Folytatom a Wachauer Weinfrühling, azaz a Wachau-i Bortavasz múlt héten megkezdett élménybeszámolóját a többi pincészettel.
(Dürnstein)
Folytatom a Wachauer Weinfrühling, azaz a Wachau-i Bortavasz múlt héten megkezdett élménybeszámolóját a többi pincészettel.
(Dürnstein)
Április vége, május eleje a helyi borfesztiválok időszaka Ausztria Duna-menti borvidékein. Először Kremstal, Kamptal és Traisental tart közösen egy Bortavaszt (Weinfühling), majd rá egy hétre a nagyágyú Wachau jelentkezik a Wachauer Weinfrühling-gel. A rendezvény keretein belül a résztvevő borászatoknál ingyen lehet kóstolni az ott kínált tételeket, ehhez mindössze az erre feljogosító karszalagot kell megvásárolni.
Tavaly véletlenül éppen a Weinfrühling idején jártam Krems-ben és környékén, idén viszont kis kompániánkkal már céltudatosan a Wachauer Weinfrühling hétvégéjén érkeztünk a városba, hogy a következő két napot pincelátogatással és a borvidék bejárásával töltsük el. Két hónap telt el a rendezvény óta, de csak most jutottam el odáig, hogy rendezzem a jegyzeteket. Az esemény fesztivál jellege, a gyakran csak gyűszűnyi adagok és a közben a társasági élet mind-mind csökkenti az elmélyült kóstolás lehetőségét, legfeljebb gyors benyomások rögzítésére van lehetőség, ráadásul azóta az emlékek is megkoptak egy kicsit, de azért igyekeztem...
A Weingut Huber évek óta a Finewines.hu osztrák szekciójának zászlóshajója, a meglehetősen széles portfólióval rendelkező traisental-i borászat számos tétele elérhető a választékban. A Tar Feri által szervezett kóstolóknak is visszatérő szereplője a pince, tavaly egy átfogó borbemutatón néztük végig a szortimentet, de a mostanihoz hasonló dűlőszelektált vertikálisra is volt már példa. A fókuszban a pince "koronaékszere" a Berg dűlő és borai álltak, erről a termőhelyről zöldveltelini és rajnai rizling egyaránt készül, mindkettő a legmagasabb árkategóriát képviseli a pince választékán belül.
2020-ban tartottuk az előző vertikális kóstolót a Berg dűlő boraiból - zöldvelteliniből és rajnai rizlingből - akkor 2011, 2013, 2016, 2017 és 2018 borai kaptak helyet a sorban, 2013 és 2017 kiválóan szerepelt. A mostani duplavertikális a 2016-tól 2021-ig terjedő 6 évjáratot ölelte fel. A sort egy veltelini pezsgő és két, szintén grüner veltliner-ből készült bor vezette fel, a két vertikális között a pince száraz sárgamuskotályát és egyik natúr borát is megkóstoltuk, A Berg riesling-ek előtt még egy másik dűlőből származó riesling is becsúszott, így végül egy egészen gigantikus, 18 boros kóstolót tudtunk magunk mögött az este végére.
A KisBécs és a Color Bar tavasszal már tartott egy portfólió-bemutatót a borszakma képviselőinek (beszámoló két részletben itt és itt), ahol az osztrák kínálaton a Color-ban elérhető bővebb szortimenttel is lehetett ismerkedni és néhány borász személyesen is képviselte a pincészetet. Ősszel újabb fordulóra került sor, amelynek szintén a Color Bar adott otthont.
Ezúttal sajnos nem tudtam elmenni a kóstolóra, de ahogy tavasszal is, a rendezvényről megmaradt borokat egy több napos "morzsaparti" keretében a hét többi napján meg lehetett kóstolni, ezt a lehetőséget már sikerült kihasználnom.
