Múltkoriban, egy másik zöldveltelinis bejegyzésnél fölmerült, hogy meg kéne újra kóstolnom Bott Frigyes 2009-esét, hiszen első kóstolása nem volt se nem alapos, nem is tegnap volt.
Gyorsan kerítettem mellé valami referencia-tételt is. Valami kellemes Bernhard Ott-grüner mindig megfelelőnek tűnik erre a célra. A Der Ott idősebb tőkék válogatása, hierarchiában eggyel lejjebb található, mint a többször is bizonyított Rosenberg-dűlőválogatás. Szerepelt már korábban is, de már itt is épp időszerű volt egy "up to date".
Íme:
Bott Frigyes: Zöldveltelini 2009
Jellegzetes veltelinis illat, exotikusabb gyümölcsökkel, édes fűszerekkel, némi élénkítő citrusokkal. Szájban közepesnél teltebb. Kellemes, de az illathoz képest visszafogottabb ízek, nem is túl hosszúak. Érett fehérhúsú gyümölcsök, fűszerek, némi hordóra emlékeztető aromajegy. A testhez képest nem valami mélyek, nem igazán tudják kitölteni a szájüreget ízekkel. Savai korrektek, tartják az egyensúlyt, de lehetnének struktúráltabbak, inkább laposan szétterülnek. Fajtajellegzetes világa mindenképp pozitívum. Frissen megnyerőbb volt, most nehézkesebbnek tűnik. 5 pont.
Bernhard Ott: Grüner Veltliner Der Ott 2009
Zárkózottabban induló, majd szép lassan nyíló, mélyebbre hatoló illat. Sárgadinnye, egzotikus gyümölcsök, veltelinis fűszerek. Szájban arányosabb felépítés. Közepesen, vagy attól picit teltebb, a savak itt se magasak, de lágyságuk mellett is jobban képesek szerkezetet adni, hosszabban kifutnak, gömbölyűvé teszik a bort. Egzotikus gyümölcsös-fűszeres-édesgyökeres aromák, nem annyira intenzívek, mint emlékeimben él, de mélysége mégis van a bornak, a korty közepén jelentkező sűrűség-érzet csak lassan akar lecsengeni. Határozottan szép bor, komolyabb lett egy év alatt, de jobb szerettem fiatalabban, bájosabb volt. 6 és 7 pont között, közelebb az utóbbihoz.
