A KisBécs egyik alapítója, Gombolai Attila és a CEWI alapítója és vezető oktatója, Horkay András tematikus kóstolói nagyjából havi rendszerességgel követik egymást a Color Barban. A tavaly szeptemberi Wachau kóstoló és a tavaszi rajnai rizling szemle után két hete ismét Wachau borai miatt érkeztem a Colorba. A házigazdák új, kibővített sorral készültek, a KisBécs - Color portfóliójában található hat pincétől válogatva.
Újra korábbi évjáratú kékfrankosokról írok, ezúttal két neves osztrák termelő kapcsán, akik nagyjából 25 éve alakítják a blaufränkisch történetét. Roland Velich és burgenlandi borászata, a Moric talán a legismertebb név nemzetközi viszonylatban. Velich révén elévülhetetlen érdemeket szerzett az osztrák kékfrankos felfuttattásában, bár legutóbb egy egészen furcsa ügy kapcsán szerepelt a borsajtóban. Dorli Muhr szülőföldjén, Carnuntum kevésbé ismert borvidékén járatja csúcsra a fajtát, a birtok mellett Wine+Partners néven egy tanácsadó céget is vezet.
A két borászat belépő kékfrankosai kóstoltuk a 2021-es évjáratból. Már ezek a "belépő" kategóriás kékfrankosok is nagyon magas minőséget képviselnek és ez bizony az árcímkéken is tükröződik.
A "chilled red" divathullám az utóbbi időben egyre szélesebb körben terjed, potenciális válaszként a csökkenő vörösborfogyasztásra és a könnyedebb, gyümölcsösebb borok felé forduló fogyasztói közízlésre. Mert milyen egy jó vörösbor, aminek jól áll a hűtés? Gyümölcsös, könnyed, jó savakkal, alacsony alkohollal, visszafogott hordóval, nem túlzó tanninnal. Július egyik hűvösebb napján pont ilyen borokat kóstoltunk. A válogatás összességében jól sikerült, a boroknak tényleg jól állt a hűtés, bár a két komolyabb tétel egyébként normális vörösboros hőmérsékleten is szépen muzsikál.
Négy országból válogattam össze a mini kóstolósort. Magyarországot a Szent Donát képviselte egy vörös házasítással, a Tihanyi-félszigetről. Spanyolországból, azon belül Mallorcáról, helyi szőlőfajtákból készült könnyű vöröset választottam, a Vinicola 4 Kilos-tól. Ausztriából a Burgenland borvidékén tevékenykedő Weingut Kirchknopf könnyű vörös házasítását hoztam (amely valamiért szimplán csak Weinland megjelöléssel került forgalomba). Portugáliából, Bairrada borvidékéről érkezett az utolsó versenyző, a legendás Niepoort tulajdonában álló Quinta de Baixo birtokról, a helyi baga szőlőfajtából.
Nyáron kóstoló-uborkaszezon van, de a Kálvária Pincében nem állt meg teljesen az élet. Július végén Szilágyi László, a Gizella Pince tulajdonosa és borásza volt Kézdy Dániel budakalászi pincéjének vendége. Már hagyománynak számít, hogy évente egy ilyen kóstolóra sor kerül, bár én legutóbb 2023-ban tudtam részt venni. A Gizella borokat ugyan rendszeresen kóstolom, de Kézdy Dánielnél az aktuális tételeken túl mindig előkerülnek régi évjáratok is a pince mélyéről, most sem volt ez másként.
A Wachau villámtúráról szóló második írás egy mini egyveleget takar a Dürnsteinben és Krems an der Donauban kóstolt borokból. Kilenc pincészet kilenc bora, 4 grüner veltliner, 4 riesling és 1 gelber muskateller, főleg Federspiel-ek, vagy ennek megfelelő fajsúlyú borok, többnyire a friss 2025-ös évjáratból.
Az elmúlt 10 év alatt többször jártam Wachau-ban és a látogatás ideje kivétel nélkül a tavasz végére vagy a nyári hónapokra esett, ezért tavaly megfogadtam, hogy a következő túrát kora tavaszra (barackvirágzás) vagy őszre időzítem. Nem kizárt, hogy utóbbi még idén összejön, mindenesetre egy nyári viziten idén is túl vagyok. Júliusban egy koncert kedvéért egyébként is Bécsben töltöttem egy éjszakát, így megtoldottam a túrát még egy éjszakával Krems an der Donau-ban és így egy wachau-i villámlátogatás is belefért a hosszú hétvégébe. A következő két írás az ott kóstolt borokat örökíti meg. Az első rész főszereplője a borvidék legnagyobb borászata, a Domäne Wachau.
