Május elejével bezárta kapuit Tar Ferenc belvárosi borbárja, a Carpe Diem. Írhatnám, hogy ezzel lezárult egy korszak, de ez csak részben fedné a teljes igazságot. Egyrészt a Carpe Diem az utóbbi években már csak a kóstolók kedvéért nyitott ki, másrészt Tar Feri borestjei nem szűnnek meg, csak a helyszín változik.
A Carpe Diem-ben rendezett eseményeken gyakran megjelent a Borrajongó egy vagy több szerzője is, számos cikkben emlékeztünk meg az itt tartott borestekről. Szinte végtelen listát lehetne összeállítani az itt kiváló bort kóstoltunk meg a borbár falai között. Tar Feri természetesen méltó módon akart elköszönni a Carpe Diem-től, búcsúbuli nélkül nem zárhatott be a hely. Április utolsó hétvégéjén három délutánra-estére ismét kitárt kapuit a Carpe Diem, válogatott magnum és jeroboam palackos borok nyíltak a pult mögött. Én a három napos fiesta első napján ugrottam be, hogy búcsút mondjak a Carpe Diem-nek. Aznap német és olasz túlsúly alakult ki a borlapon a csendes borok mezőnyében, de tettem egy kis kitérőt Ausztriába, Franciaországba, és természetesen Champagne is jutott.
