Még mindig nem értem a tavaszi osztrák borélmények feldolgozásának végére, még két wachau-i borokról szóló írással adós vagyok, most az egyiket törlesztem. Volt már szó a Nikolaihof-nál tett spontán látogatásról, írtam a főként Kremstal-ban tevékenykedő Weingut Wess-ről, most pedig egy vegyes válogatott következik wachau-i borokkal.
(Spitz, kilátás a Ruine Hinterhaus-ból a 1000-eimer Berg-re)
A múlt hét egy részét Ausztriában töltöttem, 2016 és 2018 után végre ismét eljutottam Wachau-ba. A szűk három nap sok gyaloglással és kóstolással telt, előzetes tervezés nélkül is intenzívre sikerült a program. Nem egyeztettem időpontot borászatnál, így spontán lehetett alakítani a napirendet, kóstolási lehetőség pedig szerencsére a pincéken kívül is akad. Számos birtok rendelkezik saját étteremmel, heuriger-rel, vagy kóstolóhelyiséggel, de természetesen a többi étteremben, vinotékában, borbárban is lehet dúskálni a helyi borászok palackjai között.
Nagy nevekkel és új, vagy legalábbis számomra kevésbé ismert termelők boraival egyaránt találkoztam, utóbbiak között akadtak igen kellemes meglepetések is. Többnyire a friss, 2021-es évjárat termését kóstoltam, de néhány érettebb tétel is a kezeim közé került. Az évjáratot a hivatalos források egész Ausztriában álomszerűnek írják le, 2015 óta a legjobbnak. A kóstolt borok alapján pozitív az összbenyomás, 1-2 bornál éreztem egy kis savhangsúlyt.
