Ha egy olyan campaniai pincét kellene megnevezni, amelynek nem csak borai kedveltek világszerte, hanem legendás története is a legek között tartja számon Olaszországban, akkor a Mastroberardinoval igazán nem tévedhetünk nagyot. A korábbi, kvázi butik pincéket érintő látogatásainkat (ld. Marisa Cuomo itt és itt, valamint Antonio Caggiano posztjainkat) magunk mögött hagyva belépünk az ipari méretben történő bortermelés doménjébe. A Mastroberardino évi 2.4 millió palackos termelésével, 350ha termőterületével olasz viszonylatban is a nagyobb pincészetek közé tartozik.
Gigászi aszú kóstoló a Bodó-portánál
Ne csak írja, tudja megint!
Ismét ezzel a jelszóval töltöttünk néhány napot Bodrogkisfaludon, a Bodó házaspár vendégszeretetét élvezve. Ha valaki nem olvasta volna az előző epizódokat, akkor azokról itt, itt, itt, és itt lehet bővebb információt találni.
Most is hasonló volt a felállás, némi munka a szőlőben, majd eszem-iszom, főleg iszom.:) Ebben a posztban a második nap történéseiről írnék.
A munka ezúttal aszú szemek gyűjtögetését jelentette a Csontos-dűlőben. Gondolom nem újdonság, hogy idén nem túl nagy mennyiségben találunk ilyesmit, de azért akadt. A kis társaság néhány óra alatt egy jó fél ládányi mennyiséget szedett össze együttes erővel.
A nap fénypontja pedig egy rendkívül komoly aszú-kóstoló volt, melyet Juditék és Stephanie-ék közösen állítottak össze.
A kóstolás vakon történt, a résztvevők gyakorlatilag semmit nem tudtak a sorról, csak annyit, hogy 93-tól indulva fogunk közelíteni napjainkig. Pontokat nem írtam, de igyekeztem jelezni a tetszés mértékét.
Következzen a nem mindennapi sor:
Chateau Barreyres 2006.
A bordeaux-i pince mintegy 100 hektáron gazdálkodik Haut-Medoc-ban, a Cru Bourgeois birtokok egyike. Meglehetősen sűrűn ültetett tőkék (9000 tőke/ha, a három klasszikus fajtából), agyagos, homokos-kavicsos talajon. További információ és kóstolási jegyzetek (1997-2005 közötti évjáratok) itt érhetőek el a birtokról. Közepes rubinszín, fekete maggal. Folyamatosan nyíló, kezdetben visszafogott, kissé fülledt illat. Érdemes 2-3 órát (mint később kiderült, akár fél napot, vagy többet is) szellőztetni, a fülledtség távozik és helyette gyümölcsös (cassis, hamvas szeder) és jó minőségű hordóról árulkodó finom vaníliás-mogyorós jegyeket észlelhetünk. A korty közepesen telt, jó felépítésű. Kifejezetten tömörnek nem mondanám, de szépen egyben van, egységes, remek savakkal és közepes mennyiségű érett, bársonyos tanninnal. Ízjegyei hasonlóak az illatban már említett aromákhoz: a gyümölcsös-hordófűszeres karakter a meghatározó. Nagyjából 18 fokon tartottam, miközben három napon át kóstolgattam és egyáltalán nem lett rosszabb, akkor ízlett a legjobban, mikor az utolsó kortyokat fogyasztottam. Remek kis bor, nem mély, nem különösebben komplex, vagy aromagazdag, de magában és ételhez párosítva is kellemes ital. 6 pont.
Az Amalfi part aranya – Cantine Marisa Cuomo – II.rész
A korábbi posztban részletesen bemutattuk az Amalfi-part legmenőbb pincéjét, a Marisa Cuomot. Ezúttal nézzük a kínálat felépítését, majd a kóstolt borokat.
