelyekkel tényleg szeretne.
Jelenleg 54 hektár szőlővel rendelkeznek Szepsyék, ebből 3 hektárt kutatási célokra és szaporításra használnak, 11 hektárról - ahol 2016 után telepítettek szőlőt - pedig más név és címke alatt készülnek borok.
Ifj. Szepsy István komoly sort mutatott be, amelynek gerincét a 2021-es dűlős furmintok alkották, köztük 3 parcellaszelekcióval, majd a sorban eredetileg is szereplő két édes bor után meglepetésként még egy régebbi évjáratú aszút is kóstolhattunk.
Egy hetünk van hátra Márton-napig, de már itt is vannak az idei első újborok. Még csak egyet kóstoltam a 2024-es évjáratból, az viszont telitalálatnak bizonyult. A Balaton déli partján tevékenykedő Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet először készített bort a rezisztens solaris fajtából 2024-ben és az eredmény még őket is meglepte. A fajta aromás, jó cukorgyűjtő képességgel rendelkezik, ugyanakkor savait is szépen megőrzi, így aztán komolyabb borok készítésére is alkalmas. Az a kevés solaris, amit eddig kóstoltam, valóban ebben a szellemben készült. Most viszont kiderült, hogy remek újbor is palackba zárható a fajtából, remélem, hogy lesz folytatása. Soha rosszabb első bort az új évjáratból!
A mai párost két spanyol syrah alkotja a 2020-as évjáratból. A fajta több spanyol borvidéken is jól érzi magát, talán gyakrabban landol házasításokban, mint amennyi fajtabor készül belőle, de azért erre is van példa. A Jumilla-ban tevékenykedő Bodegas Luzón és a Navarra-ban dolgozó Chivite Family Estates borai kerültek egymás mellé.
A Rosé Champagne a Bortársaság Borsuli esemény sorozatának egyik idén debütáló kóstolója, tovább gyarapítva a buborékos italokra fókuszáló témákat. A választás nem véletlen, a világszerte csökkenő borfogyasztási adatok közepette a rosé Champagne népszerűsége töretlen.
A kutatások szerint a rosé Champagne nem a mai divat szülötte, hanem jó 250 éves múltra tekint vissza, bár minden bizonnyal egészen más volt az akkori termék, mint a ma kóstolható pezsgők. A 18. században más fajtákkal is dolgoztak, mint ma - chardonnay-t például nem használtak -, és a technológia is változott. Az első rosé Champagne a legújabb felfedezések szerint a Ruinart pezsgőháznál készült, 1764-ben, korábban a Veuve Clicquot 1775-ös rosé-ját tekintették az első rosé Champagne-nak. Azt jótékony homály fedi, hogy az újdonság létrejötte csak egy véletlen "baleset" eredménye, vagy szándékos kísérlet volt, bár valószínűleg az előbbi, a hosszabb áztatásának köszönhetően. Az újonnan felfedezett dokumentumok szerint a Ruinart-nál egy 120 palackot tartalmazó doboz felét írták le úgy, mint "Oeil de Perdrix", ami a rosé borok színére használt kifejezés, a frissen kilőtt fogoly szemének rezes színére utal. A 18. század végén terjedt el a rozet kifejezés, ebből alakult ki a ma is használatos rosé.
Rosé champagne többféle technológiával készülhet, ezek egyike, amikor kész vörösbort adnak a fehér alapborhoz a második erjedési fázis előtt. A másik, ritkább módszer, amikor a kék szőlőből saignée technológiával rövid áztatással rosé alapbort készítenek (a mi sorunkban ilyen tétel nem szerepelt, de így készül pl. a Laurent-Perrier Rosé). Az első rosé Champagne-ok valószínűleg saignée módszerrel készülhettek, majd 1818-ban Madame Barbe-Nicole Clicquot adott először vörösbort a fehér alapborhoz a Veuve Clicquot-nál és a módszer forradalminak bizonyult.
Az ősz igazi borkóstoló főszezon, Budapesten ráadásul egymást érik a borkereskedések portfólió bemutatói. Sajnos ezek legnagyobb részére különböző okok miatt nem jutottam el, de október közepén a DemiJohn portfóliókóstolójára végre el tudtam menni. A Póta Richárd nevével fémjelzett kereskedés főleg kisebb, természetközeli módszerekkel dolgozó hazai pincészeteket képvisel. A Workshop-ban megtartott kóstolóra húsznál is több termelő hozta el borait meg, nekem 9 pincészet standjának meglátogatása fért bele az időmbe.
Újabb tokaji téma következik, ezúttal a Bott Pince, és az Exczellencziás névre hallgató boruk legújabb évjárata szolgáltatja az indokot az írásra. Az már szinte hagyomány, hogy Bodó Judit és Bodó József az Exczellencziás megjelenése köré valamilyen extra eseményt komponál. 2022 őszén még a tavaly tragikus módon elhunyt Szűcs Ferenc társaságában a Figi és Lipike teraszán koccintottunk a 2019-es Exczellencziással. Azóta eltelt két év és megjelent a 2021-es kiadás. A kötetlen hangulatú bemutatónak ezúttal az Essence Delicates adott otthont, ahol a rendezvény apropóját adó tétel mellett több Bott bort is meg lehetett kóstolni.
Több régi ismerős is befutott a délután-este folyamán, beszélgetés közben a borok kevesebb figyelmet kaptak, de a papírra vetett pár szóból és az emlékekből megpróbáltam összekalapálni valamiféle kóstolójegyzetet.
A kerház utódjaként üzemelő Grand Tokaj évek óta stabil minőséget produkál, erről blogunk archívuma is méltó módon tanúskodik. Az állami gigapincészet a sötétebb múlt után úgy látszik, stabil pályára állt, már a borok minőségét illeti, a többiről ugyanis releváns közgazdasági ismeretek hiányában nem tudok nyilatkozni. A kínálat alapjának számító száraz furmintot volt szerencsém sok évjáratban kóstolni, mégis többször hagytam szó nélkül, mint ahányszor megemlékeztem róla ezeken a hasábokon. Ismereteim szerint ez, a '22-es számít a bor aktuális évjáratának, amely szépen illeszkedik a pince sormintájába: stabil, biztos választás mindenkinek, aki ebben a kategóriában nézelődik.
Külföldi dűlőpárossal folytatódik a sorozat, két zöldveltelini került egymás mellé, Ausztria leghíresebb borvidékének legnagyobb termelőjétől, pontosabban termelőszövetkezetétől, a Domäne Wachau-tól. A szövetkezet több, mint 150 hektárnyi organikusan művel területről készíti borait, így természetes, hogy ők készítik a legtöbb dűlős bort a borvidéken. Igyekeztem két különböző adottságokkal rendelkező termőhelyről kiválasztani a két bort, így esett a választás a Kaiserberg és a Pichlpoint dűlők boraira.
Nemrég két 2021-es Kikelet bort kóstoltunk ungert és rszabi társaságában. A Lónyai dűlő neve már szinte teljesen összeforrt a hárslevelű fajtával a Kikelet Pincénél, míg a Farkas dűlő általában remek furmintokkal szokott megörvendeztetni minket. Berecz Stéphanie szerint a 2021-es év szép, hosszú érlelésre is alkalmas borokat adott. Most két palack erejéig megnéztük, hol tartanak a palackban 3 évvel a szüret után.
A Bio Cantina Orsogna Olaszország egyik legnagyobb szövetkezeti alapon működő borászata, egyben az ország legnagyobb bio szőlőtermelője. A szövetkezetet Abruzzo régióban, Orsogna városkában 1964-ben alapította 35 termelő, ma mintegy 450 tagot számlálnak és 1500 hektárnyi területtel rendelkeznek. A teljes szőlőterület bio művelés alatt áll, a területek felét Demeter tanúsítvány birtokában, biodinamikus módon művelik. Évente két és fél millió palack bort készítenek, ennek 70%-a exportra megy, legalább 30 oszágba szállítanak. A szőlőültetvények legnagyobb részén, kb. 30%-án montepulciano szőlőfajta terem, ezen kívül trebbiano d’abruzzo, sangiovese, malvasia, chardonnay, moscato, és helyi fajták - passerina, cococciola és pecorino - teremnek a dűlőkben.
