Emlegettem itt a blogon régebben, hogy a siller nekem a "hűvösebb évszakok rosé-ja", csak hát idén úgy alakult, hogy a házi sillerkészletet már nyáron feléltem. Ludányi Balázsnak és a Centurio Szőlőbirtoknak köszönhetően azért jutott legalább egy siller az őszi hónapokra, ráadásul ezt a bort már többen is ajánlották kóstolásra, úgyhogy duplán kapóra jött a lehetőség. Érdekesség, hogy a korábbi években egy héjon áztatott szürkebarátból készült "rosé" viselte az Első Fejtés nevet a szortimentben, most viszont ez a cabernet franc-ból készült siller vette át a helyét.

Michael Wenzel ruszti borász igazi furmint-specialistának számít Ausztriában, kifejezett célja, hogy visszaadja Burgenland egyik hajdani vezető fehérszőlő fajtájának régi dicsőségét. Ausztriában egyelőre mintegy 30 hektár furmint terem, holott régen a Fertő-tó környékén széles körben elterjedt volt a fajta. Michael apja, Robert és nagyapja, László/Ladislaus még 1984-ben csempészett furmint oltványokat a vasfüggönyön át Magyarországról Ausztriába, amelyeket el is telepítettek a burgenlandi birtokon. Michael tovább gyarapította a furmint ültetvényeket, így a Wenzel család 9 hektáros birtokának egyharmadán már ez a fajta terem. Michael több évig kísérletezett erjesztési és érlelési technológiákkal, időközben a lehető legtermészetesebb szőlőművelés és borkészítés mellett tette le a voksát. A szortimentben több furmint is szerepel, én az "alap" furmintból szereztem be egy palackkal, ami árban viszont meglehetősen magasra van pozicionálva.

Egy hetünk van hátra Márton-napig, de már itt is vannak az idei első újborok. Még csak egyet kóstoltam a 2024-es évjáratból, az viszont telitalálatnak bizonyult. A Balaton déli partján tevékenykedő Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet először készített bort a rezisztens solaris fajtából 2024-ben és az eredmény még őket is meglepte. A fajta aromás, jó cukorgyűjtő képességgel rendelkezik, ugyanakkor savait is szépen megőrzi, így aztán komolyabb borok készítésére is alkalmas. Az a kevés solaris, amit eddig kóstoltam, valóban ebben a szellemben készült. Most viszont kiderült, hogy remek újbor is palackba zárható a fajtából, remélem, hogy lesz folytatása. Soha rosszabb első bort az új évjáratból!

Minden valamire való villányi pincészetnek van (legalább) egy zászlóshajó cuvée bora, ami általában bordeaux-i fajták házasításából áll (Gere Kopár, Bock Bock Cuvée, Tiffán Cuvée Carissimae - csak, hogy a legrégebbről ismert klasszikusokat említsem), szinte önálló márkanévként funkcionál, stabilan majdnem minden évben elkészül, széles körben elérhető, ugyanakkor árazásával és minőségével mindenképpen a prémium kategóriát célozza meg. A Sauska borbirodalom villányi egysége annyit csavart a recepten, hogy nekik nem egy, hanem két ilyen zászlóshajó boruk van. A Cuvée 7-ből évek óta készül egy Villány és egy Siklós névre hallgató kiadás, amelyek a Villányi borvidék két alkörzetét hivatottak bemutatni. Mindkét bor a három fő bordeaux-i fajtából áll össze, de a Cuvée 7 Siklós gerincét a merlot adja, míg a Cuvée 7 Villány a cabernet sauvignon-ra építkezik.
A Cuvée 7 új évjáratának megjelenését mindig külön promóciós ajánlatok, kóstolók kísérik, így kóstolhattam meg én is a most debütáló 2020-as Cuvée 7 Siklóst és Villányt az egyik Bortársaság boltban. Pár percet töltöttem el a két borral, mindkettő fiatal még, messzemenő következtetéseket nem merek levonni, de a tapasztalatokat és némi háttérinfót azért megosztanék.

Santorini szigete világszerte híres a gyönyörű naplementéről és a fehérre meszelt házakról, amelyek szinte világítanak a vulkanikus sziklákon, de mostanában a sziget sajnos inkább a tömegturizmus kapcsán került be a híradásokba. Borászati szempontból Santorini igazi unikum, ahol egy speciális termőhely és egy szőlőfajta - az assyrtiko - együttállása különleges bort produkál. Az itteni assyrtiko-ról szokás mondani, hogy bár fehér szőlőfajtából készül, mégis szinte vörösborként viselkedik, igazi szépségét magasabb hőmérsékleten kóstolva mutatja meg.
Santorini lényegében egy vulkanikus sivatag a tengerben, száraz mediterrán éghajlat, kevés csapadék, erős nyugati széljárás jellemzi. A talaj a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően bazalt, kőtörmelék, száraz vulkanikus homok és hamu és ennek köszönhetően a sziget megúszta a filoxéra támadását is. A szőlőtőkéket a talaj szintjén különleges, spirális kosár alakba formázzák, hogy a széltől megóvják őket, cserébe a meleg, száraz klímának és az állandó széljárásnak köszönhetően a gombás betegségektől nem kell tartani. A szigeten 80%-ban fehér szőlőfajták teremnek, az uralkodó szőlőfajta az assyrtiko, amelyből szikár, élénk savú, sós aromatikával rendelkező száraz borok, "Nykteri" név alatt késői szüretelésű borok és szárított szőlő felhasználásával Vinsanto (nem összekeverendő az olasz vin santo-val) tételek készülnek. 

Sajnos nem jártam még Santorinin - remélem, hogy egyszer azért ez is összejön -, de azt legalább már elmondhatom, hogy ittam innen származó bort, az egyik legendás borászattól.

2020 májusában, a COVID-korszak első hónapjaiban, már a lezárások ingerszegény időszakában érdekes megkeresést kaptam, a magyar borvilág sok más szereplőjével együtt. Az akkor induló badacsonyi Jakab Winery-től a tulajdonos, Jakab Péter és a borászati tanácsadó, Bakó Ambrus a pince debütáló 2019-es pinot noir tételét különböző érlelőedényekben tárolta. Ez önmagában nem szokatlan jelenség, az azonban ritka, hogy a borászat betekintést enged a kulisszák mögé és egy online borkóstoló keretében külsősöket is megkérdez a véleményéről. Természetesen engem is nagyon érdekelt a dolog, nem volt kérdés, hogy élek a felkínált lehetőséggel. Kaptunk 7 db 2 decis üvegcsét, 6 különböző hordóból származó mintával és egy plusz mintával, majd egy videokonferencia keretében lezajlott közös kóstolón próbáltuk meg összegezni a tapasztalatokat.
A kóstoló kétségtelenül nagyon érdekes volt, önmagában mintákról nem nagyon szeretek írni, de most így négy és fél év eltelte után, az egyik lepalackozott tétel kóstolgatása közben felelevenítettem az emlékeket.

Nem sok vörösbor került a poharamba a nagy nyári melegben, de lassan talán ismét itt lesz az ideje a fehérborok és rosék mellett teljessé tenni a palettát. Kezdésnek itt egy tartalmas cabernet franc az aszófői Lázár Pincétől. Megmondom őszintén, nekem teljesen újként csengett  a név, pedig ahogy kicsit utánajártam, kik is ők, úgy tűnik, hogy a család régi borkészítési hagyományokkal rendelkezik. Lázár János (nem a politikus) vezeti jelenleg a pincét, édesapja a hegyközség korábbi vezetője és a Balatoni Borok Versenyének elindítója és szervezője volt, emellett természetesen borászként is tevékenykedett.
A pince jelenleg 11 hektár saját szőlőterületen gazdálkodik, olaszrizling, cserszegi fűszeres, chardonnay, sárgamuskotály, kékfrankos, cabernet franc és cabernet sauvignon terem az ültevényeken. Érdekes, hogy a leírások alapján úgy tűnik, hogy a borok kizárólag reduktívan készülnek, ahogy az általam kóstolt vörösbor is.

Ha Szászi Endre és dűlős olaszrizling, akkor bizonyára a legendássá vált Kabócás ugrik be, nem véletlenül a magyar borblogok hőskorszakának legünnepeltebb olaszrizlingjei, meg úgy általűban magyar fehérborai közé tartoztak a 2006-os, 2007-es Kabócások. A Kabócás nevét a szigligeti Antal-hegy déli oldalán található Kabócás dűlőről kapta, és azóta is elkészül, amikor engedi az évjárat. 2020 óta viszont kapott egy társat is, a Szent György-hegyről, ez lett az azonos nevű dűlőről szüretelt Rókaluki Olaszrizling, amely a ravaszdi bundájára emlékeztető rőt címkét is kapott.

