A Kősziklás Borászat hosszú évek óta megbízható pontnak számít a Neszmélyi borvidéken. Béger Ákos borász és Emmer Szabolcs szőlész korábban a Hilltop-nál dolgoztak, majd 2008-ban alapították meg saját borászatukat Dunaszentmiklóson, amelyet a közeli Kősziklás dűlőről neveztek el. Ma már 70 hektárnyi területettel rendelkeznek és számos fajtával dolgoznak. Elsősorban reduktív fehérboraikról váltak ismertté, de rosé és vörösbor is készül a pincénél, és kísérleti tételek is előfordulnak.
A 2024-es rosé-król tavasszal írtam, most pedig négy fehérbor kerül sorra a pincétől. Évente néhány Kősziklás bor biztosan a poharamba kerül, de valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy egymás mellett több fehér tételt is kóstoltam. Meglepetés is ért, olyan formában, hogy nem az a fajtaborok tetszett a legjobban, amelyet befutónak vártam.

A külföldi boros élménybeszámolók súlypontja néhány poszt erejéig Közép-Európába kerül át a déli kalandok után. Július közepén Ausztriát céloztam meg egy hosszú hétvégére. Klasszikus pincelátogatás nem volt a programban, de még így is sikerült annyi bort megkóstolni, hogy egy külön egyvelegre és egy-egy borászatra fókuszáló mini-posztra elegendő jegyzet összegyűljön. Utóbbiak között egy régi ismerős és egy új felfedezés is helyet kapott, most az újdonsággal fogok kezdeni.
A Weingut Prechtl a mai nap főszereplője, három borukat az egyik bécsi Wein&Co. üzletben kóstoltam. Mint kiderült, épp aznap járt náluk a borászat képviselője, persze a legjobb lett volna őt személyesen is elcsípni, de így is örültem a lehetőségnek.

Illatos fajták ritkán szerepelnek önálló posztban a blogon, de most rajtuk a sor. Három 2024-es sárgamuskotály következik a borpárokat, bortriókat felvonultató sorozatból. Három borvidékről: Pannonhalmáról, Neszmélyből és Tokajból választottam 1-1 bort. Tokajban sok termelő félszáraz tételként készíti a sárgamuskotályt, Sauskáék választékában viszont csontszáraz borként szerepel. Pannonhalma kicsiny borvidékén a sárgamuskotály csak epizódszereplő, a Herold Pince azonban évek óta nagyon szép borokat készít a fajtából. Harmadikként a mindig megbízható Kősziklás Borászattól választottam egy bort.

Folytatódik a tavaszi tokaji hétvégéről szóló beszámoló, három borászat meglátogatásával. A szombati nap Bodrogkeresztúron és Bodrogkisfaludon telt a pincék közötti ingázással. Az időjárás nem volt túl kegyes, reggeltől késő délutánig kisebb-nagyobb intenzitással esett az eső, de a kóstolásban ez nem zavart, és igazából a sétában sem.

(Kilátás a Bodrog Borműhelytől)

A reggeli órákban még több gólyát láttam az utcákon, mint embert, de napközben már megélénkült a két falu. Ebédszünetben a  teltházas Karámban a Carpinus Borászat boraival ismerkedtem (azokról a beszámoló első részében már írtam) és borkóstoló csoportokat is láttam, úgyhogy a rossz idő ellenére sem állt meg az élet.

A Radovin borkereskedés XII. Kerületi Grand Radovin nevű boltjában korábban is elfordultak már kóstolóestek időről-időre, de a közelmúltban magasabb fokozatba kapcsoltak és hetente érkeznek ide a borászok, hogy személyesen beszéljenek a kóstolt borokról. Két badacsonyi termelő, Jakab Péter és Váli Péter volt a kóstolósorozat vendége március elején.
Mindkettőjük borait kedvelem, de legtöbbször a Badacsony New Yorkban keretében kóstolok náluk, így ez remek alkalom volt, hogy egyrészt pótoljam egy kicsit a lemaradást, másrészt az említett rendezvényhez is ideális kedvcsináló volt az esemény (idén április 5-én költözik a Badacsony a New York Palotába). Ott ráadásul előreláthatólag csak nagyon rövid időt tudok majd eltölteni, így legalább két pince aktuális kínálatát már előtte jobban megismerhettem.

Február utolsó napjai leginkább a tokaji édes borok jegyében teltek, először is egy régóta tervezett szamorodni sorral. 2021-ben és 2022-ben is tartottunk már évjáratos szamorodni kóstolót, hosszabb szünet után idén ismét elővettük a témát, a kiváló száraz és édes borokat eredményező, a botrytis-ben is bőkezű 2017-es év boraival. Hat pince hét szamorodnija alkotta a sort, a Bott Pince ugyanis 2017-ben duplázott és két szamorodnival is megörvendeztette vásárlóit.

A társasággal vakon kóstoltattam a borokat, a két legnagyobb cukortartalmú bort viszont szándékosan a végére hagytam. Ennek megfelelő sorrendben következnek a borok. A saját jegyzeteim után rszabi pontjait is megadtam.