A júliusi osztrák bortúra második állomása Kamptal-ban volt, egy alig 1800 fős falucskában, Straß im Straßertale-ban. Több borászat is található a kicsiny településen, amelyet a borvidék egyik neves dűlője határol. A Gaisberg dűlő aljánál található Birgit Eichinger családi borászata, ahova még a KisBécs egyik karácsonyi nyereményjátékán nyertem egy kóstolót 2021-ben, de a nyeremény beváltása végül egy évet tolódott.
Július elején ismét megfordultam Ausztriában, Krems an der Donau környékén, ahol Kamptal, Kremstal és Wachau borvidékei találkoznak. Ezúttal nem csak úgy ad hoc alakult a program, egy pincelátogatás előre le volt szervezve, és bíztam benne, hogy legalább még egy bele fog férni, ha a fix nyitvatartási időben tudok kóstolni a kiszemelt pincénél. A Weingut Nigl volt a kiszemelt áldozat, Kremstal egyik kiemelkedő termelője. A birtok - amely a borászaton túl egy éttermet és egy szállodát is magában foglal - Krems-től néhány kilométerre északra található, festői környezetben. A birtok előtt elvezető út mellett a Krems folyó csörgedezik, az út másik oldalán magasodó dombról Senftenberg 1197-ben emelt várának romjai és egy templom tekintenek le.
Az őszi szőlőbirtok a 12. századig vezethető vissza, a Starhemberg hercegekhez tartozott, jelenlegi tulajdonosaihoz, a Nigl családhoz 1994-ben került. Az ültetvények összesen mintegy 25 hektárt tesznek ki, Krems és Senftenberg között húzódnak. A fókusz természetesen a zöldveltelinin és a rajnai rizlingen van, sárgamuskotály, sauvignon blanc, zweigelt, merlot és pinot noir egészíti ki a fajtaválasztékot. A szőlőben fenntartható gazdálkodás folyik, mellőzik a gyomirtók, rovarirtók és a réz használatát. A pincében saját élesztőkkel erjednek a borok, és derítés nélkül kerülnek palackba. A csendes száraz borok mellett pezsgőt és édes bort is találunk a szortimentben.
A dűlőpáros sorozat ma egy dupla résszel, ha úgy tetszik, wachau-i különkiadással folytatódik, a borvidék két kiváló pincészetének boraival. Osztrák grüner veltliner duó szerepelt már a sorozatban - akkor a Weingut Huber-től, Traisental-ból -, de osztrák riesling még nem.
A borvidék két vezető szőlőfajtájából kóstoltam meg dűlőszelektált borokat párban, azonos évjáratból. A lehetőségek alapján érettebb grüner veltliner-ek és fiatalabb riesling-ek alkották a borpárokat. A borokat a borvidéken, Dürnstein egyik vinozékájában kóstoltam, így most értelemszerűen nem volt több napos visszakóstolás, összehasonlítgatás, de a lényeget valószínűleg sikerült megragadni.
(Séta a Loibenberg-en)
Még mindig nem értem a tavaszi osztrák borélmények feldolgozásának végére, még két wachau-i borokról szóló írással adós vagyok, most az egyiket törlesztem. Volt már szó a Nikolaihof-nál tett spontán látogatásról, írtam a főként Kremstal-ban tevékenykedő Weingut Wess-ről, most pedig egy vegyes válogatott következik wachau-i borokkal.
(Spitz, kilátás a Ruine Hinterhaus-ból a 1000-eimer Berg-re)
Folytatódik a külföldi borélmények feldolgozása, ezúttal egy kremstal-i borászattal, amelyben éppen átkerül a stafétabot a fiatalabb generáció kezébe. Ilyenkor mindig izgalmas látni, hogyan és mennyire nyúlnak hozzá a fiatalok a szülői örökséghez, átalakul-e a szortiment, változik-e a borstílus. Persze egy borász nehezen engedi el a pincekulcsot, így általában az idősebb és a fiatalabb generáció még együtt dolgozik, mielőtt előbbi végleg átadná a helyét az örökösöknek. Valahogy így van ez most a krems-i Weingut Wess-nél is, amelynek a nevével tavaly találkoztam először a város borbárjait szondázva és most, szűk egy évvel később, ismét megkóstoltam néhány borukat, sőt, történetesen az új generáció tagjaival is találkoztam egy pár percre.