Torres: Priorat Salmos 2006
Torres Salmos 2006
Bortársaságból származik. Syrah, carinena, garnacha házasítás Priorat-ból. Francia barrikban érlelődött. Értékelések: Wine Spectator: 90, Int. Wine Cellar:90, Wine Enthousiast:89, Jancis R: 16, Cellartracker: 88.7 /24 vélemény
Tiszta, érett, de nem túlérett feketeribizli, finom toast-os aromák az illatában. Közepesen telt korty. Közepes mennyiségű érett, sima tannin. Bársonyos kényeztetésről szó nincs, feszes keretet ad. A savak szintén meghatározóak, gerincesek, a végén átcsapnak kissé diffúzabb savanyúcukorkásba. Tisztán gyümölcsös, diszkréten fűszeres-krétaporos ízek, nem adnak komoly mélységet, komplexitást, csak úgy nagyon kellemes kitöltik a szerkezetet, közepesen hosszú lecsengés. Nem nyújt különös extrát, de elegáns, jól iható, inkább északiasabb hangulatú bor, profi hordóhasználattal. 6 pont.
Nagy vörös szeminárium
Adódott, hogy birtokomba került egy igen jó renoméval bíró, komoly Chateauneuf. Egyik kedves kóstolótársunknak pedig egy szintén remeknek tűnő Ribera del Duero. Gondoltuk mutassuk meg egymásnak. Utána pedig kiagyaltuk, hogy miért is ne raknánk melléjük két árban és évjáratban is passzoló magyar vöröset.
Így is történt. Referenciaként még egy-két alacsonyabb árkategóriájú tétel is került a sorba. A kóstolás vakon történt.
Íme:
Kékfrankos- fajtakóstoló
Hiánypótló volt már kis társaságunk számára egy kimerítő kékfrankos-kóstoló.
A most következő sort többen raktuk össze, bárminemű tudományos igény nélkül, amúgy kinek mi van otthon módra. Ahhoz képest érdekes válogatás jött össze, tartalmaz úgymond "köztiszteletnek" örvendő tételeket is, illetve kevésbé mainstream-belieket is, valamint egy igen jó nevű osztrák referenciát is.
A kóstolás vakon történt, az alábbi sorrendben:
Gizella pince: Tokaji aszú 6 putt. 2006
Egy igen meggyőző furmint-sor végén kóstoltuk "jutalom-borként" :) Az említett sorról is hamarosan jön írás, addig is nézzük Gizelláék 6 puttonyosát:
Manapság jellegzetes fiatal aszú-illattal indít. Aszalt kajszi, töppedt szőlő, méz, finom botritiszes gombásság, méhviasz. Semmi szokatlanság, nem is meglepő, de nagyon tetszetős. Elsősorban gyümölcsorientált. Szájban telt, olajos konzisztenciájú kortyot kapunk. Savai jól követhető szép magas íven mozognak, masszív gerincet adnak a bornak, amely sűrűsége mellett egyáltalán nem lesz nehézkes. Olyan érzésem volt, hogy ezek a savak bármekkorra cukortartalommal elbírnának. A másik végletbe azért szerencsére nem csúszik át, nem lesz a korty éles (mondjuk kínosan simára csiszolt se), csak épp meghatározó jelentőségűek a szerkezet felépítése szempontjából. Zamati mélyek, hosszúak, egyelőre még nem annyira komplexek. Érett és aszalt kajszi elsősorban, mellette méz, botritisz. Letisztult, sallangoktól mentes, de nagyon szerethető friss aszúkra jellemző ízek. A bor egésze egyébként komoly anyag, és méreteihez mérten még könnyen is fogyasztható. Jelenleg masszív 7 pontot kap tőlem, idővel kerülhet feljebb is.
Rejtőzködő gyöngyszem - AZ Nektár Vióka 2006
Bár össze lehet futni a nevével, de mégis nagyon kevés szó esik Asztalos Zoltánról, az AZ Nektár pince borosgazdájáról.
Területileg is talán kissé kívül esik a fősodortól, a borvidék észak-keleti csücskében, Sátoraljaújhely közelében a Vióka és Kácsárd dűlőkben munkálkodik.
