"Régen jártam Etyeken" - jutott eszembe oly sokszor az elmúlt években. Budáról Etyekre utazni igazán nem igényel komoly előkészületeket, ennek ellenére a kiruccanás megvalósítása mindig csak csúszott. Végül augusztus elején, valószínűleg a nyár addigi leghűvösebb napján kerekedtem fel. A borongós idő és a szokatlanul alacsony, 20 fok körüli hőmérséklet valószínűleg a legtöbb látogatót elriasztotta Etyekről. Az Öreghegyen és az Újhegyen is csak 1-2 turista kószált, kérdésemre azért megnyugtattak, hogy ennél nagyobb forgalom szokott lenni vasárnaponként.

Séta közben rögtön feltűnt, hogy Etyek az elmúlt évek alatt több vendéglátóhellyel gazdagodott, új nápolyi pizzériákat és borászatokat is láttam, majd ezeket is ki kell próbálni legközelebb. Most azonban még a kitaposott ösvényen maradtam és csak utólag esett le, hogy pont azt a két pincészetet látogattam meg, mint amikor 4 éve utoljára a településen jártam.

A Villa Tolnay jó 20 éve a Badacsonyi borvidék egyik fontos szereplője és egyben érdekes színfoltja. A birtok tulajdonosa Philipp Oser svájci vállalkozó, szenvedélyes borgyűjtő. A pince választékában inkább a nemzetközi fajták dominálnak, a borok stílusa is eléggé eltér a borvidéki fősodortól. Júliusban Philipp Oser volt a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatának vendége, a Villa Tolnay története mellett az aktuális szortimentet és a borkészítési filozófia fő sarokpontjait is megismertük.

Három napos ausztriai kiruccanásom utolsó állomása volt Klosterneuburg városa, ahol 2017-ben már jártam egy borús őszi délutánon. Idén júliusban - Bécshez közeli célpontot keresve -  ideális helyszínnek tűnt egy bő fél napos kirándulásra, így végre napos időben is láttam a Duna mentén fekvő kisvárost. Klosterneuburg fő nevezetessége az Ágoston-rendi szerzetesek apátsága, a Stift Klosterneuburg, amely egyben Ausztria legrégebbi borászatának is otthont ad. Az apátságot és a borospincét vezetett túra keretében lehet meglátogatni, a borászathoz tartozó vinotékában vásárlás előtt meg is lehet kóstolni a borokat. Az apátság bejárása után természetesen én is éltem a lehetőséggel.

A nyolc évvel ezelőtti látogatás alkalmából már írtam az apátságról és a hozzá tartozó pincészetről, most csak a kóstolt borokról fogok megemlékezni.

Chile bor-óriása, a Montes a választék gerincét képező Classic Series, Alpha és Limited Selection szériák mellett csúcstételeket és dűlőszelektált borokat is készít. Az Outer Limits névre keresztelt borcsalád tagjai mind egy különleges területről érkeznek.Zapallar D.O. az azonos nevű óceánparti város mellett található, és a nagyobb Aconcagua borrégió része. A Csendes-óceántól 7 kilométerre találhatóak a szőlőültetvények,, az alapkőzet gránit, amelyet agyagos, üledékes, kavicsos rétegek takarnak. A reggel hűvös, a délután napsütéses, az átlaghőmérséklet alacsony, a szőlőtőkék kisebb bogyókat teremnek, koncentrált aromákkal. Sauvignon blanc, albarino, pinot noir, cinsault, syrah és egy carignan-grenache-mourvédre házasítás alkotja az Outer Limits családot, a stílust úgy jellemzik, mint Újvilág és Óvilág találkozását.

Az Outer Limits Sauvignon Blanc már évek óta megtalálható a Bortársaság választékban, majd idén először a Pinot Noir-t is bekerült a szortimentbe. A két bort együtt kedvezményesen is meg lehetett vásárolni a megjelenés után, én akkor csaptam le egy duópakkra és nemrég ki is ürítettem a palackokat.

Újabb külföldi mini-mix következik, ezúttal Horvátországból. A tavalyi dalmáciai kiruccanás után idén júniusban az Isztriai-félszigeten töltöttem el a pünkösdi hosszú hétvégét. Természetesen a helyi borokkal való ismerkedés sem maradhatott el, leginkább a könnyedebbre hangolt fehérek csúsztak a koranyári melegben, de estefelé 1-1 vörösbor is legurult a vacsora mellé.

(Rovinj a tenger felől)

2023 nyarán járta a be borsajtót a Pécsi borvidéken gazdálkodó Szabó Zoltán bejelentése, miszerint bezárja a saját borászatát és ezentúl Ausztriában dolgozik majd egy borászatnál. Tavaly egy palack és egy rövid írás keretében én is "elbúcsúztattam" a borászt (aki azért készít még bort hosszúhetényi szőlőjéből). Az utolsó palackom tőle viszont csak most nyílt ki, a bor pedig annyira tetszett, hogy úgy éreztem, megér egy külön bejegyzést.

