Minden valószínűség szerint az elkövetkezendő egy évet az Egyesült Államokban fogom tölteni. A borkóstolás nem fog természetesen abbamaradni. Egyelőre nem rendelkezem jelentős mennyiségű kóstolótárssal, így átfogóbb kóstolások nem várhatóak, de minden héten igyekszem néhány bort megvizsgálni. A pontos tematikát még nem találtam ki, de a közeljövőben az is meglesz. Egyelőre csak azt döntöttem el, hogy ha már itt vagyok, akkor elsősorban amerikai (mármint USA-beli) borokat fogok kóstolni. Ez teljesen ésszerű, hiszen hihetetlen választék van itt belőlük, míg otthon meglehetősen szűkösek a lehetőségek az ismerkedésre. Pár napja ellátogattam egy elég színvonalas borszaküzletbe és kezdésnek valami fehéret kívántam meg. Mivel amerikai furminttal J és chenin blanc-nal nem találkoztam, rizlinggel viszont igen, vettem egyet belőle. Mellé pedig vásároltam egy ugyanolyan árkategóriájú moseli rizlinget is. Két relatíve olcsó borról van szó, 11 dollár (kb 2000 HUF) volt darabja. Az alábbi jegyzetek születtek róluk:
Furmint-folytatás
A múltkori furmint-sorunk olyan felemelő volt, hogy mielőbbi folytatás után kiáltott. Annál is inkább, mivel legutóbb ugye "csak" 07-esek és 08-asok voltak vegyesen, látni szerettük volna, hogy mi a helyzet a 09-esekkel, így ezúttal kizárólag ilyeneket válogattunk.
Mivel már egy ideje külön Demeter Zoltán-kóstolót is terveztünk, most igyekeztünk a két ötletet egy huszárvágással egyesíteni. Így az említett termelő több tétele is jelen lesz.
Kíváncsiak voltunk nagyon, hogy most is megismételhető lesz -e az előző sor átlagosan ütős szintje.
Ezúttal is vakon kóstoltunk, ebben a sorrendben:
Prestige-Chablis
A múltkori Chablis-ráhangolódás után éreztem, hogy érdekel a téma, és szeretnék a borvidékről még kóstolni. Ha ezt tapasztalom, akkor általában minél előbb kíváncsi vagyok arra, hogy egy meghatározónak mondott tétellel mit tudok kezdeni.
Bő egy hónapja Párizsban volt szerencsém néhány napot eltölteni, és sikerült 1-2 palack érdekességet is hazahozni, közéjük igyekeztem kiemelkedőnek tartott Chablis-t is válogatni.
A Dauvissat kétségtelenül Chablis presztizs-termelői közé tartozik. A most kóstolt tétel a les Preuses grand cru területről származik. Egészen remek nemzetközi értékelésekkel rendelkezik: Wine Advocate 97 pont, Wine Spectator 93 pont, International Wine Cellar 95 pont, Burghound 94 pont, Bettane&Dessauve 17.5 pont.
Íme:
Pfneiszl: Távoli világ 2008
Shiraz, carmanére, zinfandel, malbec és sangiovese házasítása. Zárkózottan induló, majd szépen nyíló illat. Szilva, pörkölt aromák, bors, fahéj, puncs. Van benne komplexitás. Szájban közepesen telt, arányos felépítésű. Nagy mélységérzetet nem ad, szerkezetileg is lazább, mint a nemrég kóstolt kékfrankosuk. Ízei kedvesek, pirosbogyósok, szilva, fűszerek, lehetnének intenzívebbek, bár így is kellően hosszan szájban maradnak. Szép, cizelláltságot is mutató savak, remek hordóhasználat, egyáltalán nem túlzó a fajelenlét. Sima, csiszolt felszinek, semmi durvaság, remek fogyaszthatóság. Letisztultság, gyümölcsorintáltság, jó egyensúly, profi munka, de nem sikerült felfedeznem jellegzetes, „soproniasságot” . 6 pont megvan.
Furmint-riesling páros
Ismét kedvem szottyant furmintot hasonlítani rieslinggel. Eredendően felnyitottam Demeter Zoltán 2008-as Veresét, ugyanis ez még valahogy eddig kimaradt a praxisomból. Az alapvetően tiszta-citrusos-gerinces savú világa arra tett kíváncsivá, hogy miként mutatna egy rajnai mellett. Épp kapóra jött, hogy a szintén többször emlegetett Weinhof Herrenberg egyik évjáratazonos tétele is készleten volt, melyet szintén nem kóstoltam még.