A Vióka dűlőből származó 2008-as félszáraz furmintjával még a 2009-es budavári borfeszten találkoztam először, és rögtön megtetszett. Utána egészen ez év februárjáig nem kóstoltam további borokat tőle, amikoris a Bodóék által szervezett és már megénekelt "ne csak igya..." nevű alkalomra őket is meghívták magukhoz, hogy tartsanak nekünk ízelítőt a munkásságukból. A már említett Vióka furmint mellett a most soron következő bort kiemelkedőnek találtam, így örültem, hogy sikerült egy palackot megcsípni alaposabb kóstolás céljából.
Következzen egy igen komoly kései szüretelésű tétel:
Minivertikálisok III. - Györgykovács-traminik
A minivertikális sorozat folytatódik, ezúttal Györgykovács Imre traminijei kerültek górcső alá, 2009-től visszafelé a 2006-osig.
Íme:
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Juhfark-sor
Még soha nem kóstoltam egy borkóstoló keretein belül 2-3 juhfarknál többet, ami nem meglepő annak fényében, hogy ez a fajta nem elterjedt hazánkban (és természetesen máshol sem, tudtommal). A Somlóról azonban kóstoltam néhány magas minőségű, kitűnő bort belőle az elmúlt években, és ez megérlelte a gondolatot, hogy összerakjak egy borsort juhfarkból szűrt borokból. A következő sort vettük górcső alá:
Érettebb somlói borok II.
A most soron következő somlói bort még Albert Gazda (1.0) ajánlása nyomán próbáltam ki, és nagyon tetszett. Az ominózus cikk után nem rémlik, hogy bárhol olvastam volna róla. Ezt soha nem is értettem, hiszen simán beszerezhető volt kereskedelemből, és stílusában nagyon beleillett az akkor talán legintezívebb virágzását élő „újhullámos, koncentrált somlóiak” körébe.
A Tornai Top Selection sorozat tagjai inkább a 2007-es évjárattól szerepeltek rendszeresebben és kaptak elismeréseket többek között boros blogokon is. Ezek a 07-esek is kifejezetten elnyerték tetszésemet, de a 2008/09-beli énemnek mindig a 06-os N’71 juhfark maradt a titkos favoritja, képzeletben egy szinten volt nálam az egyéb aktuális kedvenc somlói pincék számomra legkedvesebb tételeivel.
Utolsó palackomat ezen a héten fogyasztottam el. A friss leírás mellé előkapartam régi jegyzeteimet is, abból a célból, hogy megfigyeljük mit változott a bor, de leginkább mit változtam én. :)
Komoly borok Ribera del Duero-ból
Akovnak hála egy igazán remek és jól felépített spanyol sort kóstoltunk elsősorban Ribera del Duero-ból. Könnyebb és komolyabb fehérborok, majd minőség szempontjából széles skálát bejáró veresek, kezdve a jótól, és eljutva a világklasszisig.A sorról az előzetes tudnivalókat már közzétettük itt, így most fókuszálhatunk a kóstolási jegyzetekre.
Ugyanerről a kóstolóról itt is olvashatunk, Octopus jegyzetei alapján.
A képen a Vega Sicilia címere
Nagy kadarkateszt
Régóta terveztünk már összerakni egy sort, amelyben az általam ismert nagyszerű kadarkák színe java szerepel. Most ez is megtörtént. Nem titkolom, hogy eddig számomra igazán megnyerő kadarkával kizárólag Egerből találkoztam. Több tucatnyi kadart kóstoltam az elmúlt években máshonnan is (a legtöbbet persze Szekszárdról), de mindössze néhány kellemes és sajnos viszonylag sok egyáltalán nem tetsző borral találkoztam. A legtöbb ital vékony és savas volt, minimális fűszerességgel és gyümölcsösséggel. A mostani kóstoló nagyjából a várt eredményt hozta, egy komoly csalódással. Az egriek mellé bepakoltunk néhány szekszárdi tételt, illetve egy alföldit, valamint Maurer Oszkár hajdújárási kadarkáját.
