A Time Out Market borklubjában áprilisban a kadarka és a pinot noir körül forogtak az események. Az április utolsó keddjén tartott kóstoló fő témája a pinot noir, a vendégborászat az Etyeki Kúria volt, Mérész Sándor főborász és Nagy Vince kereskedelmi és cégvezető képviselte a Kúriát. Megkóstoltuk a pince hamarosan debütáló pezsgőjét, majd vakon kaptunk pinot noir-okat különböző évjáratokból, egy rejtett kakukktojással a sorban. Az utolsó két tétel régebbi évjáratokat képviselt, a sort pedig egy fehérborral zártuk.

A Villa Gyetvai boraival először éppen a balatonfüredi villa épületében találkoztam jó négy és fél évvel ezelőtt. Rá egy évre ott voltam az első budapesti portfólióbemutatón is, de azóta inkább csak évente egy-két boruk került elém. Volt tehát mit bepótolnom, amikor a 2026-os bemutatóra érkeztem a High Note SkyBar tetőteraszára, ahol a pince teljes szortimentje kóstolható volt, néhány premier előtti bónusz tétellel kiegészülve.

A most következő borpár tágan értelmezve akár a dűlőpárokról szóló sorozatban is helyet kaphatott volna, de ki is lógnának a sorból, mert ha úgy teszik, két hegyborról van szó. A Szászi Pince legfontosabb fajtája a kezdetektől fogva az olaszrizling, amelyből több tételt is lepalackoznak. A "csúcsmodell" a Kabócás a 2000-es évek közepén egyenesen hazai fehérboros ikonná vált. A stabil alapokat a Badacsony, a Szent Görgy-hegy és Szigliget dűlőiből készült olaszrizlingek képezik. A meleg, aszályos 2024-es évből kóstoltam össze a Badacsonyi és a Szent György-hegyi Olaszrizlinget. A pincénél hagyományosan a Szent György-hegyi tétel van magasabbra pozícionálva, és tapasztalataim szerint nálam is ez a nyerő. Lássuk, hogy a 2024-es évjárat esetében is maradt-e a papírforma.

A 2026-os év első igazi boros írásának apropóját egy még az előző évről megmaradt mini kóstolósor adja. A nyári fröccs-szezonban lett volna igazán aktualitása ennek a témának, ugyanis olaszrizlingből és rajnai rizlingből álló balatoni házasítások következnek a 2024-es évjáratból. Négy tételt hoztam, kettőt a déli partról, Balatonboglár mellől, kettőt az északi partról, egy-egy balatonfüredi (paloznaki) és badacsonyi pincétől, bár utóbbi két bor csak általános balatoni eredetmegjelölést kapott.

A legszűkebb Györgykovács Imre Rajongói Klubba ugyan biztosan nem férek be, de tény, hogy én is minden évben várom a somlói borászlegenda új borainak megjelenését. A kettő, illetve - amikor nagy ritkán önállóan megjelenik a sárgamuskotály - néha három tagúra fogyott választékból általában a traminit szoktam megvásárolni, de az elmúlt pár hétben olyan sok szépet olvastam az olaszrizlingről (itt és itt), hogy idén azt is megvettem. Györgykovács Imrénél valahogy egyébként is a páratlan évjáratok szoktak jobban sikerülni (ha lehet ennyire általánosítani, bár a borász maga is így látja) és a 2023-as évjárat is remek borokat adott (azóta futólag mindkettőt kóstoltam). Nekem is be kell állnom a sorba: a 2023-as olaszrizling kiváló, ugyanakkor - legalábbis jelenlegi formájában - az én fejemben élő Györgykovács-stílustól kicsit eltérő irányvonalat képvisel.

