Az elmúlt évek egyik kedvencéről lesz szó, melynek nagyon hálás vagyok, mert többször is extázis-élményt nyújtott, és kategóriájában mégis egy simán elérhető és megfizethető bor.
A teljes kép kedvéért most is előszedegettem régebbi jegyzeteimet is.
2009.szeptember
A várban határoztam el akkor, hogy magamhoz veszek néhány jobb aszút. Hármasával néztem meg őket, és a hármasok legjobban tetsző tagjait újra egymás mellett. Royal, Dereszla, Patrícius, Árvay, Balassa, Dobogó, Oremus mezőnyben ezt az 5 puttonyos Degenfeld-et találtam a legkomplexebbnek. Pár szavas jegyzetke született: Szenzációs komplexitás ,textúra és elegancia. 9p
2009.november
Aszú létére nem az édesség, a minden elsöprő koncentráció és az unalomig ismert mazsolás ízeké a főszerep. A jelentős test mellett könnyed hatású a bor, édessége visszafogott, de kellő kedvességet ad, kiváló szerkezet, nagyon jó egyensúly, selymes textúra és nagyon hosszú. Eszményi, szép ívű savak, amelyek egyáltalán nem akarnak dominálni, de mégis kitöltik a korty minden szegletét, ugyanakkor teret engednek a gombás-dohányleveles-ásványos-botrytises-aszaltkajszis ornamentikának, engedik, hogy mindezt hosszan, több rétegben érezhessük és élvezhessük, de nem róluk szól a fáma, hanem a komplexitásról, az eleganciáról és a végtelen lecsengésről. Vélhetően a csúcson sikerült elcsípni, nem hiszem, hogy magasabbra kerülhet, jelen állapotában 9p.
2009.december
Vegyes édes borokból álló sorban, az ezen az oldalon már megírt Cauhapé Jurancon, Suduiraut Sauternes és Robert Weil Auslese mellett kóstoltuk. Annak ellenére, hogy zömmel már bizonyított kedvenceim szerepeltek együtt, a sor egészét ebben a formában nem éreztem átütőnek, mindegyik tétel azelőtt és/vagy azóta nyújott már kb. egy ponttal nagyobb élményt.
Nagyon komplex gombás-avaros-feketeteás-aszaltgyümölcsös illat, vastag olajos test, mégse túl édes, „superior” minőségű, állagú savak által megtámasztva, megáldva. 8p
2010. július (egy szép borokkal teli este megfelelő és méltó lezárása volt)
Nagyon szép, komplex és kifinomult illat, kajszi, viaszosság, finom gombák, dohány és tealevél. A korty az illatnak megfelelően rendkívül gazdag és kifinomult, nehezen szétszálazható összetettsége mellett nem hivalkodás jut eszünkbe róla, hanem nemesség és magasabbrendűség. Édességével, súlyával kiválóan korrelálnak a bizsergető konzisztenciájú, tökéletesre csiszolódott savak, magasak, hosszúak, kitöltik a szerkezet zegzugait, de olyannyira nem élesek és dominánsak, hogy pengeélen egyensúlyoznak a tökéletesség és az „elbírnék belőlük egy leheletnyit többet” érzet között. Zsenialitása abból is adódik, hogy számomra folyamatosan az előbbi térfélen marad, de csak éppenhogy. Ezt hívom én briliáns egyensúlynak. A felszín olajos, simogató, bántó cserességektől mentes. Semmi nehézkesség, kilengés, lehengerelni-vágyás, az egész bort áthatja egy könnyed érzetű, gördülékeny, magától értetődő elegancia.
Minden szintjén sugározza a harmóniát. Komponenseinek egyensúlya alapján, a szerkezet és aromatika összjátéka alapján, az aromatika összetétele alapján, erő és komplexitás egyidejű és egyenlő arányú jelenléte alapján, konzisztenciája, tapintata alapján, valamint az a bizonyos X-faktor alapján, miszerint ez a bor akárhogy osztok-szorzok egyszerűen MINDENT TUD, amit egy tokaji aszúnak tudnia kell. Nem tudom, hogy ez ennyire kiválónak készült-e, vagy az idő csiszolta ilyen szerencsésen kifogástalanra. Vélhetőleg fejlődése legcsúcsán van. Eléri a 9 pontot.
2011. augusztus (..és akkor az utolsó palack…)
Igen komplex illat. Aszalt kajszi, mazsola, törökméz, feketetea, dohány, gomba, viaszosság, karamell. Szájban telt, de arányos, Nincs robosztus súly, az édesség jelentős, de ragacsosságról nem beszélnék. Mély , de nem olyan megdöbbentően, mint korábbi írásaimban, viszont meglehetősen komplex, kajszis-mézes-feketeteás-botritiszes-rusztikusabb ízvilág. Középre már sokkal kevesebb marad az izgalomból, nincsenek újabb és újabb rétegben érkező tartalmak, a viszonylag gyorsabb csillapodás után szolidan, de elég hosszan szánkban marad az utóíz. Engedelmesen asszisztáló, észrevétlen savak, az aromák intenzitásának változásához szépen adaptálódnak, így a korty közepén már a savak se sziporkáznak. A textúrában érezhető némi cseresség. Komplexitását, harmóniáját ma se tudom kétségbe vonni. Mélység, rétegzettség, hosszúság tekintetében sokkal nagyobb borok is vannak. Az árát igencsak megéri így is. 7 pont.