Június elején ismét sikerült egy régóta tervezett kóstolót megtartani kis borklubunk berkein belül: osztrák grüner veltliner és riesling párokat kóstoltunk, a középső és felső polcokról. A koncepció szerint a párosok egyik tagja Wachau valamelyik neves borászatától érkezett, míg a kihívó Ausztria valamelyik másik leginkább fehérboros borvidékéről. Jelen esetben ez (kétszer) Kamptal-t, Kremstal-t és Traisental-t jelentette. Igyekeztem megbízható, elismert termelőktől válogatni, lehetőleg úgy, hogy azért ne dőljön be senkinél a családi kassza (ebben sokat segített, hogy a borok nagy része nem friss beszerzés volt).

A KisBécs alapítói, Kálmán András és Gombolai Attila május végén  komoly szakmai mesterkurzust szerveztek a Color-ban, amelyen két neves osztrák borász Birgit Eichinger és Birgit Braunstein - "Birgit & Birgit" - személyesen mutatta be borait a szakma képviselőinek. A vezetett nagykóstolóra hétfő délben sajnos nem tudtam elmenni, így szerdán egy "morzsaparti" keretében pótoltam, amit lehetett. A hivatalos mini kóstolósorban öt bor szerepelt, de kiegészítésképpen néhány plusz tételt is meg tudtam kóstolni, amit ezúton is nagyon köszönök a KisBécs-Color csapatának.

Birgit Braunstein és Birgit Eichinger (A képet a KisBécs facebook oldaláról kölcsönöztem)

2025 sem múlhatott el Badacsony New Yorkban rendezvény nélkül, ezúttal április első hétvégéjén álltak csatasorba a Badacsonyi borvidék borászai és más turisztikai kiállítók a New York Palota Róma termében.
Sajnos úgy alakult, hogy arra a szombatra már volt programom, így mindössze egy röpke órát tudtam eltölteni a rendezvényen. Még jobban kellett sietnem, mint két éve, az extrán szűkre szabott időkeretbe négy pincészet fért bele: Villa Sandahl, Edvi-Illés, 2HA, Villa Tolnay (az esemnyen szintén kiállító Váli Pince és Jakab Badacsony borait nemrég kóstoltam a Grand Radovinben).

Van mi bepótolnom tehát, remélhetőleg lesz rá mód hamarosan, Badacsonyban. Addig is négy pince, négy-négy bor, gyors jegyzetek, kevésbé átgondolt pontszámok következnek.

Folytatódik a tavaszi tokaji hétvégéről szóló beszámoló, három borászat meglátogatásával. A szombati nap Bodrogkeresztúron és Bodrogkisfaludon telt a pincék közötti ingázással. Az időjárás nem volt túl kegyes, reggeltől késő délutánig kisebb-nagyobb intenzitással esett az eső, de a kóstolásban ez nem zavart, és igazából a sétában sem.

(Kilátás a Bodrog Borműhelytől)

A reggeli órákban még több gólyát láttam az utcákon, mint embert, de napközben már megélénkült a két falu. Ebédszünetben a  teltházas Karámban a Carpinus Borászat boraival ismerkedtem (azokról a beszámoló első részében már írtam) és borkóstoló csoportokat is láttam, úgyhogy a rossz idő ellenére sem állt meg az élet.

A Bott Pince 20. születésnapjára tervezett eseménysorozat állomásaként március elsején Bordó Judit és Bodó József a Kálvária Pincében vendégeskedett. Az "Open Treasury" névre keresztelt közönségtalálkozón a pince kedvelői rég eldugott Bott borokat kóstolhattak és vásárolhatnak a véges készlet erejéig.
A Bott Pince szinte a semmiből robbant be a Tokaji borvidék életébe és 2005-ös évjáratból készült első boraikkal rögtön üstökösként emelkedtek az élmezőnybe. Bodó Judit és Bodó József előzetes tokaji kötődés nélkül érkezett a borvidékre, és amellett, hogy számos kiváló borral öregbítették a borvidék hírnevét, rengeteget tettek, tesznek a helyi közösségért is. Ahogy a házigazda Kézdy Dániel fogalmazott az esemény beharangozójában: nem csak a boraik, hanem az emberi tulajdonságaik miatt is példaképként lehet rájuk tekinteni.

Persze rengeteg kedves ismerős is megjelent A Kálvária Pincében, jó kis társaság gyűlt össze már délután, a hangulatra sem lehetett panasz, de igyekeztem azért a borokra is figyelni. Nagy várakozással tekintettel a kóstoló elé, hiszen a Bott Pince borai nagyon szép formát tudnak mutatni éretten is.
Négy asztalkán sorakoztak fel a borok, száraz furmintok és hárslevelűk után az Exczellencziás három évjáratával lehetett barátkozni, majd édes borok következtek és ráadásképpen három jelenleg forgalomban lévő tételt is meg lehetett kóstolni.

