Hosszabb kihagyás után itt egy újabb nagy fajtakóstolóról készült beszámoló. Október végén 2021-es rajnai rizlingeket vettünk górcső alá, hazai pályáról és külföldről vegyesen válogatott mezőnnyel. Az alapkoncepció az volt, hogy 3 hazai borvidék bora mérkőzzön meg 3 osztrák, illetve 3 német borvidék rajnai rizlingjeivel, kiegészítve 2 újvilági borral. Végül egy utolsó pillanatban egy negyedik német borvidék borával vált teljessé a 2021-es csapat.
Az ősz igazi borkóstoló főszezon, Budapesten ráadásul egymást érik a borkereskedések portfólió bemutatói. Sajnos ezek legnagyobb részére különböző okok miatt nem jutottam el, de október közepén a DemiJohn portfóliókóstolójára végre el tudtam menni. A Póta Richárd nevével fémjelzett kereskedés főleg kisebb, természetközeli módszerekkel dolgozó hazai pincészeteket képvisel. A Workshop-ban megtartott kóstolóra húsznál is több termelő hozta el borait meg, nekem 9 pincészet standjának meglátogatása fért bele az időmbe.
Szeptember utolsó hétvégéjét baráti körben a Badacsonyi borvidéken töltöttem és szombat délután-este tettünk egy kört magán a Badacsonyon is. A bortúra amolyan ad hoc jelleggel alakult, a Kisfaludy háztól lefelé haladtunk, előzetes tervek nélkül, a badacsonyi Pláne teraszán zártuk a kört.
A négy állomáson tizenhárom bort sikerült megkóstolni/meginni, plusz egyet még az indulás előtt a szálláson. A túra jellegéből fakadóan nem nagyon jegyzeteltem, inkább csak emlékezetből vetettem papírra utólag rövid benyomásokat és zárójeles pontszámokat.
2020 májusában, a COVID-korszak első hónapjaiban, már a lezárások ingerszegény időszakában érdekes megkeresést kaptam, a magyar borvilág sok más szereplőjével együtt. Az akkor induló badacsonyi Jakab Winery-től a tulajdonos, Jakab Péter és a borászati tanácsadó, Bakó Ambrus a pince debütáló 2019-es pinot noir tételét különböző érlelőedényekben tárolta. Ez önmagában nem szokatlan jelenség, az azonban ritka, hogy a borászat betekintést enged a kulisszák mögé és egy online borkóstoló keretében külsősöket is megkérdez a véleményéről. Természetesen engem is nagyon érdekelt a dolog, nem volt kérdés, hogy élek a felkínált lehetőséggel. Kaptunk 7 db 2 decis üvegcsét, 6 különböző hordóból származó mintával és egy plusz mintával, majd egy videokonferencia keretében lezajlott közös kóstolón próbáltuk meg összegezni a tapasztalatokat.
A kóstoló kétségtelenül nagyon érdekes volt, önmagában mintákról nem nagyon szeretek írni, de most így négy és fél év eltelte után, az egyik lepalackozott tétel kóstolgatása közben felelevenítettem az emlékeket.
A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.
A hirtelen beköszöntő ősszel együtt itthon előkerültek a vörösborok is a hétvégén. Három syrah-t válogattam a Balaton környékéről, a 2019-es évjáratból. Két borvidék - Balatonfüred-Csopak és Badacsony - képviseltette magát a mini sorban, de nem feltétlenül csak emiatt vártam a szőlőfajta háromféle interpretációját, különböző stílusokat, hanem az egyes borászatok miatt is. A sejtés lényegében beigazolódott, a borok is hozták az elvárt színvonalat, úgyhogy jó kezdésnek bizonyult a balatoni syrah trió az őszi-téli vörösboros szezonhoz.
Ha Szászi Endre és dűlős olaszrizling, akkor bizonyára a legendássá vált Kabócás ugrik be, nem véletlenül a magyar borblogok hőskorszakának legünnepeltebb olaszrizlingjei, meg úgy általűban magyar fehérborai közé tartoztak a 2006-os, 2007-es Kabócások. A Kabócás nevét a szigligeti Antal-hegy déli oldalán található Kabócás dűlőről kapta, és azóta is elkészül, amikor engedi az évjárat. 2020 óta viszont kapott egy társat is, a Szent György-hegyről, ez lett az azonos nevű dűlőről szüretelt Rókaluki Olaszrizling, amely a ravaszdi bundájára emlékeztető rőt címkét is kapott.
