Berecz Stephanie borait még nem túl régóta ismerem. Első találkozáskor rögtön megfogtak könnyedségükkel, intenzív és kedves gyümölcsösségükkel. Mindenképp egy nagyon színes foltot jelentenek a tokaji borok palettáján. Most leginkább a 2009-es dűlős borokat várom tőlük, előzetesen szenzációsnak ígérkeznek.
Ezt a bort már többedik alkalommal kóstoltam, mindig egyre jobban tetszett. Stílusában abszolút megfelel a pincészet borairól kialakult képnek.
Elsőre zárkózott, édeskésen-szúrós illat, később ez utóbbi komponens eltűnik, töppedt szőlő, aszalt kajszi, pici botritisz mellett kevésbé megszokott exotikusabb hangulat jön elő szép apránként. Szájban a maradékcukor mellett is könnyed érzetű, nem geil, selymes tapintatú, bájosan aromagazdag, hűs citrusok mellett barackos aromák kis mézzel, és egy kis narancshéjas kesernye fűszerezésként . A savak tanítanivalóan profik: kiváló, bizsergető állag, a könnyed érzetű testhez tökéletes arányban passzoló vibráló koreográfia. Nem nagy bor, de kategóriájában ritka elegáns, remek egyensúlyú és nagyon szerethető. Eléri a 7 pontot.
