A Beaujolais-k mellett mostanság a vörös vacsoraboraim elsősorban a Loire menti cabernet franc-ok közül kerülnek ki. 10 és 20 dollár között már kiváló italokat lehet kapni erről a vidékről, amelyek önmagukban, és étel mellett is remekül helytállnak. Nem unalmasak, a kóstolt tételek kivétel nélkül jó tartású, ugyanakkor remekül fogyasztható darabok, a most bemutatott bor is nagyon tetszett. Bővebben Octopus kolléga itt írt loire-i vörösekről.

Borunk sötét rubinszínű. Nagyon elegáns, kissé visszafogott illat: fanyar meggy, ribizli, eper, fahéj, kakaó. Közepesen telt virgonc korty, a virgoncságot elsősorban a magas savtartalom adja, egyáltalán nem vékony anyag. Nagyon szépen egyben van, nem érezni sem túlzásokat, sem hiányt, kifejezetten kedves, gyümölcsös-hordófűszeres aromákban tobzódó nedű. Közepesnél kevesebb érett, nagyon sima tannin, érett, finom savak. Remek. 6 pont, 14 dollárért bombavétel.

A totális véletlennek köszönhetem, hogy ezzel a borral egyáltalán összefutottam. Mi sem kellemesebb egy átlagos, dögunalmasan szürke március eleji napon egy 82-es Barsac-nál! Elképzelhetetlen és banális szituáció: benyitottam egy ajtón és látám, ahogy nagy vigyorgás közepette próbálnak meg „behatolni” ebbe a közel 30 éves palackba. Ahogy a százötven éves Madeira-knál szokás a hihetetlen távolba vesző történelmi korokat felidézni, nekem is önkéntelenül villannak be homályos pillanatképek. Miközben engem a nagyi potyogó krokodilkönnyekkel, de megállíthatatlanul vonszolt az óvodakezdés felé, 2500km-el arrébb derék bordeaux-i polgárok éppen hozzáfogtak az első trie-hez. Kis világomban megfoghatatlan távlatok...

Jó két és fél éve volt már szerencsém a borhoz, akkor még Árvay nevével volt fémjelezve. Aszalt kajszi, mazsola, vegyes virágméz, datolya, pici menta. Komplex, szépen érett bort sejtető illat. Telt, olajos konzisztenciájú korty, sima tapintatú textúra.  Jelentős édességgel megtámogatva intenzív ízekkel indít. Az illatnak megfelelő karakterek bukkannak fel szájban is, aszalt sárgabarack, töppedt szőlő, fügés-datolyás-törökmézes díszítések. Közepes, vagy picit hosszabb lecsengés. Savai szélesek, érettek, citrusos ízűek, kicsit szétterülősek, lehetnének fókuszáltabbak. Gazdag, komplex, de lazább szerkezetű bor.  Stabil 6 pont azért mindenképp jár. (87-88)

A tavalyi év végén egy csomó „Selected by Tesco” bor jelent meg a Tesco polcain. A kifejezetten izgalmas területekről származó és nagyrészt jó árazású (1200-4500Ft-ig) borokkal bárki könnyedén megkerülheti a világot! Nem voltunk restek a többségüket kipróbálni, hiszen ha valami korrektet találunk, legalább a vacsorabor éhségünk könnyen és olcsón kielégíthető. Nagy kérdés számomra persze, hogy a tényleg színes kínálat mennyire vonzza a magyar vásárlót, hiszen a többségnek nem énekelnek majd a nemzetközileg hangzatos nevek. Kész csoda lesz, ha a drágább darabokat tömegével fogja hazahordani a becses vásárló.

Most nem egy kóstoló eseményei következnek, hanem a közelmúltban kóstolt burgundi borok leírásait gyűjtöttem egy helyre.

Lesz itt több minden, vörös és fehér, Chablis, Cote d'Or, Beaujolais. Ami közös, hogy mindegyik burgundi, illetve az, hogy mindegyik a maga nemében kiváló.