(A fotót a pince honlapjáról vettem kölcsön.)
A 2021-es évjáratig bezárólag Rainer Wess neve szerepel a címkéken, a 2022-es borok már Weingut Wess név alatt jelentek meg. Christina Wess, és férje David, jelenleg együtt vezetik a 15 hektáros birtokot Rainer Wess-szel, aki 2003-ban hívta életre a pincészetet. Akkor még egy bérelt pincében készítették a borokat, 2009-ben költöztek át Krems mellé. A területek nagy része Kremstal borvidékén található, de Wachau-ban is van szőlőjük, a legendás Loibenberg lejtőin. A kötelező grüner veltliner és riesling mellett sauvignon blanc, zweigelt, st. laurent, pinot noir is palackba kerül a birtokon, édes borokat és rosé-t is készítenek.
Én most 5 bort kóstoltam, többnyire az új évjáratokból.
Április végén egy hosszú hétvégét Wachau-ban és Krems an der Donau-ban töltöttem, a kirándulás mellett természetesen a helyi borok szemlézésére is jutott idő. Borkóstolásra sehol nem foglaltam időpontot, enélkül is rengeteget lehetőség van a borozásra, ahogy azonban Mautern településen vezetett keresztül az utam, a Nikolaihof éppen kapóra jött. A Salon 77 névre keresztelt kóstolóhelyiségben a pincészet szortimentjének nagy része megkóstolható és megvásárolható, akár nagyon régi évjáratok is. Úgyis nagyon rég volt a szerencsém a pince boraihoz, most kapva kaptam a kínálkozó alkalmon.
A KisBécs szakmai portfólió bemutatóján a széles osztrák kínálat szemlézése mellett (beszámoló itt) alkalom nyílt arra is, hogy három másik kiállítóval személyesen is megismerkedjenek a résztvevők, ugyanis a tulajdonosok/borászok maguk is eljöttek az eseményre. A Color Bar elődje, a Fiáker egyik deklarált célkitűzése volt, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia mai területéről válogasson borokat. Így a Fiáker a KisBécs osztrák borai mellett szélesebb, magyar és közép-európai tételeket is magába foglaló szortimenttel várta a vendégeket, és ez így lesz a Color Bar esetében is. Ennek jegyében egy osztrák, egy szlovén és egy szlovákiai magyar borászat csatlakozott a rendezvényhez, és boraik a Color választékban is feltűnnek majd.
(A Schwarz család képviselői, a képet a KisBécs facebook oldaláról metszettem)
A KisBécs, mint kávézó és borbár sajnos már egy ideje bezárt és a tulajdonosok még nem találták meg az új helyét, de borkereskedésként továbbra is működnek, és további jó hír, hogy újra megnyílt a korábbi Fiáker, némi fazonigazítás után ezúttal Color Bar néven.
A KisBécs ide szervezte a 2023-as portfólió-bemutatóját, amelyről némi késéssel most fogok csak beszámolni, terjedelmi okokból (is) két részletben. A mai első részben egy vegyes osztrák egyveleg kerül terítékre, egy másik írás pedig azzal a három borászattal foglalkozik majd kicsit bővebben, akik személyesen mutatták be boraikat az eseményen.
A sorozat idei első részében ismét három osztrák borászat kerül a fókuszba, három különböző borvidék ismert és elismert termelői, Kamptal-ból, a fővárosból és a Fertő-tó partjáról.
Kamptal-t a Weingut Bründlmayer képviseli egy zöldveltelinivel, Bécs/Wien borvidékéről egy Wieninger bort hoztam, természetesen egy Gemischter Satz formájában, míg Ernst Triebaumer-től egy dűlős kékfrankost választottam. Ezúttal inkább a belépő kategória környékéről válogattam.