A Radovin borkereskedés XII. Kerületi Grand Radovin nevű boltjában korábban is elfordultak már kóstolóestek időről-időre, de a közelmúltban magasabb fokozatba kapcsoltak és hetente érkeznek ide a borászok, hogy személyesen beszéljenek a kóstolt borokról. Két badacsonyi termelő, Jakab Péter és Váli Péter volt a kóstolósorozat vendége március elején.
Mindkettőjük borait kedvelem, de legtöbbször a Badacsony New Yorkban keretében kóstolok náluk, így ez remek alkalom volt, hogy egyrészt pótoljam egy kicsit a lemaradást, másrészt az említett rendezvényhez is ideális kedvcsináló volt az esemény (idén április 5-én költözik a Badacsony a New York Palotába). Ott ráadásul előreláthatólag csak nagyon rövid időt tudok majd eltölteni, így legalább két pince aktuális kínálatát már előtte jobban megismerhettem.

Burgundi borok sajnos sokkal ritkábban kerülnek a poharamba, mint szeretném - biztosan nem vagyok egyedül ezzel -, és ezek az alkalmak is leginkább szervezett kóstolókhoz kötődnek. A Bortársaság Burgundia Felsőpolc kóstolóján tavaly év végén jártam, most az "alapokat" néztem meg közelebbről a Burgundia est során, amelyre szintén izgalmas sort válogattak össze. A Burgundia gyorstalpalót most megspórolom, csak a borokról írok.

A Tokaj Magic kóstolósorozatát 2024 után 2025-ben is a Bott Pince boraival nyitotta meg Ripka Gergő, ezúttal az Előhegy került sorra (a korábbi években Exczellencziás és Csontos vertikális sorokat is kóstoltunk, felkészül a Kulcsár). A Bott Pince dűlői közül a Csontos, a Határi, a Teleki valószínűleg ismertebb, mint az Előhegy, ennek a dűlőnek mégis különleges helye van Bodó Judit és Bodó József szívében. Ez volt ugyanis az első saját szőlőterületük, nászajándékba kapták a családtól. A pince egyébként idén ünnepli alapításának 20. évfordulóját, több izgalmas eseménnyel is készülnek az év során, a pincénél és más helyszíneken is, ezek sorába szépen illeszkedett ez a vertikális kóstoló is.

Két dűlőszelektált Egri Csillag következik a mai posztban, a legmagasabb, Grand Superior kategóriából. Érintőlegesen még a Furmint Februárhoz is passzol téma, hiszen mindkét borban van furmint, de egyrészt ez az Egri Csillagoknál inkább ritkaságszámba megy, másrészt pedig az egri házasításokban a fajtajelleg hangsúlyozása éppenséggel pont nem cél.
A St. Andrea választékának évek óta stabil tagja az egerszóláti Boldogságos dűlőről készített fehér házasítás. Bukolyi Marcell a Nagy-Eged "Köves" névre hallgató parcellájáról készíti  fehér házasítását, amelynek ez a harmadik kiadása. A két bor 2021-es évjáratát kóstoltam már együtt, most a nemrég kifutott 2022-esek kerültek egymás mellé.

Tenerife szerepelt már a "Rejtőzködő borvidékek" sorozatban, akkor a sziget egyik borvidéke és két bor került a reflektorfénybe. Most egy picivel tágabb tenerifei kitekintés következik, öt borral. Részben meg fogom ismételni a korábban leírtakat, némi kiegészítéssel, de ezúttal nagyon röviden a többi borvidékre is kitérek.

Spanyol fehérborok következnek a borpáros sorozatban, ezúttal színtiszta verdejo-k, 2022-ből, természetesen a szőlőfajta helyi fellegvárából, Rueda borvidékéről. A duó egyik tagja a szinte kizárólag csak verdejo-val dolgozó Bodegas Naia azonos nevű bora, amely a pince termékpiramisának közepén helyezkedik el. A másik tétel a több borvidékre kiterjedő Uvas Felices projekt ernyője alatt készül, a helyi veterán Angel Lorenzo Cachazo-val közösen, és az El Perro Verde, azaz a zöld kutya nevet kapta. Az El Perro Verde-t több alkalommal volt szerencsém kóstolni az elmúlt két év során, a Naia szintén nem volt ismeretlen, három és fél éve találkoztam a 2019-es kiadással. A 2022-esek most együtt kerültek az asztalra.
 

Egy kiváló ár-érték arányú hiperes spanyol vörösbor következik a "Tegnap ittam" rovatban. A Művelt Alkoholista veterán szerzője, Németi Zoltán, alias Octopus megelőzött az ajánlással saját oldalán, de mivel mediterrán vörösborból ennél jobb vételt hirtelen én sem nagyon tudok, ezt a kört én sem tudtam kihagyni. Én is kóstoltam és kedveltem a 2017-es elődöt, a 2022-es pedig hűen követi a stílust. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a bort jegyző Bodegas Volver nem kispályás játékos (a borrajongón is szerepelt több boruk), kb. 185 hektárnyi területen dolgoznak Alicante DO-ban és elég széles portfólióval rendelkeznek.