Vakon kóstoltunk, a borok az alábbi sorrendben következtek:
Korosabb Weninger borok
Az elmúlt néhány hónapban háromszor is volt szerencsém egy-egy hosszabb borsort kóstolni az ifjabb Franz balfi pincéjéből kikerült borokból. Ezúttal nagyrészt kifejezetten érett borokat vizsgáltunk. Sokadszort nyert megállapítást, hogy a Weninger borok szépen érnek (6-8-10 év elteltével szebbek, összetettebbek lesznek, nem pedig erősen lefelé ívelő pályán mozognak) és ez kevés magyar vörösborról mondható el. Összesen 10 bort kóstoltunk, ebből kettőt vakon. Pechünkre egy tétel totálisan dugós volt, egy pedig határeset. Az alábbi borok kerültek sorra:
Zöldveltelini-páros II.
A zöldveltelini-tanulmányozás újabb állomásához értünk.
Ezúttal borrajongói körökben két igen nagy tiszteletnek örvendő magyar termelő egy-egy tételéről lesz szó.
Szentesi József és Kaló Imre kézműves-veltelinijei nem éppen az osztrákoknál kiforrott stílust igyekeznek lemásolni, ez persze egyáltalán nem is baj.
A borok:
Tokaji borkörök I.
Úgy fest, hogy a december leginkább a tokaji borokról fog szólni nálam. A hónap elején vagyunk és már három tokaji sor kóstolása került kitűzésre. Az első kettő vegyesen tartalmaz száraz és édes tételeket is, a harmadik pedig (mintegy meglepve magunkat Karácsony alkalmából) kizárólag komoly édes borokból fog állni. Az első kör tegnap került lebonyolításra, szerepeltek könnyedebb és nagyobb kaliberű borok is. Kizárólag furmintok és hársak voltak soron, különösebb logika nem volt az összeállításban, olyan tételek szerepeltek, amelyekre aktuálisan kíváncsiak voltunk.
Weninger-sor
Nemrégiben már volt szerencsém végigkóstolni ifjabb Franz borainak egy részét és mivel borbarátaim is érdeklődést mutattak ezen soproni nedűk iránt, frissebb és már egy ideje palackérlelt borokból szedtem össze egy kóstolásra valót. Utóbbiak megvizslatása kifejezetten hasznosnak bizonyult, és nagyon úgy fest, hogy a komoly Weninger borok bírják, sőt igénylik a néhány éves palackérlelést. Következzen a sor drbarta és jómagam tolmácsolásában:
Tramini-trió
Nem vagyok nagy tramini-rajongó. Nagyon nehéz műfaj. Nehéz ráakadni olyanra, amelyik buja is és elegáns is, lágy is, de nem lapos, illata és ízei összhangban vannak.
A közelmúltban volt szerencsém három versenyzőhöz, egy hazánkból, egy Dél-Afrikából, egy pedig Elzászból.
A külföldi tételek IFDT-nél megvásárolhatóak.
Következzenek a borok:
Szepsy: Furmint 2006.
Nagyjából egy éve kóstoltam utoljára a Mester 2006-os birtokborát, akkor nagyon tetszett (ellentétben a 2007-essel). Éppen ideje volt hát újra ránézni. Közepes arany színű, komótos mozgású. Illata rögtön nyíló, gazdagon áradó: trópusi gyümölcsök, körte, finom ásványosság és egy leheletnyi fekete teás jegy. Árnyalatgazdag, rétegzett, akárcsak ízaromatikájában. A gyümölcsös jegyek (mangó, sárgabarack, körte) mellett ízében finom fűszeresség és határozott ásványosság érzékelhető. A korty jó tartású, vastag, de egyáltalán nem lomha. Szépen érett bor. Savai finomak és éppen elegendően vannak ahhoz, hogy egyáltalán ne érezzük a bort nehézkesnek. Utóíze hosszú és tetszetős. Másnapra semmit nem veszített szépségéből, talán még jobban is tetszett, mint bontás után néhány órával. Nagyon szép bor, 7 pont minden további nélkül.
