A dűlőpárok sorozatban tavaly szerepeltek már Figula borok, történetesen éppen ennek a két bornak, a Sáfránkert (akkor Sáfrán) és a Sóskút Olaszrizling, eggyel korábbi, 2019-es évjáratai. Akkor hajszállal a Sáfránkert nyert nálam, most következik a visszavágó a 2020-as évjárat boraival. A rövidke dűlőlírás megtalálható a tavalyi posztban, most csak kóstolójegyzetek következnek.

Figula Sáfránkert Olaszrizling 2020
A két bor közül ennek tompább az illata, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy talán a palack nem volt 100%-os, azzal együtt, hogy TCA-nak egyértelmű jelét nem éreztem. Mindegy. Az illat így is összetett, csak kissé matt. Érett gyümölcsök, trópusi aromák, zöldfűszerek, gyógynövények, citromlekvár. Kóstolva enyhe édességérzet találkozik sós és fanyar aromákkal, a széles savak mellett minimális cserességet is érezni. Trópusi gyümölcsök, citromlekvár, kis keleti fűszer, mandarin, enyhe vasas kútvizes aroma színezi, sokkal bujább és gazdagabb az átlag olaszrizlingnél. Első két nap halványan még egy kis édesfűszer is feltűnt a háttérben, harmadnapra inkább a vasas, sós, fanyarabb aromák erősödtek fel az uralkodó trópusi gyümölcsök mellett. 7p-

Figula Sóskút Olaszrizling 2020
Sokat változott a bor 3 nap alatt, az illat irányváltásait követte az ízkép is. Intenzív, szinte buja, trópusi gyümölcsök, egzotikus jegyek, virágpor, gomba és enyhe sósság. Az alkohol magasabb, mint a másik borban, viszont emez szárazabb érzetű, szép savakkal, talán egy fokkal finomabb és lágyabb textúrával fogad. A sárga húsú és trópusi gyümölcsök mellé citrusok, sós, gombás jegyek társulnak, egy kevéske keleti fűszerrel. Alapvetően nagyon hasonlít a Sáfránkerthez, de talán intenzívebb a trópusi vonal az aromatikában és a gombás jegyek is erősítik a botrytises karaktert. Nagyon gazdag és olaszrizlinghez képest buja bor, néha már szinte túl soknak éreztem. 6p+