Sajnos már jócskán elmúlt a Szegedi Borfesztivál, így már csak élménybeszámolóval tudok szolgálni, nem pedig segítséggel az útvonalat illetőleg. Nehezen jutottam ki, idén nem úgy jött ki a lépés, mindössze egy estét tudtam rászánni. (Illetve még egy alkalommal csak kiszaladtam néhány kis üveggel vinni haza estére kóstolnivalót.)

Íme a kóstolt borok gyors leírása, a szubjektíve, pontoktól függetlenül legjobban tetsző borokat aláhúztam.

Februárban Bodrogkisfaludon felejthetetlen, és reprodukálhatatlan riesling-kóstoló történt. Rendszeres kóstolótársaim egészséges irigykedéssel :) szemlélték az élményeket, magam is úgy éreztem, hogy az idő által nemesen érlelt rieslingekből szeretnék még kóstolni, és inkább előbb, mint utóbb.

Sikerült úgy eltölteni az év utolsó hónapját, ahogy igazán jólesett: tokajiak és rieslingek minden mennyiségben. :)

Itt most az utóbbi hetekben, jobbára egyedül elfogyasztott rieslingek jegyzetei kerülnek megosztásra. A három bor közül kettőről már írtam, így azok up-to-date jelleggel jelennek meg ismét, míg a harmadik tétel már nagyon-nagyon hiánypótló volt egy riesling-fan szemszögéből.

Íme:

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:

Már többször beszámoltam a Vino Castillo-ban beragadt, régebbi évjáratú borok kiárusításáról. Sok tönkrement, értékelhetetlen bor között rá lehetett akadni igazi gyöngyszemekere is, pláne ha célirányosan a német rieslingeket céloztuk meg. A most következő bort tavaly évvégén 13 ezer forinról árazták le 2900 forintra!

A rheingaui top termelő Robert Weil egyes borairól már többször volt szó, például itt és itt. A dűlőszelektált édes auslese bor 124 gramm maradékcukor mellett 9.8 gramm savat és 8% alkoholt tartalmaz.

Ha megnézzük, hogy milyen értékelésekkel bír a külföldi média szerint, láthatjuk, hogy komoly tétellel állunk szemben. (Parker:91p, Wine spectator:94p, Jancis R.:18.5p, Internationak wine cellar:92p, Gault millau:92p, riesling.de:92p, cellartracker:93p) 

Nem kérdés, hogy az akciós árért ajándék, a kérdés mindössze annyi, hogy a hosszú idejű bizonytalan tárolás, vagy a bor eredendően kivételes potenciálja bizonyul erősebbnek.

Nézzük: 

 Az elmúlt néhány hét alatt fel lett bontva néhány palack bor, melyekről még nem született bejegyzés. Tematika szempontjából egyáltalán nem passzolnak, csak annyiban, hogy mind fehérborok, nem is egyszerre nyíltak. Némelyikkel először találkoztam, némelyikről pedig készült már írás korábbi fogyasztás alkalmából. Ez utóbbiakat vegyük úgy, hogy követjük fejlődésüket, így ismét górcső alá kerülnek.

 Múlt pénteken a beharangozottaknak megfelelően megtörtént mélyebb merítésünk elsősorban a német rieslingek világába. Cél volt, hogy  a fajta szempontjából legjelentősebb borvidékek egyaránt képviselve legyenek egy-egy jelentős(nek mondott) tétellel.

A felcsigázásban már megtörtént az előzetes tudnivalók leközlése, így következzenek a jegyzetek ezúttal is "négykezes" változatban: 

A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek: