Itt az újabb külföldi egyveleg, az idei ötödik. A fehér boros részleg gerincét főleg sauvignon blanc-ok és riesling-ek adják innen-onnan. A vörösboros mezőnyt szokás szerint spanyol és olasz tételek uralják. A "ritkaságok" között egy piemonti pezsgő, egy szlovén sauvignon blanc és egy fehér portói szerepel.

Itt az első külföldi boros egyveleg is, fehér és vörös borok nagyjából egyenlő számban, eredetüket tekintve a spanyol borokról szóló jegyzetből gyűlt össze a legtöbb erre az etapra.

Itt az idei negyedik külföldi egyveleg is. Meglehetősen sok új-zélandi sauvignon blanc szerepel az aktuális válogatásban, a vörösborok közül pedig Burgenland vezet most, de akad itt angol pezsgő, portugál rosé, montenegrói vörös és sok minden más is.

Két és fél év telt el azóta, hogy először találkoztam ezzel a borral, de még mindig nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy a svájci Lidl kevesebb, mint ezerforintnyi frankért cserébe ilyen anyagot képes kipakolni a diszkontpolcokra. Már nem is emlékszem pontosan, hogy hány palackot pusztítottam el belőle helyben, és mennyit idehaza, de az biztos, hogy az utolsó palackom és a benne elhelyezkedő parafa közötti kapcsolatot az elmúlt hétvégén szakítottam meg végérvényesen. Azt nem tudom, hogy érdemes lett-e volna még várni, de az biztos, hogy ismét betöltötte azt a szerepet, amit eredetileg neki szánhattak.

Hamarabb összejött az új külföldi egyveleg, mint gondoltam, úgyhogy az év végéig még biztos lesz egy ilyen jellegű poszt az ünnepekre tartogatott extrák előtt. Sok Champagne, sok új-zélandi, osztrák és spanyol bor, érdekességképpen pedig egy-egy bor Bulgáriából és Grúziából/Georgiából.
 

Újabb külföldi egyveleg következik az utóbbi cirka két hónap boraival, köztük a szokásosnál talán több bubissal, sok spanyol versenyzővel és egy 2012-es Antinori kvartettel.

A szituáció nagyjából úgy fest, hogy a minap sikerült vörösbort lopnom egy külhoni Lidl falai közül. Persze igyekeztem stílusosan intézni, csak úgy, bármiféle szabály áthágása nélkül, a vásárlói kézikönyv erkölcsi útmutatásait betartva. Létezik ugyanis egy saját borkoordináta-rendszerem, amelynek keretei közé ez a címszereplő portugál vörös komolyabb próbálkozások közepette sem pakolható be. Egyrészt kevesebb, mint három euróért keres gazdákat a polcon, ami nem kifejezetten sejtet megbízható minőséget, az éppen-ihatóságon túlmutató értékeket. Másrészt ennek ellenére van olyan zseniális, hogy két rácsodálkozás közben felmerüljön az egyszeri fogyasztóban a kérdés, miszerint ezt a példányt árazták elég csúnyán félre, vagy a piac többi szereplője csúszott az ár/érték-skála radikálisan másik oldalára. Komolyabb megfejtést nem tudok adni, de az biztos, hogy tíz eurón belül soha nem volt még dolgom ennél jobb anyaggal. Meglepődés, rácsodálkozás, öröm és értetlenkedés. Ez a portugál házasítás gyakorlatilag ingyen oktat bisztróstílust a vörösek térfelén. A kötelező tananyag szórakoztató és gazdaságos szerepében lép be, és elvégzi a dolgát ügyesen.