Az interneten szerint 2020 óta minden évben elkészült ez a bor, nekem az első két évjárat kimaradt (vagy az elsőt kóstoltam, de akkor még csak egy szám állt a név helyén), most a 2022-essel pótoltam a lemaradást.

A mai bor Magyarország északkeleti csücskéből érkezett, ahol egy egykoron virágzó borkultúra hagyományait napjainkban már csak nagyon kevesen ápolják. Az 1893-as bortörvényben még Beregszász-nagyszőllősi borvidék néven említett borvidék nagy részét a trianon békeszerződés következtében elcsatolták Magyarországtól. A filoxéra, az első és második világháború, majd a szocialista tervgazdaság következtében a helyi borkultúra leépült, ma már leginkább csak hobbitelkeken találni errefelé szőlőt. Ez aztán az igazi rejtőzködő borvidék!
A Takács Zoltán és Éva által néhány éve megalapított Delelő Pincészet a kivétel. A tarpai szőlőhegyen 4 hektárnyi ültetvényükön sauvignon blanc-t, sárgamuskotályt, királyleánykát, feketeleánykát és kékfrankost gondoznak, a borok elkészítésére a Majoros Lászlót kérték fel a Tokaji borvidékről. A szőlőhegy lényegében egy megsüllyedt, vulkanikus eredetű képződmény, amelyet löszréteg fed. Geológiai szempontból Tokajhoz kapcsolódik, de adminisztrációs okokból az innen távolabb fekvő Bükki borvidékhez kapcsolódik. Nem egyszerű helyzet, de innen szép nyerni, ahogy mondani szokták, és a Delelő Pincészethez fűződő első élményem alapján érdemes lesz figyelni rájuk.
 

A ház bora, csak sajnos nem nálam, hanem a legendás rioja-i López de Heredia-nál. A nagy múltú spanyol pincénél a Viña Cubillo sokáig leginkább csak a család saját fogyasztását szolgálta. Spanyolországban forgalmazzák, de exportra kevés helyre adtak belőle. A bor - a pincészetnél szokásos módon - a borvidéken megszokottnál hosszabb érlelést is kapott, bár így is Crianza-ként kerül forgalomba, a Viña Tondonia borokhoz képest sokkal alacsonyabb áron. Itthon mindössze 180 palack került ki a polcokra a Bortársaságnál, gyorsan le is csaptam egyre, és nem bántam meg.

Bár a borok világ is folyamatosan változik, vannak mozdíthatlannak tűnő alapvetések. Ahogy Burgundia a legtökéletesebb chardonnay-k és a pinot noir-ok forrása, úgy lett Provence a legelegánsabb rosé-k bölcsője és egyben példaképe. A rosé borok diadalmenete az utóbbi években megállíthatatlannak tűnik, a borászok pedig világszerte kísérleteznek a provence-i minta lemásolásával. Magyarország sem kivétel, egyre több prémium rosé jelenik meg a piacon, amelyek külcsín és belbecs tekintetében is igyekszik kitűnni a mezőnyből.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kell itthon pont Provence-t utánozni, de a helyzet az, hogy a jelenség általános, nem csak Magyarországon és nem csak a provence-i rosé esetében terjedt el, gondoljunk csak az új-zélandi sauvignon blanc-ok hatására, amelyek még az őshaza Franciaország borain is nyomot hagytak az utóbbi időkben. A provence-i rosé esetében még bonyolultabb a helyzet, hiszen az itteni rosé-k olyan fajtákból készülnek, amelyek más borvidékeken nem feltétlenül lelhetők fel, és természetesen a klimatikus és geológiai adottságok is eltérőek. Ahogy Puglia-ból, Burgenland-ból vagy Villányból nem lesz Provence, úgy a negroamaro-ból, kékfrankosból, vagy a bordeaux-i fajtákból sem lesz grenache, syrah, cinsault, mourvédre, pláne nem rolle, azaz vermentino.
Ettől persze az inspirációnak természetesen van létjogosultsága, Sebestyén Csilla és Sebestyén Csaba is így gondolta, amikor belevágtak a Szél Rosé elkészítésébe. Sebestyén Csillában merült fel először az ötlet, hogy készítsenek a pince "alap" rosé-ja mellett egy komolyabb, premium tételt is, provence-i mintára. 2021 volt az első évjárat, tehát ez már a harmadik.