Az idei portói kiruccanásról szóló első cikkben a pincelátogatásokról és az ott kóstolt portói borokról írtam, most rövidke vegyesfelvágott következik, a többi helyszínen összegyűlt jegyzetekből.
Portói kitekintés I. - Cálem, Sandeman, Ramos Pinto, Duas Quintas
Évek óta készülök már arra, hogy Lisszabon után Porto-ba is elutazzak. Tavaly már a repülőjegyemet is jó előre megvásároltam, de ahogy sok más terv esetében is történt, a vírushelyzet keresztülhúzta számításaimat. Idén nyáron nem terveztem be előre semmilyen külföldi utat, mégis nagyobb sikerrel jártam, így augusztus közepén szűk 4 napot töltöttem Portugália második legnagyobb városában. Ennyi idő a város fő nevezetességeinek bejárására tökéletesen elég volt, hosszabb tartózkodás esetén beleférhetett volna egy hajókirándulás is a Douro-völgyében, de ez már egy esetleges következő alkalomra marad.
Porto városa és a Douro folyó túlsó partján vele szemben fekvő Vila Nova de Gaia természetesen elválaszthatatlanul összefonódik a portói borral, így a pincelátogatás és a borozás sem maradt el, ezeket az élményeket osztom meg két részletben.
(Porto folyópartja és az I. Lajos király híd)
Portó bemelegítés
Kissé elhallgattam az elmúlt időszakban. Viszont rendelkezem megdönthetetlen alibivel. A tavalyi nagy Ribera del Duero-sorozat után, idén májusban a borfolyó Douronak becézett „felére” látogattam el. Hogy miért pont ide, arra több okot is felhozhatnék, de – vízügyes érdeklődés hiányában – egyiknek sincs köze magához a Dourohoz. Ribera del Duero és Portó vidékét, igaz, egyetlen borfolyó köti össze, de kulturálisan mégis univerzum választja őket el. Kézenfekvő volna, ha a most induló sorozat a Portói erősített borok világába nyújtana betekintést. Ha részben így is lesz, a magas alkoholok sem téríthetnek el a Douro száraz vörösboraitól, amelyek évek óta izgalomban tartják a nemzetközi borvilágot. Mivel azonban Portó nélkül nincs Douro, Douro nélkül nincs Portó, kezdjük is mindjárt az előbbivel.