A borászat portfóliója számos termékcsaládot és megszámlálhatatlan bort ölel fel, én most az itthon is elérhető Orsogna Lunaria márka négy borával ismerkedtem meg közelebbről.
Az aktuális egyvelegben olasz bubis borok, francia rosék, osztrák, olasz és spanyol fehér- és vörösborok mellett akadnak francia, német, portugál, újvilági és horvát tételek is.
Minden valamire való villányi pincészetnek van (legalább) egy zászlóshajó cuvée bora, ami általában bordeaux-i fajták házasításából áll (Gere Kopár, Bock Bock Cuvée, Tiffán Cuvée Carissimae - csak, hogy a legrégebbről ismert klasszikusokat említsem), szinte önálló márkanévként funkcionál, stabilan majdnem minden évben elkészül, széles körben elérhető, ugyanakkor árazásával és minőségével mindenképpen a prémium kategóriát célozza meg. A Sauska borbirodalom villányi egysége annyit csavart a recepten, hogy nekik nem egy, hanem két ilyen zászlóshajó boruk van. A Cuvée 7-ből évek óta készül egy Villány és egy Siklós névre hallgató kiadás, amelyek a Villányi borvidék két alkörzetét hivatottak bemutatni. Mindkét bor a három fő bordeaux-i fajtából áll össze, de a Cuvée 7 Siklós gerincét a merlot adja, míg a Cuvée 7 Villány a cabernet sauvignon-ra építkezik.
A Cuvée 7 új évjáratának megjelenését mindig külön promóciós ajánlatok, kóstolók kísérik, így kóstolhattam meg én is a most debütáló 2020-as Cuvée 7 Siklóst és Villányt az egyik Bortársaság boltban. Pár percet töltöttem el a két borral, mindkettő fiatal még, messzemenő következtetéseket nem merek levonni, de a tapasztalatokat és némi háttérinfót azért megosztanék.
A szeptemberi, újonnan érkezett fehérborokat bemutató sétáló kóstoló után egy kisebb, tematikus esttel folytatódott a Bortársaság eseménysorozata. A Corvin Sétányon található üzlet adott otthon ezúttal a mini sétálókóstolónak, amely a tolcsvai Oremus borait vonultatta fel. Kindl Róbert birtokigazgató és ifj. Bacsó András is ott volt a kóstolón, az este megnyitása után a két szakember röviden bemutatta, hogyan vezetett útjuk az Oremushoz, majd a tömegben elvegyülve kötetlenül lehetett velük tovább beszélgetni.
Újabb - számomra - eddig ismeretlen névvel és pincészettel ismerkedtem meg a 075 választékából, méghozzá egy remek bornak köszönhetően. A 7/7 azaz Hetedhét) Pince a Soproni borvidék kőszegi körzetében tevékenykedik, ahol generációk óta foglalkoznak szőlőműveléssel. Jelenleg egy közel 1 hektáros területen dolgoznak Lukácsháza és Pöse környékén kékfrankos, zweigelt, merlot és pinot noir fajtákkal, 2022-től minősített biogazdálkodást folytatnak. Tömő Szabolcs eredeti szakmája fogtechnikus, amelyet ma is maximális odaadással végez. A szőlőművelés - és a pici birtok egy része - családi örökség, majd a borosgazda egyre nagyobb elánnal vetette bele magát a borkészítésbe és a vendéglátás terén is vannak tervek. A pincészet 2021-es merlot-jával kezdtem az ismerkedést.
Szeptember utolsó hétvégéjét baráti körben a Badacsonyi borvidéken töltöttem és szombat délután-este tettünk egy kört magán a Badacsonyon is. A bortúra amolyan ad hoc jelleggel alakult, a Kisfaludy háztól lefelé haladtunk, előzetes tervek nélkül, a badacsonyi Pláne teraszán zártuk a kört.
A négy állomáson tizenhárom bort sikerült megkóstolni/meginni, plusz egyet még az indulás előtt a szálláson. A túra jellegéből fakadóan nem nagyon jegyzeteltem, inkább csak emlékezetből vetettem papírra utólag rövid benyomásokat és zárójeles pontszámokat.
