A Terroir Club Karácsony közeledtével ezúttal is szervezett egy remek kis exkluzív sort. Nem tudom, hogy mi volt a sor összeállításának pontos koncepciója, de alapvetően arról szólt, hogy megnéztünk néhány teljesen különböző stílusú, régebbi évjáratokból származó többnyire prémium kategóriás tételt.
Az átlagos szint ismét igen magasan volt, miközben az eltérő stílusban megvalósuló klasszisok igazán színessé tették az estét. Köszönet érte, én nagyon jól éreztem magam!
Ezt a kóstolót még év eleji tokaji kirándulásunk alkalmával álmodtam meg. Ugyanis végigjárva kedvenc pincéimet, megkóstolgatva a hordómintákat az az érzésem támadt, hogy 2011-ből jóval több meghatározó hárs fog születni, mint bármikor korábban. Emlékszem, már alig vártam, hogy a legjobban tetsző tételeket végleges formájukban, készen, egy pazar sor keretein belül itthon is megnézhessük, rájuk csodálkozhassunk a "klubbal" együtt is.
A sor megszületett, nagyjából sikerült beszerezni mindegyiket azon hársak közül, melyek az említett tavaszi, elég fokozott tempójú túránk során mély hatással voltak rám, egy kivételével ezekből a borokból állt össze a kóstoló.
Nagy elvárásaim voltak gyakorlatilag mindegyik tétellel szemben, a sort vakon kóstoltuk.
A szokatlan jelölésben utalást találhatunk a borász nevére (Balassa), a bor termőhelyére (Betsek-dűlő), illetve a borász életkorára, házszámára, az út számára, melyen gyakran közlekedik (37).
Eleinte igen zárkózott az illat. Időt hagyva neki egyre szebb lesz, némi megszokottabb late harvest-es kajszin kívül sokkal inkább birsalma, körte, alma, pici akácméz fedezhető fel. Közepesnél nagyobb test. Telt ízek, az illathoz hasonlóan érett fehér húsú gyümölcsökkel. Korrekt struktúra, közepesen tömör kortyközép, ásványosabb irányba forduló karakter. Nem túlzó édesség, könnyedén kiegyensúlyozzák a fajsúlyos, széles, kellően élénk savak. Közepesnél hosszabb lecsengés, pici, nem zavaró cseresség az utóízben. Lehet szokatlanul hangzik, de az értékeinek, illetve gyümölcseinek jellege, általános világa alapján nekem félúton volt egy tipikusabb édes tokaji és egy komolyabb, érett alapanyagból készült száraz tétel karaktere között, lehet kicsit közelebb is az utóbbihoz annak ellenére, hogy 97 gramm maradékcukorral bír. Összességében lehetne talán picit csiszoltabb, illesztés-mentesebben gördülékeny, de rendben van. 6 pont.
A napokban akadtam össze ezzel a tokaji furminttal az egyik philadelphia-i borboltban. Kíváncsi lennék ki készíti, de erről semmiféle információt nem találtam. Pedig nem kell szégyellni, kellemes bort rejt a palack és mellesleg a címke is szép. Reduktív iskolázású, könnyed borocska. Világos citromszín. Közepesen intenzív, fajtajelleges illat: körte, alma, kevéske édesfűszer. Közepesnél talán könnyedebb korty, tiszta gyümölcsös-fűszeres zamatok. Teljesen arányos felépítés, szép savak, moderált alkohol, közepesen hosszú lecsengés. Nincs kifinomult szerkezet, vagy elképesztő mélység, de nem is hiányoltam ebben az esetben. Finom, és 11 dolláros árával remek vétel (őszintén szólva ebben az árban az egyik legjobb itt vásárolt fehérbor az elmúlt másfél évben). Eléri az 5 pontot. Ennél rosszabb magyar bor ne kerüljön a külföldi borpolcokra…
Nagy kedvenc kerül terítékre az "Up to date"- sorozat keretein belül.