A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.
A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.
Neckenmarkt, azaz Sopronnyék – ez a határtól szinte sétatávolságra fekvő osztrák település, ha szigorúan a térképre szorítkozunk, nem tűnik túlzottan jelentékeny burgenlandi mezővárosnak. Ha viszont a bor szemüvegén keresztül vizsgáljuk, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a borvidék egyik jelentős központjaként funkcionál, számtalan ismert és kevésbé ismert birtokkal a közigazgatási határain belül. Szeretjük ezt a vidéket, magunk is sűrűn átutazunk rajta, ha éppen Sopron környékén van dolgunk – és ez nyaranta gyakran megesik. Így történt, hogy minden bizonnyal még tavaly, egy véletlenszerű billás bevásárlás során a kezembe akadt a helyi Hufnagel-birtok merlot-ja, amely aztán jól be is ragadt az itthoni készletembe hosszú hónapokon át.
Már féltem tőle, hogy egykori kvalitásainak csupán az árnyékával fogok találkozni a palack nyakának elcsavarása után, de szerencsére élményszerű, méghozzá pozitív élményekben gazdag tapasztalatokat gyűjtöttem. Ékes példája ez a bor annak, hogy Burgenland nem csak a kékfrankosról szól.
2015 tavaszától 7 évig működött a XII. kerületben a KisBécs, akkor még direkt osztrák borokra specializált borbárként, egyben reggelizőként és kávézóként. A csapat 2019-ben nyitott egy nagyobb egységet a Madách téren, Fiáker néven, ahol már az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiból válogatott borokkal és meleg ételekkel is várták a vendégeket. A Fiáker utódja, a Color Bar a borok mellett a szélesebb italválasztékkal, koktélokkal szélesebb közönséget kíván megszólítani, de Közép-Európa borait továbbra sem engedték el. Pár hete jártam a Color Barban, ahol kaptam egy kis betekintést az aktuális választékba.
A zöldveltelini, avagy grüner veltliner a legnagyobb osztrák sikersztori, számtalanszor hozzák fel jó követendő példaként, hogyan járatta csúcsra az osztrák borászat és bormarketing az addig nem különösebben pedigrés szőlőfajtát a nemzetközi piacokon. Bár a fajtáról nem véletlenül egyből mindenkinek Ausztria jut eszébe, megtalálható Közép-Európa más országaiban - hazánkban, Csehországban és Szlovákiában -, de újabban a tengerentúlon - az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Én most három közép-európai zöldveltelinit kóstoltam össze a 2024-es évjáratból, osztrák, szlovák és hazai területekről válogatva.
A Weingut Prager Wachau, Ausztria és az egész borvilág egyik megkerülhetetlen és ikonikus termelője. Az 1717-ben alapított birtok a huszadik század második felében Franz Prager irányítása alatt már vezető szerepet játszott a borvidéken és a borvidéket megreformáló Vinea Wachau mozgalomban, de veje, a borász, geológous, biológus, történész Toni Bodenstein emelte legenda státuszba a borászatot. Tizenhat és fél hektáron gazdálkodnak, kizárólag Wachau két szőlőfajtájával foglakoznak, a választékot egy-egy Federspiel kategóriás riesling és grüner veltliner, valamint több dűlős Smaragd kategóriás bor alkotja, olyan dűlőkből, mint például az Achleiten vagy a Klaus.
Sajnos ritkábban kóstolok Prager borokat, mint szeretném, de most előkerült a borhűtőből egy évek óta őrizgetett palack, egy különleges parcellaszelektált zöldveltelini, ami mind földrajzilag, mind képletesen Wachau legkomolyabb magasságait képviseli.
Osztrák borokkal lehet találkozni időnként a hazai hipermarketek kínálatában, de 10 eurónak megfelelő összegért kínált wachau-i smaragd kategóriás borokkal ritkán. Amikor a Lidl időszakos kínálatában megjelent a Domäne Wachau Prestige Grüner Veltliner Smaragd, nem volt kérdés, hogy teszek vele egy próbát. Rögtön két palackot vettem és a hétvégén az egyik ki is nyílt, most pedig jön a gyors élménybeszámoló.
Év végére hoztam még egy részt a meghatározó osztrák borászatokat bemutató sorozatból, ezúttal két fehérborral. Wachau és Burgenland egy-egy neves pincészete szerepel az aktuális írásban.
A Nikolaihof-nál tavalyelőtt és tavaly is jártam, az akkori beszerzések utolsó palackja nyílt ki az alkalomra. A Weingut Prieler-től egy kékfrankost is választhattam volna, de a pincészet választékában kifejezetten fontos szerepet tölt be a pinot blanc, úgyhogy érdekességképpen inkább ebből a fajtából szereztem be egy palackot.
A KisBécs már hagyományosan két portfólió bemutatót tart évente, egyet tavasszal, egyet ősszel. Mindig érkeznek külföldi és hazai borászok is, hogy személyesen mutassák be a borokat, de rajtuk kívül is nagyon széles választékból lehet szemezgetni. A tavaszi portfólió bemutatón végig ott voltam, de így sem értem oda időben minden standhoz (beszámoló két részletben: 1., 2.). Az őszi eseményen pedig csak egy bő órát tudtam eltölteni, ez arra volt elég, hogy a két nagy nevű osztrák borászat, a Weingut Bründlmayer és a Weingut Tement borait végigkóstoljam, a Tement esetében ez a szlovén testvérpincészet, a Domaine Ciringa borait is magában foglalta.
A KisBécs csapata rendszeresen szervez tematikus kóstolókat a Color Barban, amelyekhez gyakran a CEWI alapítója, Horkay András is csatlakozik előadóként. Szeptember közepén Wachau került sorra, hat borpár tükrében, a belépő kategóriás Steinfeder boroktól a nagyágyú Smaragd-okig, friss tételektől a régi évjáratokig. Wachau-rajongóként nem hagyhattam ki az eseményt.
A három napos júliusi osztrák túra során a múlt héten említett Klosterneuburg mellett Krems-ben, Dürnsteinben és Bécsben is megfordultam, a sűrű program és a vonatkozás mellett néhány pohár borra azért mindenhol volt idő. Ezeket a jegyzeteket gyűjtöttem össze egy mini egyvelegbe.
(Szőlősorok Dürnstein határában)
Wachau környékén járva nem volt kérdés, hogy néhány helyi bort is meg kell kóstolni, ezek teszik ki mai egyveleg felét. Dürnsteinben a Kremser Tor alatt működő Vinotake im Törwächterhaus vinotékában, Krems óvárosában a Weinhimmel borbárban kóstoltam, utóbbi helyen már több borvidék borait. Bécsbe visszatérve a Wein&Co-ban is megszondáztam néhány tételt, itt a bécsi borok tették ki a "sor" nagyobb hányadát.
Három napos ausztriai kiruccanásom utolsó állomása volt Klosterneuburg városa, ahol 2017-ben már jártam egy borús őszi délutánon. Idén júliusban - Bécshez közeli célpontot keresve - ideális helyszínnek tűnt egy bő fél napos kirándulásra, így végre napos időben is láttam a Duna mentén fekvő kisvárost. Klosterneuburg fő nevezetessége az Ágoston-rendi szerzetesek apátsága, a Stift Klosterneuburg, amely egyben Ausztria legrégebbi borászatának is otthont ad. Az apátságot és a borospincét vezetett túra keretében lehet meglátogatni, a borászathoz tartozó vinotékában vásárlás előtt meg is lehet kóstolni a borokat. Az apátság bejárása után természetesen én is éltem a lehetőséggel.
A nyolc évvel ezelőtti látogatás alkalmából már írtam az apátságról és a hozzá tartozó pincészetről, most csak a kóstolt borokról fogok megemlékezni.
A külföldi boros élménybeszámolók súlypontja néhány poszt erejéig Közép-Európába kerül át a déli kalandok után. Július közepén Ausztriát céloztam meg egy hosszú hétvégére. Klasszikus pincelátogatás nem volt a programban, de még így is sikerült annyi bort megkóstolni, hogy egy külön egyvelegre és egy-egy borászatra fókuszáló mini-posztra elegendő jegyzet összegyűljön. Utóbbiak között egy régi ismerős és egy új felfedezés is helyet kapott, most az újdonsággal fogok kezdeni.
A Weingut Prechtl a mai nap főszereplője, három borukat az egyik bécsi Wein&Co. üzletben kóstoltam. Mint kiderült, épp aznap járt náluk a borászat képviselője, persze a legjobb lett volna őt személyesen is elcsípni, de így is örültem a lehetőségnek.
Június elején ismét sikerült egy régóta tervezett kóstolót megtartani kis borklubunk berkein belül: osztrák grüner veltliner és riesling párokat kóstoltunk, a középső és felső polcokról. A koncepció szerint a párosok egyik tagja Wachau valamelyik neves borászatától érkezett, míg a kihívó Ausztria valamelyik másik leginkább fehérboros borvidékéről. Jelen esetben ez (kétszer) Kamptal-t, Kremstal-t és Traisental-t jelentette. Igyekeztem megbízható, elismert termelőktől válogatni, lehetőleg úgy, hogy azért ne dőljön be senkinél a családi kassza (ebben sokat segített, hogy a borok nagy része nem friss beszerzés volt).