Markus Huber, az egykor csodagyerekként aposztrofált borász Traisental talán legismertebb és legelismertebb termelője. A Huber borok évek óta fontos részét képezik a FineWines választékának, a Berg dűlő riesling-je és zöldveltelinije egy remek vertikális kóstoló apropójául is szolgált. A pincénél természetesen a fent említett két fajta van a fókuszban, de a szortiment meglehetősen széles, több fehér fajtabor, vörösborok, édes borok, pezsgők és újabban natúrborok is helyet kapnak benne. Az Ausztriában remek évjáratként elkönyvelt 2021 boraiból a FineWines-nál is széles merítés kapható, adta magát egy portfóliókóstoló gondolata. Március első hétvégéjén az N28-ban erre is sor került. 18 bort kóstoltunk meg, szem és torok nem maradt szárazon.
A Bortársaság Borsuli repertoárjában tavaly óta szerepelnek rendszeresen a Fine Wines kóstolóestek, több témakörben (bár fehérboros témakörben volt már egy ilyen esemény korábban, akkor még csak egyszeri, különleges alkalomként). Tavaly a nemzetközi fehér és a nemzetközi vörös mezőnyt egyaránt végigkóstoltam, mindkettő izgalmas merítés volt és felvonultatott olyan tételeket, amelyekkel egyébként aligha találkoznék (erre a kóstolóra egyébként a Bortársaság saját választéka mellé "külsős" borok is érkeznek). Hét borral persze nehéz felölelni a legkiemelkedőbb borvidékeket és borstílusokat, mindkét sort ki lehetett volna még egészíteni ezzel-azzal, de a minőségre így sem lehetett panasz.
A fehérboros téma kóstolósora az idei évre nagyobb részben lecserélődött, és - legalábbis szerintem - még érdekesebb és változatosabb lett. Az előző évi válogatás is volt annyira jó, hogy akár az ismétlés kedvéért is újra beüljek a Bortársaság "iskolapadjába", de a frissített borcsokor láttán még nagyobb kedvet kaptam a dologhoz.
November elején lett 10 éves Tar Ferenc szerelemgyereke, a FineWines.hu. A sztori korábban Peter Klingler által működtetett rajnai rizling-specialista kereskedés, a Riesling.hu átvételével indult, majd egyre szélesedett a látókör, bővült a szortiment. A német és osztrák riesling-ek mellé érkeztek más osztrák borvidékek borai, sorban jöttek a pezsgők Champagne-ból, a rhone-i, burgundi, piemonti, szicíliai borok, az Újvilágot pedig Oregon és Új-Zéland képviseli. A borkereskedői tevékenység hol szélesebb, hol szűkebb közönségre fókuszált, egy időben pedig a Carpe Diem borbárban is lehetett szondázni a kínálatot. A kóstolók is folyamatosan üzemeltek, változó helyszíneken. A Carpe Diem bezárása után az N28 emeleti terme lett a törzshely. Itt került sor a szülinapi eseményre, sőt eseményekre is, hiszen a kerek évfordulóra két este során is lehetett koccintani. A szerteágazó portfólió legfontosabb borvidékeinek gyöngyszemeiből válogatott a házigazda, ám csütörtökön és pénteken más-más kínálat várta a résztvevőket. Mindkét napra izgalmas borsor állt össze, én végül a pénteki kóstolón vettem részt.
A neves osztrák borászokról szóló sorozat kivételesen két szereplős résszel bővül, kvázi egy borpárbajjal. Ezúttal ugyanis két olyan borászatról lesz szól akik kizárólag vagy majdnem kizárólag egy szőlőfajtával foglalkoznak, ez pedig a zöldveltelini.
Ausztriában folytatjuk a dűlőpárok sorozatot, a szomszédos ország legfontosabb fehér szőlő fajtájával, a zöldveltelinivel, egy korábban csodagyereknek titulált borásszal, Markus Huber-rel és természetesen a borvidékkel, ahol tevékenykedik: Traisental-lal. Két, egymással szomszédos falvakban található Erste Lage dűlős zöldveltelini mérkőzik meg egymással, a 2018-as évjáratból.