Végül nem igazán sok hasonlóság volt köztük, csak annyi, hogy mind a kettő remek.:)
Vakkóstoló a Tokaji Bormívelőkkel
Öt éve alakult meg a Tokaji Bormívelők Társasága. Az évforduló környékén rendszerint találkozót szoktak szervezni, ahová az egyesület pártoló tagjait hívják meg, hogy figyelemmel követhessék a társaság munkáját. Idén ezen esemény úgy bővült ki, hogy a támogatókat bevonták a „munkába”, és részt kellett venniük az aktuális vakkóstolón, ahol a jelölt borok kerülnek elbírálásra, hogy minőségileg méltók –e arra, hogy az egyesület emblémáját viseljék. A termelők és pártoló tagokon kívül meghívtak az eseményre újságírókat és bloggereket is. Ezúton is köszönöm a nagy megtiszteltetést, hogy ezen utóbbi csoport tagjaként én is a résztvevők listáját gazdagíthattam.
A program része volt dűlőtúra, piknik, pincelátogatás a Patriciusnál, vacsora, kötetlen borozás, remek és tartalmas nap volt, most kizárólag a vakkóstolóról írnék.
Nyolc bort kaptunk, egyedül az évjáratot árulták el, egyéb info nem volt a sorról.
Következzenek a jegyzeteim, körül-belüli pontszámokkal:
Laposa: Juhfark-cuvée 2009
Juhfark és olaszrizling házasítás. Illatában édes alma, fehér, semlegesebb illatú virágok, csipetnyi méz, szalma, keserűmandula és határozott ásványosság. Szájban közpesen telt, tiszta korty. Alma, mandula, diszkrét fűszerek, érintésnyi mézesség és igen jelentős sósság. Kitöltik a szerkezetet, viszonylag hosszúak. A savak szép, határozott gerincet adnak, de szépen integráltak, alapvetően nem akarják, hogy róluk szóljon a történet. Remek egyensúly, szépen illeszkedő alkotók. Letisztult világú, nagyon jellegzetesen somlói bor, egyszerre karakán és jól fogyasztható, fiatalsága mellett is egyben van. Stabil 6 pont.
A riesling és az idő
Februárban Bodrogkisfaludon felejthetetlen, és reprodukálhatatlan riesling-kóstoló történt. Rendszeres kóstolótársaim egészséges irigykedéssel :) szemlélték az élményeket, magam is úgy éreztem, hogy az idő által nemesen érlelt rieslingekből szeretnék még kóstolni, és inkább előbb, mint utóbb.
Egy németországi webshop kínálatában korrekt áron széles kínálatot találtam akár régebbi évjáratokból is, és mivel kis társaságunknak is volt rá igénye fenti okokból, így létrejöhetett az alábbi kóstoló.
Alapvető koncepció, vertikális jellegű kóstoló, kezdve fiatallal, befejezve érettel, közben minél több évjáratot érintve. Egy kivételtől eltekintve egytől-egyig spatlese és auslese besorolású borokat választottam. Az igazi vertikális persze akkor lenne, ha ugyanaz lenne a tétel, csak az évjárat különbözne, de ilyet nem sikerült összeszedni. Úgy gondolom viszont, hogy eléggé kiforrott már ez az édes bor-stílus, ahhoz, hogy különböző tételek jelenléte esetén is talán jól megfigyelhető az idő-faktor hatása ezen borokra. Azért igyekeztem nem túlságosan színesre venni a figurát, lehetőség szerint minél többször szerepeltetni ugyanazon termelőt, ugyanazon termőhelyet a sorban.
A kóstoló:
Hatpont-kalibrálás
A borfeszten, mint látható sok bor jön szembe rövid idő alatt, így tényleg csak futó benyomásokat lehet rögzíteni.
Ha valaki esetleg a futó benyomásokat gyors pontbecsléssel is vállalkozik kiegészíteni, akkor felteszi magának a kérdést, hogy vajon mennyire durvák ezek a puffantások, az értékelések mennyire térnek el attól, mintha ugyanezek a borok megbízhatóbb körülmények között kerülnének kóstolásra. Vajon a logikátlan sorrendű, rengeteg kóstolás mennyire zavarja össze érzékeinket?