A KisBécs alapítói, Kálmán András és Gombolai Attila május végén komoly szakmai mesterkurzust szerveztek a Color-ban, amelyen két neves osztrák borász Birgit Eichinger és Birgit Braunstein - "Birgit & Birgit" - személyesen mutatta be borait a szakma képviselőinek. A vezetett nagykóstolóra hétfő délben sajnos nem tudtam elmenni, így szerdán egy "morzsaparti" keretében pótoltam, amit lehetett. A hivatalos mini kóstolósorban öt bor szerepelt, de kiegészítésképpen néhány plusz tételt is meg tudtam kóstolni, amit ezúton is nagyon köszönök a KisBécs-Color csapatának.
Birgit Braunstein és Birgit Eichinger (A képet a KisBécs facebook oldaláról kölcsönöztem)
Folytatódik a neves osztrák pincészeteket 1-1 boron keresztül bemutató sorozat, ezúttal három különböző borvidék három teljesen különböző borával. Mindhárom borászat szerepelt már többször a blog hasábjain, de a sorozat keretében még nem volt róluk szó. Kremstal-ból a Weingut Nigl, Thermenregion-ból a Johanneshof-Reinisch, Burgenlandból a Weingut Esterházy került be a mai válogatásba.
Bár lassan közeledik a nyár én még egy tavaszi portfólió kóstoló beszámolójával adós vagyok itt a blogon. A Borkell borkereskedés portfóliójában sok kisebb magyar családi pincészet mellett pár nagyobb birtok is megtalálható, valamint néhány külföldi borászat tételeit is forgalmazzák, és ők az osztrák Weinrieder és az erdélyi Recas kizárólagos magyarországi forgalmazói. A Palack Borbárban március végén megrendezett első portfólió bemutatón több partnerük is jelen volt, valamint néhány külföldi bort is meg lehetett kóstolni.
Számomra ez az alkalom is egy rohanós kóstoló lett, nagyjából másfél órát tudtam a rendezvényen tölteni, ez idő alatt öt pince borain tudtam végignézni és belefért még néhány pezsgő és külföldi bor is. Távirati stílusban, pincénként megyek végig a borokon, a végén vegyesfelvágottal.
A KisBécs, illetve a Colorwines tavaszi portfólió bemutatójáról szóló beszámolót terjedelmi okokból két részre bontottam, ugyanis a vendég borászatok közül kettő is gigantikus borsorral érkezett az eseményre. A dél-stájer Tement és a Kremstal borvidéken található Malat egyaránt az osztrák élvonalat képviseli és mindkét pincészet évek óta megtalálható a KisBécs választékában. A két standnál együtt összesen kb. 30 tételt lehetett megkóstolni, ami már magában kitöltötte volna a délutánt, de mivel még rengeteg más bor is várt, sietni kellett, így rövidke jegyzetek születtek.
(A vendég borászok és a Color vidám csapata)
A tavasszal együtt beköszöntött a borkereskedők által szervezett portfólió bemutatók időszaka is, egymást érik az ilyen jellegű rendezvények. Kettőnél többre valószínűleg idén sem jutok el, de legalább egyre már biztosan sikerült: március elején a KisBécs kóstolóján eltöltöttem két-három órát.
A KisBécs-Colorwines a választék gerincét adó osztrák borok mellett egy ideje már magyar, horvát, szerb, szlovén és szlovák pincészetektől is forgalmaz tételeket, így egy átfogó képet lehet alkotni a Kárpát-medence borászatáról.
A szokásoknak megfelelően néhány borász személyesen is tiszteletét tette a rendezvényen és tőlük, velük szélesebb merítést is lehetett kóstolni. Ausztriából a Malat, Tement és Gsellmann pincészetek, Szlovákiából a Csernus Pincészet, Szlovéniából a Dveri-Pax, Horvátoszágból a Veralda, hazánkból pedig a Gizella Pince képviseltette magát a kóstolón.
(A vendég borászok és a Color vidám csapata)
Már önmagában a terjedelmes Tement és a Malat szortiment végigkóstolása beillett volna egy egész délutános programnak, de velük majd a következő posztban foglalkozom. Rajtuk kívül még két másik pince standjánál jártam, a maradék időben pedig a vegyes osztrák felhozatalból kóstoltam vagy két tucat bort. Most az ezekről készült rövidke jegyzetek következnek.