Főszereplőnk szamorodni-technikával tisztán sárgamuskotályból készült, közel kétszáz gramm maradékcukrával méretben jócskán a hatputtonyos határ felett tanyázik.
Egy bor, amely jó néhány alkalommal többünket ámulatba ejtett és amely szerintem többünket a fajtával szemben támasztott előítéletek, elvárások átgondolására késztetett.
Két és fél éve kóstoltam először, a minap pedig vélhetően utoljára. Szokásosan most összegyűjtöm a borról készült összes jegyzetet, zárójelben megemlítem, hogy milyen kontextusban kóstolva születtek az egyes írások.
Fehér húsú gyümölcsök, körte, birsalma, fogpasztás-kerámiaporosnak ható mineralitás. Csiszolt zamatosságot ígér, sokkal megközelíthetőbb, mint a Szepsy-szárazak illata úgy általában. Közepesnél picit nagyobb testű, remek arányokkal bíró korty. Telt ízek, remek gyümölcsösség, sokkal kevésbé meghatározó a hordó, mint a korábbi években, finoman krémes a konzisztencia. Közepesen tömör szerkezet, kimagasló mélységektől mentes, de szolidan fejlődő, arányosan kitöltött, egyre inkább ásványosabb karakterbe forduló kortyközép, közepesnél hosszabb lecsengés. Érett, de kellően élénk, finom tapintatú, remekül integrált savak, egység, egyensúly már fiatalon. Nem mondanám hatalmas anyagnak, inkább a profi, csiszolt részletek adják az eleganciát, miközben zamatossága fogyasztásra invitál. 7 pont. (90) A másnapi maradék kicsit kevésbé tetszett, szikárabb volt, kevesebb bájjal. Délután jövök még egy rövidke bejegyzéssel.
Bott: Tokaji Furmint Csontos 2011
Vonzó illat, körte, citrusok, ananász, sós gyurma, némi fás vanília és puncs. Közepesnél nagyobb testű korty, telt attack, vastag gyümölccsel, jelentős karakteres ásványossággal, édes fűszerekkel. Sűrű, krémes konzisztencia, tömör mag, hosszan fejlődő, fókuszált közép. Érett, jól integrált, de kellő magasságú és feszességű savak, elég hosszú lecsengés. A riesling mellett kóstolva feltűnik az utóízben némi hordósnak ható cseresség, de összességében már most elég szépen összeállt az egység . Jellegzetes zamatosság, komoly szerkezeti tartalmak és remek arányok adta elegancia. Sima 7 pont.
Weingut Wittmann: Riesling Westhofener Aulerde Grosses Gewachs 2011
Rheinhessen, illetve Németország egyik vezető termelője, biodinamikus szemlélet. A jelen bor a négy dűlős Grosses Gewachs közül a belépő. A Wein-Plus a rendkívül megtisztelő 95 pontra értékelte. 26 Euro.
Élénk illat, melyet rengeteg édes trópusi és déli gyümölcs színez, narancs, maracuya, mango, némi krétaporos felhő. Nagyon buja. Közepes vastagságú korty. Tiszta, transzparens konzisztencia. Telt ízek, igazi gyümölcsbomba, citrusokkal, barackkal, az illatban is emlegetett trópusias beütéssel. A közép ásványosabb irányba fordul, korrekt szerkezeti maggá formálódik. Nagy fordulaton pörgő, vibráló savak növelik az intenzitás-érzést és vezetik a kortyot, a lecsengés közepesnél hosszabb. Igazán szép száraz riesling rengeteg színnel, meggyőző szerkezettel, ugyanakkor még fiatalosan izgága egységgel. Jelenleg magabiztos 7 pont.
