Ha Németország és bor, akkor riesling! A képlet azonban nem ennyire egyszerű, bár a legtöbb német borvidéken valóban a riesling a legfontosabb szőlőfajta, de bőven vannak kivételek is. Egyes régiókban más fehér fajták, többnyire a müller thurgau, más vidékeken - mint Baden, Ahr - kékszőlőfajták kerültek az élre. A mai írás fókuszában Franken borvidéke áll, ahol a riesling csak a termőterület alig több, mint 5%-át foglalja el, ellenben több olyan szőlőfajta is fontos szerepet játszik, amelyekkel egyébként ritkán találkozunk.

Ha Németország és bor, akkor a kulcsszó a riesling, nem is véletlen, hogy mindenkinek ez a szőlőfajta ugrik be először. Azt talán kevesebben tudják, hogy az 1960-as években silvaner - vagy sylvaner, magyar nevén zöldszilváni - volt az ország legnagyobb területen termesztett fajtája, amíg az 1970-es években át nem vette a vezetést a Müller-Thurgau, majd a riesling. A silvaner jelentősége azóta erősen lecsökkent, de egyes német borvidékeken ma is termesztik, Franken-ben (angolul Franconia) pedig máig a legfontosabb fajta. A mai palack a borvidék egyik legjobb termőhelyéről, egyik legjobb borászatától érkezett és megmutatja, miért is látnak itt fantáziát a silvaner-ben.

Rég írtam már posztot. Pedig vannak jópofa kóstolóink, meg egyébként is még iszok rendesen, szóval volna épp miről. Csak már nincs kedvem jegyzetelni, háttérinfókat kutatni, agyalni, hogyan gyúrjam mindezt rendes írássá. Most mégis megpróbálkozok újra. Mert időnként azért csak jól esne beszámolni, hogy mit ittam és milyen volt azt inni amit. De tényleg csak úgy lazán, mintha telefonba mesélném el valamelyik cimborának, aki nem tudott ott lenni.

Szóval. Legutóbb muskotályokat kóstoltunk. Soha nem volt még ilyen korábban, hogy ez a fajta kapott volna egy önálló estet, valójában most se kifejezetten egyetlen fajta, ugyanis sokfelől sokféle muskotályt kóstoltunk. Terv szerint a friss, könnyű, száraz reduktívaktól haladtunk az érettebb, vastagabb, komolyabb édesek felé.

Ahogy már év végén nálunk szokásban van, összegereblyéztük a legjobb külföldi borokat, amelyekhez idén szerencsénk volt. Sokféle, sok helyről, igazán emlékezetes dolgok fordultak meg poharainkban! Nem meglepő, hogy főként a klasszikus európai borországok, tehát Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország vezetik a listákat, de mellettük néhány bor Ausztriából, Dél-Afrikából, Ausztráliából és az USA-ból is kihagyhatatlannak bizonyult.

A tavaly évvégén remekül sikerült Németország a rieslingen túl című kóstolónk kapcsán elhatároztam, hogy foglalkozni fogok a témával. Ez így is történt, időről időre nyíltak műfajba vágó palackok, most pedig az elmúlt hónapok termését csokorba foglalva leadnám az azóta szerzett tapasztalatokat. 

A pincék bemutatásától eltekintenék, a fent is linkelt kóstolón írtam már róluk, így most maradnak a száraz és unalmas kóstolási jegyzetek. :) Mint így, tisztában vagyok vele, hogy sokak számára nem fogja az írás elérni az ingerküszöböt akár egyszeri elolvasásra se, így ez most inkább csak annak a nagyon szűk körnek lehet hasznára, akik esetleg a témába vágóan szeretnének borokat rendelni, beszerezni. A borokat a Gute Weine Lobenberg webshopból rendeltem, a Mosbacher kivételével, azt a Finewines.hu-nál.

Bármennyire is hihetetlen, már elég rég volt a klubban célirányos száraz riesling kóstoló. Lassan már két éve. Úgyhogy a legutóbbi összejövetelen félénken felvetettem, hogy frissen beszerzett tizenhármasaimból akár lehetne is kanyarítani egyet és hát a kis társaság lelkesen kapott az ötleten. 

A felhozatalba raktam jól bevált klasszikusok friss évjáratait is, de olyan termelők, borvidékek is szerephez jutottak, akik, melyek csak nemrégiben kerültek fel a horizontomra. Nem meglepő módon elsősorban a német-osztrák vonal képviselte magát, de kakukktojásként egy magyar tétel is került a sorba.

A kóstolón akov is jelen volt. Kevesen tudják, hogy mi anno épp egy általam tartott riesling-kóstolón ismerkedtünk meg. A régi szép idők emlékére felvetettem, hogy nem-e jönnének el. És hát de. 

A borokat vakon kóstoltuk, a sors az alábbi sorrendben tálalta őket:

Ha meghalljuk, hogy német fehér bor, akkor ösztönösen a riesling ugrik be. Nem túlzás kijelentenem, hogy amíg sok száz rajnai rizlingen vagyok túl, addig ha meg szeretném számolni a tőlük eddig kóstolt egyéb fajtájú fehéreket szinte elegendő az egy kezemen található ujjakat igénybe venni. Pedig, ha kicsit utánaolvasunk, akkor azt szűrhetjük le, hogy nem feltétlen kell lesajnálni ezeket se, tehát nem arról van szó, hogy a riesling árnyékában leledzik néhány megtűrt, de túl sokra nem hivatott szőlőfajta, sőt ma azokat a német borvidékeket tartják a legizgalmasabbnak, ahol a megszokott rieslinges mederből kilépve egyéb műfajokban is meglepő minőségek születnek.

A kóstoló megszervezéséhez végső lökést egy Tar Feritől vásárolt Mosbacher Weissburgunder adta meg. Egész más ízjegyekkel, felépítéssel hozta a zamatosságot és az elvárt tisztaságot, újszerű élmény volt. Nem sokkal később már bújtam a webshopokat és sikerült összerakni egy sort felvonultatva öt fajtát, illetve öt borvidéket. Nagyjából 10 és 30 Euro közötti kategóriában próbálkoztunk, haladva egyre magasabbra az árat tekintve, évjáratban meg egyre lejjebb

A térkép forrása:www.wineuncorked.ie

Dagadtos barátunk múltkori nagy vörös sora után most egy hasonló elvek mentén építkező fehér kontingenst húzott elő a borhűtőből. (Ezúttal az ő rövid megjegyzései és pontjai is olvashatóak a posztban.) Ez egy jó kosárnyi, érett vagy talán a csúcsa közelében sejthető nagy fehérbort takart. Mondanom sem kell, a vörös fordulóhoz hasonlóan igen jól szórakoztunk és nagyokat csodálkoztunk, amikor az álcázott palackokról végre lecsavarodott a minket bizonytalanságban tartó matéria.

A kóstolás dupla vakon történt, azaz fogalmunk sem volt a nevekről, évjáratokról. Elsőként nagynak szánt, dűlős-hordós fehéreket szondáztunk, majd áttértünk a rajnai-like, illetve kései szüretes száraz-félszáraz fehér kategóriára. A borleírásokat halálosan unom – gondolom szinte mindenki – így megpróbálok a minimumra szorítkozni és aroma-paletta helyett benyomásokat adni.

Ez a kóstoló még novemberben volt, de gondoltam ha már visszajöttem miért is ne írhatnám meg utólag? Elsősorban azért jött létre, mert német pinot-kra voltam kíváncsi. Ahogy olvas az ember cikkeket, mint pl. ezt, körvonalazódik egy idea, hogy talán a rieslingek árnyékában van egy „titkos fegyverük” is a németeknek?!  A spatburgunder képes lehet elszomorítani Burgundiát, csak azért nem tudunk róla szélesebb körben, mert a németek majdnem mindet megisszák maguk?