A jegyzetek:

Alto Adige, Badacsony, Barolo, Barossa, Burgenland, Cahors, Central Valley, Chablis, Chambertin, Chambolle-Musigny, Clare Valley, Csopak, Dél-Balaton, Dunántúl, Eger, Fiano di Avellino, Fleury, Givry Chambertin, Greco di Tufo, Hajós-Baja, Kamptal, Kunság, Madiran, Mátra, Morey-Saint-Denis, Morgon, Moulin-a-Vent, Oregon, Penedés, Puglia, Ribera del Duero, Rifnik, Romanée-Saint-Vivant, San Antimo, Sancerre, Soltvadkert, Somló, Sopron, Szekszárd, Taurasi, Tokaj, Vignetti di Dolomiti, Villány, Vosne-Romanée, Wachau, Willamette-Valley és Zemplén.

Nagyjából egy évvel ezelőtt fejtegettem utoljára borleírási „fortélyokat”. Annak ellenére, hogy nagyjából továbbra is egyet tudok érteni akkori gondolataimmal, változtak szerintem azóta a leírások.

Rég volt már átfogóbb Wachau-kóstolónk, mintegy másfél éve. Remek emlék, ezúttal viszont feltett szándékom volt erősíteni hangerőn.

A koncepció, vegyük Wachau három legnagyobb presztizsű pincéjét, olvasataim szerint ez az F. X. Pichlert, Franz Hirtzbergert, illetve a Pragert jelenti. Válasszuk ki az adott szortiment csúcsán tanyázó  grüner veltliner és riesling smaragdot. Évjáratként legyen egységesen a kiválónak mondott 2009-es, harmadik évükben már talán fiatalos rendezetlenségtől sem kell tartani.

Papírforma szerint talán Wachau hat legerősebb boráról beszélünk, legendás dűlőkből és mint így egységesen a 8 pont körüli tartományt vártam tőlük előzetesen. Ilyen erősnek ígérkező sorba pedig célszerű referenciát is csempészni a pontosabb  érték-meghatározást elősegítendően.

Következzen a tényleg nem mindennapi sor:

Emlékszem még régmúlt időkre, amikor még a magyar borízlést abszolút markukban tartották a bordeaux-i fajtákra épített házasítások. Akkor és ott azt gondoltuk, hogy ez az, amiben a legnagyobbat durrantjuk és talán világszinten is labdába tudunk rúgni. Azóta azonban rettentő sok bor szaladt le torkainkon, az elsőként ébredő Villány után lassanként szólni kezdtek hozzánk addig csak „egyéb” kategóriába sorolt borvidékeink. Az elmúlt évtized olyan termelő-, terület- és fajta-választékot hozott, amely jelentősen megbolygatta és átalakította fogyasztói preferenciáinkat. Van ki Tokajra, van ki Balatonra, Somlóra, Egerre vagy Sopronra esküszik, tényleg lehet miből válogatni. Talán a régi fény megkopott, de a cabernet-re és merlot-ra alapozott házasítások még mindig egy jelentős részt hasítanak ki a hazai borpiacból. Kis baráti társaságunk egy rögtönzött vakkóstolón próbálta felmérni, hogy miként csillognak 2007 és 2008 délvidéki borai.

A Szepsy Úrágya mellett a másik magyar szülinapi borom ez volt. Rögtön bontás után is megnyerő, pár óra elteltével talán még jobb. Alig közepes rubin színű. Gazdag illat a szokásos „kalóimrés” vörösboros jegyekkel: ribizli, fekete meggy, meggylekvár, finom fahatás. A korty alig közepesen telt, kifejezetten zamatos, sok-sok gyümölccsel, kaporral (?), édesfűszerekkel, nagyszerű érettséggel. Könnyed hatású, de mégsem sekélyes, újabb és újabb rétegek tárulnak fel hosszasabb kóstolás után. A tannin maximum közepes mennyiségű és szuperérett, savai játékosak és szépen dinamizálják az egyébként fogyasztásra most is kifejezetten ajánlott bort. Utóíze kifejezetten hosszú, fűszeres-gyümölcsös. Kiváló. Eléri a 7 pontot.