Demeter Zoltán: Birtokbor Édes 2011
Kajszi, trópusi gyümölcsök mellett határozott muskotályos jelenlét, illatos szőlővel, licsis-rózsás díszítésekkel. Közepes test, finom, telt ízek. A középre fokozatosan halkul az intenzitás, nem vesz új lendületet, tulajdonképpen a kategóriáját tekintve nem is kell, hogy ezt tegye, közepesen hosszú lecsengés. Érett, finom állagú savak kerek borrá egyensúlyozzák ki a kortyot, talán egy leheletnyi édesség-túlsúlyról beszélhetünk összességében, de ezzel együtt is arányosnak éreztem. Csiszolt részletek, finom, puha örömök, letisztult világ, az áráért elegendő tartalom. Hasonlóan szép, mint a 08-as volt. 6 pont.
Homonna: Édes Hármas 2010
Élénk, tiszta gyümölcsösség, finoman aszalódott kajszi, kis trópusias beütés, méz. Közepesnél nagyobb testű korty, telt ízek, nem túlzó édesség. Szépen kitartó közép, tömörebb mag, csak lassan csökkenő intenzitások, elég hosszú lecsengés. Magas, cizellált, lendületes savak játszi könnyedséggel mozgatják át a bort. Letisztult világ, sima felszínek, tényleg csak minimális éllel a végén. Eléri a 7 pontot. (90)
Bott: Szamorodni 2011
Tiszta és színes illat, narancs, kajszi, maracuya, szőlő, viaszosság, pici akácméz és marcipán. Telt korty, sűrűn krémes, olajos konzisztencia. Mély, komplex és letisztult ízek, sok trópusi gyümölccsel. Jelentős édesség, érett, finom tapintatú, de cizellált savak. Strukturált felépítés, komoly kortyközepi mag, hosszú lecsengés és egyáltalán folyamatosan nagyon finom. Az utóízben kellemes felszínű cseresség. Igazán komoly édes tokaji, ha bele akarnék kötni, már pedig miért is ne akarnék :), lehetne egy árnyalatnyit feszesebb sava a még precízebb kortyvezetés, a fókusz érdekében, és akkor tényleg kifeszülnék :) 7+ (91-92)
Az előző részben említett Bott-látogatás második (a pince-beli) felvonása előtt tényleg csak egy villámlátogatás erejéig Szilágyi Lacihoz is beugrottunk. Alapvetően nem kóstolni mentünk, csak vásárolni, viszont épp nyitva volt a 11-es szortiment színe-java, így nem tudtuk kihagyni a feltárulkozó lehetőséget. Egyáltalán nem készítettem jegyzeteket, csak némelyikhez utólag, emlékezetből.
Demeter Zoltán Lapis 2011
Kicsit visszafogott, de hosszan szagolva elég komplex illat, elsősorban fűszerek, édesgyökér, kömény, vanília, mellettük citrusok, érintésnyi méz, fehér virágok. Közepes test. Tiszta, ízekkel arányosan kitöltött, túlzásoktól mentes korty. Szép struktúra, szárnyait bontogató közép, közepestől hosszabb lecsengés. Élénk, cizellált savak, jórészt sima felszínek. Jó egyensúly, alacsony alkohol, az utóízre jól érezhetően kitüremkedő savérzet. Zártabb és kevésbé egységes, mint hordómintaként volt, de azért szép. Remélem jobban kirúgja magát idővel. 6 pont.
Demeter Zoltán Szerelmi 2011
Megnyerő, intenzív illat, vastag trópusi gyümölcsösség, mely enyhe túlérettség mellett is nagyon tiszta, mellette gazdag fűszeresség, sósság, méz, tejszín. Nagy, öblös test, sima, krémes konzisztencia. Mély, haraphatóan telt ízek adják a hedonisztikus attack-ot, mely érzetre jócskán rádob még egy lapáttal a kortyközép újabb és újabb rétegekben kibontakozó tartalmassága. Szép hosszú lecsengés. A savak kiválóak, megvan a kellő magasságuk, cizellált lefutásúak, mellette csiszolt tapintatúak, remekül integráltak. A 2009-eshez képest sokkal gördülékenyebbnek, illesztés-mentesebbnek, egységesebbnek, így fineszesebbnek tűnik. Az utóízben sajnos kissé kilógó emléket hagy a 15-ös alkohol, de a végén kissé boruló balansz mellett is nagyon szívesen fogyasztottam és összességében megigézően szépnek találtam a bort. Eléri a 7 pontot.
