Utólag visszatekintve a sorminta (1., 2.) azt mutatja, hogy háromévente ragadok billentyűzetet, hogy az aktuális Beaujolais Nouveau élményemet megörökítsem a blogon. Az idei francia újborom egy számomra ismeretlen termelőtől érkezett, pedig Alain Chambard régi motoros, 1993-ban alapította birtokát és a borkészítés hagyománya 4 generációra nyúlik vissza a családban. A jelen tételhez használt öregtőkés gamay ültetvényről kézzel szüretelték a szőlőt és minimális beavatkozás mellett készült el az idei újbor is.

Emlegettem itt a blogon régebben, hogy a siller nekem a "hűvösebb évszakok rosé-ja", csak hát idén úgy alakult, hogy a házi sillerkészletet már nyáron feléltem. Ludányi Balázsnak és a Centurio Szőlőbirtoknak köszönhetően azért jutott legalább egy siller az őszi hónapokra, ráadásul ezt a bort már többen is ajánlották kóstolásra, úgyhogy duplán kapóra jött a lehetőség. Érdekesség, hogy a korábbi években egy héjon áztatott szürkebarátból készült "rosé" viselte az Első Fejtés nevet a szortimentben, most viszont ez a cabernet franc-ból készült siller vette át a helyét.

Argentin chardonnay-k szerepeltek már párban az évente négyszer jelentkező borpár(baj)os sorozatban, Chile-Argentína chardonnay-párbajra is volt már példa, most ismét mindkét országból választottam egy-egy pincét és egy-egy azonos árkategóriájú chardonnay-t a 2021-es évjáratból.

Michael Wenzel ruszti borász igazi furmint-specialistának számít Ausztriában, kifejezett célja, hogy visszaadja Burgenland egyik hajdani vezető fehérszőlő fajtájának régi dicsőségét. Ausztriában egyelőre mintegy 30 hektár furmint terem, holott régen a Fertő-tó környékén széles körben elterjedt volt a fajta. Michael apja, Robert és nagyapja, László/Ladislaus még 1984-ben csempészett furmint oltványokat a vasfüggönyön át Magyarországról Ausztriába, amelyeket el is telepítettek a burgenlandi birtokon. Michael tovább gyarapította a furmint ültetvényeket, így a Wenzel család 9 hektáros birtokának egyharmadán már ez a fajta terem. Michael több évig kísérletezett erjesztési és érlelési technológiákkal, időközben a lehető legtermészetesebb szőlőművelés és borkészítés mellett tette le a voksát. A szortimentben több furmint is szerepel, én az "alap" furmintból szereztem be egy palackkal, ami árban viszont meglehetősen magasra van pozicionálva.

Egy hetünk van hátra Márton-napig, de már itt is vannak az idei első újborok. Még csak egyet kóstoltam a 2024-es évjáratból, az viszont telitalálatnak bizonyult. A Balaton déli partján tevékenykedő Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet először készített bort a rezisztens solaris fajtából 2024-ben és az eredmény még őket is meglepte. A fajta aromás, jó cukorgyűjtő képességgel rendelkezik, ugyanakkor savait is szépen megőrzi, így aztán komolyabb borok készítésére is alkalmas. Az a kevés solaris, amit eddig kóstoltam, valóban ebben a szellemben készült. Most viszont kiderült, hogy remek újbor is palackba zárható a fajtából, remélem, hogy lesz folytatása. Soha rosszabb első bort az új évjáratból!

A mai párost két spanyol syrah alkotja a 2020-as évjáratból. A fajta több spanyol borvidéken is jól érzi magát, talán gyakrabban landol házasításokban, mint amennyi fajtabor készül belőle, de azért erre is van példa. A Jumilla-ban tevékenykedő Bodegas Luzón és a Navarra-ban dolgozó Chivite Family Estates borai kerültek egymás mellé.

A Rosé Champagne a Bortársaság Borsuli esemény sorozatának egyik idén debütáló kóstolója, tovább gyarapítva a buborékos italokra fókuszáló témákat. A választás nem véletlen, a világszerte csökkenő borfogyasztási adatok közepette a rosé Champagne népszerűsége töretlen.
A kutatások szerint a rosé Champagne nem a mai divat szülötte, hanem jó 250 éves múltra tekint vissza, bár minden bizonnyal egészen más volt az akkori termék, mint a ma kóstolható pezsgők. A 18. században más fajtákkal is dolgoztak, mint ma - chardonnay-t például nem használtak -, és a technológia is változott. Az első rosé Champagne a legújabb felfedezések szerint a Ruinart pezsgőháznál készült, 1764-ben, korábban a Veuve Clicquot 1775-ös rosé-ját tekintették az első rosé Champagne-nak. Azt jótékony homály fedi, hogy az újdonság létrejötte csak egy véletlen "baleset" eredménye, vagy szándékos kísérlet volt, bár valószínűleg az előbbi, a hosszabb áztatásának köszönhetően. Az újonnan felfedezett dokumentumok szerint a Ruinart-nál egy 120 palackot tartalmazó doboz felét írták le úgy, mint "Oeil de Perdrix", ami a rosé borok színére használt kifejezés, a frissen kilőtt fogoly szemének rezes színére utal. A 18. század végén terjedt el a rozet kifejezés, ebből alakult ki a ma is használatos rosé.
Rosé champagne többféle technológiával készülhet, ezek egyike, amikor kész vörösbort adnak a fehér alapborhoz a második erjedési fázis előtt. A másik, ritkább módszer, amikor a kék szőlőből saignée technológiával rövid áztatással rosé alapbort készítenek (a mi sorunkban ilyen tétel nem szerepelt, de így készül pl. a Laurent-Perrier Rosé). Az első rosé Champagne-ok valószínűleg saignée módszerrel készülhettek, majd 1818-ban Madame Barbe-Nicole Clicquot adott először vörösbort a fehér alapborhoz a Veuve Clicquot-nál és a módszer forradalminak bizonyult.