Weninger: Soproni Merlot 2006
Van egy olyan szokásom, hogy bizonyos ígéretesnek tűnő kóstolók előtt szeretek azokra ráhangolódni. Elárulva ezzel némi titkot, péntek esti gyűlésünk alkalmából egy szép Weninger-sort fogunk kóstolni pardi mester gyűjteményéből.
Mint így, bemelegítés gyanánt az elmúlt napokban egy Weninger-tételt sikerült elfogyasztani.
A címben említett bor a Spern Steiner dűlő terméséből készült.
Elegáns illat, pirosbogyós gyümölcsök, füstösség, visszafogott ásványosság, később pici szerecsendiós fűszeresség. Szájban közepesen telt, szerkezete egyenlő mértékben épül közepes mennyiségű érett, de szilárd tapintatú tanninokra és feszes savakra. Egyszerre meleg és hűvös az aromatika, érett, de egyáltalán nem lekváros gyümölcsösség, finom hordófűszerek, kávé. Ásványossága jelen van, de nem biztos, hogy vakon is feltűnne. Feszesen elegáns,sallangmentesen profi bor, de nem tud igazán emlékezetes lenni. Talán eléri a 6 pontot.
"Ne csak írja, tudja is meg!" Első nap
Történt már jónéhány hónapja, hogy Bodó Judit, a személyesnagykedvenc tokaji Bott-pincétől megkeresett, hogy szerveznének néhány "kiválasztott" borblogger részére egy speciális hétvégét, amikoris betekintést nyernénk a kulisszák mögé oly módon, hogy jól meg dolgoztatnának bennünket. Azaz ne csak írjuk, tudjuk is meg!
A meghívottak között szerepel szerény jómagamon kívül Albert Gazda, Palack (Művelt Alkoholista) és Peter Klingler (Borwerk). Erdendően az lett volna a cél, hogy elsősorban szüreteljünk, sajnos a jelenlegi mustfokok ezt még nem tették lehetővé, így az lett a főattrakció, hogy egy palackozásra váró tételt a mi segédletünkkel kellene letölteni.
Az első nap én jóval korábban érkeztem, mint a többiek. Ez két privilégiumot vont maga után. Egyrészt részt vehettem a másnap palackozandó tétel előkészítésében is (átfejtés, szűrés, kénezés), másrészt részt vehettem az esti édes-bor kóstoló tételeinek kiválasztásában.
A Judit által kreált pazar vacsorára Berecz Stephanie-ék is hivatalosak voltak, akárcsak az azt követő nemkevésbé pazarnak ígérkező kóstólóra, ahol végül 15 tétel került egymás mellé. A sor jelentős része Juditék "féltve őrzött kincsei" közül került ki, valamint Stephanie-ék nagylelkű hozzájárulásá révén. A kevésbé jelentős hányadot, pedig mi hoztuk.
Néhányan, így én is, nem bírtunk kivetkőzni magunkból és jegyzeteltünk. Íme a nem mindennapi sor:
Magyar cabernet franc-ok
Néhány napja pár honi cabernet franc-t vizslattam meg. A fajtából szép borokat ittam már hazánkból, nekem Malatinszky Csaba Kúria sorozatának darabjai szoktak leginkább tetszeni, ezúttal olyan nem volt a sorban. Volt viszont egy-két kevésbé ismert villányi és szekszárdi, akik jól is szerepeltek. Nézzük a borokat kóstolási sorrendben:
Up to date- fehérborcsokor
Up to date alatt olyan borokról van szó, melyekről már született írás, de mégis érdekesnek ígérkezik életpályájuk követése. Az eredeti szándék mellett az újabb leírásoknak olyan egyéb funkcója is van, hogy nyomon követi a kóstoló személy (esetünkben jómagam) "egyedfejlődését" is. Egy nem túl tapasztalt, de szorgalmas kóstoló életében akár fél év alatt is összegyűlhet annyi új tapasztalat, mérföldkő, ami kicsit átrendezheti a korábbi skálát.
Új kóstolás, új leírás, új vélemény.