A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.

Lengyel borokról szinte biztosan nem esett még szó a borrajongón, ami nem csoda, Lengyelország nem egy klasszikus bortermelő ország és hagyományosan inkább a lengyelek isznak a magyar bort, és nem fordítva, még ha az utóbbi időben a politika ezt sem kedvező irányban befolyásolta.
Ennél mélyebb piac- és kapcsolatelemzésbe nem bocsátkoznék, viszont a helyzet az, hogy nemrég Lengyelországban járva a kíváncsiságtól hajtva lengyel borokat is kóstoltam, és alapvetően kellemes meglepetésként tudnám összegezni tapasztalataimat.

2026-ban Kiss Gábort választották meg a Borászok Borászának. 

A fiatal villányi borász tavaly decemberben hunyt el tragikus hirtelenséggel. Nyugodjék békében!

 (Fotó: Kiss Gábor Winery)

A Borászok Barátja! díjat dr. Szigethy Gábor nyerte. Gratulálunk!

A borpáros sorozatban ismét spanyol borok kerültek egymás mellé, ezúttal azonban igazi világfajtából - chardonnay-ból készült tételek,  2022-es évjáratból.

A Régi magyar fajták kóstolója előtt bő egy héttel Kézdy Dánielnél tartottunk egy privát kóstolót, aminek ugyan hivatalosan semmi köze a holnapi eseményhez, de félig-meddig mégis profilba vágott. A résztvevőknek ritka fajtákból készült borral kellett készülni a "mindenki hoz egy palack bort" jellegű eseményre, egyéb megkötés nélkül. A legtöbben két tétellel érkeztek, így szép terjedelmes és nagyon eklektikus sort kóstoltunk. Hazai borból is jutott a mezőnybe, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból és Albániából került ki a többi versenyző. Bemelegítésként nyitottunk egy Moscato d'Asti-t, és érdekességként egy félszáraz bolgár gránátalmaborral zártuk a sort.

Kunsági rajnai rizling páros következik. Ritkán szerepelnek a blogon kunsági borok, pláne nem rajnai rizlingek. A hazai borvidékek területének ismeretében talán csak elsőre lehet meglepő, hogy éppen itt termesztik a legnagyobb felületen a fajtát. Pár hete bevásárlás közben egy hirtelen ötlettől vezérelve bepakoltam ezt a két palackot is a kosárba, majd nemrég ki is nyíltak.

Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Badacsony New Yorkban kóstolót a budapesti New York Palotában. Az esemény duplán történelmi jelentőségű volt, hiszen a Wachau-i borvidék egyik központja, Weissenkirchen, és Badacsonytomaj az eseményen testvérvárosi együttműködési megállapodást írtak alá, amely a két borvidék közötti gyümölcsöző kapcsolat alapja lehet.
Ami a kóstolót illeti, a rekordnak számító 42 badacsonyi pincészet mellett kiemelt vendégként Weissenkirchen 10 borászata is képviseltette magát, hét osztrák termelő személyesen is elkísérte a borokat, így elképesztően széles választékból lehetett szemezgetni.

Szombaton a Badacsony New Yorkban kóstolón jártam (maratoni beszámoló itt) és bár rengeteg bort kóstoltam, mire Gilvesyék standja felé vettem az irányt záróra előtt, már nem találtam ott senkit. Ezt a palackot viszont igen, és mivel addigra a vendégsereg legkitartóbb tagjai szépen elkezdték letakarítani az asztalokról az ott árválkodó, de még nem üres palackokat, példájukat követve én ezt a bort vittem haza. Gilvesyéknél szinte mindig feltűnik egy érettebb a bor a standon, most ez a 2021-es rajnai volt a soros. Korábban szerintem nem is kóstoltam, úgyhogy kíváncsian vártam az első kortyokat.

Az aktuális külföldi borpáros posztban a spanyol Uvas Felices ernyője alatt működő két különböző borprojekt 2020-as garnacha-i kerültek egymás mellé. Két termőhely, két borászat, a fajta két különböző arca. (Az Uvas Felices sztoriról itt és itt írtam bővebben.)

