Ostoroson Orsolyáék érdekes kísérletet valósítottak meg. A Nagygalagonyás dűlőben található kékfrankos egyik részénél 80 dkg/tőke, a másik résznél 40 dkg/tőke terhelést alkalmaztak, és az így nyert borokat külön palackozták. Tehát fajta, évjárat, terroir megegyezik, így az összehasonlítás árnyalása egyedül a terhelés függvényében történik. (érdekes volna még tudni, hogy szüreti időpontban volt -e különbség)
A terhelés-szelektált tételek csak hármas válogatás formájában érhetőek el a pincénél, rendszeres kóstolótársunk, a pincével remek kapcsolatot ápoló ironman-szíves közvetítésének hála hozzájuthattam én is egy ilyen összeállításhoz.
Íme:
Orsolya pince: Kékfrankos „Nagygalagonyás 80” 2008
Illatában cseresznye, meggy, zöldfűszerek, kapor, sósság. Számomra a leginkább jellegzetes egri-vörös illat. Szájban közepesen telt, könnyed hatású, tiszta korty. Nem túl mély, nem is igazán komplex, de határozottan finom és szerethető zamatok, friss piros bogyós gyümölcsökkel. Letisztult, sallangoktól mentes világ. Érintésnyi tannin, valamint viszonylag csiszolt és finom savak vezette szerekezet. Selymes textúra, sima felszinek, szép egyensúly, a stílushoz bőven elegendő a 13-as alkohol. Nem nagy bor, de elegáns, szívesen fogyasztandó, határozottan egri és orsolya. Megvan 6 pont.
Orsolya pince: Kékfrankos „Nagygalagonyás 40” 2008
Áthatóbb illat. Túlérettségbe hajló cseresznye és meggy, édes fűszerek, likőrösség. Szájban teltebb az előző bornál, zamatai mélyebbek, de kevésbé letisztult világúak, túlérett, odaégettebb hangulatú jegyek is csatlakoznak a gyümölcsös-fűszeres vonalhoz. Szintén érintésnyi tannin, valamint az előző bornál szélesebb, robosztusabb savak. A végére sajnos a 14.5-es alkohol magára marad, a lecsengésbe némi szúrós kesernyét csempészve. Hiába vastagabb és intenzívebb, összhatásában darabosabb, érdesebb, nehézkesebb, és kevésbé egyensúlyos. Nehezebb az értékelés, kompenzatórikus 5 pontot kap.
