Van egy olyan szokásom, hogy bizonyos ígéretesnek tűnő kóstolók előtt szeretek azokra ráhangolódni. Elárulva ezzel némi titkot, péntek esti gyűlésünk alkalmából egy szép Weninger-sort fogunk kóstolni pardi mester gyűjteményéből.
Mint így, bemelegítés gyanánt az elmúlt napokban egy Weninger-tételt sikerült elfogyasztani.
A címben említett bor a Spern Steiner dűlő terméséből készült.
Elegáns illat, pirosbogyós gyümölcsök, füstösség, visszafogott ásványosság, később pici szerecsendiós fűszeresség. Szájban közepesen telt, szerkezete egyenlő mértékben épül közepes mennyiségű érett, de szilárd tapintatú tanninokra és feszes savakra. Egyszerre meleg és hűvös az aromatika, érett, de egyáltalán nem lekváros gyümölcsösség, finom hordófűszerek, kávé. Ásványossága jelen van, de nem biztos, hogy vakon is feltűnne. Feszesen elegáns,sallangmentesen profi bor, de nem tud igazán emlékezetes lenni. Talán eléri a 6 pontot.
