Itt a tegnapi poszt folytatása, néhány rosé és siller után vörösborokkal.

Tipikus, nagyon primőrös, vonzó portugieser illat. Friss kékszőlő, szilva kiegészülve sajátos, fajtajelleges édeskés fűszerességgel némi vajkaramellás beütéssel. Alig közepes a test, de a méreteihez viszonyítva kifogástalanul telt és harapható íz, áttetsző, tisztán gyümölcsből építkező karakter. Semmi komolyság, semmi látványos struktúra , a lecsengés is elég rövid, jön és megy. De amíg tart, addig makulátlan örömforrás, tiszta, zamatos, egyensúlyos, jólesően lágy. Ez az a bor, amikor kár pontokról beszélni. Ha azt mondom, hogy nem több, mint 4 pont, akkor az sokak számára nem adja vissza, hogy mennyivel szívesebben iszom ezt, mint sok 5-6 pontra összekompenzált komolyabb tételt. Ami fix, a maga nemében, műfajában tökéletes, akármikor megvenném újra, de csakis most, a fiatalságában. 1200 Ft. Válogatás Borszaküzlet, Szeged. 

Második merítés a szegedi borfesztről.

 ....és végül (talán) az utolsó részlet következzék:

Első alkalommal tartottunk a kis társasággal zweigelt-kóstolót.

Kiindulásként a képen látható párosításra voltam a leginkább kíváncsi. A talán legimpozánsabb hazai tételünk, a Ráspi Electus, vagy a borblogoszférában már sokfelé agyondícsért (igaz  többnyire az egy  évvel korábbi kiadását) burgenlandi Umathum Hallebühl  lesz-e a fajta "bajnoka"?

Melléjük raktunk még néhány hazai viszonylatban szintén kimagaslónak tartott tételt, így Orsolyáék Kutyahegyije, illetve Luka Enikő sopronija is helyet kapott. Többen is kíváncsiak voltunk, hogy újdonsült kedvenc vörösborunk az Alföldről, Lantosék Hit Zweigeltje mire jutna egy impozánsabb társaságban.

A borokat vakon kóstoltuk. A sor előtt, felvezetőként, azaz vakkörön kívül, teszteltünk egy csongrádi tételt is.

Íme:

A borfeszten, mint látható sok bor jön szembe rövid idő alatt, így tényleg csak futó benyomásokat lehet rögzíteni.

Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.