A múlt hét egy részét Ausztriában töltöttem, 2016 és 2018 után végre ismét eljutottam Wachau-ba. A szűk három nap sok gyaloglással és kóstolással telt, előzetes tervezés nélkül is intenzívre sikerült a program. Nem egyeztettem időpontot borászatnál, így spontán lehetett alakítani a napirendet, kóstolási lehetőség pedig szerencsére a pincéken kívül is akad. Számos birtok rendelkezik saját étteremmel, heuriger-rel, vagy kóstolóhelyiséggel, de természetesen a többi étteremben, vinotékában, borbárban is lehet dúskálni a helyi borászok palackjai között.
Nagy nevekkel és új, vagy legalábbis számomra kevésbé ismert termelők boraival egyaránt találkoztam, utóbbiak között akadtak igen kellemes meglepetések is. Többnyire a friss, 2021-es évjárat termését kóstoltam, de néhány érettebb tétel is a kezeim közé került. Az évjáratot a hivatalos források egész Ausztriában álomszerűnek írják le, 2015 óta a legjobbnak. A kóstolt borok alapján pozitív az összbenyomás, 1-2 bornál éreztem egy kis savhangsúlyt.
Május elejével bezárta kapuit Tar Ferenc belvárosi borbárja, a Carpe Diem. Írhatnám, hogy ezzel lezárult egy korszak, de ez csak részben fedné a teljes igazságot. Egyrészt a Carpe Diem az utóbbi években már csak a kóstolók kedvéért nyitott ki, másrészt Tar Feri borestjei nem szűnnek meg, csak a helyszín változik.
A Carpe Diem-ben rendezett eseményeken gyakran megjelent a Borrajongó egy vagy több szerzője is, számos cikkben emlékeztünk meg az itt tartott borestekről. Szinte végtelen listát lehetne összeállítani az itt kiváló bort kóstoltunk meg a borbár falai között. Tar Feri természetesen méltó módon akart elköszönni a Carpe Diem-től, búcsúbuli nélkül nem zárhatott be a hely. Április utolsó hétvégéjén három délutánra-estére ismét kitárt kapuit a Carpe Diem, válogatott magnum és jeroboam palackos borok nyíltak a pult mögött. Én a három napos fiesta első napján ugrottam be, hogy búcsút mondjak a Carpe Diem-nek. Aznap német és olasz túlsúly alakult ki a borlapon a csendes borok mezőnyében, de tettem egy kis kitérőt Ausztriába, Franciaországba, és természetesen Champagne is jutott.
Régebben jól bevált programom volt a budapesti borbárok kínálatának időnkénti megszondáztatása, de az utóbbi két évben - mint annyi minden - ez is megváltozott. Ahogy borkóstolókra is sokkal ritkábban járok, a borbárlátogatás is lassan eseményszámba megy. A Drop Shop-ban is sajnálatosan régen jártam, így novemberben hirtelen ötlettől vezérelve beugrottam a Balassi Bálint utcai borbárba kicsit kóstolgatni, aztán a következő héten már előre megfontolt szándékkal repetáztam, és végül az ünnepek előtt még jutott idő egy harmadik alkalomra is.
Újra három hoztam három bort, három neves osztrák pincészet, három borvidék, három különböző borászat és borstílus.
Folytatódik a tavaly decemberben megkezdett sorozat, ismét hoztam három remek bort, három neves osztrák pincészettől, egy fehér, egy vörös, egy édes felállásban.
Ebben a részben terítékre kerül egy zöldveltelini Traisental-ból, egy dűlőszelektált vörös házasítás Burgenlandból és egy sárgamuskotályból készült "ruszti aszú".
Nem kívánom nagyon hosszúra nyújtani a bevezetőt, nem is lenne nagyon miről írni, lényeg, hogy összegyűlt itthon néhány Grüner Veltliner Smaragd Wachau-ból, a 2017-es évjáratból és ungert-tel ketten megnéztük, mit tudnak a borok egymás mellett kóstolva. Négykezes beszámoló következik.