A Radovin ősszel is folytatja kóstolósorozatát, amelynek keretében egy este alatt általában két borászat mutatja be borait a közönségnek. Márciusban én is jártam a Grand Radovinben, amikor a Jakab Badacsonyt és a Váli Pincét látták vendégül. Október elején két különböző borvidékről érkeztek a vendégek: Egerből Bukolyi Marcell, Balatonfüredről a Zelna Borászat képviseletében Wolkensdorfer Rita. A két borászat között első látásra nem sok közös van, de a méret, a szemlélet, a tudatos építkezés is összeköti őket.

A KisBécs már hagyományosan két portfólió bemutatót tart évente, egyet tavasszal, egyet ősszel. Mindig érkeznek külföldi és hazai borászok is, hogy személyesen mutassák be a borokat, de rajtuk kívül is nagyon széles választékból lehet szemezgetni. A tavaszi portfólió bemutatón végig ott voltam, de így sem értem oda időben minden standhoz (beszámoló két részletben: 1., 2.). Az őszi eseményen pedig csak egy bő órát tudtam eltölteni, ez arra volt elég, hogy a két nagy nevű osztrák borászat, a Weingut Bründlmayer és a Weingut Tement borait végigkóstoljam, a Tement esetében ez a szlovén testvérpincészet, a Domaine Ciringa borait is magában foglalta. 

Két héttel a Szent György-hegy Matiné után egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét a Badacsonyi borvidék felé vettem az irányt. Egy kellemes szombatot töltöttem a napsütésben fürdőző Badacsony lejtőin. A hegyoldalban tett séta után beültem a Félúton Bisztró árnyas lugasába egy hidegtállal kísért 4 tételes borkóstolóra, majd miután legyalogoltam a késői ebédet, a Mede by Adam Mede krokettjét és tejbegríz desszertjét is leteszteltem. A délután hátralevő részét a Pláne Borbár teraszán töltöttem el, ahol többnyire Tóth Ádámra bíztam magam és az ő ajánlásai alapján megkóstoltam még néhány bort, köztük több, a blogon ritkábban szereplő pincétől is. Végül, de nem utolsósorban ugyanitt megismerkedtem egy új borászattal is, de ez már egy következő írás témája lesz.

Sajnos időközben a fitoplazma-vész a Badacsonyi borvidéken is egyre nagyobb pusztítást végez, Málik Zoltánról éppen egy hete jelentek meg fotók, ahogy a betegség miatt kivágott kéknyelű tőkékből rak máglyát a hegyen. Dr. Laposa József szintén a múlt héten megjelent, "Akarunk-e még szőlőt Badacsonyban?" című cikkében kongatta meg a vészharangot és hívta fel a figyelmet, hogy a helyi szőlő- és borkultúra megőrzése aktív cselekvést is igényel. Több szempontból is vészterhes időket él a borágazat, én pedig csak reménykedni tudok, hogy az elkövetkező években is tudok még ennyi pincétől bort kóstolni Badacsonyban.

A SVÉT, azaz a Stílusos Vidéki Éttermiség a magyar vidéki gasztronómia több területét átfogó szervezet, amely a legjobb vidéki éttermek nagy részét is tagjai között tudhatja. A SVÉT több kisebb-nagyobb rendezvényt is szervez, amelyek közül a legnagyobb és a legfontosabb az összes tag és a velük szorosan együttműködő partnerekkel, többek között a Pannon Bormíves Céh borászataival közösen rendezett nagy SVÉT, amelynek 2022 óta Tata ad otthont. Szóval ez amolyan mini vidéki gasztró fesztivál, családiasabb és kevésbé rongyrázós, mint a budapesti Gourmet Fesztivál.
Mivel még sosem jártam SVÉT rendezvényen, de Tata egyébként is az egyik kedvenc vidéki városom és az időjárás is kedvező volt, a szombat délutánt a fesztiválon töltöttem és természetesen megkóstoltam néhány bort is. A Pannon Bormíves Céh tagjai mellett a Neszmélyi borvidék is kapott egy saját standot, illetve a felvidéki Fyrmonia Organic Winery borait is meg lehetett kóstolni.

