Campaniai borkirándulásunk záró fejezetében a régió történelméhez mérten egy igen fiatal, ámde annál befolyásosabb pincészetet mutatunk be. Az idén a 25. születésnapját celebráló Feudi di San Gregorionak bőven van oka az ünneplésre: a borvilágban szemvillanásnyinak számító negyedszázad itt egy komplett üstökösi karrierre is elegendő volt. A jelszavak: méret és lényeg. Kérdés persze, hogy miként fér össze az ókori hagyomány és az ipari léptékű modern borgazdaság.
Merlot-szeminárium
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
Nem volt különösebb koncepció, főleg annyi, hogy kinek mi volt otthon. :) Annyit szerettem volna persze, hogy szerepeljen a sorban egy-két kimagaslóbb tétel itthonról, és legyen benne egy-két külföldi referencia is. Ezen kívül senki ne keresse benne még csak hozzávetőleges teljesség igényét sem.
A kóstolás vakon történt, az első, belövőnek szánt tétel kivételével.
Következzen a sor:
A Dorogi-szortiment
A Bodóéknál töltött "ne csak írja..." alkalmakon az is szokás, hogy egyéb borászokat is meghívnak, akik bemutatják a társaságnak a boraikat.
Ezúttal Dorogi István volt a vendég-előadó, szép hosszú sort hozott magával.
Íme:
Régészet a szőlőben – Mastroberardino
Ha egy olyan campaniai pincét kellene megnevezni, amelynek nem csak borai kedveltek világszerte, hanem legendás története is a legek között tartja számon Olaszországban, akkor a Mastroberardinoval igazán nem tévedhetünk nagyot. A korábbi, kvázi butik pincéket érintő látogatásainkat (ld. Marisa Cuomo itt és itt, valamint Antonio Caggiano posztjainkat) magunk mögött hagyva belépünk az ipari méretben történő bortermelés doménjébe. A Mastroberardino évi 2.4 millió palackos termelésével, 350ha termőterületével olasz viszonylatban is a nagyobb pincészetek közé tartozik.
Gigászi aszú kóstoló a Bodó-portánál
Ne csak írja, tudja megint!
Ismét ezzel a jelszóval töltöttünk néhány napot Bodrogkisfaludon, a Bodó házaspár vendégszeretetét élvezve. Ha valaki nem olvasta volna az előző epizódokat, akkor azokról itt, itt, itt, és itt lehet bővebb információt találni.
Most is hasonló volt a felállás, némi munka a szőlőben, majd eszem-iszom, főleg iszom.:) Ebben a posztban a második nap történéseiről írnék.
A munka ezúttal aszú szemek gyűjtögetését jelentette a Csontos-dűlőben. Gondolom nem újdonság, hogy idén nem túl nagy mennyiségben találunk ilyesmit, de azért akadt. A kis társaság néhány óra alatt egy jó fél ládányi mennyiséget szedett össze együttes erővel.
A nap fénypontja pedig egy rendkívül komoly aszú-kóstoló volt, melyet Juditék és Stephanie-ék közösen állítottak össze.
A kóstolás vakon történt, a résztvevők gyakorlatilag semmit nem tudtak a sorról, csak annyit, hogy 93-tól indulva fogunk közelíteni napjainkig. Pontokat nem írtam, de igyekeztem jelezni a tetszés mértékét.
Következzen a nem mindennapi sor:
Chateau Barreyres 2006.
A bordeaux-i pince mintegy 100 hektáron gazdálkodik Haut-Medoc-ban, a Cru Bourgeois birtokok egyike. Meglehetősen sűrűn ültetett tőkék (9000 tőke/ha, a három klasszikus fajtából), agyagos, homokos-kavicsos talajon. További információ és kóstolási jegyzetek (1997-2005 közötti évjáratok) itt érhetőek el a birtokról. Közepes rubinszín, fekete maggal. Folyamatosan nyíló, kezdetben visszafogott, kissé fülledt illat. Érdemes 2-3 órát (mint később kiderült, akár fél napot, vagy többet is) szellőztetni, a fülledtség távozik és helyette gyümölcsös (cassis, hamvas szeder) és jó minőségű hordóról árulkodó finom vaníliás-mogyorós jegyeket észlelhetünk. A korty közepesen telt, jó felépítésű. Kifejezetten tömörnek nem mondanám, de szépen egyben van, egységes, remek savakkal és közepes mennyiségű érett, bársonyos tanninnal. Ízjegyei hasonlóak az illatban már említett aromákhoz: a gyümölcsös-hordófűszeres karakter a meghatározó. Nagyjából 18 fokon tartottam, miközben három napon át kóstolgattam és egyáltalán nem lett rosszabb, akkor ízlett a legjobban, mikor az utolsó kortyokat fogyasztottam. Remek kis bor, nem mély, nem különösebben komplex, vagy aromagazdag, de magában és ételhez párosítva is kellemes ital. 6 pont.
Riesling-rovat IV.
Rég írtam rieslingekről! :) Nem kell aggódni, szeretem még őket, csak megvártam míg néhány hét alatt összegyűlik néhány jegyzet.
A most következő borok mindegyike megvásárolható Magyarországon, mégpedig itt.
Villányi vörös házasítások 2007-ből
Két villányi vörös cuvée-hez volt szerencsém a héten. Mind a kettő inkább a prémiumabb kategóriába tartozik, úgy is mondhatnám egyik se volt olcsó. :)
Egyikük a legkézművesebbnek, leginkább természetesebbnek mondott kis villányi pincék egyikéből származik, a másikuk, pedig az egyik legprofibb, legjobban felszerelt borászatból.
A borok:
Antonio Caggiano – a meztelen aglianico
Az aglianico szőlőfajtával kapcsolatos bevezető tanulmányaink után elsőként a Cantine Antonio Caggiano családi pincészetet látogatjuk meg. A helyi származású építész-fotográfus Antonio Caggianoban 1990 körül érett meg az elhatározás, hogy pincét kell alapítania szülővárosában. Visszafoghatatlan ingerenciát érzett ugyanis, hogy a Taurasi borokból immár kiveszett régi ízeket-aromákat újra felfedezze. Elhatározta, hogy olyan nagyformátumú borokat készít, amelyek visszahozhatják a régi idők hírnevét. Az első saját Taurasit 1994-ben palackozta, ma pedig minden mérce szerint a régió egyik vezető termelője. Caggiano nem csak a legtöbb és legjobb Gambero Rosso értékelést bírja egész Campaniában, de Robert Parker, a Wine Spectator és mások komoly pontszámait is magáénak mondhatja.
Dom. des Escaravailles: CdR Vill. Rasteau Heritage-1924 -- 2009
Szép hosszú neve van a bornak. :) A teljesség igényével így néz ki: Domaine des Escaravailles: Cote du Rhone Villages Rasteau Heritage 1924 2009
Borunk tiszta grenache, 1924-ben telepített ültetvényről. A Cote du Rhone ugye a Rhone-vidék azon borait gyűjti eredetvédelmi körzetbe, melyek egyéb, saját appellációba nem tartoznak. Ha mindehhez hozzátesszük a Villages-t, akkor már a bor jelzi, hogy azon nevezetesebb faluk egyikéhez tartozik, melyek a gyűjtő-körzet megnevezésen kívül a falu saját nevét is viselhetik, esetünkben a Rasteau nevet.
Friss pirosbogyós gyümölcsös illat, likőrösség. Szájban elég nagy testű korty. Tisztasága, famentessége és teljesen primer hangulatú gyümölcsössége végett nem tűnik egyáltalán nehézkesnek. Jó intenzitású zamatok málna, konyakmeggy, a kortyközépre fűszeresebb irányt vesznek fel. Elég sok tannin, érett, de nem bársonyos, nem is asztringens, olyan kellemesen rágható. Savai észrevétlenül élénkek, különösebb figyelmet nem keltenek fel, de frissessége nem forog veszélyben. A lecsengésre és az utóízre viszont egyre feltűnőbb lesz a 15-ös alkohol. 6 pont.
Aglianico - A Dél kalapácsa
Campaniai kalandozásunk következő epizódjai Dél-Olaszország leghíresebb borvidékére, Taurasiba kalauzolnak el bennünket. A dél csillagaként, Barolójaként és ki tudja még miként számon tartott aglianico (ejtsd: „áljánikó”) itt képes igazán megmutatni magát és valami világszínvonalút produkálni. A nemzetközi érdeklődés már rég túl van a csodabogár-effektuson, amit komoly tollak írásai (ld. például Jancis Robinson „Az aglianico dicsérete” c. posztját), Robert Parker, a Wine Spectator, a Wine Enthusiast és mások gyakran feltűnő pontszámai is jeleznek. Az aglianico fajta – úgy tűnik – egyre komolyabb tekintélyt követel magának a nemzetközi borporondon.
Kis furmintozás
A múlt hét folyamán, miközben még szinte a számban voltak a kóstolt Loire menti chenin blanc-ok ízei, talán gyors referencia-ellenőrzés végett, furmintokra szomjaztam. Két neves tételt bontottam fel és faggattam egymás mellett több napon keresztül.
A borok:
Az Amalfi part aranya – Cantine Marisa Cuomo – II.rész
A korábbi posztban részletesen bemutattuk az Amalfi-part legmenőbb pincéjét, a Marisa Cuomot. Ezúttal nézzük a kínálat felépítését, majd a kóstolt borokat.
Az Amalfi part aranya – Cantine Marisa Cuomo – I.rész
(Drbarta) Több boros blog aktív hozzászólója, rendszeres kóstolótársunk akov és a borok világában nem kevésbé jártas kedves párja, ez év nyarán Olaszországban, többek között Campania-ban töltötték nyári vakációjukat. Akov az élményekből érdekes, olvasmányos, gazdagon illusztrált írásos beszámolót készített, és bocsátotta rendelkezésünkre.
Fogadjátok sok szeretettel!
Tenger, kék ég, mozzarella, pizza-fixáltság, amalfi-citrom és limoncello. A festői Positano és Amalfi. Végenincs szerpentinek, kaotikus forgalom, dudaszó, turistahadak. Pár óra és garantáltan megvan az elegemvan-hangulat és legszívesebben valami eldugott trattoriában múlatnánk az időt. Ha egyáltalán van errefelé bármi is, ami elhagyatott… Európa egyik legfestőibb partszakaszán, a Sorrentoi-félsziget déli részén, Campania szívében járunk. És valóban, az ókorban is híres tájkép ma is mellbevágó: amikor egy kanyar után elénk tárul a tengerbe szakadó 500-600m magas sziklafal, a meredek hegyoldalakra felfűzött települések és a hátteret adó 1400m-es hegyek, hát, igen, kimarad pár lélegzetvétel.
Gonnet Ventoux 2010.
Egy Cote du Rhone borról van szó, amit az elmúlt három napban iszogattam. Nagy része grenache, kevés syrah és cinsault is támogatja. Közepesen intenzív bíbor szín. Tiszta, vonzó, kissé visszafogott illat főként piros bogyós gyümölcsökkel (vörös áfonya, meggy), de kivehető a fiatal kékfrankosokra jellemző ibolyás, finoman fűszeres jegy is. Hordó egyáltalán nem érződik. Könnyed test, tökéletesen érett alig közepes mennyiségű bársonyos tannin, kellemes piros bogyós gyümölcsös ízek finom fűszerekkel (bors, pici édeskömény). Érett közepes mennyiségű sav. Dinamikus, kiválóan fogyasztható bor, komolyabb mélység nélkül. Ugyanakkor kiválóak az arányok, szépen kitöltött a korty, a maga kategóriájában hibátlan borról van szó. 6 pont alja.
Loire-kóstoló, chenin blanc szempontból
Amint arról már érintőlegesen beszámoltam, volt szerencsém néhány napot a Loire mentén eltölteni.
Már a kirándulás előtt elterveztem, hogy haza fogok hozni egy chenin blanc-sort, és azokból tartani egy kóstolót.
A lista összeállításához előzetes információkat a Loire-t kiemelten kezelő Winedoctor oldaláról gyűjtöttem. Email-ben is kértem tőle javaslatokat, készségesen, kimerítően és extrém gyorsasággal válaszolt.
A chenin blanc számomra nagyon kedvelt fajta, így nagyon örültem, hogy bővülhetnek a vele kapcsolatos tapasztalataim. Alapvetően nagyon érdekes és szerethető primer aromákkal bír, szerkezetileg számomra kifejezetten hasonlít a furminthoz. Sokoldalúságát alátámasztja, hogy lényegében nincs olyan fehér bor stílus, ami nem készülne belőle.
Következzen a sor:
Dom. de Villaine: Bouzéron 2009
A múltkori megnyerő bemtatkozás után kíváncsi lettem Dom. de Villaine egyéb tételeire is. Számos alkalommal megfigyeltem már magamon, hogy sokszor fordítva, mintegy felülről közelítek az ismerkedés során. Ha tetszik egy birtok csúcsbora, akkor kíváncsi leszek az alapborukra is. :) Most is így történt.
Burgundia, Cote Chalonnaise, Bouzéron körzet. A környék apellációival ellentétben itt nem chardonnay vagy pinot noir az engedélyezett fajta, hanem a Burgundiában ugyan régóta jelenlevő, de általánosságban a laposba száműzött alligoté.
Tiszta, de nem túl bonyolult illat. Visszafogott citrusok, semlegesebb alma, fehér virágok, krétaporosság. (emlékeztet eddig egy olaszrizlingre). Szájban alig közepesen telt. Semlegesebb citrusos-almás ízek, enyhe krémességgel, vajassággal. Különösebb mélységérzetről nem beszélnék, de elég kitöltött a korty ahhoz, hogy lyuk-jelenségről biztosan ne lehessen szó. Tiszta, könnyű szövésű konzisztencia, de hosszabban kóstolva azért megfigyelhető, hogy a kortyközépre is van még tisztességes lenyomata a textúrának. Vékonyabb, de kellő magasságú savak, megadják a korty tartását, de nem lógnak ki, a helyükön vannak végig, talán csak lenyelés után, az emlékük tűnik némileg meghatározóbbnak a többi alkotónál. Eleinte elég egyszerű lefutásúnak éreztem őket, de ahogy egyre inkább anyaggal kitöltöttebbnek éreztem a kortyközepet, úgy tűntek a savak is egyre cizelláltabbnak. Összességében nem kifejezetten izgalmas világú, de profi felépítésű, eldolgozott részletekkel bíró hibátlan tétel, kiváló gasztro-bor. Első nekifutásra 5 pontnál többet nem láttam benne, de több napon át faggatva egyre inkább megnyerőnek tűnt fiatalság melletti egysége, illetve egyre többnek tűnt szerkezeti tartalma is. 6 pont.
Bott-rytis 2005
Örvendetes kezdeményezése a Terroir Clubnak, hogy kis mennyiségben újra elérhetővé tesz néhány már jó ideje kifutott tételt. Nekem legalábbis mindenképp jó hír, hogy olyan borokhoz sikerült így hozzájutni, melyekről azt hittem, már végleg lecsúsztam.
A bor:
Nagyon szép, komplex illat. Aszalt kajszi, sült alma, méz, sütőtök, erdei gomba, kókusz, pici menta. Mélyről jövő, sokáig szálazható. Szájban kifejezetten telt, mély zamatú korty. Mézes-kajszis-töppedtszőlős-egzotikus gyümölcsös-botritiszes ízek, a kortyközépre tömör, gyurmás mineralitás is csatlakozik. Harapnivaló mélységgel beterítik a szájüreget, hosszan kitartanak. A savak kifogástalan magasságúak, élénkek, átjárják a szerkezetet, de abba szépen integráltak, kiemelik a zamatokat. Nagyon szép, tartalmas tétel, szépen fejlődő komplexitással, még rengeteg tartalékkal. Vastag 7 pont minimum, olykor megvillantva még magasabb tartományokat is. (91-92)
Sauvignon blanc- fajtakóstoló
Régóta szerveződött már ez a kóstoló. Ha jól emlékszem még februárban pattant ki akov-kolléga fejéből. Ko-operatív beszerzési munkálatok után júniusra összeállt a sor, azóta viszont számtalanszor elhalasztódott, majd végül múlt héten sikerült rá sort keríteni.
A sor nagyon különböző árkategóriájú borokból állt, egyszerűbb, olcsóbb reduktív tételektől kezdve, a méregdrága presztizs-borokig sokféle stílusú tételt vonultatott fel.
Ennek megfelelően sokféle benyomás is keletkezett, bár azt kell, hogy mondjam, hogy igazán mély lelkesedést nem váltott ki nálam a sor, annak ellenére, hogy születtek klasszis-értékelések.
Octopus bejegyzése az eseményről, kiegészítve dagadtos és palack pontjaival itt olvasható.
Vakon kóstoltunk, az alábbi sorrendben következtek a borok:
Kiváló édes bor Anjou-ból
Speciális családi esemény alkalmából kedves feleségemmel néhány napot eltöltöttünk a Loire vidékén. A kirándulás alapvetően nem bor-túra volt, de nyilvánvalóan némi borozás és bor-beszerzés nem maradhatott ki, ha már egyszer ott voltunk.
Ezen az oldalon a Loire kapcsán eddig inkább Vouvray-ról, illetve az itthon is kapható Huet-borokról volt szó. Külön kíváncsi voltam a számomra eddig kevésbé ismert Anjou-i borokra.
Olvasmányaim alapján elég sokszínű borvidéknek tűnik. Tradicionális eljárással készült pezsgőktől, a komoly Savanniéres-i nagy száraz fehéreken át, a Coteaux du Layon és Aubence különböző stílusú édes borai mellett figyelemre méltó cabernet-ket is találhatunk. Mindezeket általában nagyon kellemes árakon.
A most kóstolt bort Anjou egyik vezető jelentőségű borászatától hoztam. A Chateau Pierre-Bise 60 hektáros birtok. Claude Papin nagy tudású ember, a helyi geológia alapos ismerője. A terroir intenzív megjelenítésében fontos jelentőséget tulajdonít a botritisznek, akár a száraz borok esetén is.
A Quarts de Chaume a Coteaux du Layon területén belül található, kiemelkedő jelentősége végett külön eredetvédelmi körzetbe tartozik. A borvidék talán legkiemelkedőbb édes borai innen származnak. (a szintén külön apellációt képező Bonnezeaux-val egyetemben). Összetett talajok, pala, kvarcit, carbon, kedvező déli kitettség.
A kis bevezető után következzen a bor:
Pascal Jolivet: Sancerre Clos du Roy 2010
Nem is tudom mire próbáltam ráhangolódni, amikor megnyitottam. A pár napon belül esedékes, (mára már sikerrel abszolvált) Loire menti kirándulásunkra, vagy pedig a mai napon esedékes, már vagy fél éve szerveződő, azóta számtalanszor elhalasztott sauvignon blanc-fajtakóstolra. Tulajdonképpen mindegy is.
Élénk illat, grapefruit, lime, egres, valamint citromfű, kovaköves ásványosság. Szájban karcsúnak ható test. Az illatnak megfelelő ízek, hűvös citrusok, egressel, citromfűvel, mentával, krétaporral. Kellemesen kitöltik a korty első felét, bárminemű megdöbbentő mélységérzet, vagy komplexitás nélkül, ugyanakkor a közepére érve is még kitart a szufla. A könnyedség ellenére van némi komolyságra utaló magja a kortyközépnek, mely szép ellenpólust ad az igencsak élénk, vibráló savaknak. Közepes lecsengés.
A múlt héten taglalt Légli Chariesa után egy nappal fogyasztottam. A borok alapvető ízvilága között éreztem jelentős hasonlóságot. Ezt a bort a Légliétől kisebb koncentráció és mélység mellett profibb szerkezet és egyensúly jellemezte. Lényegében hasonló minőségi szintnek érzem ezt is, azaz magabiztos 6 pont.
Kapható itthon, a Bortársaságnál.
Kikelet: Lónyai Szamorodni 2007
Míg a még forgalomba se került 2008-as szamorodniról már számos poszt született, addig a 2007-es még csak futólag volt tesztelve. Pl. itt és itt.
Ezt pótolandóan:
Nagyon szeretnivaló illat. Kikeletes citrusos-narancsos aromák díszítik a műfajban megszokottabb töppedtszőlős-mézes-kajszis jegyeket. Szájban közepesen telt, a kategóriájában kifejezetten könnyed. Zamatos korty, grapefruit, narancs, kajszi, töppedt szőlő, finoman visszafogott botritisz. Lágy, nagyon finom konzisztenciájú savak. Lehetne picit élénkebb, picit komplexebb, picit mélyebb, picit hosszabb de az egész bor a selymes textúrájával, könnyedségével, dráma-mentes zamatosságával, csiszoltságával így is a számomra ideális szamorodni-képet testesíti meg. Eléri a 7 pontot.
Up to date - Degenfeld 5 Puttonyos Aszú 2000
Az elmúlt évek egyik kedvencéről lesz szó, melynek nagyon hálás vagyok, mert többször is extázis-élményt nyújtott, és kategóriájában mégis egy simán elérhető és megfizethető bor.
A teljes kép kedvéért most is előszedegettem régebbi jegyzeteimet is.
Mindszent Havi mulatság, 2011. október 8-9
Programajánló:
Idén másodszor kerül megrendezésre Bodrogkeresztúrban a Mindszent Havi Mulatság, melyen a helyi érdekeltségű kézművesek látják vendégül, és ismertetik meg az érdeklődőkkel a települést. Bodrogkeresztúr sokkal több attól, amit a sietős átutazó lát: a bronzkor óta lakott falunkban él szobrász, fotóművész, kézművesek és természetesen elhivatott borászok. Közvetlenül a település mellett folyik a kíválóan hajózható Bodrog, a természetvedelmi területnek számító ártéren pedig sok vizimadár lelte meg élőhelyét. A kiváló borok - helyi ételek, kézművesek – szüret és aszúszedés, sétahajózás a Bodrogon idegenvezetéssel, kiállítások, egész napos programok, népi játékok, madárles, gyerekfoglalkozások várják az idelátogatót. Délután Szarka Gyula “Bor és lányka” című koncertje, este Táncház, ameddig a jó kedv tart!
Kóstoltat: Bott Pince, Füleky, Dereszla, Patricius, Puklus, Tokaj Nobilis, Breitehbach, Bodrog Borműhely, Bemutatkozik a Borecet Manufaktúra és a Pántlikás Biokertészet is.Belépőjegy: 2.000 Ft/fő (elővételben 1.500 Ft/fő) - az ár tartalmazza a programokon való részvételt, és pincészetenként egy bor megkóstolását.14 éven aluli gyermekeknek ingyenes a részvétel. Részletes programok www.tokajfestival.hu oldalon.
Kikelet duó
Az alábbi két bort nemrégiben kortyolgattam el. Nagy kedvencem mindkettő, többször is írtunk róluk. Most így látom őket: