Mit is lehetne elmondani a merlot szőlőfajtáról? Sokat és mégis nagyon keveset, hiszen mindannyian jól ismerjük és szeretjük a belőle készülő borokat. A világ legnagyobb területen ültetett (kb. 260.000ha) és legkedveltebb kékszőlőfajtája számtalan stílusban teljesíti be a fogyasztó álmait: a friss, piros bogyós jegyek vezette könnyed, alig cseres „vacsoraboroktól” a nagytestű, tanninos, így a kisfahordós érlelést megháláló nagyboros tételekig minden területen bevethető. Az örök verseny- és házastárs cabernet sauvignonhoz képest hűvösebb klímán is termeszthető, korábban érik, alacsonyabb sav és tannintartalma miatt kedvesebb, megközelíthetőbb borokra képes. Nőies karakter, csenghet fülünkben a bugyuta beskatulyázás.
Günzer Zoltán: Villányi Portugieser 2011
Finom, friss, jó értelemben tipikus portugieser illat. Kék csemegeszőlő, jellegzetes fűszeresség, vajkaramella. Könnyűnek ható korty, bár közepes biztos megvan a test. Érintésnyi, puha tannin, lágy, de a kortyba arányosan illő savak. Selymes textúra, laza szövésű szerkezet, de mégis kellően telt ízek, tiszta, érett gyümölcsösséggel, frissességgel. Gyors lecsengés, komplexitást, hosszan kibontakozó izgalmakat ne keressünk, de nincs is rájuk szükség. Nagyon korrekt portugieser, örülnék, ha bármelyik a polcon ezt a szintet megütné. Erős 4 pont.
Ketten egy tőről
Ha kínpadra vonnának, sem tudnám megmondani, hogy a pinot noir fajtán kívül miért került párba ez a két bor. Egyik egy villányi kézműves pincétől, a másik egy burgundiai kereskedőház háttérrészlegétől származik. Két homlokegyenest eltérő stílus és filozófia, valamint jelentősen különböző évjárati jellegzetességek. Ezúttal az ellentétek vonzhatták egymást.
Bordeaux-Villány: A végső párbaj
A dramatizáló címet kéretik nem túl komolyan venni, talán inkább arra utal, hogy ebben a témában elsősorban az ár miatt, nem hiszem, hogy vállalkozni fogok a jövőben újabb sort összeállítani, így a konklúziókat a jelen kóstoló fogja számomra egy darabig biztosítani. 
A téma tehát, prémium Bordeaux-Villány-párbaj. Volt már ilyen az alkeszen is, de elég sok olvasói kritika merült fel. Emlékeim szerint elsősorban a bordói vonalt messze nem találtak egyesek elég veretesnek, ahhoz, hogy túl büszkék lehessünk az eredményre, másrészt elhangzottak olyanok, hogy a magyar versenyzők nem kereskedelmi forgalomból származtak. Igyekeztem ezekből tanulni.
Az ár miatt persze a merítés igen szűkre volt szabva, mindössze 3-3 tétel fért bele. Ezeket úgy igyekeztem összeállítani, hogy Villányból az abszolút legelső vonalból válogattam, és velük szembe, a bordói oldalra, árban összemérhető, és mindenképp méltó ellenpontok kerüljenek, konkrétan egy jó második vonal.
Megjegyzésként az árakhoz, szándékom szerint teljesen figyelmen kívül hagytam olyan tényezőket, hogy jelenleg mi az Euro-árfolyam. A villányi vonal legdrágább tagja, az Attila, már évekkel ezelőtt 25 000 Ft-ra lett beárazva, amikor még 250 Ft körül volt az Euro. Így én úgy értelmeztem, hogy anno 100 Eurora lett belőve. Az ok, hogy jelenleg már nem annyi, az kívül áll a borokon. A francia borokat külföldi beszerzés esetén a vételáron vettem figyelembe, magyarországi vásárlás esetén pedig a franciaországi jellemző árakon. Ilyen módon a bordói csoport tagjai durván 50-130 Euro értéket képviselnek, míg a villányiak kb. 50-100 Euros intervallumba esnek.
