A Homola Pincészet borait nagyjából 10 éve követem figyelemmel, és ahogy a pince is különleges hangsúlyt helyez a kékfrankos fajtára, valószínűleg én is a kékfrankosaikat kóstolom és fogyasztom a leggyakrabban. Most a pincészet 2019-es évjárata került sorra, rögtön duplán, mert ebből az évből kékfrankos is forgalomba került, egy "alap" és egy drágább, tihanyi alapanyagból készült tétel.
A borászatnak - emlékeim szerint Tihany és Alsóörs környékén egyaránt vannak kékfrankos ültetvényeik, ha minden igaz, az "alap" kékfrankosba mindkét területről szüreteltek. Tihany egyébként a borvidéken kifejezetten vörösboros terület, vulkanikus talajával is elüt a Balatonfüred, Csopak és Paloznak környékére jellemző homokköves, mészköves, dolomitos, márgás talajviszonyoktól.
Korábban is készült már egy külön válogatás tétel a pincénél a kékfrankosból, bár az emlékeim szerint hordószelekció volt. Most egyértelműen a fajta két különböző arcát mutatja a két bor, kifejezetten érdekes és érdemes egymás mellett kóstolni őket. Mindkét bor 10-es DIAM dugóval van lezárva, így egyrészt a TCA-tól nem kell félni, másrészt ez annak jele, hogy a pincénél bíznak a hosszú érlelhetőségben. A forgalomba hozatallal sem kapkodtak, nem túl gyakori, hogy 5 évesnél idősebb kékfrankosok számítanak aktuális évjáratnak, de ez nyilván jól átgondolt döntés volt.
Három napon át kóstoltam a két kékfrankost és megérte türelmesen elszöszölni velük. A bontás után kissé zárkózottnak mutatkoztak, az egyébként remek struktúra mellett a gyümölcsösség és az intenzitás halványabb volt a vártnál. Már éppen kezdtem aggódni, hogy megszakadhat a sikersorozat, amikor a borok kezdtek kinyílni és helyreállt a rend. A legszebb formájukat szerintem harmadik nap mutatták a palackok, akkor szépen ki is ürültek.
Homola Kékfrankos 2019
Az illatban kezdetben kicsit távolságtartó, halványan meggy, egy kevés édesfűszer és csokoládé sejlik fel. Megéri várni, mert egyre szélesebbre tárul az illat, piros gyümölcsök - eper, cseresznye - és diszkrét édeskés fűszeresség, vaníliás cukor veszi át az uralmat. Kóstolva kecses, transzparens bort kapunk, nagyon finom textúrával. Ahogy kinyílik, szájban is a piros gyümölcsök - eper, cseresznye, málna - dominálnak, egy kis vérnarancs, enyhe vaníliás, koriandermagos fűszeresség fokozza a komplexitást. A korty szinte már légiesen könnyed, lendületes sav, érintésnyi tannin és alacsony alkohol övezi. A szerkezet könnyedebb pinot noir-okat, vagy akár kicsit tartalmasabb kadarkákat idéz. Kicsit talán lehetne tömörebb, de így is nagyon szerettem. Piros gyümölcseivel, finom fűszerességével, eleganciájával nagyon vonzó és jól iható bor. Szerintem most lehet a legszebb formájában. 7p (4290 Ft - Ab Ovo)
Homola Tihanyi Kékfrankos 2019
Bontás után icipici redukció és enyhe jódos-vasas fuvallat érezhető, utána a sötétre érett meggy dominál, leheletnyi édesfűszeres kísérettel. A másik kékfrankos után ez koncentráltabb, strukturáltabb, teltebb anyag. Sűrűbb a korty, határozottabb a savérzet és a finomszemcsés tannin is, ízében pedig inkább savanykásabb gyümölcsök, meggy jelennek meg. A korty lendületes és tömör, a test így is legfeljebb közepes, jó arányokkal. Meggy, finom fűszeresség, egy kis meggymagos fanyarság viszik a prímet, egy kis erdei gyümölcs fedezhető még fel. Élénk savú, fókuszált, klasszikus meggyes jegyekben gazdag kékfrankos, hosszú lecsengéssel és jó eséllyel még több éves tartalékkal. 7p (5790 Ft - Ab Ovo)
Mindkét kékfrankos kiváló, de ha választani kellene, bonyolódik a képlet. Az "alap" kedvesebb, könnyedebb, sok piros gyümölcsével nagyon itatja magát. Számomra most kicsivel rétegzettebbnek, finom részletekben gazdagabbnak tűnt. Valószínűleg a csúcsformája környékén járhat, szerintem érdemes mostanában meginni. Ráadásul az ára sem vészes. A tihanyi anyag erőteljesebb, a szerkezet határozottabb, az aromatika kevésbé behízelgő és - legalábbis most - szűkebb spektrumon mozog, leginkább a fajta klasszikus meggyes karakterét hozza. Ebben a borban még bőven látok tartalékot, és ezért a színvonalért ez sem drága.
