Bő egy hónapja Párizsban volt szerencsém néhány napot eltölteni, és sikerült 1-2 palack érdekességet is hazahozni, közéjük igyekeztem kiemelkedőnek tartott Chablis-t is válogatni.

A Dauvissat kétségtelenül Chablis presztizs-termelői közé tartozik.  A most kóstolt tétel a les Preuses grand cru területről származik. Egészen remek nemzetközi értékelésekkel rendelkezik: Wine Advocate 97 pont, Wine Spectator 93 pont, International Wine Cellar 95 pont, Burghound 94 pont, Bettane&Dessauve 17.5 pont.

Íme:

 

Nem sokat ígér az illat. Visszafogottan citrusos-zöldalmás gyümölcsösség. Primer hatásúak, jól definiáltak, de nem harsogóak, olyan kortalanok. Mellette enyhe toastos-pörkölt aromák, meszes-köves ásványosság, champagne-ra emlékeztető érleltség.  Többedik napon illatozva még visszafogottabb a gyümölcs, viszont kifejezettebb finom tejszínességet, tiszta és friss kókuszt találunk. Szájban közepesnél teltebb, tiszta korty. A konzisztencia finoman, nagyon eldolgozottan krémes. Nem kifejezetten sokszínű az aromatika, itt is a kortalan almás-toastos-meszes-vajas jegyek mentén mozognak az ízek. Viszont tagadhatatlanul igen nagy mélysége van a kortynak, a szerkezet tömör, a kortyközép sűrű magot képez. Igen hosszan beletelepszik a szájnyálkahártyába, a lecsengés is szépen elnyúlik. Egyszerre magas és széles, igen határozott és kemény gerincű savak kísérik. Cizelláltan hosszúak, de látványos dominanciájuk mellett sem élesek. Kordában tartott pulzálással épülnek bele a szerkezetbe, bár korántsem észrevétlen módon. Komoly, tekintélyes, szerkezeti bor, közel tökéletesen gömbölyű. Feltehetőleg rengeteg ideje van arra, hogy alkotói még kiválóbban összeintegrálódjanak, illetve komplexitása is kibontakozzon. Nem szeretek potenciált értékelni, bár itt most nagyon érzékelhető, hogy a borban óriási erő van. Jelen formájában 7 és 8 pont közé tenném.