Az aktuális külföldi egyvelegben a nyár folyamán kóstolt borok kaptak helyet. Ennek megfelelően a fehérborok lesznek többségben, és akad egy-két rosé és pezsgő is.

Az aktuális külföldi egyvelegben a nyár folyamán kóstolt borok kaptak helyet. Ennek megfelelően a fehérborok lesznek többségben, és akad egy-két rosé és pezsgő is.

A második külföldi egyvelegben ezúttal a vörösborok lesznek túlsúlyban, elsősorban spanyol és olasz boroknak köszönhetően. A fehérborok több mint fele most Európán kívülről származik és ritka eset, de egy külföldi édes tétel is szerepel a válogatásban.

Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.

A provence-i rosé árával, presztízsével és stílusával külön kategória a rosé-k között. A rosé szerte a világon töretlen népszerűségnek örvend, és bár utánozni sokan próbálják a francia Riviéráról világhódító útra indult borokat, de az üldözőboly messze lemaradva követi az eredeti trendteremtőt. Az inspiráció hatása viszont kétségtelen, egyre többen próbálkoznak sápadtabb színű, elegáns, visszafogott rosé-k készítésével. Ez adta az ötletet a mai témához: provence-i rosé-k és kihívók a nagyvilágból. A fokozódó nemzetközi helyzet mellett biztosan nem lesz rendszer ebből a kóstolóból, de az idei nyár lezárására tökéletes volt.

A Drop Shop portfólióbemutatója igazi paradicsom a borrajongók számára, hiszen itt igen alapos betekintést kaphatnak mi történik a borvilágban határainkon túl, mindezt ráadásul meglehetősen magas színvonalon teljesítő borokon keresztül. Az immár hagyományosnak mondható sétáló kóstolón a magam részéről idén voltam először - tavalyelőtt egy utazás, tavaly egy torokgyulladás akadályozott. A Drop Shop minden bizonnyal a legszélesebb kínálattal rendelkező budapesti borbár, a portfóliókóstolóra pedig még borászokat is meghívnak, így aztán el lehet képzelni, milyen komoly választék jött össze a szeptemberi mustrára (még úgyis, hogy azért a legdrágább kincseket ide nem hozták el).
Magam is meglepődtem, hogy mennyi bort sikerült végül csőrvégre kapnom - ennek érdekében beáldoztam a mesterkurzusokat -, most megpróbálok legalább slágvortokban végigszaladni rajtuk országonként csokorba szedve őket a jobb áttekinthetőség kedvéért.

Az aktuális külföldi egyvelegben az otthon és barátoknál elfogyasztott borok mellett sok-sok borbár-látogatás (Carpe Diem, Drop Shop, Vino Castillo, Wein&Co) során kóstolt tétel is szerepel. Valószínűleg osztrák borból lesz a legtöbb, de szép számmal akadnak majd francia, olasz, spanyol borok is, a többi európai és újvilági bor-ország ezúttal kicsit háttérbe szorul.

A magyar után itt a külföldi egyveleg is, az áprilisi-májusi felhozatallal, ezúttal határozott fehér dominanciával, plusz néhány bubis borral a bevezető kategóriától a csúcsokig.

Itt a külföldi egyveleg második része, a fehérek és rosé (és az osztrákok) után itt vannak a vörösborok. A blog hasábjain gyakran megforduló olasz, francia, spanyol, újvilági borok mellett van itt néhány bor Szlovéniából, Szlovákiából, és Bosznia-Hercegovinából.
Egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy boldog karácsonyt kívánjak az olvasóknak az egész Borrajongó-stáb nevében.

Óév vége-újév kezdete környékén elő-előfordulnak hiánypótló egyveleg-posztok azokról a borokról, amelyek ugyan említést érdemeltek volna, de valamilyen okból mégsem szerepeltek a blogon. Ahogy elkezdtem összegyűjtögetni ezeket a jegyzeteket, végül úgy döntöttem, hogy a pinot noir-oknak külön posztot szentelek, már csak azért is, mert az itt szereplő borok egyike nagy valószínűséggel az év végi toplistámon is helyet kap.

Az itt szereplő pinot-k egy jó részét a Drop Shopban kóstoltam (tőlük vettem kölcsön a fenti képet is). A Budapest legszélesebb és legkomolyabb nemzetközi választékával bíró borbár gyakran nem csupán estéket, de akár heteket is szentel egy-egy fajtának. "In pinot noir we trust" felkiáltással hosszú időn keresztül számos pinot noir-t poharaztattak a világ minden tájáról. Sajnos csak két alkalommal tértem be egy-egy rövidebb pinot-szemlére (hozzátartozik a dologhoz, hogy a kínálat egy részét már korábban kóstoltam), de azok legalább tanulságosnak bizonyultak.
Első alkalommal - még tavasszal - 3 új-zélandi gyöngyszemet hasonlíthattam össze, míg másodjára - ősszel - egy vegyes sort kóstoltam. A Drop Shopban kóstolt borok jegyzeteihez hozzácsaptam még néhány más pinot-s kóstolójegyzetet, azokat ömlesztve közlöm a III. részben.
Peter Lorimer, az új-zélandi Two Rivers képviselője augusztus utolsó, nyárnak álcázott szombatján érkezett Budapestre, hogy egy európai körút részeként személyesen is bemutassa a Marlborough régióban dolgozó pincészetet. A Two Rivers név nem újdonság itthon, hiszen a Drop Shop polcainak és fekete táblájának évek óta kedvelt szereplője. Új Zéland nincs közel és igen korlátozott súllyal van jelen a magyar borpiacon, ezért mindig kiváltságos alkalom, ha első kézből hallhatunk az egyébként igen magas minőséget kínáló szigetország borairól. Peter az újonnan megjelenő borokon keresztül mesélt a birtokon folyó munkáról és a palackok tartalmát meghatározó filozófiáról.