Egy szó, mint száz, a tettek mezejére léptem és némi utána olvasás után beszereztem néhány jelesebbnek tartott tételt érintve azokat a német borvidékeket, melyek ezt a fajtát tekintik a legfontosabbnak. Természetesen pinot noir-ról révén szó feltétlen kíváncsi voltam, hogy mit mutatnak a fajta örök referenciája Burgundia mellett, persze úgy nagyságrendileg hasonló polcról. A kóstoló résztvevői közül néhányan azt is szerették volna, hogy magyarok is kerüljenek a sorba, így ez is megtörtént. Ez utóbbiak biztosítását a kóstolóra szintén elvállalták a kedves kollégák. Mivel nem igazán számítunk pinot noir-nagyhatalomnak, és ennek megfelelően árban is átlagosan alacsonyabb árkategóriát képviseltek a hazai tételek, mint a külföldiek, a sorban való jelenlétük inkább a kíváncsiság kielégítését szolgálta, mint nagy következtetések levonását.

A képen pinot noir szőlők. Itt találtam.

Következzen végül a sor, három burgundi, három német és három magyar tétel képviseletével, a vakkóstolás sorrendjében.

A minap az egyik kollégától kaptam a forró drótot, hogy érdemes elnézni a nagyobbik helyi Tescoba, mert akciósan szórják ki a pezsgőket, alap Champagne Gosset kettőezer valahányszázért, évjáratos Gosset hatezerért. 

No, amikor odaértem jött a meglepetés. Mivel egy kis zavart éreztem a címkék és az ártáblák körül, ezért néhány tétel árát lekontrolláltam a kódleolvasóval. A kolléga nem elég alaposan mérte fel a helyzetet. :) Az alap Gosset  ugyanis 980 Ft. , az évjáratos Grand Millesime pedig konkrétan 2031 Ft. !!! Atyaisten!  Aki nem tudná, a Gosset elég jól csengő név, a fogás számszerűsítését szemléltetve az importőr IFDT-nél ugyanezt az alap tételt  11 025 Ft-ért, az évjáratosat pedig 21 600 Ft-ért tudnám ma megvenni a webshopból!!! Vicces, hogy ezeken is épp ott vigyorog az IFDT-s címke, és kevesebb, mint tizedannyiba kerülnek. Volt még egy általam nem ismert háztól (Vranken) is egy évjáratos cucc. Az IFDT honlapja szerint 22 200 Ft-ba kerül, nosza vegyünk abból is  kétezerért! :) Mondja még valaki, hogy nem érdemes a Tescoba járni! :))

Champagne Vranken: Premier cru Brut La Demoiselle Parisienne Millesime 2000

Jellegzetes champagne illat kifejezett kedves formában. Édes piskóta, toast, vajas keksz, barackos-citrusos színek. Közepes test, remek, arányos felépítés. Finoman krémes, légiesnek ható konzisztencia, apró, sűrű buborékok, kellemes nyomás. Telt ízek, lehet a a neve miatt, de picit nőiesebb zamatok ugrottak be, magas, élénk, virgonc savak kísérnek, melyek a végére kissé mintha kissé túl sokan is lennének, közepesnél hosszabb lecsengés. Nem mondom, hogy feltétlen olyan szerkezetet, mélységet produkál, mint amit egy évjáratos pezsgőtől várnánk, de a jobb házak belépő NV cuvéeinek szintjét simán megugorja. 6+

Champagne Gosset: Grand Millesime Brut 2000

Itt is jellegzetesen champagne-os élesztős-kekszes-citrusos-krétaporos  jegyek jellemzik az illatot, de valahogy hihetetlen fineszes formában. Semmi hivalkodás, arisztokratikusan hűvös, és nagyon egységes. Közepes test, nagyon finoman krémes, szinte selymes konzisztencia, sűrű, apró, nekem egy leheletnyit az ideálistól nagyobb nyomású buborékozás. Csontszáraz, frissítő, de letisztult és  abszolút telt ízek. Keményen feszes, de jól integrált savak, cizelláltan fejlődő korty, szépen fókuszált közép és finis, porzóan száraz, de tiszta utóíz. Remek egyensúly, elegancia. Simán 7 pont. A kétezer forintos árért igen jó vétel mind a kettő. :)