A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása. Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.
A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni.
Következzenek a jegyzetek:
Németország
Mosel
Andreas Schmitges – A riesling Granschiefer qba (7 Euro) hihetetlen könnyedsége és viszonylagos egyszerűsége mellett megdöbbentően aromagazdag, citrusok, száraz kövek, fűszerek- csupa tisztaság, báj és harmónia. Hasonló örömöket nyújtott a riesling urgestein kabinett tr.is. A Riesling Treppchen sel.tr. (még mindig csak 12 Euronál vagyunk)hirtelen jelentősen tartalmasabb és összetettebb, úgy hogy könnyedségéből, bájosságából, áttetszőségéből semmit nem veszít. Nagyon tetszett! A riesling Pralat GG még több koncentrációt, beltartalmat , melegebb hangulatú gyümölcsösséget nyújt, az indítás nagyon megnyerő, de az előző bor izgalmasabb volt. A riesling von der lay feinherb félszáraz, profi arányok, aromagazdagság, nem különösebben összetett, de nagyon itatja magát. A riesling treppchen auslese az eddig megismert aromákat a legnagyobb koncentrációban hozza, mégis könnyed, gördülékeny és imádnivaló.
Ismét megbizonyosodhattam arról, hogy a német borok már a legalsóbb szinteken is el tudnak varázsolni. Olvasataim szerint ez egy korrekt , de közel sem „nagyágyú” termelő, de a legelső qba tétel a maga 7 Euro körüli árával nekem sokkal jobban tetszett, mint akármelyik federspiel, vagy annak megfelelő osztrák riesling. A federspielek ,bár egytől egyig kellemes jóivású borok, még egyáltalán nem tudják megmutatni erdetük nagyságát és 10-12 Euros árukat szerintem nem érik meg. Ezzel szemben ezekben a német(esetünkben moseli) borokban az a csodálatos, hogy van bennük valami olyan varázs( hihetetlen tisztaság, harmónia mellett nagyon intenzív nemes aromák) ami az osztrákokban sincs meg, legalábbis nem pont úgy, és ez a varázs benne van már a szortiment legolcsóbb borában. A magasabb szintű borok, bár mind többet és többet nyújtanak, de kis lépcsőkben. Az osztrák smaragdok szenzációsak, talán eddig úgy tűnik 20 Euro környékén már sokkal nagyobb gazdagságot, összetettséget tudnak nyújtani, mint az árban megfelelő németek.
Paulinshof – A riesling spatlese tr.kellemes aromás, könnyű, remek fogyasztású bor, bár kevésbé megragadó, mint az előző termelő tételei, a riesling spatlese tr. Rotschiefer lényegesen aromásabb, fűszeresebb, gyümölcsösebb, de szerkezetileg hasonlóan egyszerűbb, a riesling spatlese tr. Trottenheimer az eddigiektől magasbb összetettséget kínál, a riesling feinherb Figaro nem nyújtott meglepetést, könnyű, egyszerű és finom érezhetően több maradékcukorral, a riesling Brauneberger spatlese édes elmaradt az eddigiektől, a szokott vibrálás híján cukros szörpös hatású volt.
Rheingau
Általában hasonló aromatikájú borok, a moseliektől teltebbek, de ez utóbbiak közül a legszebbek mégis nagyobb kristálytisztaság és áttetszőség mellett nyújtanak legalább annyi gazdagságot, így nekem megkapóbbnak tűnnek.
Künstler riesl. EG Hochhain Hölle 08 gazdag, melegebben gyümölcsös, ásványos és összetett, J.B Becker riesl. Sp. Tr. Alte reben 07 fülledten ásványos, alapvetően lágyabb, Schloss Johannisberg Silberlack EG 08 kifejezett teltsége, komplexitása mellett nagyon arányos, elegáns számomra nagyon tetsző aromákkal, Robert Weil Riesl. Kiedr. Graffenberg édes spatlese kiverte a biztosítékot mindent tudott-telt, de nagyon fürge, frissitő aromák, határozott ásványosság, lehengerlő, de mégis elegáns, mindezt jó hosszan.
Magyarország
Etyeki kúria pinot 08 „pinós” volt, jósavú, de szétálló alkatrészei végett nem igazán volt most élvezetes, Ráspinál a kékrankos 07 tetszett, mint mindig, viszont a rengeteg könnyed és elegáns riesling kóstolása után nem estek jól a pillanatnyilag erőteljesen hordósnak tűnő, de máskor nagyon tetsző Zweigelt vál. 06 és az ódákban szereplő 07-es sem, a Máté 06 markáns és hihetetlen egyedi ásványossága viszont erősebbnek bizonyult bármiféle hordónál, bár töménysége végett ekkor sem igazán éreztem, hogy itatni akarná magát, mindenestre le a kalappal elképesztő gazdagsága előtt. Gerénél sorra kerítettem a Kopár és Solus 07-est, nem a megfelelő pillanat volt, éreztem gazdagságukat, lehengerlő szándékukat, de pillanatnyilag nem többet.
Rövid kitérő következett a burgenlandi édesek felé, ami után Tokajjal folytattuk, a Disznókő aszúi ( 5putt 02, és 6putt 99) lehengerlőek voltak, de túl élesnek éreztem savaikat, mindenestre megállapítható volt, hogy ezekhez fogható erő töredéke sem volt meg az osztrák édesekben, a Királyudvarnál egytől egyig tetszettek a borok, a lendületes sec 08 után ismét megcsodálhattam a Lapis 08 édes furmint a rajnaikhoz mérhető könnyed eleganciáját, kiváló arányait, a súlyosabb édesek (Ilona 03, aszú 6 putt 02, és Lapis aszú 05) pedig megmutatták milyen az, amikor az óriási beltartlmat úgy varázsolják könnyeddé a legprofibb állagú, ívű savak, hogy soha nem élesek.
A következő, záró rész már újdonságot nem fog tartalmazni, csak egy összesítést.
