Tar Ferenc régi álma, egy finewines.hu portfólió-kóstoló 2019-ben valósulhatott meg először, majd rögtön 2 év kényszerszünet következett. 2022-ben visszatért a rendezvény, mesterkurzusok nélkül, és kicsit kevesebb látogatóval, de ugyanúgy sok-sok remek borral. Az eseménynek ismét a Haris Park adott otthont, hat standon lehetett tematika szerint kóstolni, a hetedik asztal, a premium tételeké volt, itt külön összegekért lehetett válogatni extra borokból.
Május elejével bezárta kapuit Tar Ferenc belvárosi borbárja, a Carpe Diem. Írhatnám, hogy ezzel lezárult egy korszak, de ez csak részben fedné a teljes igazságot. Egyrészt a Carpe Diem az utóbbi években már csak a kóstolók kedvéért nyitott ki, másrészt Tar Feri borestjei nem szűnnek meg, csak a helyszín változik.
A Carpe Diem-ben rendezett eseményeken gyakran megjelent a Borrajongó egy vagy több szerzője is, számos cikkben emlékeztünk meg az itt tartott borestekről. Szinte végtelen listát lehetne összeállítani az itt kiváló bort kóstoltunk meg a borbár falai között. Tar Feri természetesen méltó módon akart elköszönni a Carpe Diem-től, búcsúbuli nélkül nem zárhatott be a hely. Április utolsó hétvégéjén három délutánra-estére ismét kitárt kapuit a Carpe Diem, válogatott magnum és jeroboam palackos borok nyíltak a pult mögött. Én a három napos fiesta első napján ugrottam be, hogy búcsút mondjak a Carpe Diem-nek. Aznap német és olasz túlsúly alakult ki a borlapon a csendes borok mezőnyében, de tettem egy kis kitérőt Ausztriába, Franciaországba, és természetesen Champagne is jutott.
Tar Feri régóta dédelgetett álma volt egy portfóliókóstoló, ahol a finewines.hu széles szortimentje bemutatkozhat egy külön rendezvény keretében, meghívott borászokkal, mesterkurzusokkal, prémium tételekkel. Az álom idén november utolsó napján valóra vált, az eseményre jegyet váltó nagyjából 120 fő a Haris Park-ban válogathatott mintegy 100 borból a pezsgőktől a komoly vörösekig.
A tematikus standokért felelős sommelier-k/borbarátok/finewines-rajongók mellett három vendég is érkezett a partner borászatoktól, Roman Niewodniczanksi a Van Volxem, Matteo Villana a G.D. Vajra és Stephan Walliser a Fromm Winery képviseletében, ők 1-1 mesterkurzust is tartották egy hozzájuk illő témakörben.
Az aktuális külföldi egyvelegben az otthon és barátoknál elfogyasztott borok mellett sok-sok borbár-látogatás (Carpe Diem, Drop Shop, Vino Castillo, Wein&Co) során kóstolt tétel is szerepel. Valószínűleg osztrák borból lesz a legtöbb, de szép számmal akadnak majd francia, olasz, spanyol borok is, a többi európai és újvilági bor-ország ezúttal kicsit háttérbe szorul.
Roberto Voerzio 1987-ben alapította saját borászatát, miután diszkréten lekapcsolódott a családi pince szárnyai alól. Édesapja egészen a nyolcvanas évekig palackozott bort saját nevén, utána Roberto fivére, Gianni vitte tovább ezt az ágat. Ma is csak pár száz méterre dolgoznak egymástól a kis La Morra település oldalában. Mindketten jók és híresek, de Roberto az, akiből igazi kultbor-termelő lett és simán befér Barolo legszűkebb élvonalába. Az egyik „eredeti” modernistának tartott Roberto Voerzio – megkapirgálva lassan harmincéves pályafutását – igen nehezen beskatulyázható utat járt be. Egyszerre modernista módszerekkel, de részben tradicionalista felfogásban kezdett dolgozni, majd a kilencvenes évek közepén tett egy gyors kanyart a modernizmus irányába, hogy aztán végül kialakítsa a két irányzat felett lebegő saját stílusát. Mindennek az alapja persze a szőlő. Ahogy telt az idő Voerzio és felesége szép lassan területeket szereztek La Morra leghíresebb „grand cru” dűlőiben, olyan szőlő-portfólióra szert téve ezzel, amellyel kevés helyi borászat versenyezhet. Kultbor recept következik piemonti módra.