A hazai borkereskedések sorban rendezik a tavaszi portfólió bemutatókat, szakmabelieknek és érdeklődő borfogyasztóknak egyaránt. Úgy tűnik, hogy idén tavasszal csak egy ilyen nagy kóstolóra sikerült eljutnom, március utolsó hetében a Radovin portfóliókóstolóján. Az esti, nagyközönség számára is nyitott etapon már kevesebb vendégborász volt jelen, mint a délutáni szakmai kóstolón, de azért maradtak páran, akik személyesen is bemutatták a boraikat a Virtuban.

A tematikus kóstolókat többnyire hosszabb rákészülés előzi meg, hiszen a beszerzési források diverzifikálása sokszor elengedhetetlen az izgalmas borsorok összeállítására. Éppen erre nem volt lehetőségünk, amikor a húsvéti hétvége verőfényes vasárnapján, a bográcsozás melléktevékenységeként szerettünk volna inni néhány száraz tokaji furmintot, csak úgy, egymás mellett. Még évjáratazonos sor sem jött össze, így komoly összehasonlítgatásra sem nyílt lehetőség. Inkább csak annyit tudok kijelenteni, hogy megittunk három alapfurmintot, és az erről szóló jegyzeteket igyekeztem poszttá rendezni, alább.

A sauvignon blanc-ból kis hazánkban többnyire fajélesztővel és acéltartályos erjesztéssel készülnek intenzív, könnyű teraszborok. Nagyon kevesen és ritkán lépnek túl a jól bevált recepten és próbálnak meg más koncepció mentén komolyabb borokat készíteni. A lenti két bor árban és borkészítési metódusban is eltér a fősodortól, ugyanis az acéltartályokon kívül fával is érintkeztek a borok. A Rókusfalvy Birtok és a Veszprémi Érseki Pincészet egyaránt készít sauvignon blanc-ból az "alap" mellett komolyabb prémium tételt. A 2024-es kiadásokat kóstoltam össze a húsvéti hétvégén.

A már szokásossá vált féléves/éves spanyol egyveleg aktuális kiadása két spanyolországi utazás borélményeit foglalja magában. Pezsgőtől az erősített borig, Galíciától Andalúziáig sok különböző borvidékről két tucat tétel gyűlt össze. Korrekt bisztróborokból és izgalmasabb, komolyabb versenyzőkből is jutott a válogatásba, és ezúttal a fehérborok lesznek többségben.

Neckenmarkt, azaz Sopronnyék – ez a határtól szinte sétatávolságra fekvő osztrák település, ha szigorúan a térképre szorítkozunk, nem tűnik túlzottan jelentékeny burgenlandi mezővárosnak. Ha viszont a bor szemüvegén keresztül vizsgáljuk, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a borvidék egyik jelentős központjaként funkcionál, számtalan ismert és kevésbé ismert birtokkal a közigazgatási határain belül. Szeretjük ezt a vidéket, magunk is sűrűn átutazunk rajta, ha éppen Sopron környékén van dolgunk – és ez nyaranta gyakran megesik. Így történt, hogy minden bizonnyal még tavaly, egy véletlenszerű billás bevásárlás során a kezembe akadt a helyi Hufnagel-birtok merlot-ja, amely aztán jól be is ragadt az itthoni készletembe hosszú hónapokon át.

Már féltem tőle, hogy egykori kvalitásainak csupán az árnyékával fogok találkozni a palack nyakának elcsavarása után, de szerencsére élményszerű, méghozzá pozitív élményekben gazdag tapasztalatokat gyűjtöttem. Ékes példája ez a bor annak, hogy Burgenland nem csak a kékfrankosról szól.

Balassa István idén áprilisban is két teltházas kóstolót tartott a Bortársaság Borsuliban, én a második alkalomra váltottam jegyet. A 2024-es évjárat száraz furmintjai már forgalomban vannak, főleg ezeket kóstoltuk meg. Hamarosan érkeznek a polcokra a 2025-ös évjárat első fecskéi, egy kis ízelítőt is kaptunk. Ami a bejegyzés címét illeti, Balassa István ismét úgy kezdte a kóstolót, hogy sokszor sírni lesz kedvünk attól, amit mond, de a végén mindenki mosolyog majd a boroknak köszönhetően.