Folytatódik az on-topik, azaz vissza a tokaji borokhoz. Másnap az első út überkirálynagykedvenckihagyhatatlan Bodóékhoz vezetett, ahol elsősorban a már lepalackozott 11-eseket kóstoltuk.
Sárospatakról Mádra vezetett utunk. Itt Balassa Istvánnal találkoztunk, aki a saját boraiból és a Szent Tamás Pincészet tételeiből is hozott egy merítésre valót.
István azon kevesek közé tartozik, akik nincsenek annyira rossz véleménnyel a 2010-es évről. Elmondása szerint a kulcs a megfelelően korán és megfelelő határozottsággal végbevitt növényvédelem volt, ami ha megtörtént, a későbbiekben már kezelhető volt a helyzet. Nem nagy mennyiségben, de szépen beérett, jó savakkal rendelkező alapanyagot szüretelt.
Ezt a sort kóstoltuk:
Nehéz olyan pátosszal írni az ikonikus Királyudvar Úrágya 2000-ről, mint azt híre parancsolja. Neki sem nagyon futnék. Annyi azonban biztos, hogy ha ez poharadba kerül, nyájas olvasó, igazán kiváltságos helyzetben érezheted magad, hiszen Magyarország valaha készített egyik legkiválóbb borával kerültél nexusba. Az eredetileg édes bornak szánt Úrágya 2000 rövid idő alatt a hazai és ezen belül a tokaji borkészítés viszonyítási pontjává vált. Sokan – persze helytelenül – a száraz ős-furmintnak tulajdonítják, vagy – helyesebben – innen eredeztetik modern száraz furmintjaink prototípusát. Legyen bárhogy is, borunkat mára utolérte a kuriózumok jól megérdemelt sorsa, távolba vesző legenda és szűkölt ritkaság lett az ő státusza. 12 év távlatából szinte „rönöszansz” festményként tudom csak elképzelni a bor születésének megismételhetetlen pillanatát. Előtérben az Úrágya-hordót kénező Demeter Zoltánnal, fölül a borász finom mozdulatain őrködő angyalok kara, kicsit hátrébb a pince árnyából némán figyelő Szepsy István. Egészen hátul pedig, túl a hordók bumfordi sziluettjén, a gyertya fényében meg-megcsillanó szempár – mindannyian tudjuk –, csakis Anthony Hwangé lehet. Minden bizonnyal így történhetett.
Várva várt tokaji hétvégénk első állomása Asztalos Zoltánhoz vezetett. Többször volt szerencsénk 2008-as boraihoz, a Vióka már több illusztris sorban is meglepően jól teljesített. Az újabb évjáratok viszont nem nagyon akarnak jönni, így a "távoli" fogyasztó szempontjából úgy tűnik mintha valami megállt volna. Erről persze szó nincs, csak egyszerűen nagyon apró léptekben történik az építkezés. 
Először a Vióka dűlőhöz vezetett utunk. Nagyon szép fekvése van, tökéletesen délre néz, belátható róla egész Hegyalja. Megérte a látványért keresztülvergődni a vadregényesen futóműgyilkos dűlőutakon. Sajnos a kép nem tudja visszaadni, valószínűleg az én pancserségem okán.
Utána a bájos környezetben található kácsárdi házikóhoz mentünk, mintha egy másik korba érkeztünk volna. Itt történt a most következő kóstoló is, ahol elég alaposan átnéztük a szortimentet, a két 2008-as Vióka kivételével még hordóminták képében.