Mivel a kóstolóra a tervezett létszámnál eggyel kevesebben jöttek el, a perfő árakon pedig már nem akartam tovább emelni, saját részre letöltöttem 1-1 decit kis üvegekbe, így nekem volt lehetőségem a borokat másnap, illetve harmadnap visszakóstolni. A posztban igyekszem megosztani a későbbik kóstolás élményeit is.
A tételeket a kóstoló reggelén kidugóztam, leöntöttem belőlük az emlegetett deciket, hogy estig tudjanak némiképp szellőzni. Ezt az időt a garázsban töltötték, ahol 13 fok volt a hőmérő tanulsága szerint, terv szerint a vakkóstoló előkészületei alatt reméltem, hogy elérnek jó 14-15 fok körüli kezdő hőmérsékletet, de mégis az ideálisnál picikét hidegebbnek tűntek.
Következzen tehát az illusztris kóstoló, a blog életében először mind három szerző tollából:
Bock gyorsjelentés
Villányi látogatásunk alkalmával a Sauska és Gere mellett a Bock pincészetet is felkerestük. Magamba mormogva egyik nagy személyes mulasztásom volt, hogy vagy 6-7 év alatt nem sikerült ide eljutni. Egyszerűen csak így alakult, Villány egy idő után unalmas lett, helyette Egerben, Tokajban, Sopronban és a Balatonnál is volt hova menni. Bock bort sem bontok minden áldott nap, így jó ötletnek tűnt végignyomni egy majdnem komplett portfólió-kóstolót a pincészet kiváló villányi éttermében. Ha már a Gere-féle Mandula éttermet keményen „ajnároztam”, akkor ezt a villányi Bock Étteremmel is meg kell tennem: remek alapanyagokból, hozzáértéssel elkészített, tiszta ízű ételeket kaphatunk. Semmi fine dining, semmi múltba révedő puszta-gasztronómia, csak tisztességes és Magyarországon szokatlan minőségű vendéglátás.
Gere Attila vizit
2011. szeptember
A Sauskáról szóló posztunk után az ikonikus Gere Attila pincéjébe látogatunk el. Ezúttal nem volt nagy szerencsénk, az előzetes bejelentkezés ellenére is csak egy „vendéglátóipari” vezetésbe cseppenhettünk bele. A rövidre és tempósra fogott látogatás során nem tudtunk meg túlzottan sokat a pincészetről, a pincében hordók vannak, modern a palackozósor és persze acéltartályokat is használnak. Fura módon csak buszos látogatókat kóstoltatnak helyben, ha nem vagyunk elegen, akkor a borok megízleléséhez a villányi pincesor környékén található – szintén a pincészethez tartozó – Mandula Étterembe kell elzarándokolni. És tényleg, itt igen kellemes és kényelmes körülmények között lehet a borok közelébe férkőzni.
Sauska – Új világ Villányban
Vizit a Sauska Pincészetnél - 2011. szeptember
A Sauska Pincészet villányi traktusát meg sem kíséreljük mélységében bemutatni, hiszen mára az egyik legjobban ismert hazai borászattá avanzsált. A szinte minden valamire való borszaküzletben kapható Sauska borok komoly rajongótábort alakítottak ki az elmúlt években. Kereskedelmi forrásunk szerint a „véregyszerű”, de igen jól kitalált címkével ellátott palackokat még a legeldugottabb borszaküzleti zugokban is megtalálja a kedves vásárló. Megint csak forrásunk szerint a Sauska ma már jobban keresett, mint a korábban megkérdőjelezhetetlen sztárnak számító Gere vagy Bock prémium kategóriás borai. Vajon tényleg megtörtént a trónfosztás Villányban? Ennek próbáltam meg utána járni, amikor idén szeptember végén egy mélységi látogatásra kerestem fel a Villány és Nagyharsány között elhelyezkedő pincészetet.
Merlot-szeminárium
Kifejezett merlot-kóstolót még soha nem tartott kis társaságunk, így meglehetősen hiánypótló volt az esemény.
Nem volt különösebb koncepció, főleg annyi, hogy kinek mi volt otthon. :) Annyit szerettem volna persze, hogy szerepeljen a sorban egy-két kimagaslóbb tétel itthonról, és legyen benne egy-két külföldi referencia is. Ezen kívül senki ne keresse benne még csak hozzávetőleges teljesség igényét sem.
A kóstolás vakon történt, az első, belövőnek szánt tétel kivételével.
Következzen a sor:
Villányi vörös házasítások 2007-ből
Két villányi vörös cuvée-hez volt szerencsém a héten. Mind a kettő inkább a prémiumabb kategóriába tartozik, úgy is mondhatnám egyik se volt olcsó. :)
Egyikük a legkézművesebbnek, leginkább természetesebbnek mondott kis villányi pincék egyikéből származik, a másikuk, pedig az egyik legprofibb, legjobban felszerelt borászatból.
A borok:
Nagy vörös szeminárium
Adódott, hogy birtokomba került egy igen jó renoméval bíró, komoly Chateauneuf. Egyik kedves kóstolótársunknak pedig egy szintén remeknek tűnő Ribera del Duero. Gondoltuk mutassuk meg egymásnak. Utána pedig kiagyaltuk, hogy miért is ne raknánk melléjük két árban és évjáratban is passzoló magyar vöröset.
Így is történt. Referenciaként még egy-két alacsonyabb árkategóriájú tétel is került a sorba. A kóstolás vakon történt.
Íme:
Hatpont-kalibrálás
A borfeszten, mint látható sok bor jön szembe rövid idő alatt, így tényleg csak futó benyomásokat lehet rögzíteni.
Ha valaki esetleg a futó benyomásokat gyors pontbecsléssel is vállalkozik kiegészíteni, akkor felteszi magának a kérdést, hogy vajon mennyire durvák ezek a puffantások, az értékelések mennyire térnek el attól, mintha ugyanezek a borok megbízhatóbb körülmények között kerülnének kóstolásra. Vajon a logikátlan sorrendű, rengeteg kóstolás mennyire zavarja össze érzékeinket?
Kísérletként valamelyik este röpke látogatást tettem a borfeszten, és kiválasztottam öt olyan vörös tételt, melyek különböző pillanatokban egyaránt 6 pontos gyorsértékelést kaptak korábbi látogatások alkalmával. Ezekből vásároltam 1-1 decit, ugyanilyen űrmértékű kis üvegcsékben hazaszállítottam, és nyugodtabb körülmények között újrakóstoltam, mindenféle párosításban. Ez tételenként kb. annyi mennyiség, ami „klub-kóstolóinkon” is fejenként jutni szokott, az 5 bor, pedig tényleg befogadható szám.
Nézzük mire jutottam:
Szegedi borfeszt IV.
Kedd esti kóstolások jegyzetei következnek. A végére itt is elfáradtam, nem igazán tudtam az utolsó tételekre koncentrálni.
Szegedi borfeszt II.
Folytatás köv:
Szegedi borfeszt I.
Tegnap sikerült kijutni végre a szegedi borfesztre. Laikus társasággal mentem, az én reszortom volt a szórakoztatásuk. Hamar kiderült, hogy nekik a tokaji sárgamuskotályok és late harvestek okozzák a legnagyobb örömet, így ezek fokozottan voltak jelen.
Mellette azért én elkanyarodtam másfelé is :)
Következzen az első nap jegyzete, írtam pontokat is, de csak nagyon durva viszonyításokként kéretik figyelembe venni.
Nagyvörös-csata (Hazánk Vs Óvilág)
A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?
Durr bele a közepébe jelleggel, érintőleges válaszokat remélve, összeállítottam kis társaságomnak egy talán elsőre kaotikusnak tűnő, csupa nagy vörösből álló sort, melyben válogatott hazai tételek „versenyznek” válogatott külföldi borokkal.
A koncepció az volt, hogy veszünk Magyarország vörösek szempontjából jelentősebb borvidékeiről egy-egy meghatározó jelentőségű tételt, és ezeket közös sorba rakjuk nemzetközileg elismert, árban megfelelő, különböző óvilági borvidékekről származó borokkal.
Nem volt cél igazán az árnyalt összehasonlítás, így megfértek ugyanazon soron belül különböző fajták, különböző stílusok, különböző évjáratok, egyedül a hasonló árkategóriához ragaszkodtam. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a négy magyar tétel együttes értéke jó közelítéssel egyezzen meg a négy külföldi tétel együttes árával, továbbá a sor valamennyi tagja 25-50 Euro közötti tartományba kellett, hogy essen. Minden bor esetén a saját hazájában jellemző árat vettem kiindulási pontnak, így a magyar tételek esetén a hivatalos kereskedőnél szereplő listaárat, a külföldieknél a wine-searcher jellemző árait az adott tétel országában.
A kóstolás vakon történt. Ez utóbbi annyit jelentett, hogy egy alkalommal végigkóstoltuk a sort vakon, eközben megszületett a végső jegyzet vázlata, valamint a végső pontszám is, nálam legalábbis 0.5 pont +/- pontossággal. A leleplezés után tetszőleges sorrendben visszakóstolás következett, mely során a jegyzet kiegészülhetett 1-2 hasznosnak tűnő szóval, illetve a már említett max. fél ponttal módosulhatott az értékelés is. Ez egyébként pontosan így történik nem-vak kóstolások esetén is. Szóval távol álljon a kínos profizmus, viszont úgy tiszta, hogy ezekkel a részletekkel is tisztába lehessenek a kedves olvasók.
Következzenek a borok, kóstolási sorrendben:
Két syrah
Nemrégiben volt szerencsém két syrah-borhoz. Egy magyar és egy francia. Nem egyszerre fogyasztottam őket, a jegyzetek is egymástól függetlenek, csak a fajta-azonosság végett kerültek egy posztba.
Íme:
Bankert Hegyszentmártoni Szőlőbirtok: Siklósi Zöldveltelini 2010
Erről a pincéről még nemigen hallottam. Kedvelt szegedi beszerzési helyemen ajánlották a bort jószívvel a figyelmembe, ha szeretnék valami nagyon gyümölcsös, ropogós, könnyen csúszó tételt.
Intenzív, buja illatok. Hűvös citrusok, lime, egres, bodza, zöldnövények. Jólesően direkt. Szájban könnyű, légies, áttetsző korty. Azt lehet mondani, hogy intenzívebb aromákkal indít, mint amire számítottam. Egészen harapnivaló, valószínűleg némi maradékcukor is közrejátszik. Karakterében épp az illatnak megfelelő jegyekkel, őszintén szólva inkább „univerzális reduktív sauvignon blanc”-ra emlékeztet. A savak egyszerűek, gyors lefutásúak, a co2-ös pezsgés jótékonyan fokozza az élénkséget. A savakkal együtt az aromák is viszonylag gyorsan távoznak. Korrekt tétel, nagyon csúszik. A bor nagysága, felépítése, univerzális mivolta 4 pontot feltételez. Fogyasztási élvezete viszont inkább 5 ponthoz közelíti.
Magyar merlot sor
Egy ideje terveztem már komolyabbat meríteni a honi merlot-k széles választékából és nemrégiben sikerült összehozni egy – véleményem szerint – reprezentatívnak tekinthető sort. Tettem a sorba egyszerűbb borokat is és természetesen a jelenleg legjobbnak mondott (vagy legalábbis legdrágább) magyar példányok közül is szerepelt néhány. Minden létező jó magyar merlot nyilván nem került megkóstolásra, de azért így is jól szórakoztunk. A kóstolás nem vakon történt. Az alábbi soron ittuk át magunkat:
Sauska: Rosé 2010.
Tegnap váratlanul futottam bele ebbe a borba és megnyerte a tetszésem, úgyhogy egy gyors megemlékezés erejéig írok róla. Cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, syrah és pinot noir szőlők levéből szűrték. Elegáns, tiszta rózsaszínű bor. Illata közepesen intenzív, tisztán málnás, epres, picit fruttis, megnyerő. A korty könnyed, jó felépítésű, kellően gerinces, se nem savdomináns se nem lusta. Aromatikájában leginkább az eper és a málna a meghatározó. Tiszta ízű gyümölcsbomba, nagyon itatja magát. Magában remek, de ételhez is el tudnám képzelni. A legjobb általam kóstolt piacon levő 2010-es magyar bor. 5-6 pont között.
Günzer Zoltán: Cabernet 2007
Nem vagyok egy Villány-fan, annak ellenére, hogy minőségi borfogyasztásom első éráját, mintegy nyolc évvel ezelőttől, kb. három évvel ezelőttig, szinte kizárólag ez a borvidék biztosította.
Többször is mondottam, hogy nem vagyok barátja a súlyos, nagyágyú vörösboroknak, akkor is ha egy-egy kóstolón elismerem őket. Amire viszont nagyon nyitott lennék Villányból, egy kicsattanóan gyümölcsös, fát hírből nem mutató, egyszerű, de nagyszerű 5 pont környéki portugieserre.
Maradjunk a tárgynál, a fenti bort ajándékba kaptam, így hosszú idő óta ismét villányi vörös került a poharamba. Günzer Zoltán cabernet franc és sauvignon-ból készült, inkább belépő-szintű házasítása.
A bor:
Illatában érett, de nem lekváros pirosbogyós gyümölcsök, édes hordófűszerek, kávé. Tetszetős, bár nincs benne sem különösebb mélység, sem cizelláltság. Szájban pontosan ennek megfelelő bort kapunk. Közepes test, közepesen mennyiségű puha tannin vezérelte szerkezet, kiegészülve lágy és rövid savakkal. Aromáit az illatban megismert piros-bogyós gyümölcsök és a fahordó édessége adja. A nagyság, az elegancia illetve a komplexitás hiánya mellett dícséretére szól, hogy szintén mentes bármiféle túlkapástól, sallangtól és zavaró tényezőtől is. Alapvetően egyszerű, de jól fogyasztható. Stabil 4 pont.
Merítés zweigeltből
A szőlőfajtát nem a legnemesebbek között tartják számon, de tekintettel arra, hogy kóstoltam már néhány szép példányt zweigeltből szűrve, időnként összeszedek néhányat, hogy lássam hányadán is állunk. Most sem volt ez másképp, öt magyar és egy osztrák példány került a poharakba, vakon kóstolva. Összességében nem voltam elájulva az eredménytől, a borok zöme nagyon egyszerű (és ehhez képest kifejezetten drága) volt, de azért az is megmutatkozott, hogy a zweigeltből lehet remek bort is készíteni, csak győzzük megtalálni. A következő borokat kóstoltam:
Magyar cabernet franc-ok
Néhány napja pár honi cabernet franc-t vizslattam meg. A fajtából szép borokat ittam már hazánkból, nekem Malatinszky Csaba Kúria sorozatának darabjai szoktak leginkább tetszeni, ezúttal olyan nem volt a sorban. Volt viszont egy-két kevésbé ismert villányi és szekszárdi, akik jól is szerepeltek. Nézzük a borokat kóstolási sorrendben:
Riczu Tamás: Cimbora 2009.
A napokban Siklóson jártam barátaimmal, a legfontosabb programpont Riczu Tamás meglátogatása volt. A pincelátogatásról csak annyit, hogy aki borissza arrafelé jár, annak erősen javasolt benézni Tamáshoz, és egy estét eltölteni nála. A borász ugyanis kiváló szakács és nagyszerű társaság is egyben, azt pedig tudjuk, hogy a jó étel-ital-társaság kombináció garantálja azt, hogy az ember jól érezze magát. Egyetlen Riczu bort fogok ebben a bejegyzésben kiemelni, amely számomra egészen újszerű volt.
VieVinum IV. - Németország, Magyarország
A negyedik részben a német standoknál megnéztük, hogy mit tudnak ők rieslingből. Volt már korábban is olyan érzésem és most is megerősített, hogy bármennyire is nagyon jók az osztrákok, a németekében mégis van valami annyira magától értetődő és magával ragadó báj és elegancia, hogy a smaragdokétól jóval egyszerűbb kivitelben, kisebb beltartalommal is képesek elkápráztatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a németeket jobbnak tartom (nem is lehetett volna hiteles összehasonlítást végezni, ugyanis közel sem voltak jelen olyan mennyiségben, presztizsben német termelők, tételek, mint osztrákok) csak jelezni, hogy a sok smargad után felüdülés volt főleg a moseli borok fogyasztása. Hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy ott ahol egy fajta bölcsője van, ott mindig tudni fognak olyat a fajtáról, amit sehol másutt nem.
A magyar standoknál nem volt célom a kifejezett mély merítés, de azért terveztem tiszteletemet tenni.
Következzenek a jegyzetek:
Szegedi borfesztivál 3.
Harmadik alkalommal kijutva a borfesztre ezúttal inkább rosék és vörösek (köztük kifejezett nagyágyúk) voltak fókuszban, valamint tokaji aszúk. Természetesen most is voltak ismétlődő tételek, ezekről most nem írok részletesebben.
Következzen a harmadik este jegyzete: