Nem értek a pezsgőkhöz. A borokhoz se :) , de pezsgőből olyannyira nincs kóstolási tapasztalatom, hogy egyjegyű számmal lehetne leírni az eddig kóstolt méthode traditionelle útján készült habzóborok mennyiségét.

    Sok-sok boros emberrel együtt én is szeretem végigkövetni egy bor életútját, és tanulni abból hogyan érik egy fiatal korában ígéretesnek tartott nedű. Szerzőtársam 2006-os évjáratú borait vizsgálgatja mostanában lelkesen, nekem pedig van még néhány butélia évekkel ezelőtt eltett borom az általánosságban nem túl acélosnak vélt 2005-ös évből. Úgy döntöttem minőségellenőrzést tartok. Ebben a bejegyzésben egy mátrai olaszrizlingről és egy balatoni rajnairól lesz szó.

Nem volt ennyire gyorsan betervezve,de úgy alakult, hogy az előző bejegyzésben tárgyalt Jásdi-olaszrizling sokat emlegetett párját is sikerült megkóstolni.

Egyszeri, és viszonylag gyorsabb kóstolás eredményeként született egy rövidke jegyzet, az előző borhoz képest kevésbé alapos ismerkedés nyomán. Nem is biztos, hogy illendő megosztani, de ha egyszer ilyen nagyon témába vág :)

Íme: 

Nem leszek kifejezetten népszerű, de nekem nem igazán világom az olaszrizling. Vannak pédányok melyek tetszenek, sokat szívesen fogyasztok, soknak elismerem értékeit, de nem az én kedvenc fajtám. Hiába, én furmint-párti vagyok. (no meg persze a rajnai rizling:) 

A VieVinum-ról zsákmányolt tételek szép lassan kezdenek felnyílni, lehetővé válik alaposabb elemzésük. Most két olyan termelőről lesz szó, akik nem igazán ismertek még a hazai osztrák-fanok előtt sem, legalábbis nem rémlik, hogy olvastam volna róluk.

Petra Unger Kremstal borvidéken készíti borait, a mostani riesling származási helye a Gaisberg-dűlő, Stein környékén, közvetlen Wacahu után található. A termelő hölgy neve teljesen ismeretlen volt előttem a VieVinum előtt. Viccesen hangzik, de ismeretségünk legfőbb oka az , hogy az említett eseményen az ő pavilonja a mosdó felé menet nagyon látványos helyen volt található, így társamra várakozván kézenfekvőnek tűnt, hogy az időt hasznosan eltöltve ő legyen az egyik olyan termelő, akinek boraira szúrópróba jelleggel akadok rá. És milyen szép, hogy így alakult, hiszen Erste Lage borai nagyon tetszettek, komoly wacahui smaragdokkal vetekszenek, 13 Euro körüli árukkal nagyon remek vételek. Itt írtam első tapasztalataimról.

A másik termelőről, Franz , (és nem FX, nem is Rudi) Pichlerről már volt itt és itt szó. Wachauban közel sem számít nagy névnek, színtén próba-szerencse alapon bukkantam rá, és elképesztően jónak találtam smaragdjait. 18 Euro körül olyan minőségnek tűntek nekem, mint a tényleg élvonal-beli termelők tételei.  

      A napokban Siklóson jártam barátaimmal, a legfontosabb programpont Riczu Tamás meglátogatása volt. A pincelátogatásról csak annyit, hogy aki borissza arrafelé jár, annak erősen javasolt benézni Tamáshoz, és egy estét eltölteni nála. A borász ugyanis kiváló szakács és nagyszerű társaság is egyben, azt pedig tudjuk, hogy a jó étel-ital-társaság kombináció garantálja azt, hogy az ember jól érezze magát. Egyetlen Riczu bort fogok ebben a bejegyzésben kiemelni, amely számomra egészen újszerű volt.

Tovább folytatván a rieslingek világában való elmerülést a www.riesling.hu kínálatából beszereztem és megnyitottam kettő palack pfalzi rajnai rizlinget.

A Georg Mosbacher borászat nagyon jól csengő név Pfalzban, közvetlen a legnagyobb nevek után szokás említeni őket. Ültetvényeik a térség híres borászati központjainak számító Forst és Deidesheim környékén vannak.

A kóstolt borok közül az első egy száraz birtok kabinett, míg a második egy dűlőszelektált (bár nem erste lage berorolású) és magasabb érettségi szintet képviselő szintén száraz spatlese tétel.

Tegnap este lazításképpen bontottam ezt a bort, és bár abszolút nem terveztem írni róla, kiváló ár-érték aránya, és egyáltalán a bor értékei kapcsán mégiscsak született róla egy rövid leírás. A Pálffy pince a Káli-medencében található, ahonnan már sikerült szép borokat innom, részben ezért is voltam kíváncsi erre a tételre. A pincéről bővebb információ itt található, nézzük a bort. Halvány aranyszínű. Illata közepesen intenzív, gazdag, rétegzett: mezei virágok, fehérhúsú gyümölcsök, pici szénásság és mézesség, valamint elegáns ásványosság. Hidegebbre behűtve is szép, kicsit melegedve azonban még vonzóbb. Kóstolva nagyon szép gömbölyű kortyot kapunk gyümölcsös és méginkább ásványos aromákkal. Élő, dinamikus bor, érett savakkal, nagyszerű zamatokkal, közepesen hosszú utóízzel. Elmarad a nagyon komoly olaszrizlingek komplexitásától, de a maga szintjén tökéletes. Nem tudok információval szolgálni arról, hogy bontás után egy nappal miképpen muzsikál, mert az én palackom két óra leforgása alatt elfogyott. Magabiztos 5 pont, de bujkál bennem a kétség, hogy keveset adtam rá. A Bortársaságnál vettem, klubáron 1200 HUF palackja, amit finoman szólva is megér.             

Ebben a bejegyzésben kettő Nobilis-borról lesz szó. 

Az első a Barakonyi Hárs 06 már régóta elfogyott a piacról, én 2 éve vásároltam belőle 2 palackkal. Az egyiket viszonylag frissebben beszerezve néztem meg, a másikat meg az elmúlt hetekben, annak a sorozatnak részeként, miszerint "hol tartanak jelenleg a 2006-os fehérek"?

 A másik bor egy szenzációsan jó édes tokaji, mely egyáltalán nem került ki a piacra.

A kóstolót az Ausztráliában tevékenykedő és élő boros szakember Halász Attila szervezte. A tematika az volt, hogy Európában nem elérhető, értékes és egyedi ausztrál shirazokból rakott össze egy rendkívüli sort, mely ki lett egészítve egy rhone-vidéki komoly syrah-val és kettő Kaló-féle shirazzal.

Aki olvassa ezt a blogot, sejtheti, hogy masszívan fehérboros vagyok. Még ha vöröset iszom akkor sem a "nagyágyú" tannintól duzzadó borok képezik érdeklődésemet. A sor mindenképp nagyon egyedinek és megismételhetetlennek tűnt, így végűl asztalom-nem asztalom, csak győzőtt a kíváncsiság.

Mivel én egész egyszerűen nem ezeket stílusú tételeket szeretem fogyasztani, az értékeléseim sem valószínű , hogy helytállóak, de igyekeztem félretenni minden ilyen érzelmemet, és a tőlem telhető lehető legszélesebbre tárni a tannin-tolernacia ajtaját:)

A sor pazar volt, köszönet a szervezőknek.

Tegnap este megtartotottuk a beharangozott és felcsigázott kóstolót. Nagyon izgultam előtte, "papíron" mind a három bor elképesztően jó kellett, hogy legyen, de mégis ritkán fordul elő, hogy minden "papírforma" szerint alakuljon. Hála istennek, ezúttal mindannyian nagy formában játszottak, szenzációs sor volt.

Következzenek a jegyzetek, négykezes változatban:

 Az elmúlt néhány hét alatt fel lett bontva néhány palack bor, melyekről még nem született bejegyzés. Tematika szempontjából egyáltalán nem passzolnak, csak annyiban, hogy mind fehérborok, nem is egyszerre nyíltak. Némelyikkel először találkoztam, némelyikről pedig készült már írás korábbi fogyasztás alkalmából. Ez utóbbiakat vegyük úgy, hogy követjük fejlődésüket, így ismét górcső alá kerülnek.

Következő kóstolónk, melyet nagyon várok, jövő csütörtökön kerül megrendezésre. Ezúttal egy rövidebb, de annál érdekesebbnek tűnő sort fogunk kóstolni: egy furmintot, egy chenin blanc-t és egy rieslinget.

Alapjáraton eszembe se jutott volna ezt a bort megvenni. Az oknak, hogy mégis, a hátterében a sokat emlegetett év eleji VinoCastillos kiárusítás áll, amikoris a régi boraik tömkelegét jelképes összegekért lehetett megvásárolni. 

Ez a bor tavaly nyáron volt először akciózva, akkor 13 ezer forint környékéről került 7-8 ezres magasságokba, idén márciusra pedig ez az összeg 590 Ft.-ra módosult! :))

Kis kutakodás után megtudjuk, hogy a dél-olaszországi Calabriából származik, az Odoardi elismert termelő arrafelé, a Scavigna az apelláció, a Polpicello a dűlő neve. Összetétele alapján egy helyi fajtából, a gaglioppo-ból készült. Nemzetközi ára általában harmincegynéhány Euro. Az International Wine Cellar az igen előkelő 93 ponttal jutalmazta.

Nos mit mutatott ez a bor 590 Ft.-ért:

 A VieVinum-on jónéhány ötletet kaptam, hogy melyek azok az osztrák termelők, akikre érdemes odafigyelni. Ezek egyike Bernhard Ott. A fiatal borász Wagram régióban ( egykori Donauland) tevékenykedik, ahol a vadregényes, sziklás Wachau-hoz képest már egyértelműen a lösz dominál. Ezen a vidéken messziről a leggyakoribb szőlőfajta a zöldveltelini.

Az említett borász fiatal kora ellenére egyértelműen a régió meghatározó alakja, borait biodinamikus szemlélettel készíti, munkássága elismeréseként a Falstaff a 2008-as év borászáva választotta.

A szortiment túlnyomó részét a különböző szintű grüner veltlinerek adják, a most kóstolt   "Der Ott" felülről a második a hierarchiában.

A blog indulása óta, szégyen-gyalázat, de nem írtam még alföldi borról, pedig alföldi ember volnék. Ritkán szoktam keresni ezeket a borokat, nagyképűség ide-oda, általában ha megnyitok egy palack bort, akkor az azért történik, mert izgalmakra és élményekre vágyom.

Pedig ez öreg hiba! Sok bonyolultabb szétszálazásra váró bor között, nagyon feldobó élmény tud lenni egy mindenféle sallangoktól mentes, egyszerűbb, alacsony alkoholtartalmú bor, ami nem akarja rám erőltetni az egyéniségét, hanem csak itatni magát. Bár általában nem nyújtanak kiemelkedő értékeket, de mentesek azon tényezőktől is, melyek gátolják a könnyen fogyaszthatóságot, és amelyeket olykor kénytelenek vagyunk nagyobb boroknál kissé "elnézni" az egyéb értékek jelenléte végett.

A következő borral már találkoztam szülővárosom idei borfesztiválján, és meglátásom szerint egy igen jó alföldi fehérbor.

 Múlt pénteken a beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk elsősorban a német rieslingek világába. Cél volt, hogy  a fajta szempontjából legjelentősebb borvidékek egyaránt képviselve legyenek egy-egy jelentős(nek mondott) tétellel.

A felcsigázásban már megtörtént az előzetes tudnivalók leközlése, így következzenek a jegyzetek ezúttal is "négykezes" változatban: 

A felcsigázott riesling-kóstoló részletei még munkálatok alatt állnak, de kóstolás természetesen ezalatt is történik.

Az elmúlt napokban kinyitottam két furmint-hárslevelű házasítást:

Ebben a sorozatban a közeljövő várva-várt kóstolásainak "beharangozásáról" van szó.

Ezúttal a holnap esti klub témájaként egy alapos merítést tervezünk az általam olyannyira szeretett németajkú rieslingekből.

Úgy néz ki mostanság a könnyebb, gyümölcsösebb, elegánsabb fehérborok divatja zajlik. Szerzőtársamhoz hasonlóan én is ilyesmiket nyitottam a héten, stílusuk alapján helyet kaphattak volna akár a tegnapi poszt borai között is.