Folytatom a Wachauer Weinfrühling, azaz a Wachau-i Bortavasz múlt héten megkezdett élménybeszámolóját a többi pincészettel.

(Dürnstein)

Ismét külföldi muskotályok tehát, a második duó Ausztriából származik. A páros fele a fajta legfontosabb osztrák termőhelyéről, Südsteiermark-ból, az egyik legnevesebb pincétől a Weingut Tement-től érkezett. A másik bor a traisental-i Weingut Markus Huber tétele, azonban a borvidéki szabályozás miatt csak Niederösterreich eredetmegjelölés szerepel a palackon.

Régen és ritkán látott vendég látogatott el február elején a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" kóstolóestjére. Györgykovács Imre Somló élő legendája, a Hegy neves családi birtokot alapító nagy öregjei közül az utolsó mohikán, mindez talán elcsépelt, de ettől nem kevésbé igaz. Sok hazai borásszal ellentétben Györgykovács Imrével alig-alig lehet összefutni kóstolókon, alig-alig tűnik fel boros eseményeken, és ahogy ő mondja a Somlón sincs kitáblázva a pince, de a jó emberek azért megtalálják. A Bortársaság Borsuli még egyik első eseményén látta vendégül Györgykovács Imre, most - mintegy 10 év elteltével - ismét eljött Budapestre és hozott magával sok-sok történetet és bort is.

A Weingut Huber évek óta a Finewines.hu osztrák szekciójának zászlóshajója, a meglehetősen széles portfólióval rendelkező traisental-i borászat számos tétele elérhető a választékban. A Tar Feri által szervezett kóstolóknak is visszatérő szereplője a pince, tavaly egy átfogó borbemutatón néztük végig a szortimentet, de a mostanihoz hasonló dűlőszelektált vertikálisra is volt már példa. A fókuszban a pince "koronaékszere" a Berg dűlő és borai álltak, erről a termőhelyről zöldveltelini és rajnai rizling egyaránt készül, mindkettő a legmagasabb árkategóriát képviseli a pince választékán belül.

2020-ban tartottuk az előző vertikális kóstolót a Berg dűlő boraiból - zöldvelteliniből és rajnai rizlingből - akkor 2011, 2013, 2016, 2017 és 2018 borai kaptak helyet a sorban, 2013 és 2017 kiválóan szerepelt. A mostani duplavertikális a 2016-tól 2021-ig terjedő 6 évjáratot ölelte fel. A sort egy veltelini pezsgő és két, szintén grüner veltliner-ből készült bor vezette fel, a két vertikális között a pince száraz sárgamuskotályát és egyik natúr borát is megkóstoltuk, A Berg riesling-ek előtt még egy másik dűlőből származó riesling is becsúszott, így végül egy egészen gigantikus, 18 boros kóstolót tudtunk magunk mögött az este végére.

Tegnap, december 10-én volt az aszú nemzetközi ünnepnapja, az Aszú Day. Kézdy Dániel, az Aszú Day ötletgazdája pénteken készült egy komoly aszú sorral a Kálvária Pincében, míg szombaton a borvidéken rendeztek egy nagyszabású aszúkóstolót az 1990-es évek boraiból. Ugyanott egyben bemutatták az aszúhoz tervezett, a Halimba Crystal által készített új poharat, amelynek ötlete Ripka Gergely, azaz Táncoló Medve nevéhez fűződik és egy éves, komoly szakmai előkészítő munka áll a projekt mögött (az erről szóló videókat itt lehet megtekinteni). Sajnos úgy alakult, hogy különböző okokból egyik rendezvényen sem tudtam részt venni, de nem maradtam aszú nélkül, az otthoni készletből nyílt három 5 puttonyos aszú, a kiváló 2013-as évjáratból.

Az illatos fajtákat magukat komolyan vevő boros körökben nem szokás sokra tartani, legyen szó Irsai Olivérről, traminiről, vagy sárgamuskotályról, ritkán hallani, hogy egy borásznak vagy borszakértőnek ez legyen a kedvenc fajtája. A sárgamuskotályból Ausztriában több borvidéken - elsősorban Steiermark borvidékein - remek prémium tételeket palackoznak, nálunk inkább cash-flow kategóriaként tekintenek rá a borászok, kevesen próbálkoznak a fajta csúcsra járatásával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek figyelemre méltó kivételek. A Centurio Szőlőbirtok tulajdonosa és borásza, Ludányi Balázs már több évjáratban készített dűlőszelektált sárgamuskotályt a Fáy-domb dűlőről, bizonyítva, hogy többet is ki lehet hozni a sárgamuskotályból egy kellemes bukébornál. A 2021-es évjárattal még az év elején, Kézdy Dánielnél volt szerencsém először találkozni és simán volt olyan meggyőző, hogy gyorsan beszerezzek egy palackot, alaposabb ismerkedés céljából, amire most kerítettem sort.

Az idei évben adós maradtam a borvidéki látogatásokkal és túl sok kóstolóra sem jutottam el. Augusztus végén azért szokás szerint megfordultam Balatonfüreden és a Balatonfüredi Borheteken is, így a környékbeli borokkal legalább ilyen formában találkoztam.