A Bortársaság Borsuli Rosé Champagne borestje nem az egyedüli rosé pezsgős téma, ami idén debütált a borest-sorozatban. A rosé pezsgők népszerűsége nyomán egy átfogó rosé pezsgős kóstoló is meghirdetésre került, amely betekintést ad, hogy is képzeli el ezt az ital néhány fontos magyar és külföldi borvidék és termelő.
A Bortársaság Borsuli évek óta tart különleges "Felsőpolc" kóstolókat, ahol Fiáth Attila prezentálásában a műfaj nagyágyúiból lehet megkóstolni egy csokorra valót. Az eddigi alkalmakra Champagne szolgáltatta a muníciót, különféle konstellációkban, de most először Burgundia boraiból állítottak össze egy komoly sort, részben a felfrissített választék apropóján is. Az üdvözlő ital után hét bor tükrében tekintettük át Franciaország talán legizgalmasabb borvidékének néhány fontos apellációját, közben volt szó földrajzi adottságokról, klasszifikációról, a klímaváltozás hatásairól, az egyes falvakhoz kapcsolódó stílusokról, mindezt a köztudottan nagy Burgundia-rajongó Fiáth Attila néhány személyes élménnyel egészítette ki.
Utólag visszatekintve a sorminta (1., 2.) azt mutatja, hogy háromévente ragadok billentyűzetet, hogy az aktuális Beaujolais Nouveau élményemet megörökítsem a blogon. Az idei francia újborom egy számomra ismeretlen termelőtől érkezett, pedig Alain Chambard régi motoros, 1993-ban alapította birtokát és a borkészítés hagyománya 4 generációra nyúlik vissza a családban. A jelen tételhez használt öregtőkés gamay ültetvényről kézzel szüretelték a szőlőt és minimális beavatkozás mellett készült el az idei újbor is.
Az év végére lassan ráfordulva a FineWines.hu is begyújtotta a rakétákat, és 2024 utolsó heteire Tar Ferenc több komoly kóstolósorral is készül. A tavalyi pinot noir-ra és karakterében hasonló fajtákra épülő borest analógiájára idén novemberben a "Chardonnay és társai" tematika várta az érdeklődöket. Volt már hasonló kóstoló a Carpe Diem-ben, akkor a Domaine Tessier 2014-es borai adták a sor gerincét, természetesen Burgundia egy ilyen sorból most sem maradhatott ki. Más országok trónkövetelői is felsorakoztak az este során, kiegészítve stílusban ide passzoló, de más szőlőfajtákből készült borokkal.
A FineWines.hu sem maradt ki az őszi portfólióbemutatót tartó borkereskedések sorából, bár ebben az esetben a választéknak csak egy része szerepelt az este során. "Dél" címszó alatt a spanyol, olasz, francia borászatok tételei mutatkoztak be október végén, a The Workshop-ban. Tömegjeleneteket mellőző, kellemes rendezvény volt, kényelmesen, nyugodt tempóban lehetett haladni és eszmét cserélni a borokról. Rengeteg kiváló tételt lehetett kóstolni, a külön fizetős "premium" boros standon elképesztően magas minőségű (és ennek megfelelő árazású) palackok vártak. Külön élmény volt a sok "újhullámos" spanyol vörösborral találkozni, amelyek készítői mernek elrugaszkodni a kitaposott ösvényekről és egészen újszerű stílusban közvetítik a borvidékek és a szőlőfajták üzenetét.
A Rosé Champagne a Bortársaság Borsuli esemény sorozatának egyik idén debütáló kóstolója, tovább gyarapítva a buborékos italokra fókuszáló témákat. A választás nem véletlen, a világszerte csökkenő borfogyasztási adatok közepette a rosé Champagne népszerűsége töretlen.
A kutatások szerint a rosé Champagne nem a mai divat szülötte, hanem jó 250 éves múltra tekint vissza, bár minden bizonnyal egészen más volt az akkori termék, mint a ma kóstolható pezsgők. A 18. században más fajtákkal is dolgoztak, mint ma - chardonnay-t például nem használtak -, és a technológia is változott. Az első rosé Champagne a legújabb felfedezések szerint a Ruinart pezsgőháznál készült, 1764-ben, korábban a Veuve Clicquot 1775-ös rosé-ját tekintették az első rosé Champagne-nak. Azt jótékony homály fedi, hogy az újdonság létrejötte csak egy véletlen "baleset" eredménye, vagy szándékos kísérlet volt, bár valószínűleg az előbbi, a hosszabb áztatásának köszönhetően. Az újonnan felfedezett dokumentumok szerint a Ruinart-nál egy 120 palackot tartalmazó doboz felét írták le úgy, mint "Oeil de Perdrix", ami a rosé borok színére használt kifejezés, a frissen kilőtt fogoly szemének rezes színére utal. A 18. század végén terjedt el a rozet kifejezés, ebből alakult ki a ma is használatos rosé.
Rosé champagne többféle technológiával készülhet, ezek egyike, amikor kész vörösbort adnak a fehér alapborhoz a második erjedési fázis előtt. A másik, ritkább módszer, amikor a kék szőlőből saignée technológiával rövid áztatással rosé alapbort készítenek (a mi sorunkban ilyen tétel nem szerepelt, de így készül pl. a Laurent-Perrier Rosé). Az első rosé Champagne-ok valószínűleg saignée módszerrel készülhettek, majd 1818-ban Madame Barbe-Nicole Clicquot adott először vörösbort a fehér alapborhoz a Veuve Clicquot-nál és a módszer forradalminak bizonyult.
A mai borhoz érdekes viszony fűz, ugyanis a Domaine Bellevue Sauvignon Blanc volt "boros pályafutásom" elején az egyik kapudrog a szőlőfajta borai felé. A bőség zavarában elveszve jó néhány évjárat kihagytam, de amikor a Borkorzó, illetve a Nullahetvenöt kínálatában rábukkantam, nem volt kérdés, hogy felelevenítem a régi ismeretséget. Nem is kellett csalódnom, a bor még mindig tudja, amit régen, ráadásul ár-érték arányt tekintve is jó vétel.
A tavalyi kóstoló után ebben az évben nem terveztem provence-i rosé sort, de egy-két jól időzített ttavaly őszi akciót kihasználva megint összegyűlt néhány palack rosé az etalon borvidékről. Június végén még a 2022-es évjárat borait kóstoltam, közben a 2023-asok lassacskán kikerülnek a hazai borkereskedések polcaira. A rosé-közhiedelemmel ellentétben ezek a borok simán kibírják, hogy ne a szüretet követő évben nézzünk a palack fenekére. Sajnos, ahogy elnézem, az árak 20-30%-kal feljebb mentek egy év alatt, így most megint azt mondom/írom, hogy jövőre nem lesz folytatás, de valami hasonló csodában azért reménykedem, mert kétségtelen, hogy megint élvezetes sort kóstoltam.
A Bortársaság Borsuli régiókat bemutató kóstolói között az utóbbi hónapokban tűnt fel Dél-Franciaország, mint új téma. Franciaország déli része nagyobb borvidékeken túl számos kisebb eredetvédelmi körzet otthona, ahol különleges szőlőfajtákba, egyedi borstílusokba is könnyen bele lehet futni, de talán éppen ezért is a téma inkább a komolyabb érdeklődéssel és kóstolási tapasztalattal rendelkező borkedvelőknek lehet inkább vonzó. A kóstolósor külön érdekessége, hogy annak majdnem a fele "külsős" bor, tehát nem szerepel a kereskedés választékában.
Úgy tűnik, hogy a tavaly decemberben, a Gepárd és Űrhajó Borbárban tartott Borfanatik borkóstoló és vásár immár rendszeres eseménnyé válik. Idén már két alkalommal várták kedvezményesen elérhető borokkal az érdeklődőket, a megvásárolható tételek nagy részét pedig meg is lehetett kóstolni. A márciusi alkalmon én is ott jártam és végig is kóstoltam, amit lehetett. Nagyrészt spanyol, olasz, francia borok alkották az aktuális kínálatot, de magyar és chile-i tétel is feltűnt az asztalokon.
A "Fine wines" főcím alatt futó kóstolók 2022-től képezik a Bortársaság Borsuli "választékának" fix részét. Hazai pincészetek ikonjait felvonultató magyar vörösborok, illetve komoly nemzetközi fehér, vagy vörös tételek kerülnek a górcső alá ezeken az estéken (külön magyar fehérboros esemény nincs, a nemzetközi fehérboros sorban viszont szerepel egy száraz tokaji furmint). A külföldi boros kóstolók esetében az alapkoncepció szerint magas presztízzsel rendelkező, klasszikus - akár több évszázados hagyományokra visszatekintő, vagy az Újvilág esetében gyorsan az élvonalba kerülő - borvidékek jól bejáratott szőlőfajtáiból, elismert termelő által készített, magas minőségű, komplex, hosszú érlelési potenciállal kecsegtető borok szerepeljenek a sorban.
Hét tétel szerepel a sorban, ilyen szűk keretek között persze nem lehet a világ minden fontos termőhelyét bemutatni, muszáj szelektálni. A fenti okok bemutatott borvidékek, pincészetek és ezzel a kiválogatott tételek tekintetében is előfordulnak változások, az évjáratok cseréjén túl is. Ez - a sorban szereplő borok magas minőségén túl - is egy ok lehet, hogy akár többször is jegyet váltson az ember ezekre az alkalmakra, így tettem én is.
A fehérboros kóstolón kétszer jártam már (1., 2.), most másfél év "szünet" után a vörösboros eseményre voltam újra kíváncsi.
A Mitiszol? Westendben található üzletében kisebb-nagyobb rendszerességgel szoktak tematikus kóstolókat tartani, akár egy vagy több fajta, borászat vagy borvidék. Legutóbb a Bott Pince volt az este főszereplője, de a tokaji borok mellett három francia bort is tartalmazott az esti kóstolósor, egy burgundi és két bordeaux-i tétel formájában.
Ha nyár, akkor sauvignon blanc, így a borpár(baj) sorozat nyári különkiadásában sauvignon blanc duók következnek. Magyar és külföldi párosokat válogattam össze termőhely és/vagy stílus szerint összepárosítva, áprilistól júliusig 9x2 bor gyűlt össze végül, hazai pályáról többnyire a 2022-es, külföldről nagyrészt a 2021-es évjáratból.
(A fenti fotót innen kölcsönöztem.)
A tavaszi borpáros posztban 3:2 arányban a fehérborok, valamint a külföldi tételek vezetnek majd, magyar részről fehér házasítások és kékfrankosok, külföldről sauvignon blanc-ok, chardonnay-k és rioja-i vörösek kerültek egymás mellé.
Tokaji édes borokról gyakran írunk a blog hasábjain, időnként más magyar borvidékekről is előkerülnek édes borok, a külföldi versenytársakról azonban az utóbbi időben ritkán volt szó. Bár mára szinte közhelyszerű beszédtéma boros körökben, hogy az édes borok piaca egyre inkább szűkül, azért még mindig számtalan stílusban, különféle módszerekkel készülnek édes borok a nagyvilágban.
A teljesség igénye nélkül, most négy különböző, európai országokból származó édes tétel következik, amelyek a közelmúltban fogytak el.
Március elején egy igazi nagyágyú volt a Veritas borkóstoló sorozatának főszereplője: Franciaország és a nemzetközi borvilág egész borvilág egyik legismertebb birtoka, az M. Chapoutier. A Chapoutier név igazi fogalom, nem csupán az egyik legelismertebb Rhone-völgyi birtok, hanem egy komplett nemzetközi borbirodalom. A családi pincészet egészen 1808-ig vezeti vissza történetét, amely több lépcsőfokon át jutott el a világhírnévig. Az Hermitage lábánál található borászati üzemet Marius Chapoutier 1929-ben hozta létre. 1955-ben Marius fia, Marc adta a vállalkozásnak a máig is használatos M. Chapoutier nevet, amelyben az "M." egyrészt a mindenkori családfőre, másrészt a Maison-ra is utal. Marc fia, a jelenlegi tulajdonos Michel 1989-ben készítette el az első parcellaszelektált borokat és a következő évtől ő vette át a cég vezetését is. Michel Chapoutier biodinamikus módszereket vezetett be a szőlőművelésben, majd a következő évtizedekben további birtokokkal gyarapította a cég vagyonát. Gyermekei, Mathilde és Maxime szintén a családi vállalkozásban dolgoznak, Mathilde-nak saját borcsaládja is van a szerteágazó szortimentben, míg Maxime gin-nel és sörrel gazdagította a portfóliót.
A Rhone-völgy szinte minden appellációjából készít bort a pincészet, emellett vannak birtokaik szerte a világban: Alsace-ban, Provence-ban, Roussillon-ban, Burgundiában, Franciaországon kívül pedig Ausztráliában (Victoria), Spanyolországban (Ribera del Douro), Portugáliában (Douro), valamint az Alsace-i birtok részeként Németországban (Franken és Baden).
A Veritas a pincészet szerteágazó portfóliójából néhány Rhone-völgyi appelláció borait forgalmazza, a kóstoló ennek fényében leginkább erre fókuszált, de egy provence-i rosé is bekerült a sorba.
A Bortársaság Borsuli repertoárjában tavaly óta szerepelnek rendszeresen a Fine Wines kóstolóestek, több témakörben (bár fehérboros témakörben volt már egy ilyen esemény korábban, akkor még csak egyszeri, különleges alkalomként). Tavaly a nemzetközi fehér és a nemzetközi vörös mezőnyt egyaránt végigkóstoltam, mindkettő izgalmas merítés volt és felvonultatott olyan tételeket, amelyekkel egyébként aligha találkoznék (erre a kóstolóra egyébként a Bortársaság saját választéka mellé "külsős" borok is érkeznek). Hét borral persze nehéz felölelni a legkiemelkedőbb borvidékeket és borstílusokat, mindkét sort ki lehetett volna még egészíteni ezzel-azzal, de a minőségre így sem lehetett panasz.
A fehérboros téma kóstolósora az idei évre nagyobb részben lecserélődött, és - legalábbis szerintem - még érdekesebb és változatosabb lett. Az előző évi válogatás is volt annyira jó, hogy akár az ismétlés kedvéért is újra beüljek a Bortársaság "iskolapadjába", de a frissített borcsokor láttán még nagyobb kedvet kaptam a dologhoz.
Burgundia természetesen nem maradhat ki a dűlőpáros sorozatból, hiszen aligha van még egy olyan borvidék a világon, ahol az egyes kiemelt termőhelyekről származó boroknak akkora presztízse lenne, mint itt. Éppen ezért nem is egyszerű feladat (viszonylag) megfizethető áron dűlőszelektált burgundi borokhoz jutni. Pinot noir-fronton például a Cote Chalonnaise környékén érdemes lehet keresgélni, innen származnak a mai írás főszereplői is, a Domaine Joblot-tól.
A provence-i rosé árával, presztízsével és stílusával külön kategória a rosé-k között. A rosé szerte a világon töretlen népszerűségnek örvend, és bár utánozni sokan próbálják a francia Riviéráról világhódító útra indult borokat, de az üldözőboly messze lemaradva követi az eredeti trendteremtőt. Az inspiráció hatása viszont kétségtelen, egyre többen próbálkoznak sápadtabb színű, elegáns, visszafogott rosé-k készítésével. Ez adta az ötletet a mai témához: provence-i rosé-k és kihívók a nagyvilágból. A fokozódó nemzetközi helyzet mellett biztosan nem lesz rendszer ebből a kóstolóból, de az idei nyár lezárására tökéletes volt.
Májusban számoltam be a Bortársaság Borsuli nagy nemzetközi vörösborokat felvonultató (egyébként még áprilisban tartott) borestjéről, kézenfekvő volt, hogy az időjárás melegebbre fordultával a kóstoló fehérboros párja következzen. Igazság szerint korábban is volt már egy nagy fehérboros esemény a Borsuliban, de annak már majdnem 5 éve és egyszeri alkalom volt, ideje volt egy újabbnak. A vörösboros kóstolón elhangzott szempontok alapján magas presztízzsel rendelkező borvidékek, bevált szőlőfajtáiból készült, komplex, érlelhető, bizonyítottan kiváló minőségű borok szerepeltek a kóstolón. A számos borvidéket, fajtát és borstílust felvonultató sorban francia, német, olasz, új-zélandi borok kaptak helyet (francia túlsúllyal), de ezúttal hazai nevezett is volt: egy mádi furmint képviselte hazánkat, a borvidék legismertebb termelőjétől és egyik ikonikus dűlőjéből.
Ígértem több chardonnay-s posztot erre az évre, most íme, itt van a legterjedelmesebb. Még korábban összegereblyéztem egy 2017-es sort, nagyobbrészt magyar borokból, néhány nemzetközi kihívóval kiegészítve, összesen 14 palack gyűlt össze.
Az idei tavaszról 7 duó került be a borpárbajos posztba, könnyedebb hazai és komolyabb külföldi fehérek, dél-francia rosék, vörös fajtaborok hazai pályáról és házasítások egy kevésbé ismert Rhone-vidéki appellációból.
A Bortársaság Borsuli a kóstolásba bevezető foglalkozások és a fajta vagy régió szerinti tematikus estek mellett időnként afféle "felsőpolcos" eseményeket is meghirdet, amelyeken válogatott borok vagy pezsgők kerülnek terítékre. Jó pár évvel ezelőtt jártam már egy "nagy fehérek" kóstolón, idén tavasszal a vörösborokon volt a sor. A mezőnyben olyan tételek szerepeltek, amelyek magas presztízzsel rendelkező - akár több évszázados hagyományokra visszatekintő, vagy az Újvilág esetében gyorsan az élvonalba kerülő - borvidékek jól bejáratott szőlőfajtáiból készültek, elismert termelő pincéjében, és a magas minőséggel együtt komplexitást és hosszú érlelési potenciált is hordoznak, így valóban megérdemlik a "fine wine" rangot.
A múlt héten egy zárt körű riesling-kóstolóra kaptam meghívást, ahol amolyan stílusgyakorlatok jelleggel különböző rajnai rizlingeket kóstoltunk a fajta néhány fontosabb termőhelyéről, hazánkból és a nagyvilágból egyaránt. Nem feltétlenül átfogó kép alkotása, vagy csúcsdöntögetés volt a cél, inkább csak szemezgetés fontosabb riesling termőhelyekről, néhány - valamilyen szempontból - meglepő tétellel.
(Rajnai rizling sorok a Villa Sandahl birtokán)
A Drop Shop a szokásos poharas borlap mellett karácsonyi meglepetésekkel igyekszik feldobni az ünnepi várakozást, így decemberben különleges prémium tételeket is poharaznak a borbárban. Az extra ajánlatnak köszönhetően most a borvilágot örökre megváltoztató párizsi ítéletet, a "Judgment Of Paris"-t is újra lehetett játszani, miniben.
Aki esetleg nem ismerné a modernkori bortörténelem egyik legfontosabb sztoriját: az idén tavasszal elhunyt brit borszakértő, Steven Spurrier által szervezett híres 1976-os párizsi vakkóstolót emlegették így utólag a sajtóban, ahol francia és kaliforniai borok mérkőztek meg egymással. A túlnyomórészt francia szakértőkből álló zsűri előtt a vegyes mezőnyből fehérben és vörösben is Napa-völgyi borok kapták a legmagasabb pontszámot, megelőzve több komoly burgundi és bordeaux-i versenyzőt.
A Drop Shop-ban egy kalifoniai, illetve egy burgundi chardonnay, egy kaliforniai cabernet sauvignon, valamint egy bordeaux-i házasítás került be az extra kínálatba. Ráadásul a négyből két pince bora a legendává vált párizsi kóstolón is szerepelt, egyikük akkor aktuális évjárata egyenesen a fehérboros kategória győztese lett.
Nálam végül 1-1 lett az állás, de lássuk hogyan is alakult ki ez a végeredmény.