Az elmúlt évek egyik kedvencéről lesz szó, melynek nagyon hálás vagyok, mert többször is extázis-élményt nyújtott, és kategóriájában mégis egy simán elérhető és megfizethető bor.

A teljes kép kedvéért most is előszedegettem régebbi jegyzeteimet is.

Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.

Folytatás következik ismét Szegedről. 

A mostani adag még ugyanazon nap (vasárnap) termése, mint a legutóbbi rész, csak a jegyzetekkel kissé el vagyok maradva. Mivel láthatóan az aznapi kóstólás igen sűrű lett, így kérem elnézni, hogy az utolsó tételeknél nagyon leegyszerűsödtek a jegyzetek, illetve már pontot se volt energiám írni.

Íme:

Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.

Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)

Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.

Egy igen meggyőző furmint-sor végén kóstoltuk "jutalom-borként" :) Az említett sorról is hamarosan jön írás, addig is nézzük Gizelláék 6 puttonyosát:

Nálam az ünnep mindenképp aszúfogyasztást is jelent. Ezúttal is így történt, önmagam felköszöntésére :)) a minap kettőt is kidugóztam.

Nézzük, hogy tetszettek:

 Az elmúlt hónapban különböző alkalmakkor felnyílt néhány édes tokaji. A most következő jegyzetek tehát nem egy bizonyos kóstolót írnak le, csak összgyűjtése tematikailag valamelyest összeillő borok leírásainak. A nagy részük már szerepelt is itt korábban, ezek tehát "up to date" kóstolások.

Íme:

 Az októberi összejövetel (itt és itt) a Bott-pincénél olyan jól sikerült, hogy nem maradhatott folytatás nélkül.  A koncepció ezúttal is hasonló: eszünk, iszunk (inkább fordított sorrendben:) jól mulatunk, de meg kell ismét ismerünk egy szeletkét a szőlész-borászok kemény hétköznapjaiból.  Ennek érdekében, a címből kitalálhatóan, ezúttal metszeni vittek bennünket.

A hét elején tartottuk évvégi, karácsonyi borklubunkat. Ez alkalommal valami igen komoly és egyben igen kedves sorral terveztem előállni.

Valóban nem volt mindennapi, egyik ámulat után következett a másik.

Íme:

   Ezúttal elsősorban édes tokajiakat kóstoltunk, de azért becsempésztem a sorba egy-egy dűlőszelektált száraz hársat és furmintot is. Előbbit én már néhányszor kóstoltam, de a társaság még nem, ezért megmutattam nekik.

Ha már jó Pardi Norbert belekezdett és egy római számmal nyitva is hagyta a Tokaji borkörök címet, venném a bátorságot, hogy folytatnám. :)

Folytatva a tokajizást, a múlt hétvégén természetesen tiszteletemet tettem pár röpke pillanatra a Tokaj Nobilisnál is.

A második nap délelőtt kimentünk a Határi és Csontos dűlőkbe. Eredendően ugye szüretelnünk kellett volna, ez helyett részt vehettünk a szőlősgazda tépelődésében. Mikor szüreteljünk? Nagyok az eltérések nemcsak soron belül a bogyók érettsége között, hanem fürtön belül is. A száraz bornak való alapanyag még átlagosan 17-18 mustfokos, a vadkár viszont napról napra jelentősebb lesz.

Délután került sor végre a megdolgoztatásunkra. A lepalackozásra váró tétel nem kerül kereskedelmi forgalomba. Nagyrészt Hétszőlős alapanyag, kisebb részt a Bott pince saját tételeinek lepalackozása után megmaradt maradványborok. A beavatottak számára Buli-bor néven lesz ismert. Nem tudom, hogy korlátozott számban vehető lesz a pincétől, ha igen akkor nagyon kedvező áron, magnum palackos kiszerelésben. Egy kifejezetten finom, könnyű, nagyon jóivású borról van szó.

A palackozás részleteit nem taglalnám. Bodó Józsi türelmes, szájbarágós útmutatása mellett különösebb zökkenők nélkül sikerült vele megbírkóznunk. A jó hangulatról a jó társaságon kívül a pince saját tételeiből összerakott sor is gondoskodott, amit a munka előtt és közben magunkhoz vettünk.

Íme:

Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!

A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.

Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.

A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.

Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:

Körül-belül három évvel ezelőtt, még lelkes borrajongói státuszom :) előtt volt szerencsém a Göncöl 2000-es évjáratú Tokaji Fordításához. Úgy emlékszem, hogy a kerházas aszúkon szocializálódott ízlelőimnek kifejezetten ínyére volt. Jónéhányszor fejembe vettem már, hogy meg kellene újra nézni, az elmúlt évekeben alaposan átnevelődött ízlelésem vajon mit kezdene vele? Szegeden a Bortársársaságnál mindig láttam is egy nagy halom palackot rám kacsintani a tokajis pult alsó polcáról, de mindig elhesegettem a gondolatot.

A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása.  Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.

A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni. 

Következzenek a jegyzetek:

Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.

Következzen a harmadik este jegyzete:

Második alkalommal igyekeztem úgy csinálni, hogy az újak mellett legyenek a tervben olyan borok is melyek múltkor már terítékre kerültek és tetszettek, több kóstolás hitelesebb képet ad alapon. Továbbá feltett szándékom volt a Weingut Riffel alapos kivesézése, ezúttal nem csak riesling témakörben.

Következzenek a rövid jegyzetek:

A felejthetetlen kirándulás, amelyet feleségem teljesen az én hátam mögött szervezett harmincadik születésnapom alkalmából.

A Bott-pincét a legnagyobb kedvenceim között tartom számon. Javarészt Nekik köszönhetem a tokaji szárazak iránti rajongásomat. Amikor egyes, egyébként nagyon elismert borok, valószínűleg idejekorán kerültek elém, és nem történt meg az áttörés, az ő boraik kezdetektől fogva telitalálatnak bizonyultak. Azóta sikerült megismerni jónéhányat a borvidék legszebb száraz borai közül, találtam olyan tételeket, amelyeket bizonyos szempontok alapján még magasabbra pozicionálhatók, de továbbra is azt tartom, hogy dűlőszelektált furmintjaik olyan borok, amelyek "mindent tudnak", tömörek, egyediek, ásványosak, mégis játékosak, elegánsak, nagyon jól fogyaszthatóak, és szemlátomást jól reagálnak  az idő múlására is.

Nem csoda, hogy hatalmas lelkesedéssel vártam a Terroir Clubban február végén tartott kóstolót, ahol az eddigi Csontos-furmintokat lehetett összehasonlítani, néhány nagyon szép édes bor pedig feltette a pontot az i-re.

Következzen a sor:

A Tokaj Nobilis szintén személyes kedvenceim között van saját, privát tokaji listámon. Letisztult, elegáns, fogyasztásra ösztökélő borok, széles választék, megférnek egymás melett könnyed, reduktív illatos borok, könnyebb és komolyabb dűlőszelektált furmintok(ill.hárslvelű) valamint szintén könnyebb és komolyabb édesborok. Mindenki megtalálhatja saját kedvencét, ugyanis mindegyik kategóriában kiemelkedőt tudnak nyújtani.

A most következő jegyzetek az elmúlt néhány hónap kóstolásaiból születtek.