Az interneten szerint 2020 óta minden évben elkészült ez a bor, nekem az első két évjárat kimaradt (vagy az elsőt kóstoltam, de akkor még csak egy szám állt a név helyén), most a 2022-essel pótoltam a lemaradást.
Nemrég három dél-balatoni rajnai rizlinget kóstoltam együtt, most az északi part volt soron. A Badacsonyi borvidék mellett a Balatonfelvidéken is többen dolgoznak a fajtával, így innen is választottam egy bort. Mindkét borvidékre jellemző a vulkanikus talaj, de itt is érvényes a dél-balatoni boroknál tett megállapítás: kár lenne klasszikus mosel-i, rheingau-i, vagy akár pfalz-i borokat várni ezekről a termőhelyekről. Mindenesetre az északi part borai nálam most összességében véve szebben muzsikáltak, bár az ugyanúg igaz, hogy a három bor ebben az esetben is eltérő stílusban készült.
A tavasz egyik legfontosabb budapesti boros eseménye a 2012 óta a New York Palota épületében megrendezésre kerülő Badacsony New Yorkban kóstoló. A borvidék apraja-nagyja felvonul egy szombat délutánra-estére a fővárosba és bemutatják aktuális boraikat vagy esetleg 1-2 különleges tételt, néhány turisztikai kiállítóval kiegészülve. 2024-ben is mintegy 40 kiállítóval lehetett találkozni, a legtöbb borászat 4-5 tételt hozott magával, széles választékból lehetett meríteni.
Tar Ferinek köszönhetően komoly borsorral indult a húsvéti hosszú hétvége, a tematikát komoly fehérborok szolgáltatták szerte a világból. Feri a finewines.hu kínálatát kiegészítette még néhány magyar tétellel és végül egy vörösbort is csempészett a sorba. Szűk körben ültünk össze a borklub egyik tagjánál (ezúton is köszi! :)), volt idő és hely bőven, hogy átadjuk magunkat a válogatott borok élvezetének.
Európán kívülről ezúttal nem szerepelt egy tétel sem a sorban, de így is nagyon szép ívet írtunk le, egészen Portugáliáig. Tizenkét bort kóstoltunk (ha a borhűtőből bónuszként előkerülő már bontott tételeket nem számoljuk, azok majd egyvelegben kapnak helyet), buborékok nyitották és zárták a remek sort.
A zöldveltelini, azaz grüner veltliner Ausztria egyik zászlóshajó szőlőfajtája, de a földrajzi közelség miatt természetesen nálunk is előfordul itt-ott. Leginkább a Balaton környéki borvidékek, Kunság, Sopron, Mátra, Etyek-Buda, Mór köthető valamennyire a fajtához, bár egyik esetében sem beszélhetünk kiemelt fajtáról. Nem is aratott a fajta olyan zajos sikert sem a fogyasztók, sem a szakbarbárok körében, mint a sógoroknál, feleslegesnek is tűnik az összevetés, de én azért néha "saját jogon" is megkóstolok néhány itthoni darabot, merthogy szeretem a fajtát. A múlt héten két balatoni veltelinit pakoltam egymás mellé, a balatonszőlősi testvérpár Béla és Banditól, valamint a Csobáncon dolgozó Villa Tolnay-tól.
Az idei évben bontott első palackjaimat - ha egy újév napján bontott pezsgőt nem számítunk ide - igazság szerint még az előző év vége felé terveztem kibontani, de aztán átcsúszott a dolog 2024-re, ahogy még sok minden más is. Ha úgy vesszük, most már duplán is késésben vagyok, mert időközben a szóban forgó pincénél évjáratváltás is történt.
Szóval a mai poszt főszereplői Földi Bálint fajtaborai 2021-ből: egy kéknyelű, egy olaszrizling és egy rajnai rizling. Bálint - aki egyben a Sabar Borház borásza is - kis parcellákról készíti borait, a Badacsony környékén, illetve a Szent György-hegyen termő szőlőből. 2021-ben ez a három fajtabor készült, plusz még egy házasítás, a nem túl rég forgalomba került 2022-es évjáratban negyedik fajtaborként a piros bakator lépett színre. Utóbbiból a badacsonyi Pláne Borbárban ittam egy pohárral és nagyon tetszett, ideje lesz megkóstolni a többi 2022-est is, most viszont térjünk vissza a 2021-es fajtabor trióra.
Ha minden igaz, ez az első dokumentált kéknyelű kóstoló a Borrajongó történelmében, jó sokat vártunk vele, de most itt az alkalom. Kéknyelűket egymás mellett tényleg nem szoktam kóstolni, a Badacsony környékén járva, vagy akár a Badacsony New York-ban rendezvényen is inkább a nagyobb merítés részét képezik. Egy ötösfogatra való kéknyelű összegyűlt itthon a 2021-es évjáratból, ezeket néztem meg egymás mellett november végén.
Az idei júliusra tervezett badacsonyi-szigligeti kirándulás sajnos különböző okokból dugába dőlt, de hogy ne múljon el a nyár a tanúhegyek látványa nélkül, augusztus legvégére sikerült egy villámlátogatást beiktatni.
Sike Balázsék badacsonytördemici borbár-étterme, a Nefelejcs az egyik kedves barátoméktól 5 perc sétára esik, ők már törzsvendégek, én pedig az utóbbi 5 évben minden nyáron legalább egyszer csatlakoztam hozzájuk legalább egy gyors kóstoló erejéig. Idén is beugrottunk néhány órára, ez most hat bor megkóstolására és néhány hidegtál elfogyasztására volt elég.
Meghoztam a szokásos negyedéves borpárbajos sorozat aktuális, nyári kiadását, 6x2 borral. A fehérek lesznek többségben, ahogy nyáron általában és - bár eredetileg nem terveztem - egy rosé páros is horogra akadt, vörösborokból pedig igyekeztem könnyebb tételeket válogatni.
Ha nyár, akkor sauvignon blanc, így a borpár(baj) sorozat nyári különkiadásában sauvignon blanc duók következnek. Magyar és külföldi párosokat válogattam össze termőhely és/vagy stílus szerint összepárosítva, áprilistól júliusig 9x2 bor gyűlt össze végül, hazai pályáról többnyire a 2022-es, külföldről nagyrészt a 2021-es évjáratból.
(A fenti fotót innen kölcsönöztem.)
Badacsonyban több új borászat bukkant fel az utóbbi években, az idei Badacsony New York-ban alkalmából néhányukkal megismerkedtem. Az Illés Bor (nem azonos az Edvi Illés Borászattal) szintén egy új név számomr és mint kiderült, valóban nem túl régen fogtak bele a borászkodásba. Az Illés család már több, mint tíz éve készít bort saját fogyasztásra és a barátoknak a badacsonytördemici kékfrankos ültetvényükről. 2020-ban négy hektár területet vásároltak és Káptalantóti mellett megkezdték a családi borászat felépítését, majd tovább bővítették a birtokot. Ökológiai termesztés előtérbe helyezésével és a badacsonyi tradicionális borkészítés módszereit kombinálva dolgoznak.
Két olaszrizlinget kóstoltam a borászattól - Nádasi Andrásnak köszönet a lehetőségért -, egy 2021-es és egy 2022-es tételt, amelyek nagyon különböző stílusban készültek.
Már lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy a Badacsonyi borvidék színe-java egy napra a New York Palotába költözött, nekem csak mostanára sikerült összrendezeni a jegyzeteimet. Az immár tizenkettedjére megrendezett Badacsony New Yorkban közel 40 kiállítót vonultatott fel a megszokott helyszínen. A borászatok mellett szálláshelyek, vendéglátóhelyek, programhelyszínek és egyéb szolgáltatók is képviselték a régiót, itt most azonban természetesen a borokról lesz szó.
(Vihar előtti csend, az első látogatók)
A meleg idő beköszöntével itt a friss, üde fehérborok szezonja, a május egyébként is a sauvignon blanc hónapja (International Sauvignon Blanc Day, stb.), bontottam hát én is egy sauvignon-t. Sike Balázs egyre nagyobb hangsúlyt fektet a saját név alatt futó, a terroir kifejezését célzó borokra, de a Skizo jól bevált alapszériás tételei sem merülnek feledésbe. A könnyed, jól iható reduktív borok mindig hozzák a kötelezőt, nálam a sorozatból a sauvignon blanc a favorit (a borásznak is nagy kedvence a fajta), ennek a 2022-es évjáratáról lesz ma szó.
