A december kiemelten boros hónap. Egymást váltják a jeles alkalmak, felpezsdül a társasági élet, ilyenkor pedig egyik palack nyílik a másik után.

Az elmúlt hetekben ezeket a borokat kóstoltam és fogyasztottam. Általában nem voltam túl jegyzetelős kedvemben, zömmel napok után vetettem csak papírra az emlékeimet, így a leírások kicsit rövidebbek a szokottaknál.

Érdekes jelenség, hogy míg az ízlésem az újabb és újabb tapasztalatok fényében változik, a pontok rendre „inflálódnak”, sok nagy kedvenc újrakóstolva már nem hozza az egykori élményt. Van néhány tétel, melyek ezen a progresszív folyamaton mintegy átívelnek. Újra és újra kóstolva mindig az egykori fényükben ragyognak, gyakorlatilag mindig ugyanazt nyújtják és mindig elkápráztatnak, függetlenül attól, hogy éppen mely stílusok a preferenciáim. Ezek az igazi mérföldkövek. Ez a tétel is ilyen számomra.

Kb. egy évvel ezelőtt akadtam rá véletlenül a VinoCastillo akciós kínálatából erra borra, akkor még semmit nem mondott a neve. Kis utánajárás után kiderült, hogy Jurancon Dél-Nyugat Franciaország egy izgalmasnak tűnő, de itthon legalábbis nem széles körben ismert borvidéke.  Jellegzetes aromatikájú édes borok készülnek itt a helyi fajta petit manseng-ból, a könnyebben édestől az esszenciáig. (a fenti tétel elméletileg az édes szortiment belépő szintű tagja) A termelő, Henri Ramonteu, illetve a birtok a Domaine Cauhapé a vidék talán leginkább kiemelkedőnek tűnő birtoka, az André Dominé féle nagy borenciklopédia 5 *-os termelőként mutatja be, az ismert blogger, a Wine doctor honlapján is röpködnök a 18/20 pontszámok a birtok boraira, konkrétan a most kóstolt tételre is.