Kísérletként valamelyik este röpke látogatást tettem a borfeszten, és kiválasztottam öt olyan vörös tételt, melyek különböző pillanatokban egyaránt 6 pontos gyorsértékelést kaptak korábbi látogatások alkalmával. Ezekből vásároltam 1-1 decit, ugyanilyen űrmértékű kis üvegcsékben hazaszállítottam, és nyugodtabb körülmények között újrakóstoltam, mindenféle párosításban. Ez tételenként kb. annyi mennyiség, ami „klub-kóstolóinkon” is fejenként jutni szokott, az 5 bor, pedig tényleg befogadható szám.
Nézzük mire jutottam:
Szegedi borfeszt IV.
Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.
Szegedi borfeszt III.
Folytatás következik ismét Szegedről.
A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.
Íme:
Orsolya pince: Kadarka 2009.
A nagysikerű 2007-es előd után 2008-ban nem palackozott önálló kadarka bort az ostorosi pince, a 2009-es évből viszont lehet tőlük ismét kóstolni kadart. Kifejezetten halvány rubinszín, gyakorlatilag sillerre emlékeztet. Visszafogott, de viszonylag komplex illat: hecsedli, kevéske fűszerpaprika és masszív mineralitás. A korty (még kadarkához képest is) meglepően könnyed, elegáns hecsedlis-édesfűszeres-ásványos jegyekkel. Szépen érett virgonc savak, nagyon kevés tannin, közepesen hosszú lecsengés. Nagyon csúszik. Távolról sem a nagytestű kadarkák a kedvenceim, de ebben az esetben kicsivel nagyobb koncentrációt és mélyebb zamatokat hiányolok, számomra a 2007-es évjáratú kadar meggyőzőbb volt. Jelenleg erős 5 pont.
Szegedi borfeszt II.
Folytatás köv:
Felemelő furmint-sor
A tokaji furmint olyan téma, amihez újra és újra vissza kell térni. Időszerű volt már idén is tartanunk egy nagyszabású kóstolót.
Igyekeztünk impozáns sort összerakni. Alapvetően 07-es és 08-as évjáratból válogatva, hogy lehetőleg ne legyenek nagyon nagy érettség-beli különbségek. Ez mellett szerettem volna, hogy legyenek a sorban kicsik is, nagyok is, nagy presztizzsel bíró termelők is, illetve igényes, de még inkább feltörekvő pincék is.
A kóstolás vakon történt, kivételesen a második kör is, tehát a leleplezés csak a végén került sorra.
Előljáróban annyit, hogy a gondos válogatás mellett is meglepett, hogy mennyire erős lett a sor. Nem is azért, mert egy-két kiemelkedő tétel elvitte volna show-t, hanem a nyolc bor együttesen képviselt magas színvonala volt mellbevágó. Találkozhattunk különböző stílusokkal, egyes tételek között sok közös ponttal, a minőségi különbségek viszont nüansznyiak voltak. Felemelő az ilyen kóstoló, ahol lényegében mindegyik bor kiemelkedően jónak mondható.
Íme:
Szegedi borfeszt I.
Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.
Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)
Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.
Gizella pince: Tokaji aszú 6 putt. 2006
Egy igen meggyőző furmint-sor végén kóstoltuk "jutalom-borként" :) Az említett sorról is hamarosan jön írás, addig is nézzük Gizelláék 6 puttonyosát:
Manapság jellegzetes fiatal aszú-illattal indít. Aszalt kajszi, töppedt szőlő, méz, finom botritiszes gombásság, méhviasz. Semmi szokatlanság, nem is meglepő, de nagyon tetszetős. Elsősorban gyümölcsorientált. Szájban telt, olajos konzisztenciájú kortyot kapunk. Savai jól követhető szép magas íven mozognak, masszív gerincet adnak a bornak, amely sűrűsége mellett egyáltalán nem lesz nehézkes. Olyan érzésem volt, hogy ezek a savak bármekkorra cukortartalommal elbírnának. A másik végletbe azért szerencsére nem csúszik át, nem lesz a korty éles (mondjuk kínosan simára csiszolt se), csak épp meghatározó jelentőségűek a szerkezet felépítése szempontjából. Zamati mélyek, hosszúak, egyelőre még nem annyira komplexek. Érett és aszalt kajszi elsősorban, mellette méz, botritisz. Letisztult, sallangoktól mentes, de nagyon szerethető friss aszúkra jellemző ízek. A bor egésze egyébként komoly anyag, és méreteihez mérten még könnyen is fogyasztható. Jelenleg masszív 7 pontot kap tőlem, idővel kerülhet feljebb is.
