A syrah az egyik legnépszerűbb kékszőlő fajta mostanság a világon, mondhatni divatos. Tulajdonképpen több szempontból is érthető a dolog: zamatos, szerethető ízvilággal rendelkezik, viszonylag bőtermő fajta, nem különösebben érzékeny, bora jól érlelhető, és még egy érdekes sztori is van (volt) mögötte az állítólagos iráni (perzsa) eredettel. A syrah az 1970-es, de különösen az 1990-es évektől egyre népszerűbbé vált, és ezzel egyidejűleg az ültetvények mérete is világszerte növekedett. Magyarországon a kilencvenes évek közepén jelent meg, és nálunk is gyorsan elterjedt.

Néhány hete sikerült egy elég méretes syrah-sort összerántani, francia, olasz, újvilági és magyar tételekkel, nagyrészt a 2012-es évjáratból. A válogatásnál igyekeztünk a 25 eurós határon belül maradni, hogy ne dőljön be a családi kassza a kóstoló miatt. A borok nagy része 5000-7000 Ft körüli összegért szerezhető be, ez azért behatárolta azt is, hogy a külföldi tételeket illetően milyen termőhelyekről válogattunk. Az újvilági versenyzők esetében megálltunk az alapszintnél, a franciáknál pedig 2-2 bort válogattunk be Crozes-Hermitage-ból és Saint-Joseph-ből, tehát a top termőhelynek számító Hermitage, Cote-Rotie és Cornas kimaradt a szórásból.

(Barossa Valley, shiraz-szüret; forrás: vinetalk.com)

December elején került sor a Terroir Club prémium Rhone kóstolójára, amely egy kiadós Domaine de Villeneuve vertikális mellett néhány új tételt mutatott be. Lévén a nyáron két hetet töltöttem és kóstoltam a Rhone-völgyében, nagyon kíváncsian és a nyárra nézve kellemes nosztalgiával vártam a kiválónak ígérkező sort.

Nemrégiben volt szerencsém két syrah-borhoz. Egy magyar és egy francia. Nem egyszerre fogyasztottam őket, a jegyzetek is egymástól függetlenek, csak a fajta-azonosság végett kerültek egy posztba.

Íme:

A kóstolót az Ausztráliában tevékenykedő és élő boros szakember Halász Attila szervezte. A tematika az volt, hogy Európában nem elérhető, értékes és egyedi ausztrál shirazokból rakott össze egy rendkívüli sort, mely ki lett egészítve egy rhone-vidéki komoly syrah-val és kettő Kaló-féle shirazzal.

Aki olvassa ezt a blogot, sejtheti, hogy masszívan fehérboros vagyok. Még ha vöröset iszom akkor sem a "nagyágyú" tannintól duzzadó borok képezik érdeklődésemet. A sor mindenképp nagyon egyedinek és megismételhetetlennek tűnt, így végűl asztalom-nem asztalom, csak győzőtt a kíváncsiság.

Mivel én egész egyszerűen nem ezeket stílusú tételeket szeretem fogyasztani, az értékeléseim sem valószínű , hogy helytállóak, de igyekeztem félretenni minden ilyen érzelmemet, és a tőlem telhető lehető legszélesebbre tárni a tannin-tolernacia ajtaját:)

A sor pazar volt, köszönet a szervezőknek.