A múltkori, külföldi édes borokat felvonultató írás után ezúttal hazai pályáról hoztam édes borokat. Három, különböző borvidékekről - Tokajon kívül -, különböző szőlőfajtákból, különböző évjáratokból készült magyar édes tételt válogattam, amelyek stílusban is eltérnek egymástól.
A trió tagjai: egy édes rajnai rizling a Badacsonyi borvidékről, egy zeusz a Balatonfüred-Csopaki borvidékről és egy hárslevelű Egerből.
A syrah a világ egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb szőlőfajtája, ültetett terület szempontjából a maga 190000 hektárjával a kékszőlők közül csak a cabernet sauvignon, a merlot és a tempranillo előzi meg. Dél-Franciaország, közelebbről a Rhone-völgy és Ausztrália valószínűleg a két legismertebb termőhely, de alig van olyan klasszikus bortermelő ország, ahol nem találkozunk vele. Magyarországon mintegy 320 hektáron termelik, legnagyobb területen az Egri borvidéken és a Villányi borvidéken, de Szekszárdon, a Balaton partján és Sopronban is többen foglalkoznak vele és már olyan meglepő helyeken is kísérleteznek vele, mint Somló és Tokaj.
Egységes magyar syrah sílusról aligha beszélhetünk (bár kis túlzással ez nagyjából minden nem illatos fajtára igaz), de így legalább mindenki találhat kedvére való bort a hazai választékból. Ad hoc mintavétel következik az itthoni készletből.
Évek óta fix program, hogy összekóstoljuk a Szent György-hegyi 2HA Tabunello névre keresztelt nagy sikerű sangiovese-jét a fajta hazájából, Toszkánából származó borokkal. Tavaly a 2016-os évjáratot szondáztuk meg és két remek Rosso di Montalcino került a Tabunello mellé. Idén ungert és rszabi társaságában tartott évzáró borszeánszunkon - több random módon összeválogatott palack mellett - ismét Montalcino-ból és a Szent György-hegyről érkező, ezúttal 2017-es évjáratú sangiovese-ek adtak egymásnak randevút.
Magyar sauvignon blanc sorokról többször is írtunk már a blog hasábjain, tavaly két részletben (1., 2.), előtte 2017-ben és 2016-ban, és olykor vegyes hazai-nemzetközi merítésre is sor került. Most itt egy újabb magyar válogatás. Ennek a kóstolónak is késő tavasszal vagy nyáron lett volna inkább az ideje, de talán így szeptember elején sem túl késő még friss sauvignon blanc-okat kortyolgatni. Hét borvidék nyolc bora került egymás mellé a sorba, Szekszárdtól Tokajig.
Amióta az egyik barátom a nyarak nagy részét családostul Badacsonytördemicen tölti, kézenfekvő és állandó program lett a Skizobor, illetve Sike Balázs Pincéjének meglátogatása (2019, 2020, 2021). Idén kicsit nehezen sikerült beilleszteni a badacsonyi kört a naptárba, de jobb későn, mint soha, augusztus végére összejött. Igaz, csak egy délutánt sikerült a tanúhegyek környékén tölteni, de egy kis borozgatás a Nefelejcsben azért belefért. A korábbi Nefelejcs kisvendéglőbe költöztette át ugyanis tavaly nyáron Sike Balázs és Velényi Réka a Skizo vendéglátó részét, ahogy a saját házuk leválasztott részében létrehozott borozót szép lassan kinőtték. A vendéglő korábbi nevét a hagyományőrzés jegyében megtartották, de az épületbe új életet leheltek, a tulajdonosok igyekeznek egy közösségi teret is létrehozni, így gyakran kiállításoknak vagy egyéb programoknak is otthont adnak. A Skizo és Sike Balázs borokat hideg és - hétvégén - meleg ételek kísérik, a fontosabb alapanyagokat igyekeznek a környékről beszerezni, az egyes fogásokhoz természetesen borajánlás is jár. A kovászos kenyér a Búzalelke pékségből, az olívabogyó pedig az igaziolivától érkezik, én most ezeket, és az aktuális pohárdesszertet teszteltem a nagy melegben hűs kis oázisként ható árnyékos kertben. Természetesen borok is kerültek a poharakba, elsősorban a Sike Balázs borcsaládból válogattam.
Meghoztam a nyári borpárokat, az évszakhoz igazodva inkább könnyedebbre hangolt fehér- és vörösborokat hazai pályáról, Új-Zélandról, Dél-Amerikából és Ausztriából.