Tervezem már egy ideje, hogy az évek alatt összegyűlt Bott Pince Csontosokat egy vertikális sorban megkóstoljuk, mindig hálás téma ez, utoljára a Tokaj Magic keretében volt erre lehetőség (2020-ban a COVID előtti utolsó borkóstoló volt). Öt évjárat sorakozott fel nálam, Táncoló Medve barátunk kiegészítette a sort egy palackkal, ráadásnak - vagy inkább felvezetőnek - hozzácsaptunk három évjáratnyi Bott Kulcsár -t és össze is állt az egész estét betöltő program.
Santorini szigete világszerte híres a gyönyörű naplementéről és a fehérre meszelt házakról, amelyek szinte világítanak a vulkanikus sziklákon, de mostanában a sziget sajnos inkább a tömegturizmus kapcsán került be a híradásokba. Borászati szempontból Santorini igazi unikum, ahol egy speciális termőhely és egy szőlőfajta - az assyrtiko - együttállása különleges bort produkál. Az itteni assyrtiko-ról szokás mondani, hogy bár fehér szőlőfajtából készül, mégis szinte vörösborként viselkedik, igazi szépségét magasabb hőmérsékleten kóstolva mutatja meg.
Santorini lényegében egy vulkanikus sivatag a tengerben, száraz mediterrán éghajlat, kevés csapadék, erős nyugati széljárás jellemzi. A talaj a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően bazalt, kőtörmelék, száraz vulkanikus homok és hamu és ennek köszönhetően a sziget megúszta a filoxéra támadását is. A szőlőtőkéket a talaj szintjén különleges, spirális kosár alakba formázzák, hogy a széltől megóvják őket, cserébe a meleg, száraz klímának és az állandó széljárásnak köszönhetően a gombás betegségektől nem kell tartani. A szigeten 80%-ban fehér szőlőfajták teremnek, az uralkodó szőlőfajta az assyrtiko, amelyből szikár, élénk savú, sós aromatikával rendelkező száraz borok, "Nykteri" név alatt késői szüretelésű borok és szárított szőlő felhasználásával Vinsanto (nem összekeverendő az olasz vin santo-val) tételek készülnek.
Sajnos nem jártam még Santorinin - remélem, hogy egyszer azért ez is összejön -, de azt legalább már elmondhatom, hogy ittam innen származó bort, az egyik legendás borászattól.
A dűlőpáros sorozat idén Csipkerózsika álmát aludta, de most év végén legalább néhány rész erejéig visszatér. Figula borokat kóstoltam megint egymás mellett, a 2019-es, majd 2020-as évjáratból is szerepelt tőlük két-két olaszrizling a sorozatban. Most két évet ugrottam előre, a 2022-es évjáratra, és a Sóskút mellé ezúttal a Száka dűlő bora került.
Hosszabb szünet után újból együtt a - majdnem teljes - nagy csapat, 2023-ból ismét több dűlős tétel került palackba a Gizella Pincénél. A 2010-es években a dűlőszelektált borok fontos részét képezték a borászat választékának, de a 2020 és 2022 közötti három évben legfeljebb 1-1 ilyen tétel készült, a fókusz átkerült a szortiment stabil alapját képező Gizella Cuvée-re és a recept csiszolgatására. 2023-ban végre három dűlő termése is külön lett lepalackozva, amelyeket nemrég meg is kóstoltam. Adta magát, hogy a 2023-as alap Gizella Cuvée-vel vezessem fel a dűlős triót.
A múlt héten a Heimann Családi Birtok - állítólag első - sajtótájékoztatóval összekötött borkóstolóján jártam a Bortársaság Parlament emeleti kóstolótermében. Az esemény apropója több új bor megjelenése volt, hamarosan a polcokra érkezik a Barbár 2020-as évjárata, a pincészet első bio minősítésű borai, a Heimann & Fiai első bikavér bora, valamint a Barbár fiatalabb testvére, a Barbarossa. A kóstolón volt szó bioművelésről, a két borcsaládról és természetesen az új borokról is.