Spanyol fehérborok következnek a borpáros sorozatban, ezúttal színtiszta verdejo-k, 2022-ből, természetesen a szőlőfajta helyi fellegvárából, Rueda borvidékéről. A duó egyik tagja a szinte kizárólag csak verdejo-val dolgozó Bodegas Naia azonos nevű bora, amely a pince termékpiramisának közepén helyezkedik el. A másik tétel a több borvidékre kiterjedő Uvas Felices projekt ernyője alatt készül, a helyi veterán Angel Lorenzo Cachazo-val közösen, és az El Perro Verde, azaz a zöld kutya nevet kapta. Az El Perro Verde-t több alkalommal volt szerencsém kóstolni az elmúlt két év során, a Naia szintén nem volt ismeretlen, három és fél éve találkoztam a 2019-es kiadással. A 2022-esek most együtt kerültek az asztalra.
 

Nagy vörösborok után kis fehérek: széles körben, hiper- és szupermarketek polcain is jó eséllyel elérhető és könnyen megfizethető chardonnay-k következnek. Ebben a kategóriában nem kell különösebben izgalmas, világmegváltó élményeket elvárni, kerti partira, házibulira, gyorsan fogyó mindennapi bornak alkalmas palackokra lehet jobb esetben számítani, de persze ilyenekre is nagy szükség van. A beszerzés nálam is ilyen céllal indult, de a palackok beragadtak, mostanáig.

Balatoni, villányi, móri, avagy dunántúli chardonnay-k kerültek egymás mellé a véletlenszerű teszt során.

Spontán alakult így, de a jelek szerint a január első fele nem kis részben a komoly magyar vörösborok jegyében telt. Őszintén bevallom, nem feltétlenül az a kedvenc műfajom, ami a magyar köztudatban leginkább "nagy vörösborként" rögzült, rendszeres vásárlónak sem mondhatom magam, de időről időre meg tudok kívánni ezekből is egy-egy pohárral, és egyébként sem árt képben lenni, hol is tart most a hazai mezőny. Az külön öröm, ha nem engem terhel a szervezés és a borok beszerzése, hanem csak csendes megfigyelőként lehet kóstolni és levonni a tanulságokat. Szóval, az történt, hogy a Takler Regnum sikerén hirtelen felbuzdulva beneveztem a Bortársaság Borsuli "Fine wines - magyar vörösek" borestjére, amely jól ismert borászatok neves borait vonultatja fel.
A nemzetközi boros sorozattal ellentétben ennek az eseménynek nincs fehérboros párja - bár szerintem már csak kísérletnek is érdekes lenne megpróbálni egy magyar fehérboros sort összeállítani -, de tény, hogy kis hazánkban sokkal inkább vörösborokból sikerült már-már önálló márkaneveket faragni. A Bortársaságnál ezekből válogattak ki néhányat a kóstolóra.

Egy kiváló ár-érték arányú hiperes spanyol vörösbor következik a "Tegnap ittam" rovatban. A Művelt Alkoholista veterán szerzője, Németi Zoltán, alias Octopus megelőzött az ajánlással saját oldalán, de mivel mediterrán vörösborból ennél jobb vételt hirtelen én sem nagyon tudok, ezt a kört én sem tudtam kihagyni. Én is kóstoltam és kedveltem a 2017-es elődöt, a 2022-es pedig hűen követi a stílust. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a bort jegyző Bodegas Volver nem kispályás játékos (a borrajongón is szerepelt több boruk), kb. 185 hektárnyi területen dolgoznak Alicante DO-ban és elég széles portfólióval rendelkeznek.

Az első idei borpár külföldről érkezik, a Rhone völgyéből. A Perrin és a Chapoutier két ismert és elismert név a borvidékről, a Perrin család nevéhez kötődik többek között a Château de Beaucastel is. Mindkét pincészet nagyon széles portfólióval dolgozik, én most a termékpiramis aljáról választottam ki két Côtes du Rhône tételt a 2021-es évjáratból. Azóta mindkét tétel esetében évjáratváltás volt, de ezt a kis érlelést valószínűleg meg is hálálták a palackok.

Az év első bejegyzése még egy kicsit a múltba réved, a 2024-es év legszebb borélményeit próbáltam meg egy csokorba rendezni. A szokásos 10-es listát kicsit lazán kezeltem, pontszámok alapján mind a külföldi, mind a magyar boros válogatásba nagyjából egy-egy tucat bor került be, nem éreztem volna fairnek egyik tétellel szemben sem, ha kihagyom a felsorolásból.

(Diego Velázquez "Bacchus diadala" vagy a "Részegek" című festményének képét innen metszettem)