A Borrajongó

Komoly borok Ribera del Duero-ból

2011. február 07. 06:00 - drbarta

 

Akovnak hála egy igazán remek és jól felépített spanyol sort kóstoltunk elsősorban Ribera del Duero-ból. Könnyebb és komolyabb fehérborok, majd minőség szempontjából széles skálát bejáró veresek, kezdve a jótól, és eljutva a világklasszisig.
A sorról az előzetes tudnivalókat már közzétettük itt, így most fókuszálhatunk a kóstolási jegyzetekre.
 Ugyanerről a kóstolóról itt is olvashatunk, Octopus jegyzetei alapján.
A képen a Vega Sicilia címere

 
 
 
Cuatro Rayas: Rueda Sauvignon Blanc 2009
drbarta:   Tipikus sauvignon blanc jegyek, lime, grapefruit, zöldnövény, mellett kis trópusibb hangulatú gyümölcsösség is érződik illatában. Szájban közepesen telt, kétségtelenül vastagabb, mint amire számítottam. Citromos-ananászos-füves sauvignonos aromák, elég gyorsan lecsengenek. A szerkezet kicsit diffúz és laza, a stílushoz jobban illene ropogósabb közeg. Mindamellett korrekt és tiszta tétel. Eléri a 4 pontot.
pardi norbi:    Világos citromszín. Közepesen intenzív, hamisítatlan sauvignon illat: vágott fű, csalán és egy kis déli gyümölcsös beütés. A korty viszonylag könnyed, szép déli gyümölcsös, illetve vegetális zamatokkal. Kifejezetten egyszerű felépítésű, kissé diffúz savak, egyenes vonalvezetés. Kellemes borocska. 4 pont.
 
Belondrade y Lurton: Rueda 2007
drbarta:      Direkt illatában friss alma, mangó, édes fűszeresség, határozott, de szép hordójelenlét, kávés-toastos jegyek. Az előző borhoz képest mindenképp magasabb szintet tapasztalunk szájban. Krémes konzisztencia, meleg gyümölcsösség, pörkölt aromás hordós díszítések. Tetszetősek, hosszúak,  bár nagy mélységet, összetettséget nem adnak. Savai lágyság felé hajlanak, de a szerkezetnek mégis biztosítanak kellő cizelláltságot. Szép fehérbor. 6 pont.
pardi norbi:    Világos aranyszín. Közepesen intenzív illat, melyben uralkodnak a déli gyümölcsös jegyek (mangó, ananász). Szép hordóhasználat. A korty már-már vaskosnak mondható, intenzív gyümölcsös-vaníliás aromákkal. Nem kifejezetten komplex bor, de remekül elkészített és komoly beltartalommal rendelkezik, savai szép gerincet biztosítanak számára. Remek bor hosszú lecsengéssel, szívesen ittam. 6 pont.
 
Pesquera: Ribera del Duero Crianza 2007
drbarta:      Illatában érett, de nem lekváros feketebogyós gyümölcsök, hordófűszerek, pici dohány, bőr. Szép! Közepesen telt korty,   erdei gyümölcsös, hordós aromák, sekélyebb kivitelben, mint az illat alapján várnánk. Közepes mennyiségű, érett tannin és erőteljes savvilágra épülő szerkezet, ez utóbbiak a korty második felét túlságosan is dominálják. Egy crianzától személy szerint, tapasztalatok nélkül, kevesebb hordót, frissebbnek ható gyümölcsösséget várnék. Nem számítottam különösebb ívekre, de szerettem volna, ha egy fehérboros borkedvelő számára is könnyebben fogyaszható bort kapok, "unalamasabb egyensúllyal" :)  Kompenzatórikus, szűk 5 pont.
pardi norbi:     Átlátszatlan bíbor szín. Közepesen intenzív illat bőrös, fás és gyümölcsös (áfonya) jegyekkel, meleg karakterrel. A korty közepesen telt, kissé aromaszegény, ugyancsak a bőr-fa-gyümölcs trió adta ízjegyekkel. Túlzottan sok és némileg savanyító sav, jelentős mennyiségű, érett, de abszolút nem integrált tannin. Eléri az 5 pontot
 
 
Pesquera: Ribera del Duero Reserva 2006
drbarta:   Érettebb, túlérettebb feketebogyós gyümölcsök, kókusz, alkoholos likőrősség jellemzi illatát. Tömör, ebből adódóan mélyebb, szinte rágható konzisztenciájú korty. A szerkezetben immár vezető szerephez jut az igen sok, de érett tannin. Határozottan tapadós érzet, jobban is összehúzza nyálkahártyát, mint amennyi számomra még összeférne a szépséggel. Nagy méretekkel rendelkező bor, de a sok szerkezeti alkotóelemre nem épül kellően mély és komplex zamatvilág. Nekem összhatásában elég darabos volt. Nagyságát, érettségét díjazva igen szűk és kompenzatórikus 6 pontot kap, jelezve, hogy fogyasztási élménye jelenleg kevesebb volt.
 Kicsit úgy tűnt, egyedül maradtam ekkor még a véleményemmel. Lehet mondani, hogy egyéni ízlés, hogy ezeket a tanninbombákat egyszerűen nem szeretem,  de számomra a magasabb értékeléshez stílustól függetlenül, sokkal több kifinomultság, elegancia, arányosság szükséges. A sor vége felé szereplő prémium tételek szerencsére bebizonyították, hogy léteznek ezek a borok, és nem irreális elvárás.
pardi norbi: Átlátszatlan bíbor szín. Közepesen intenzív illat, jelentős fás jegyekkel (kókusz, vanília), gyógyszerességgel és piros húsú gyümölcsökkel. Picit csíp az alkohol. Közepes test, sok érett, de még be nem épült (reszelős) tannin. Ízaromatikáját tekintve hasonló az illathoz: gyümölcsös-fás, édesfűszeres, kicsit bőrös. Ételhez jobban el tudom képzelni, mint magában fogyasztva. Érdemes lenne még elrakni pár évre. Savai érettek, elegendő mennyiségben vannak jelen, lecsengése hosszú. Tisztességes 6 pont.
 
Carmelo Rodero: Ribera del Duero Reserva 2004
drbarta:   Kifinomultabb illat. Sok feketebogyós gyümölcs, érettek, de nem túlérettek, pici gombásság, szebb hordófűszeresség. Telt, tömör és igen mély korty. Hosszan beleivódik a szájba. Nagyon sok, de érett tannin. Tapintata bársonyosabb az előző borhoz képest. A savak szépen követhetőek végig, inkább asszisztálnak a csersavak mellett. Ő is inkább nagy bor, mint elegáns. Az előző tételhez hasonló méret mellett szebb textúrát, mélyebb és letisztultabb aromákat, jobb arányokat nyújt. Kétségtelenül megnyerő. Eléri a 7 pontot.
pardi norbi :   Átlátszatlan bíbor szín. Gazdag, intenzív illat: édesfűszer, eukaliptusz, áfonya, ribizli. A korty kerek, sok, de szépen integrálódott érett tanninnal. Aromagazdagság (szilva, szilvalekvár, áfonya, fa, fűszerek) és megfelelő aromamélység. Megfelelő mennyiségű, érett sav, hosszú, gyümölcsös lecsengés. 7 pont.  
 
Bodegas y Vinedos Alión: Ribera del Duero 2005
drbarta:    Vonzó és kifinomult illat. Lényegesen komplexebb, mint eddig bármelyik, érett, nem lekváros feketebogyós gyümölcsök, finom gombásság, pici dohány, finom fűszeresség, kevesebb, vagy legalábbis kevésbé nyílvánvaló fajelenlét. Szájban telt, de mégse súlya tűnik fel elsőre, hanem nagyon remek arányai. Sok , de nagyon finom és kultúrált a tannin. Bebizonyítja, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy nagy vörös bor csereinek feltétlen szét kell húznia a szájnyálkahártyát. Sima és bársonyos tapintat. Pontos és preciz savak, cizellált keretbe foglalják a szerkezetet, mindamellett szinte észrevétlenül teszik a dolgukat, mindig ott és annyian vannak amennyi szükséges. Nincs élesség, nincs túlkapó lendület, és nem hiszem el, hogy emmiatt ne lenne a borban potenciál. A nagyság végre nem párosul robosztussággal, a bor kifinomult, elegáns, részletgazdag. Mély és komplex zamatosság mellett végig megőrzött arisztokratikusság.  Ugrásszerűen nagyot léptünk előre a sorban. Erős 8 pontot kap.
pardi norbi:    Mély rubinszín. Gazdag, intenzív illat: menta, eukaliptusz, dianás cukorka, szilva, meggy, fa. Közepes test, sok gyümölccsel, fűszerekkel és remek hordóból származó aromákkal. Tökéletes sav-tannin arány. Mindkettő érett és remekül beépült, a korty tökéletesen kerek, ugyanakkor izmos, jó tartású. Hosszú utóíz, szép egyensúly. Íme a példa arra, hogy egy komoly vörösbornál nem kell elfogadni a sok, reszelős tannint és várni a csodát, hogy majd egyensúlyba kerül egyszercsak. 8 pont.
 
Dominio de Pingus: Flor de Pingus Tinto Crianza 2006
drbarta:    Még elegánsabb illat. Érett áfonya, feketribizli, vargánya, gyógynövényes fűszeresség. Megkapó, de hűvösebb karakterű, mint az előző boroknak. Szájban valami csodálatos. Szétszálazhatatlanul komplex aromák mélysége tökéletesen egybefonódik a végtelenül cizellált struktúrával.  Nagyon kifinomult és igényes alkotórészek, nincs értelme szétszedni őket, mert annyira megbonthatatlanul egyben vannak. A súly és robosztusság nyomasztó érzetének teljes hiánya mellett, nagyon magával ragadó, érzékeinket nem engedi el egy pillanatra sem, míg a komplett történet véget nem ér. Mindezt túlzott kilengések nélkül, a leginkább magától értetődő eleganciával teszi. Pályája elején és máris rendkívül harmónikus.  Lehetséges, hogy eddigi pályafutásom legszebb vörösbora, az pedig  9 pont.
pardi norbi:    Mély rubinszín. Összetett illat, intenzív illat: friss eper, meggy, édesfűszerek, fa és pici bőr. A korty csodálatos: kerek, de kellően dinamikus, nagy, de nem nehézkes. Nehezen szétszálazható ízaromák, kimagasló szerkezet. Csodálatos vibráló savak, tökéletesen sima, érett tanninok. Fantasztikusan egyben van, az egyik legjobb vörösbor, amihez szerencsém volt valaha. 9 pont.
 
Vega Sicilia: Valbuena 5’ Reserva 2004
drbarta:   Nagyon szép és komplex illat. Melegebb, bujább, direktebb, de mégis abszolút elegáns. Feketecseresznye, ánizsos fűszeresség, gyógynövények. Meleg karakterű, buján gyümölcsös, nagyon komplex, nagyon mély és igazán hosszú zamatvilág, mindez egy véletlen sem túlméretezett , túlextrahált vázon, a bor teltsége mellett igen arányos. Igényes szerkezeti alkotórészek, viszont nem illeszkednek az előző két bornál tapasztaltakhoz hasonlóan zökkenőmentesen. Nagyon szép állagú, de rengeteg tannin, melynek összehúzó hatása külön eseményként érződik. Lendületes, rétegzett, de kicsit külön szálon futó savak.  Óva intenék bárkit, hogy emmiatt valami diszharmónikus borra gondoljon, ez egy hihetetlen nagy és igényes bor, de az előző tétel nagyon demonstrálja, hogy mely területeken van még feljebb. Jelenleg 7 és 8 pont közé tenném
pardi norbi:   Átlátszatlan bíbor szín. Illatban kezdetben pici technocolos jegy, ez kiszellőzik és ánizs, eukaliptusz, pörkölt szotyi és piros húsú gyümölcsök kerülnek előtérbe. A korty ugyancsak gazdag, sok gyümölccsel és a hordós érlelés adta jegyekkel. Tanninjai érettek és szépen besimulnak, savai viszont intenzívebbek az optimálisnál és kissé borítják az egyensúlyt. Hosszú utóíz. Így is eléri a 8 pontot. 
 
Bodegas Torreduero: Toro Marqués Penamonte Reserva 2001    
 Sajnos dugós.
 
Ez a sor ismét megerősített abban, amit már egy ideje sejtettem. Hiába mondanám, hogy alapvetően a "tanninbombák" azok a borok, amelyeket a legkevésbé szívesen fogyasztom, viszont az igazi „klasszis” megvillanásakor úgy érzem az egyéni preferenciák elmosódnak. Ha én a harmóniát keresem a borokban, és azt egy vörös nagyágyúban találom meg, akkor az a bor nekem éppen akkora öröm, mint a legelvetemültebb vörös-fanoknak. Ha egy bor nem mutat "klasszist", akkor van nagyobb jelentősége az egyéni ízlésnek. Egy "riesling-fan" megengedőbb az élesebb savakkal, egy "nagyvörös-fan" megengedőbb a szájbatapadó tanninnal. Az igazi, nagybetűs klasszis viszont univerzális.
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr422642158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása