Karácsonykor mi szeretünk fincsi édes tokajiakat inni. Az idei alkalomnak még sikerült egy szűkebb koncepciót is szülni, 06-os évjáratú, komolyabb formátumú kései szüreteket kóstoltunk, volt köztük elismert pince elismert bora is, illetve kevésbé befutott, inkább ígéretes, feltörekvő termelő tétele is.

Vakon kóstoltunk.

Várva várt tokaji hétvégénk első állomása Asztalos Zoltánhoz vezetett. Többször volt szerencsénk 2008-as boraihoz, a Vióka már több illusztris sorban is meglepően jól teljesített. Az újabb évjáratok viszont nem nagyon akarnak jönni, így a "távoli" fogyasztó szempontjából úgy tűnik mintha valami megállt volna. Erről persze szó nincs, csak egyszerűen nagyon apró léptekben történik az építkezés.                                                     

Először a Vióka dűlőhöz vezetett utunk. Nagyon szép fekvése van, tökéletesen délre néz, belátható róla egész Hegyalja. Megérte a látványért keresztülvergődni a vadregényesen futóműgyilkos dűlőutakon. Sajnos a kép nem tudja visszaadni, valószínűleg az én pancserségem okán.

Utána a bájos környezetben található kácsárdi házikóhoz mentünk, mintha egy másik korba érkeztünk volna. Itt történt a most következő kóstoló is, ahol elég alaposan átnéztük a szortimentet, a két 2008-as Vióka kivételével még hordóminták képében.

Érdekes sort sikerült összerakni. Lehet egyesek kissé kuszának fogják találni, nem is ok nélkül. Fehér bor egyveleg a javából. :)

A tokaji furmint olyan téma, amihez újra és újra vissza kell térni. Időszerű volt már idén is tartanunk egy nagyszabású kóstolót.

Íme:

Bár össze lehet futni a nevével, de mégis nagyon kevés szó esik Asztalos Zoltánról, az AZ Nektár pince borosgazdájáról.

Területileg is talán kissé kívül esik a fősodortól, a borvidék észak-keleti csücskében, Sátoraljaújhely közelében a Vióka és Kácsárd dűlőkben munkálkodik.

A Vióka dűlőből származó 2008-as félszáraz furmintjával még a 2009-es budavári borfeszten találkoztam először, és rögtön megtetszett. Utána egészen ez év februárjáig nem kóstoltam további borokat tőle, amikoris a Bodóék által szervezett és már megénekelt "ne csak igya..." nevű alkalomra őket is meghívták magukhoz, hogy tartsanak nekünk ízelítőt a munkásságukból. A már említett Vióka furmint mellett a most soron következő bort kiemelkedőnek találtam, így örültem, hogy sikerült egy palackot megcsípni alaposabb kóstolás céljából.

Következzen egy igen komoly kései szüretelésű tétel:

 Az októberi összejövetel (itt és itt) a Bott-pincénél olyan jól sikerült, hogy nem maradhatott folytatás nélkül.  A koncepció ezúttal is hasonló: eszünk, iszunk (inkább fordított sorrendben:) jól mulatunk, de meg kell ismét ismerünk egy szeletkét a szőlész-borászok kemény hétköznapjaiból.  Ennek érdekében, a címből kitalálhatóan, ezúttal metszeni vittek bennünket.