Néhány érdekesnek tűnő borral ajándékoztam meg szülinapom alkalmából borkedvelő ázsiai barátaimat és persze jómagam is. Az egyik a címszereplő nedű volt, amelynek pályáját évről-évre tudtam követni, tulajdonképpen mindig szerettem. Két óra szellőzés után fogyasztottuk el.

Aranysárga színű, ránézésre is meglehetősen sűrű bor benyomását kelti. Intenzív, érett, kifejezetten gazdag illat elsősorban aszalt sárgabarackkal és trópusi gyümölcsökkel, mézzel és egy jelentős minerális tónussal. Kifejezetten súlyos, gyümölcsös-ásványos jegyeket hordozó korty, mély és gazdag. Minden pontján sima felszínű, gömbölyű, csiszolt. Nem érzek benne további gazdagodási lehetőséget, legalábbis a remek struktúra megbomlása nélkül szinte biztosan nem. A szépen érett savak egyelőre tartják a szerkezetet, a duzzadó erőt azonban már nélkülözi. Nagyon szép bor, hosszú-hosszú utóízzel. Magabiztos 7 pont.

Az én palackom címkéje már nem volt tökéletes állapotban, ezért innen kellett elemelnem a képét.

Illatában semlegesebb feketebogyós gyümölcsök, pörkölt aromák, kávé, vanília, likőrösség. Másnap mintha egy kis fekete olíva próbálna izgalmasságot csempészni bele.  Kifejezetten nagy testű, öblös korty. Korrekt intenzitású ízek, de ekkora méretet csak igen lazán tudnak tartalommal megtölteni, karakterében dominál az egyébként jó minőségű hordó, a gyümölcs csak kikandikál alóla. Sok tannin, alapvetően érett, de hírből nem integrált, a lecsengésben  jó adag „adsztringencia” lép fel, azaz a szájnyálkahártya intenzíven összehúzódik, jelentősen lerontva a fogyasztási élményt. A savak kellemes tapintatúak, észrevétlenek. A 15-ös alkohol is jelentősen kilóg a végén, az utóízt rendesen befűti.  Erényként illik viszont felhozni, hogy jellegtelensége mellett letisztult, zavaró mellékízek nélküli a világa.

Nem oly régen két déli liebling is keresztezte az utamat. Egyik Villány, másik Szekszárd, egyik franc, másik merlot. A bordeaux-i fajtákon kívül a közös bennük, hogy mindkettőt profin és jó ízléssel készítették el, nagyon tetszettek. Vágyom azt a fajta jó ihatóságot és ésszerű eleganciát, amelyet ezekben a borokban megtaláltam. Ha ez még jó árazással is társul, esetleg kedves vacsoravendégek által kerülnek a borok az asztalra, akkor még nagyobb elégedettségre lehet kilátás.

Élénk barackos, citrusos, mézes illatok, leheletnyi vanília és viaszosság. Szájban telt, jelentős édességgel, de mégis annyira pengeszerű, vibráló savakkal, mely végett sokat letagadhatna a maradékcukor-tartalmából.  Robbanásszerű intenzitással induló ízek, érett, lédús, illetve nagyon enyhén aszalódott, mindenképp nagyon friss hatású kajszi dominanciájával. Az egész világa nagyon letisztult, sallangoktól mentes, a botritiszes borok szokásosabb gombás-avaros aromáit se lehet érezni. Komoly mélységek, hosszan lüktető intenzitások, végtelen utóíz. Külön figyelmet érdemel, hogy a rendkívüli beltartalom mellett, hogy tud egy aszú  ilyen áttetszően tiszta lenni. Mindezek mellett viszont nem annyira komplex (még), illetve az ellenkező előjelű intenzitások összetalálkozása most még meglehetős "szikrázással" jár, így nem a nyugalom és harmónia az első, ami eszembe jut, annak ellenére, hogy egyébként csupa jó minőségű, csiszolt alkotókból áll össze. Izgalmas lehet figyelni a fejlődését, a rendkívüli vitalitású, méretű, de most szinte "sterilen" tiszta világa hogyan töltődik fel lassan, az évek alatt érlelési aromákkal. 7 és 8 pont között jelenleg, talán el is éri az utóbbit, potenciálisan viszont határ a csillagos ég. (92-93)

Mit is lehetne elmondani a merlot szőlőfajtáról? Sokat és mégis nagyon keveset, hiszen mindannyian jól ismerjük és szeretjük a belőle készülő borokat. A világ legnagyobb területen ültetett (kb. 260.000ha) és legkedveltebb kékszőlőfajtája számtalan stílusban teljesíti be a fogyasztó álmait: a friss, piros bogyós jegyek vezette könnyed, alig cseres „vacsoraboroktól” a nagytestű, tanninos, így a kisfahordós érlelést megháláló nagyboros tételekig minden területen bevethető. Az örök verseny- és házastárs cabernet sauvignonhoz képest hűvösebb klímán is termeszthető, korábban érik, alacsonyabb sav és tannintartalma miatt kedvesebb, megközelíthetőbb borokra képes. Nőies karakter, csenghet fülünkben a bugyuta beskatulyázás.

Muskotályos szőlő, kajszi, trópusi gyümölcsök, töppedt szőlő, méz az illatban. Tiszta, intenzív, bár nem annyira komplex, mint leírva tűnik. Közepesen telt korty. Finoman krémes, tiszta, sima tapintatú konzisztencia. Finom állagú, puha, de a stílushoz épp elegendő sav, lazább szerkezet. Telt, letisztult világú ízek, friss és aszaltabb gyümölcsökkel. A belépő intenzitása elég szemrevaló, de a kortyközépre már nem tartogat újabb kibontakozásra váró tartalmakat, alig közepes hosszúságú a lecsengés. Az utóíz tiszta, és a tényleges korty hosszához képest elég sokáig őrzi az ízek emlékét.  5-6 pontnál többet nem gondolnék rá adni, de nagyon finom, nagyon csúszik, az örömfaktor magasabb a megjelölt értéknél. Kiváló, bevezető-szintű bor, a minőségi tokaji édesek világába.

Csak érintőleges tapasztalataim vannak mind az argentín borokkal, mind a malbec szőlőfajtával kapcsolatban. Ezért szinte adta magát a helyzet, hogy előbb-utóbb összeválogassak egy kóstolóra valót az egyesült államokbeli igazán bőséges kínálatból. A malbec az argentín borágazat zászlóvivője, minden további nélkül meggyőzőtt engem is arról, hogy remek borokat (is) készítenek belőle Argentínában. Több mint 20000 hektárt ültettek be vele, a legkiemelkedőbb borok Mendozából kerülnek ki. A borászatok zöme 500-1500 méter tengerszint feletti magasságon található, az ültetvények az Andok előtti alacsonyabb lankákra vannak telepítve. Valamennyi kóstolt tétel Mendozából, az Uco Valley-ből származik. Ezúttal hét tétel került sorra, az alábbi sorrendben, nem vakkóstoló keretében:

 Mivel is lehetne az up to date-sorozatot folytatni, mint egy remek furminttal. A címszereplőhöz jónéhányszor volt már szerencsém, alapvetően mindig tetszett.

Összeszedegettem a múltban készült jegyzeteim nagyobb részét róla, és a szokásos módon nézzük őket egy helyen.

Íme:

Folytatva a Tokaj Oremusnál megkezdett túrát, másnap Szepsy Istvánnál indítottuk a napot. Az éjszaka rákezdő hóesés reggelre már szépen betakarta Mádot és elhozta azt a téli csendet és nyugalmat, amit annyira szeretek. A délelőtti -11 fok és hótakaró ellenére azonnal indíts volt a szőlőbe. Pista bától’ senki nem távozik úgy, hogy ne látta volna a Mádi-medencére néző csodás fekvésű dűlőket. A tőkéket addigra már szépen meghintette a hó, csendben aludtak a furmintok a Nyulászóban és a Szent Tamásban. Nincs sok hátra, és minden kezdődik megint elölről!

A Vinoport lelkes csapatának, és persze a számtalan borosgazdának köszönhetően idén harmadszor került sor a Furmint Február rendezvénysorozat nagykóstolójára. Egyik legérdekesebb hazai boros móka ez, hiszen pontosan arról szól, ami mellett Magyarországon már nem lehet némán elballagni: a furmintról. A sokarcú és bizonyítottan nagy száraz borra (is) képes fajta mögött idén közel 60 borászat sorakozott fel Tokaj-Hegyaljától Somlón és Egeren át a Balaton-Felvidékig. Nem nehéz kitalálni, hogy a rendezvényen a termelők kizárólag csak furmintból készült száraz, illetve édes borokkal jelenhettek meg. Első hallásra talán unalmas lehet, de egy ilyen kóstolón mindennél jobb alkalom kínálkozik a fajta és a borászati stílusok összehasonlítására. Kifejezetten üdítő volt, hogy ezúttal nem kellett az aszús kadarkáktól a barrikkolt cabernet sauvignonig mindenfélére figyelni. Csak a FURMINT, ledobott ruhákkal!

Valahogy úgy alakult, hogy az "Egy hét oportó" sorozathoz Alföldi Merlot felkért egy vendégposztra a Művelt Alkoholistán. A felkérést megköszönve linkelem ide a posztot.

A blogon már többször megemlékezett és szeretett, itthon is fellelhető Chateauneuf új 2009-es évjáratából sikerült nemrégiben szereznem. Sokáig nem bírtam tartogatni, annál is inkább, mert ilyen fiatalon még nem ittam CdP-t.

Illatában jó minőségű „nagyboros” feketebogyós gyümölcsösség, áfonya, fekete ribizli, mellette szerecsendió, vanília, ércesség, húsosság. Letisztult és elég komplex. Közepesnél nagyobb test, túlzások nélküli jó arányok. Szilárd, mégis simára csiszolt tanninok közepesnél nagyobb mennyiségben, elegendő élénkségű, cizellált, finom állagú savak. Telt, tiszta ízek, ideális érettségű feketebogyós gyümölcsök, nagyon finom vaníliával megtámogatva, plusz egyéb fűszeresség. A kortyközép különösebb mélységek nélkül még kitart, megnyújtva picit a kortyot, így lesz közepesnél icipicit hosszabb.  Jó egyensúly, remek fogyaszthatóság. Kicsivel jelentősebb erő, intenzitás választja el nálam a klasszistól, még akkor is simán az elegancia határain belül maradna.  6 és fél. (89)

A tél leghidegebbnek és legfehérebbnek ígérkező hétvégéjét bevállalva tokaji bortúrára adtuk fejünket. Ilyenkor mindig jönnek a belső nyugalmi pontot behangoló „úgysem lesz olyan hideg”, „nem lesz annyi hó” és „csak a média őrjöng megint” tirádák, aztán az ember csak annyit vesz észre, hogy a kocsiban ül és már valahol Szerencs környékén jár. Persze máris rohadtul hideg van, csúszik az út, és fagyott kutyalábak meredeznek az árokpartokon. Elsőként a tolcsvai Tokaj Oremusnál jártunk. A világ legnagyobb presztízsű birtokai közé sorolt spanyol Vega Sicilia érdekeltségébe tartozó pincészet a megszokott módon és magas minőségben teszi a dolgát. A borokat el tudják adni, bőven exportálnak és a birtok még ezekben a nehezebb időkben is eltartja magát. Evidens, hogy eszeveszett bővülésre és telepítésre nincs lehetőség, az ésszerű kísérletezés és az új irányok keresése azonban soha nem állhat le.

Finom, friss, jó értelemben tipikus portugieser illat. Kék csemegeszőlő, jellegzetes fűszeresség, vajkaramella. Könnyűnek ható korty, bár közepes biztos megvan a test. Érintésnyi, puha tannin, lágy, de a kortyba arányosan illő savak. Selymes textúra, laza szövésű szerkezet, de mégis kellően telt ízek, tiszta, érett gyümölcsösséggel, frissességgel. Gyors lecsengés, komplexitást, hosszan kibontakozó izgalmakat ne keressünk, de nincs is rájuk szükség. Nagyon korrekt portugieser, örülnék, ha bármelyik a polcon ezt a szintet megütné. Erős 4 pont.