Az elmúlt egy hónap a hárslevelűről szólt nálam. Abban az értelemben mindenképpen, hogy nagyjából 20 különböző tételt kóstoltam belőle, volt amelyiket többször is. A legjobbak kiválóan teljesítettek, és egyértelműen azt támasztják alá, hogy bizony érdemes a hársat komolyan venni, mert nagyszerű borok készülnek belőle (legalábbis jó évjáratban, megfelelő helyen, értő kezek által). A mostani bejegyzésben hét borról olvasható kóstolási jegyzet, amelyekben leginkább csak annyi volt a közös, hogy mindet ugyanabból a szőlőfajtából szűrték. A kóstolás vakon történt:

       Minél több, a minőség iránt elkötelezett mátrai termelőtől van módom bort kóstolni, annál inkább az az érzésem, hogy ez a magyarországi viszonylatban nagynak számító borvidék bizony óriási – jelenleg szinte teljesen kiaknázatlan – lehetőséget kínál. Néhány évvel ezelőtt még csak Németh Attila Gábort (NAG) és Szőke Mátyást tudtam volna a kifejezetten minőségi bortermelés területén emlegetni (legalábbis azok közül, akiknek a borai számomra elérhetőek), mostanra csatlakozott hozzájuk még néhány fiatal (Karner Gábor, Losonci Bálint, Szecskő Tamás), akik rendületlenül igyekeznek dűlőikből a legjobbat kihozni. Az ő boraik egyértelműen a Mátrai borvidék kiválóságát igazolják. Nemrégiben egy csokorra való mátrai bort kóstoltam, a róluk készült kóstolási jegyzeteimet teszem közzé ebben a bejegyzésben: