Ha kínpadra vonnának, sem tudnám megmondani, hogy a pinot noir fajtán kívül miért került párba ez a két bor. Egyik egy villányi kézműves pincétől, a másik egy burgundiai kereskedőház háttérrészlegétől származik. Két homlokegyenest eltérő stílus és filozófia, valamint jelentősen különböző évjárati jellegzetességek. Ezúttal az ellentétek vonzhatták egymást.

Iványi Zsófi Villányi Pinot Noir 2006

Sokra taksált, fejlődő villányi kézműves pince, általában túlérett alapanyaggal és hosszas hordós érleléssel operálnak. Közel mély rubin szín, a közepesnél intenzívebb fülledt, lakkos, édeskés illat, amelybe egyaránt vegyül piros bogyós gyümölcs, ánizs, eperlekvár, ribizli és rothadt krumpli. Ez utóbbi nemigen való oda. Kóstolásra intenzív és koncentrált, de a kezdeti sikereket elsötétíti a brutálisan magas és zöldesen húzós tannintartalom. A jelentős keserűség és gyógyszeres íz mellett érett és túlérett gyümölcsöket, a közepesnél valamivel magasabb savtartalmat és magas alkoholtartalmat érezhetünk. A bornak jó lenne a szerkezete, de a tanninextrakció valahogy a piemonti irány felé csúszott el. A pince több borához volt szerencsém, de sajnos eddig egyik sem győzött meg. 4+ pont. Vastagon fogó ceruza. 13,0%. 4500Ft.

Domaine Guy & Yvan Dufouleur Santenay Clos Genets 2007

A termelő neve egyrészt ismerős, másrészt furcsa, hiszen a Dufouler Père & Fils név, ami talán jobban bejáratott. A két dolog ugyanaz, de előbbi néven egy sor magasabb szintű területről készített bort „futtatnak”. Jelen esetben a Côte de Beaune-ben található apró Santenay appellációban mozgunk. Több információt nem találtam a borról. Annyit még magunk is hozzátehetünk, hogy a 2007-es évjárat nem nagyon fog bekerülni a burgundi történelemkönyvekbe.

Pár órával nyitás után öregnek, oxidáltnak, bőrösnek, illósnak és üres kis savas bornak tűnik. Arra az abszolút kijelentésre ragadtattam magam, hogy ez a bor bizony haldoklik. Nem volt teljesen igazam, csak 10-12 óra szellőzés kellett neki. Szemre szinte silleres szín, kis gránát beütés azért jelzi, hogy nem valami friss reduktív csodáról van szó. Illata a közepesnél intenzívebb, tiszta, elsősorban a piros bogyós gyümölcsök, az eper és eperlekvár vezetik, de bőven van itt már avar, gomba, bőr, visszafogott húsos és animális illat. A fahatás is érezhető, halkan vaníliás, inkább édesfűszeres érzetű. Komplex illattal van dolgunk. A közepes test mellé viszonylag kevés gyümölcs társul, a közel magas sav inkább a savanykás piros bogyósokat juttathatja eszünkbe, úgymint ribizlit, málnát és roppanós cseresznyét. Az intenzitás sajnos csak alacsony-közepes, a tannin arányos, a savtartalmat viszont nincs mi kiegyensúlyozza. Közepes lecsengéssel távozik. Ha lenne, biztosan meginnám hamarosan. Burgundi izgalom alapszinten. Erős 5 pont. Árat sajnos nem találtam, de gondolom itt is megnyomták a cerkát. 13,0%. (IFDT)

(a címkét a pince honlapjáról kölcsönöztem)