Terveztem ugyan, de idén nyáron nem jutottam el a Badacsonyi borvidékre. Szeptemberben sikerült pótolni a látogatást, két szombati napot is a tanúhegyeknél töltöttem. A nyári tömeg ekkorra többé-kevésbé levonul, a táj pedig talán ilyenkor mutatja a legszebb arcát. Szeptember első hétvégéjén a Szent György-hegyet vettem célba, ekkor rendezték meg a Szent György-hegy Matinét, amin most először jártam, de szerintem visszatérő vendég leszek.

A Szent György-hegy Hajnalig 20 helyi termelő és borászat összefogásából született meg 2018-ban. A belépőért cserébe a vendég karszalagot, térképet és az esemény logójával ellátott poharat kap, szabadon felfedezheti a hegyet, kóstolhatja a borokat, különféle koncerteken, programokon vehet részt. 2022 őszén került először megrendezésre a rendezvény "kistestvére" a Szent György-hegy Matiné, amely egy délutáni-kora esti program. Többnyire déltől este 8 óráig tartanak nyitva a helyszínek, a legtöbb helyen a borok mellett a vendég séfek vagy a borászat saját ételeit lehet kóstolni, miközben DJ vagy élőzene is szórakoztatja a közönséget.
Szeptember első hétvégéjén az időjárás is tökéletesnek bizonyult, éppen kellemesen meleg, napsütéses volt a szombat, igazi kirándulóidő. Valamivel dél után futott be a vonat Nemesgulács-Kisapáti állomásra, innen fél óra alatt kényelmesen fel lehet sétálni a Szent György-hegyre. Az utolsó közvetlen vonat késő délután indult vissza Budapestre, de inkább ráhúztam még két órát és a későbbi, balatonfüreden átszállós verziót választottam. Így három pincénél sikerült végigkóstolni a borokat és további két helyszínre is benéztem.

A Villa Tolnay jó 20 éve a Badacsonyi borvidék egyik fontos szereplője és egyben érdekes színfoltja. A birtok tulajdonosa Philipp Oser svájci vállalkozó, szenvedélyes borgyűjtő. A pince választékában inkább a nemzetközi fajták dominálnak, a borok stílusa is eléggé eltér a borvidéki fősodortól. Júliusban Philipp Oser volt a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatának vendége, a Villa Tolnay története mellett az aktuális szortimentet és a borkészítési filozófia fő sarokpontjait is megismertük.

Májusban Magyarország egyik legkisebb borvidéke és annak legfontosabb birtoka került a reflektorfénybe a Bortársaság Borsuliban: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza, Liptai Zsolt volt a Borász a házban eseménysorozat vendége. Liptai Zsolt neve az elmúlt bő 20 évben szinte egybeforrt a Főapátság pincészetével, hiszen a kezdetektől fogva egyengeti az egyházi birtok útját. Az már önmagában komoly fegyvertény, ha valaki ilyen hosszú ideje vezet egy borászatot, emellett Liptai Zsolt munkáját a szakma is elismeri, ezt bizonyítja, hogy 2024-ben elnyerte az Év Bortermelője díjat és a Borászok Borásza díj jelöltjei között is évről évre szerepel a neve.
Az este során megismertük a borászat és a borász eddigi pályáját, miközben átfogó képet kaptunk a pincészet portfóliójáról. Néhány forgalomban már nem kapható tételt is kóstoltunk.

Amikor Török Csaba kilépett a nagyközönség elé a 2HA Tabunello első hivatalos, 2007-es évjáratával, a Szent György-hegyi sangiovese még furcsa hóbortnak, egyesek szemében egyenesen szentségtörésnek tűnt. Azóta eltelt közel 20 év, és a Tabunello nem csupán megtalálta a rajongótáborát, de mondhatjuk, hogy kultikus státuszba is emelkedett itthon.
A 2HA legfontosabb boráról akov is, én is többször írtunk már a blog hasábjain, akov szervezett korábban két vertikális kóstolót is, és nemrég én is követtem a példáját.
A borhűtőben összegyűlt 5 évjáratnyi Tabunello, gondoltam ideje lenne őket egymás mellett megnézni. A kóstolóra meghívtam Török Csabát, aki két további borral lepett meg minket. Végül a szintén jelen lévő Kézdy Dánielnek és Tar Ferencnek köszönhetően még pár régebbi évjáratú fehér és egy sangiovese rosé egészítette ki a sort.

Figula Mihály visszatérő vendég a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatán, több alkalommal, legutóbb tavaly is elhozta magával dűlőszelektált olaszrizlingjeit néhány más bor társaságában. Az idei kóstoló és a borsor apropója kettős volt, egyrészt a 2023-as dűlőszelektált olaszrizlingek faládás válogatása, amelyben 6 dűlős tétel kapott helyet. Másrészt megjelent a pincészet alapításának 30. évfordulójára készített, szimplán csak "30" névre keresztelt bor, amelyről az első bemutató alkalmából megemlékeztem. A borász azonban meglepetést is hozott, bőven a premier előtt megkóstoltuk a Köves 2023-as évjáratát, amely a tervek szerint kb. 1 év múlva kerülhet először forgalomba.
Nem minden évjáratban készül el minden dűlőszelektált olaszrizling, 2024-ben például a viszonylag nagyobb területű és egyébként is megbízhatóan "teljesítő" Sóskút lesz az egyetlen dűlős bor, a többi terület termése a 2024-es "alap" olaszrizlinget erősíti. Ráadásul a területek összetétele is változott. A Sáfránkert és a Lőcze esetében Figuláék az eredeti tulajdonostól, Bökő Dávidéktól vették a termést, de a közelmúlttól ismét a Bökő család készít innen a bort. Új dűlő a 2023-as választékban a Baricska, a fiatal telepítés szűztermését zárták palackba. Az Erdőszéle névre keresztelt tétel pedig több dűlő válogatott termését egyesíti.

Figula Mihály azzal kezdte a kóstolót, hogy az őt Budapestre elkísérő munkatársa a lelkére kötötte, hogy pozitív hangulatú kóstolót tartson, és - bár állítása szerint teremthetett volna gyászmenethez illő hangulatot is - ez maradéktalanul sikerült. Így aztán a klímaváltozást leszámítva a borászatokat érintő kihívások - csökkenő borfogyasztás, munkaerőhiány, stb. - legfeljebb csak említés szintjén vagy a kóstoló "hivatalos" része után kerültek szóba. Szerencsére így is volt elegendő téma, ráadásul ha valaki, akkor Figula Mihály tökéletesen alkalmas arra, hogy úgy csempésszen stand-up comedy elemeket a kóstolóba, hogy a fontos információk se vesszenek el két poén között. Ennek köszönhetően szerintem a mélyebben szakmázni kevésbé vágyó borkedvelők és a részletek iránt jobban érdeklődő vendégek  egyaránt elégedetten távoztak a kóstolóról. Ehhez persze az is kellett, hogy a borok szépen muzsikáljanak, és a közönségszavazás alapján mindenki meg is találta a kedvencét a dűlős olaszok között, egy tétel sem maradt voks nélkül.

2025 sem múlhatott el Badacsony New Yorkban rendezvény nélkül, ezúttal április első hétvégéjén álltak csatasorba a Badacsonyi borvidék borászai és más turisztikai kiállítók a New York Palota Róma termében.
Sajnos úgy alakult, hogy arra a szombatra már volt programom, így mindössze egy röpke órát tudtam eltölteni a rendezvényen. Még jobban kellett sietnem, mint két éve, az extrán szűkre szabott időkeretbe négy pincészet fért bele: Villa Sandahl, Edvi-Illés, 2HA, Villa Tolnay (az esemnyen szintén kiállító Váli Pince és Jakab Badacsony borait nemrég kóstoltam a Grand Radovinben).