Az elmúlt hetek során különböző baráti társaságokban előkerült pár 2007-es Szepsy bor, ezeket gyűjtöttem most össze. Idézzük fel röviden a 2007-es évet. A borászok szinte egyöntetű véleménye alapján kiváló évjáratról beszélhetünk, amely – ennek ellenére – nem szűkölködött meglepetésekben. A meleg és száraz télre korai fakadás, esős május majd egy hosszabb csapadékmentes, hőségrekordokat döntögető nyári időszak következett. Augusztusban aztán volt némi eső, majd egy szép, meleg ősz következett. A botrytisz kevésbé volt jellemző, az évjárat inkább a száraz boroknak kedvezett. Természetesen kritikusnak bizonyult a szüreti időpont jó megválasztása, hiszen aki alacsonyabb alkoholt és szép savakat vizionált, nem ártott odafigyelni. Nézzük, miképpen tükröződik ez a fura évjárat Szepsy István boraiban.
Citrusok, licsi, barackvirág, rózsa, illatos szőlő. Jellegzetes, tipikus sárgamuskotály illat kívánatosan friss és harsogó kiadásban. Szájban közepesen telt. Intenzív attack, az ízek teltsége felnő az illat ígéretéhez, sok gyümölcs, muskotályos szőlő, mintha pici sósság is játszana. Külön tetszenek az arányai, ez a szintű gazdagság és maradékcukor mellett a savak is megtartottak, a bor nem ragacsos, hanem könnyed, játékos, remek egyensúlyú. A lecsengés közepesnél nem hosszabb, de nem is kell, hogy az legyen. Komoly, tömör struktúrát természetesen ne keressünk, de azért ebben a tekintetben is jócskán túlmutat a fajtára sokszor jellemző üdítőitalos lazaságon, mindenképp korrekt, borszerű szerkezeti felépítése van a tételnek. Egyébiránt sokat nem kell rajta gondolkodni, hanem inni, és kínálgatni vendégeknek, mert szinte biztos sikere lesz. Magabiztos 5 pont, hirtelen nem is tudok nagyobb best buy-t a maga kategóriájában.
A terroir-kutatás újabb állomásaként a Tokaji Lösz Arcai másodszor ad helyt a löszös talajról préselt boroknak. A rendezvényen összesen 13 Tokaj-hegyaljai pincészet boraival lehet ismerkedni. A tokaji mezőnyt idén egy pannonhalmi és két szekszárdi vendégpince egészíti ki. A kóstoló 2012. szeptember 12-én lesz Budapesten, a Magyar Borok Házában. A Tokaji Lösz Arcai összefogás célja, „hogy bemutassa a lösz talaj borban megjelenő karakterét, szépségeit, eleganciáját, kecsességét a különböző birtokok, dűlők tükrében”. A teljes programot itt olvashatjátok, szerintünk jó program, érdemes menni.
Szösszenetnyi szünetet tartva a spanyol Ribera del Dueroban levezényelt ámokfutásom epizódjai közt, most végre két magyar fehérről írok. Baráti körben bontogattuk őket, sokat vártunk tőlük, de végül csalódást keltettek és kénytelenek voltunk erősen lelombozódni. Mindkét terroir-furmint gyenge szereplése különösen riasztó számomra, hiszen mindannyian azt gondoltuk, hogy ezek a magas minőségű és drága borok akár egy évtizedig is érlelhetőek a pincében. Legalábbis hittünk benne, hogy gondos készítőik erre szánták őket, magas beltartalmuk és más paramétereik pedig hosszú életre predesztinálják ezeket a palackokat. Azért invesztáltunk beléjük pénzt, mert évekig akartuk figyelni fejlődésüket és újabb és újabb élményekkel akartunk gazdagodni. Túlzóan sokat vártunk volna?
Illatában fehér virágok, fehér húsú gyümölcsök, győri édes keksz. Közepes testű korty. Első pozitívum rögtön a buborékozás. Sűrű, de igen finom. Megvallom, a legtöbb pezsgőnek számomra túl aggresszív a habzása, rendre nem is kényelmes szájban tartani a nyomás miatt, ezért nem túl kifinomult módon szoktam egyet rázni rajta, kóstolás előtt. Itt most hálistennek erre semmi szükség nem volt, nem tudom mondanak -e ilyet, de én mondom, a szénsav jól integrált. :) Tiszta, zamatos ízek, nem is annyira kortalan, definit gyümölcsösséggel, mézes-virágporos díszítésekkel. Közepes, vagy attól egész picit hosszabb lecsengés. A konzisztencia jól esően selymes, a kedves stílushoz és ízvilághoz jól is passzol talán a minimálisan érződő maradékcukor, illetve a finom állagú, picit lágyabb irányba tendáló, de kétségtelenül elegendő mennyiségű és jó egyensúlyt fenntartó savak. Kétségtelenül vannak ettől precízebb, fókuszáltabb felépítésű, komplexebb és intenzívebb aromájú pezsgők, de nekem így, ahogy van nagyon tetszett. Minden bizonnyal fogok máskor is venni. Valamivel kettőezer forint felett volt Szegeden az exCora Auchan áruházban. Ez a palack nálam elérte a 6 pontot.
Kikelet: Kassai-hárslevelű 2011
Illatában frissen facsart grapefruit, finom sósság, zsálya. Szájban közepes testű korty. Az ízek kellemesen kitöltik, harapható a gyümölcsössége. A savak kellően magasak és érettek. Tisztaság, kerekség, egyensúly. A kortyközép kissé lazának hat, lehetne fókuszáltabb a bor, de a lecsengés így is közepesnél picit hosszabb. Eléri a 6 pontot.
Kikelet: Lónyai-hárslevelű 2011
Grapefruit, fehér húsú őszibarack, gyógynövényes fűszeresség, érintésnyi sósság. Közepes testű korty. Telt, harapható ízek. Itt is megfigyelhető az a letisztult, jól definiált, koncentrált gyümölcsösség, ami jellemezni szokta a pince borait. A kortyközépen egyenletesen csökken az ízek intenzitása, a lecsengés közepesnél picit hosszabb. Élénk, de érett savvilág, korrekt cizelláltság. Arányos felépítés, tisztaság, remek egyensúly és egység. Magasabb értékeléshez talán lehetne benne nagyobb erő, hosszabb, sűrűbb, tekintélyesebb mag, de tulajdonképpen minek is? Így jó ez a bor, ahogy van. Erős 6 pont.
A Vega Sicilia látogatást bemutató monstre poszt-sorozat záró epizódja következik. Megismerhetjük végre a Valbuena és az Único titkait, sőt meg is kóstolhatjuk őket. Ehhez egy pihe-puha tejes báránynak is át kellet költöznie az örök gyapjúmezőkre, de utólag ezt egy pillanatra sem bántuk. A kóstolóra és az ezt kísérő kései ebédre a Tudela de Duero faluban található Zurita étterembe megyünk. A helyi specialitásokat kínáló Zurita kellemes és nyugodt környezetet kínál a kóstoláshoz, a kemencében izzó-ropogó fahasábók – egy pillanatra feledtetve a kinti hőséget – barátságos hangulatot kölcsönöznek a modern étteremnek. 
Múltkoriban szinte szemrehányást kaptam egy kedves olvasótól, hogy még nem kóstoltam Szepsy-mester 09-es Szent Tamását. Tulajdonképpen igaza van. Már legfőbb ideje volt.
Annál is inkább, mert a szűk társaság már valami nagy durranásra vágyott. :) Elég volt abból, hogy nyáron fröccsözni kell, elég a sok tiszta, korrekt, szomjoltó italból! :) Jöjjön végre valami komoly!
Mivel a Szent Tamás azért túl grandiózusnak ígérkezett ahhoz, hogy csak úgy estére megbontsuk, szemináriumot kellett ülni hozzá. A koncepció nem túl szövevényes, rakjunk még mellé egy-két hasonló kaliberű versenyzőt itthonról és külföldről egyaránt. Fajta, évjárat nem számít, csak nagyon komoly legyen, és máris adott minden körülmény egy hedonisztikus hangulatú kóstolóhoz, melynek keretében meg tudjuk nézni rendesen, hogy hol is helyezkedik el az említett bor.
Íme:
Magyarországról cipeltem magammal ezt a bort és egy kedves ismerősöm szülinapján bontottuk nemrégiben. A Balassa borokat a 2006-os évjárattól fogva nyomon követem és szívesen fogyasztom. A 2009-es száraz tételekkel még csak pár palack beszerzéséig jutottam, ez volt az első, aminél a kóstolásra is sor került.
Világos aranyszín, ránézésre is sűrű anyag. Gazdag, kis melegedéssel méginkább vonzó illat: jelentős mineralitás, száraz szénás-virágos hangulat, nyári körte-alma, kis mézesség. Testes, koncentrált korty kifejezett mélységgel és gazdagsággal: ízben is az ásványos jegyek viszik a prímet, mellettük a gyümölcsös-fűszeres aromák csak kiegészítik az ízspektrumot. A jelentős mennyiségű virgonc, érett savak mellett kis cseresség is érződik. Kifejezetten hosszú utóíz. A korábbi évekhez hasonlóan ez a Balassa furmint is a fajta erőteljes arcát mutatja, koncentrált bor, jelentős termőhelyi bélyegekkel. Nagyon szép, 7 pont.
A tavalyi év egyik legemlékezetesebb édes bora volt számomra. Itt és itt már írtam róla. Múltkoriban történt, hogy vendégeimet szerettem volna valamivel jól elkápráztatni, ami jó alkalomnak bizonyult, hogy egy év után újra ránézzek.
Aszalt kajszi, aszalt citrusok, mangó, banán, sütőtök, méz. Mélyről jövő illat. Szájban telt korty, rendkívül intenzív ízek, színes gyümölcskavalkád, zamathegyek. Jelentős édesség, de a lendületes citrusos savak végett fürgén mozog a korty, ehhez még hozzátesz a minimálisan, de kétségtelenül jelen levő co2 is. A kortyközépen újabb és újabb rétegekben érkeznek az ízek, nagyon hosszú a lecsengés. Összességében remek egyensúly, viszont még mindig fiatalosan rakoncátlan egység. Hatalmas anyag, a 8 pont továbbra is megvan nálam.
Királyudvar Lapis Furmint 2009
Banán, körte, alma, pici mézes-tejszín. Közepesen telt korty. Nem túlzó az édesség, az ízek közepesen teltek, a savak viszont sajnos nem igazán teszik oda magukat. Van benne anyag, a lecsengés is talán közepesnél hosszabb, de mégse igazán fókuszált. Élő példa az egyensúlyban rejlő X-faktorra. A 08-as az átlagnál alig több gazdagsággal, a hihetetlen jó arányai végett volt képes számtalanszor ámulatba ejteni. Ez a bor pedig, az elődtől gyakorlatilag egyedül a sav-édesség egyensúly eltolódásában különbözve, egy korrekt, csiszolt, tényleg szerethető, de a belépőszintűnél nem olyan sokkal több, könnyedebb édes tokaji. Eléri a 6 pontot. (86)
.JPG)
Királyudvar Demi Sec 2009
Hasonló aromavilág. Banánkrém, trópusiak, citrusok, kövek. Hasonlóképp közepes, vagy egész picit teltebb korty. Kicsit mélyebbnek ható ízek, a kevesebb maradékcukor ellenére is, vagy legalábbis a savak jobban kiemelik. Tömörebb szerkezet, hosszabban időző közép. Érett, de fajsúlyos savak vezetik a kortyot, elég hosszú lecsengés. Jó egyensúly, de az egység fiatalos. 6 és 7 pont között. (89)