Nem is tudom mire próbáltam ráhangolódni, amikor megnyitottam. A pár napon belül esedékes, (mára már sikerrel abszolvált) Loire menti kirándulásunkra, vagy pedig a mai napon esedékes, már vagy fél éve szerveződő, azóta számtalanszor elhalasztott sauvignon blanc-fajtakóstolra. Tulajdonképpen mindegy is.
Élénk illat, grapefruit, lime, egres, valamint citromfű, kovaköves ásványosság. Szájban karcsúnak ható test. Az illatnak megfelelő ízek, hűvös citrusok, egressel, citromfűvel, mentával, krétaporral. Kellemesen kitöltik a korty első felét, bárminemű megdöbbentő mélységérzet, vagy komplexitás nélkül, ugyanakkor a közepére érve is még kitart a szufla. A könnyedség ellenére van némi komolyságra utaló magja a kortyközépnek, mely szép ellenpólust ad az igencsak élénk, vibráló savaknak. Közepes lecsengés.
A múlt héten taglalt Légli Chariesa után egy nappal fogyasztottam. A borok alapvető ízvilága között éreztem jelentős hasonlóságot. Ezt a bort a Légliétől kisebb koncentráció és mélység mellett profibb szerkezet és egyensúly jellemezte. Lényegében hasonló minőségi szintnek érzem ezt is, azaz magabiztos 6 pont.
Kapható itthon, a Bortársaságnál.
