A Tokaj Kikelet 2009-es boraira tavaly december óta vagyok rendkívül kíváncsi. Akkor találkoztam ugyanis először szortimentjük egy részével a szegedi Tokaj Grand Tour keretein belül. Mondtam is akkor Stephanie-nak, hogy tetszik a valamennyi borukra jellemző friss, harsogó, hűsítőbb jellegű gyümölcsösség. Erre ő azt felelte, hogy mindez semmi, várjam csak meg a 09-eseket.

Márciusi tokaji kirándulásom alkalmával hozzájuk is ellátogattam, és valóban nagyon tetszettek  az akkor kóstolt 09-es hordóminták.

A múlt hétvégén végre sikerült szerezni az azóta palackba került dűlős tételekből. Ezek terv szerint hamarosan egy hosszabb tokaji sor alkotói lesznek, de addig is felbontottam egyiküket, a tarcali Farkas-dűlő szűzterméséből készült furmintot:

Folytatva a tokajizást, a múlt hétvégén természetesen tiszteletemet tettem pár röpke pillanatra a Tokaj Nobilisnál is.

A második nap délelőtt kimentünk a Határi és Csontos dűlőkbe. Eredendően ugye szüretelnünk kellett volna, ez helyett részt vehettünk a szőlősgazda tépelődésében. Mikor szüreteljünk? Nagyok az eltérések nemcsak soron belül a bogyók érettsége között, hanem fürtön belül is. A száraz bornak való alapanyag még átlagosan 17-18 mustfokos, a vadkár viszont napról napra jelentősebb lesz.

Délután került sor végre a megdolgoztatásunkra. A lepalackozásra váró tétel nem kerül kereskedelmi forgalomba. Nagyrészt Hétszőlős alapanyag, kisebb részt a Bott pince saját tételeinek lepalackozása után megmaradt maradványborok. A beavatottak számára Buli-bor néven lesz ismert. Nem tudom, hogy korlátozott számban vehető lesz a pincétől, ha igen akkor nagyon kedvező áron, magnum palackos kiszerelésben. Egy kifejezetten finom, könnyű, nagyon jóivású borról van szó.

A palackozás részleteit nem taglalnám. Bodó Józsi türelmes, szájbarágós útmutatása mellett különösebb zökkenők nélkül sikerült vele megbírkóznunk. A jó hangulatról a jó társaságon kívül a pince saját tételeiből összerakott sor is gondoskodott, amit a munka előtt és közben magunkhoz vettünk.

Íme:

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:

 A Kikelet-pincének még alig egy éve ismerem termékeit, de máris stabil helyük van állandó tokaji kedvenceim között.

Ezt a bort már tavaszi látogatásom alkalmával volt szerencsém kóstolni. Tetszett, de úgy éreztem évek múlva kellene egyetlen palackomat kinyitni. A kíváncsiság sajnos győzött, így kidugózásra került idő előtt.

Up to date alatt olyan borokról van szó, melyekről már született írás, de mégis érdekesnek ígérkezik életpályájuk követése. Az eredeti szándék mellett az újabb leírásoknak olyan egyéb funkcója is van, hogy nyomon követi a kóstoló személy (esetünkben jómagam) "egyedfejlődését" is. Egy nem túl tapasztalt, de szorgalmas kóstoló életében akár fél év alatt is összegyűlhet annyi új tapasztalat, mérföldkő, ami kicsit átrendezheti a korábbi skálát.

Új kóstolás, új leírás, új vélemény.

Körül-belül három évvel ezelőtt, még lelkes borrajongói státuszom :) előtt volt szerencsém a Göncöl 2000-es évjáratú Tokaji Fordításához. Úgy emlékszem, hogy a kerházas aszúkon szocializálódott ízlelőimnek kifejezetten ínyére volt. Jónéhányszor fejembe vettem már, hogy meg kellene újra nézni, az elmúlt évekeben alaposan átnevelődött ízlelésem vajon mit kezdene vele? Szegeden a Bortársársaságnál mindig láttam is egy nagy halom palackot rám kacsintani a tokajis pult alsó polcáról, de mindig elhesegettem a gondolatot.

Ez a bor nekem nagyon tetszett a szegedi borfesztiválon. Egy-két palackot el is tettem belőle, és már jó ideje tervezgettem megbontani egyet.

Úgy alakult, hogy a mélyen tisztelt rangidős kolléga megelőzött, és nemrégiben írt már róla egy posztot.

A kép úgy lesz cizelláltabb, ha minél több vélemény rendelkezésre áll egy tételt illetőleg. Következzenek az én tapasztalataim:

Erről a borról itt már volt szó. Tetszett, még ha nem is volt a kedvencem abban a sorban túlzott keménysége, és fiatalon szétállóbb alkatrészei végett.

Mivel kezdett már elmosódni a róla alkotott emlékképp részletessége, ideje volt egy palackot megnyitni részletesebb felülvizsgálat céljból.

Ebben a bejegyzésben kettő Nobilis-borról lesz szó. 

Az első a Barakonyi Hárs 06 már régóta elfogyott a piacról, én 2 éve vásároltam belőle 2 palackkal. Az egyiket viszonylag frissebben beszerezve néztem meg, a másikat meg az elmúlt hetekben, annak a sorozatnak részeként, miszerint "hol tartanak jelenleg a 2006-os fehérek"?

 A másik bor egy szenzációsan jó édes tokaji, mely egyáltalán nem került ki a piacra.

Tegnap este megtartotottuk a beharangozott és felcsigázott kóstolót. Nagyon izgultam előtte, "papíron" mind a három bor elképesztően jó kellett, hogy legyen, de mégis ritkán fordul elő, hogy minden "papírforma" szerint alakuljon. Hála istennek, ezúttal mindannyian nagy formában játszottak, szenzációs sor volt.

Következzenek a jegyzetek, négykezes változatban:

 Az elmúlt néhány hét alatt fel lett bontva néhány palack bor, melyekről még nem született bejegyzés. Tematika szempontjából egyáltalán nem passzolnak, csak annyiban, hogy mind fehérborok, nem is egyszerre nyíltak. Némelyikkel először találkoztam, némelyikről pedig készült már írás korábbi fogyasztás alkalmából. Ez utóbbiakat vegyük úgy, hogy követjük fejlődésüket, így ismét górcső alá kerülnek.

Következő kóstolónk, melyet nagyon várok, jövő csütörtökön kerül megrendezésre. Ezúttal egy rövidebb, de annál érdekesebbnek tűnő sort fogunk kóstolni: egy furmintot, egy chenin blanc-t és egy rieslinget.

A felcsigázott riesling-kóstoló részletei még munkálatok alatt állnak, de kóstolás természetesen ezalatt is történik.

Az elmúlt napokban kinyitottam két furmint-hárslevelű házasítást:

Homonna Attila borai nem egyszerűek. Nem ugranak egyből a lelkes borissza ölébe, aki természetesen arra számít, hogy a jól csengő névhez tartozó tételek azonnal elkápráztatják. A múltkori érett furmint-kóstoló tanulságai szerint én is még ezen borisszák klubját gazdagítom. :)

A most következő bejegyzésben olyan borairól lesz szó, melyeket még nekem is sikerült elég jól befogadni. A Határi furmint 07 jegyzete márciusi kóstolás alapján született, igen mély nyomot hagyott bennem, a legkiemelkedőbb furmintok közé gondolom. Az Édes Hármas 07 a napokban került elfogyasztásra és lejegyzetelésre:

Berecz Stephanie borait még nem túl régóta ismerem. Első találkozáskor rögtön megfogtak könnyedségükkel, intenzív és kedves gyümölcsösségükkel. Mindenképp egy nagyon színes foltot jelentenek a tokaji borok palettáján. Most leginkább a 2009-es dűlős borokat várom tőlük, előzetesen szenzációsnak ígérkeznek.

Ezt a bort már többedik alkalommal kóstoltam, mindig egyre jobban tetszett. Stílusában abszolút megfelel a pincészet borairól kialakult képnek.

  Nagyon gyakran lehet olvasni a furmintról, mint fajtáról, olyan kritikákat, hogy nem bírja jól az idő múlását. Legutóbbi "klubtalálkozónkon" az volt a célunk, hogy érett, elsősorban 2006-os, vagy még régebbi tokaji furmintokból rakjunk össze egy szép sort, annak érdekében, hogy közelebbi képet kapjunk mi is erről a problematikáról.

Vakon kóstoltunk, a sor átlagos szintjét elég magasnak éreztük, szétesett bort nem találtunk. Következzen a kóstoló részletes jegyzete ezúttal "négykezes" változatban, jómagam és pardi mester konferálásában: 

A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.

Következzen a harmadik este jegyzete:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

Első nap rendesen belehúztam. Kb. 50 bort sikerült kóstolni, és gyors benyomásokat rögzíteni. Vannak persze az ilyen kóstolásoknak hátulütői, nem a leghitelesebb képet adják a borokról, de mit tegyek, ha éhes vagyok az új élményekre:)

Következzen az este teljes jegyzete:

A születésnapomat nemcsak az előző bejegyzésben említett eseményen sikerült megünnepelni, hanem utána itthon is volt egy nagyon erős kóstoló, szűk családi és baráti körben.

A tematika szorosan kapcsolódik az előző bejegyzéséhez, ugyanis egy általam igen kedvelt tokaji édesekből álló sorral igyekeztem hozzátartozóimat elkápráztatni:

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.