Van mi bepótolnom tehát, remélhetőleg lesz rá mód hamarosan, Badacsonyban. Addig is négy pince, négy-négy bor, gyors jegyzetek, kevésbé átgondolt pontszámok következnek.

A Figula Pincészet 1993-ban alapították, ennek 30. évfordulójára állít emléket a frissen debütáló 2023-as évjáratból készített "30" névre keresztelt bor. A család által legfontosabbnak tartott két szőlőfajtát, az olaszrizlinget és a furmintot a Gella-dűlő újratelepítése során egymás mellé ültették, ebből a két fajtából házasították az ünnepi bort amellyel egyszerre tisztelegnek borvidék hagyományai és a pincészet harminc éves fennállása előtt.
Az új tételt megjelenése alkalmából a Bortársaság Lánchíd utcai boltjában Figula Mihály és Figula János társaságában meg is lehetett kóstolni. A 30 mellé a Figula testvérek magukkal hozták az Olaszrizling friss, 2024-es évjáratát és a 2023-as Sóskút Olaszrizlinget is.

Két dűlőszelektált Egri Csillag következik a mai posztban, a legmagasabb, Grand Superior kategóriából. Érintőlegesen még a Furmint Februárhoz is passzol téma, hiszen mindkét borban van furmint, de egyrészt ez az Egri Csillagoknál inkább ritkaságszámba megy, másrészt pedig az egri házasításokban a fajtajelleg hangsúlyozása éppenséggel pont nem cél.
A St. Andrea választékának évek óta stabil tagja az egerszóláti Boldogságos dűlőről készített fehér házasítás. Bukolyi Marcell a Nagy-Eged "Köves" névre hallgató parcellájáról készíti  fehér házasítását, amelynek ez a harmadik kiadása. A két bor 2021-es évjáratát kóstoltam már együtt, most a nemrég kifutott 2022-esek kerültek egymás mellé.

A dűlőpáros sorozat idén Csipkerózsika álmát aludta, de most év végén legalább néhány rész erejéig visszatér. Figula borokat kóstoltam megint egymás mellett, a 2019-es, majd 2020-as évjáratból is szerepelt tőlük két-két olaszrizling a sorozatban. Most két évet ugrottam előre, a 2022-es évjáratra, és a Sóskút mellé ezúttal a Száka dűlő bora került.

A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.

A Magyar Nemzeti Galéria népszerű programsorozata, a Borszerda még 2012-ben indult el emlékeim szerint, és tartok tőle, hogy én is csak akkor vettem részt rajta, azóta sok-sok év kimaradt. Nem is értem miért, hiszen egyetlen esemény keretében barangolhatunk a múzeum folyosóin, tematikus tárlatvezetések keretében merülhetünk mélyebbre a műkincsekhez kapcsolódó történetekben, hallgathatunk élő zenét, gyönyörködhetünk a kilátásban a teraszról vagy a Budavári Palota kupolájából és persze borozhatunk. Két hete - bár némi náthával küszködtem - egy hirtelen ötlettől vezérelve felzarándokoltam a Budai Várba és "borszerdáztam" egyet, nem is bántam meg.

Az idei nyár során alkalmanként két borászatot láttak vendégül az eseményeken, egyikük mindig egy natúr borászat volt. Két hete a Pannonhalmi Főapátság és az Unger Bormanufaktúra borait lehetett megkóstolni.
Mivel a Pannonhalmi Főapátság borai elég széles körben elérhetőek és néhány tételük nálam is visszatérő vendég, most inkább a kőszegi Unger Bormanufaktúra jelenléte csigázott fel. Meglehetősen ritkán lehet találkozni szervezett esemény keretében a tulajdonosokkal és boraikkal, ráadásul az utóbbi években mindig úgy alakult, hogy amikor éppen kóstolót tartottak a fővárosban, éppen nem értem rá. Eddig legfeljebb 1-1 borukhoz volt szerencsém, most végre szélesebb merítésben volt részem és még az egyik tulajdonos-borásszal, Kaibinger Tamással is tudtam egy kicsit beszélgetni.