Egy fehér újbor már szerepelt idén a Borrajongón, ahogy egy Beaujolais Nouveau is. Most egy villányi vörös újborról lesz szó, a kategória talán legismertebb hazai képviselőjéről. A mára jól bejáratott Vylyan Bogyólé volt az első magyar újbor, amelynél a Beaujolais Nouveau-k esetében bevált szénsavmacerációs technológiát alkalmazták. Azóta hosszú idő telt el, az idei a Bogyólé huszadik évjárata. A recept azért nem volt teljesen adott, a borászat több szőlőfajtával is kísérletezett az évek során, de végül úgy találták, hogy az itthon rendelkezésre álló fajták közül a zweigelt a legalkalmasabb a bornál használt technológiához. (Nem kóstoltam minden évben a bort, de a 2023-as nekem is jobban bejött, mint néhány korábbi évjárat, amelyek kékfrankost vagy oportót is tartalmaztak.)
Az idei volt a Vylyan történetében az eddigi legkorábban elkezdett és befejezett szüret, ezzel bizonyosan nincsenek egyedül sem a borvidéken, sem az országban. A szőlő egész fürtben, zúzás és bogyózás nélkül került a tartályba, ahol 6 napos szénsavmacerációval a bogyón belül történt az erjedés, majd almasavbontás és készre kezelés után le is töltötték a palackokba a bort. Az idei Bogyólé címkéjét a jól bevált szokás szerint külön erre kiírt pályázaton győztesként kihirdetett Habony Ágota tervezte.

Vylyan Bogyólé 2024
Bontáskor még csak közepes intenzitású, de 1-2 órával később visszakóstolva már majd' kiugrik a pohárból. Eleinte sötétebb gyümölcsök, áfonya, fekete ribizli, ibolya, visszakóstolva már inkább málna, erdei gyümölcsök, banán, puncsfagyi köszön vissza az illatában. Könnyed, ugyanakkor nagyon ízgazdag, remek arányai vannak, a korty bársonyos tapintású, üde és eleven. Frissítő sav, kevés, finoman feltapadó tannin és alacsony alkohol jellemzi a szerkezetet, könnyen csúszik a bor. Ízben is szépen hozza a tipikus friss erdei bogyós gyümölcsös, banános, gömbrágós díszítőjegyeket. Elképesztő módon itatja magát, a maga műfajában ez is etalon. Örömbor. 6p- (2200-3000 Ft - számos helyen kapható)