Zöldveltelini-páros IV.
Múltkoriban, egy másik zöldveltelinis bejegyzésnél fölmerült, hogy meg kéne újra kóstolnom Bott Frigyes 2009-esét, hiszen első kóstolása nem volt se nem alapos, nem is tegnap volt.
Gyorsan kerítettem mellé valami referencia-tételt is. Valami kellemes Bernhard Ott-grüner mindig megfelelőnek tűnik erre a célra. A Der Ott idősebb tőkék válogatása, hierarchiában eggyel lejjebb található, mint a többször is bizonyított Rosenberg-dűlőválogatás. Szerepelt már korábban is, de már itt is épp időszerű volt egy "up to date".
Íme:
Rejtőzködő gyöngyszem - AZ Nektár Vióka 2006
Bár össze lehet futni a nevével, de mégis nagyon kevés szó esik Asztalos Zoltánról, az AZ Nektár pince borosgazdájáról.
Területileg is talán kissé kívül esik a fősodortól, a borvidék észak-keleti csücskében, Sátoraljaújhely közelében a Vióka és Kácsárd dűlőkben munkálkodik.
A Vióka dűlőből származó 2008-as félszáraz furmintjával még a 2009-es budavári borfeszten találkoztam először, és rögtön megtetszett. Utána egészen ez év februárjáig nem kóstoltam további borokat tőle, amikoris a Bodóék által szervezett és már megénekelt "ne csak igya..." nevű alkalomra őket is meghívták magukhoz, hogy tartsanak nekünk ízelítőt a munkásságukból. A már említett Vióka furmint mellett a most soron következő bort kiemelkedőnek találtam, így örültem, hogy sikerült egy palackot megcsípni alaposabb kóstolás céljából.
Következzen egy igen komoly kései szüretelésű tétel:
Terroir-rieslingek
A moseli borvidék eredendően az édes borról szól. Minden maradékcukor tartományban letisztult, kiforrott stílusú borok, legyen szó akár "csak"megbízható, illetve klasszsis termelőről.
Annak ellenére, hogy igen régre visszanyúlnak a tradíciók az említett édes borok esetén, a "nagy száraz bor" viszonylag újszerű fogalom, akárcsak Tokajban.
Van néhány termelő, akik elsősorban száraz boraikkal szeretnének kitűnni, azok révén mutatni be területeik karakterét. Mást és máshogy csinálnak, mint ami a történelem során már kiforrott.
Két ilyen termelőtől kóstoltam a minap:
Minivertikálisok III. - Györgykovács-traminik
A minivertikális sorozat folytatódik, ezúttal Györgykovács Imre traminijei kerültek górcső alá, 2009-től visszafelé a 2006-osig.
Íme:
Pelle: Szent Tamás furmint 2009
Zárkózottan induló illat. Később szépen nyílik, citrusok, körte, fehér virágok mellett egyre mélyebben és meghatározóbban jön az ásványosság gyurmás-kőporos-sós változata. Szájban alig közepes testűnek érződik. Kedves aromák, nem túl intenzív, de friss fehérhúsú gyümölcsök, citrusok. Ásványossága az illathoz hasonlóan lassabban fejlődik ki, illetve tudatosodik. Az első korty diszkrét sóssága a többedik visszakóstolásnál már mélyebben a szájnyálkahártyába ivódó komplexebb világú mineralitásként jelentkezik. Virgonc, de kordában tartott jóféle savak kísérik a történéseket. Az utóízben megjelenő talán hordó eredetű cseresség az első kortyoknál még nem zavaró, de a pici melegedés után egyre jobban kikandikáló (pedig nem túl magas) alkohollal együtt már nehézkesebbé teszik a fogyasztást a többedik visszakóstolásnál. Ettől eltekintve arányos, letisztult, sallangmentes világú tétel,tetszetős és karakteres ásványossággal. 6 pont.
Csodás szamorodnik
Néhány hónapja dédelgetett álmom volt, hogy két korábban már megízlelt, remekbeszabott szamorodnit együtt kóstoljak meg, ezáltal lehetővé téve az összehasonlítást. A két eltérő stílusú, kimagasló bor a Tokaj Kikelet 2008-as Lónyai szamorodnija és a Tokaj Nobilis 2007-es Ahogy termett névre keresztelt nedűje, amely ugyan hivatalosan nem szamorodni, de szamorodni technológiával készült, így akár annak is nevezhető. A pillanat hétvégén jött el, egy kisebb családi ünneplés alkalmával. A pláne a dologban, hogy kedves szerzőtársam is kedvet kapott ahhoz, hogy együtt kóstolja meg ezt a két bort, ezért ő is bontott belőlük. A kóstolási jegyzetek tehát négykezes formában kerülnek bemutatásra.
Egy kiváló alap-riesling
Weinbau Ludwig Breiling: Mertesdorfer Herrenberg Riesling Spatlese 2007
A Ruwer-parti kis borászat önmagában nem annyira ismert. Ludwig Breiling viszont valójában a környék egyik meghatározó termelőjének, a Karthauserhof-nak is a borásza, ami feltehetőleg előrevetíti, hogy nem kell tartanunk bizonytalanságtól a minőséget tekintve.
Jellegzetes moseli riesling illat. Intenzív gyümölcsösség, illatos szőlő, citrom, lime, grapefruit, zöldalma, palás ásványosság. Szájban könnyű súlyú, légies, és zamatos. Szőlőgyümölcs, citrusok, méz, feketeribiszkehéj, egres, fűszerek. Kellemes mélységben töltik ki a szájüreg pontjait, viszont viszonylag gyorsabban távoznak. Élénk, vibráló, ropogós, bár nem annyira szofisztikált savak kísérik a kortyot és emelik ki a bor zamatosságát. Nagyon tipikus, „iskolapélda” moseli alap-riesling. Már benne van az áttetsző tisztaság, a pazar-játékos sav-cukor egyensúlly, pezsgős könnyedség mellett megvalósuló intenzív zamatosság, ami a varázsát adja a borvidék borainak. A magasabb szintűek is alapvetően ilyenek/hasonlóak, csak természetesen még mélyebbek, hosszabbak, komplexebbek, ásványosabbak, rétegzettebbek, precízebb és cizelláltabb savúak. Abszolút elérhető árfekvés,(3 ezer körül itt) , bárkinek ajánlom aki ismerkedik a stílussal, meg annak is aki csak szereti inni ezeket. 6 pont.
Hozam-szelekciók
Ostoroson Orsolyáék érdekes kísérletet valósítottak meg. A Nagygalagonyás dűlőben található kékfrankos egyik részénél 80 dkg/tőke, a másik résznél 40 dkg/tőke terhelést alkalmaztak, és az így nyert borokat külön palackozták. Tehát fajta, évjárat, terroir megegyezik, így az összehasonlítás árnyalása egyedül a terhelés függvényében történik. (érdekes volna még tudni, hogy szüreti időpontban volt -e különbség)
A terhelés-szelektált tételek csak hármas válogatás formájában érhetőek el a pincénél, rendszeres kóstolótársunk, a pincével remek kapcsolatot ápoló ironman-szíves közvetítésének hála hozzájuthattam én is egy ilyen összeállításhoz.
Íme:
Heimann: Syrah 2008.
Tegnap került a poharamba ez a bor. Nem rendelkezek szerteágazó tapasztalatokkal a fajtáról, de az eddigi kóstolások alapján (főleg a rhone-i és újvilági borokra visszaemlékezve) ez nem egy kifejezetten fajtajelleges bor. Annyi baj legyen, viszont nagyon finom, ezért is írok róla. Közepes rubin színű. Közepesen intenzív illata fűszeres (nem bors, inkább fűszerpaprika), gazdagon gyümölcsös (meggy, fekete áfonya) és épp a kellő mértékben érződik rajta a hordós érlelés. Szájban kifejezetten kerek, közepesen telt kortyot kapunk, intenzív gyümölcsös-fűszeres zamatokkal, finom hordós krémességgel. Minden részlete nagyon szépen összecsiszolódott. Azon nem túl nagyszámú délpannon vörösborok egyike, ahol érett és selymes a tannin, nem szárít abszolút. Az alkohol nem fűt, a savak éppen annyian vannak, hogy se lapos, se savdomináns ne legyen a bor. Nem kifejezetten bonyolult, de nagyon szeretni (és inni) való nedű. Stabil 6 pont.