Július idusán érkezünk Tain-l'Hermitage barátságos kisvárosába. Rendkívül takaros és kellemes kultúrhelynek tűnik, mint a vidéki Franciaország úgy általában. A turizmus fősodra most messze elkerül innen, zavaró tényező a fasorban sincs. Egy nappal korábban még a Szent Bernát-hágón olvadozó hóbuckákat és a lomhán gurgulázó mormotákat csodáltuk. Itt „lent” azért elég meleg van, a dél már finoman próbálkozik, miközben még az Alpok hatása is érvényesül. Az egész települést az időtlenül legendás Hermitage domb brutális, kézzelfogható gránittömbje uralja. A mintegy 140 hektáros Hermitage Franciaország egyik leghíresebb termőhelye, a syrah fajta abszolút cru-je. Egyetlen szempillantással felmérhető, hogy az egész történet nem csak az altalajról, a kavicsokról meg a vízelvezetésről, hanem a tökéletes kitettségről szól. A nagy értékű termőhely az érett syrah apoteózisa, amely nem feltétlenül egyértelmű itt északon.

No, akkor rezignáltan, ám de nagy igyekezettel fogok Rhône-sorozatomba. 2013 júliusában két hetet sikerült a Rhône folyó völgyében tölteni. Saját autóval, sátorral, időnként kis helyen meghunyászkodva, rovarcsípések közepette, de a létező legnagyobb szabadságban követtük a Rhône méltóságteljes kanyarulatait. Északról délre, a hűvös-kellemestől a gatyarohasztó forróságig haladtunk, hogy a tizenhárom, előre eltervezett szakmai pincelátogatás szemüvegén át árnyaljuk ismereteinket. A syrah borsosságától indulunk el tehát, hogy a grenache piros bogyós lekvárjain átgázolva, végül a rusztikumként ismeretes mourvèdre hazájába érkezzünk meg.

Más is társult velem, így ha máshol – és máshogy – olvasnátok e kalandról, az nem puszta véletlen hát. Jó szórakozást!

A Rhône látványa valahonnan a Condrieu tetejéről

A sorozat eddig megjelent cikkei:

M. Chapoutier (Hermitage)

Franck Balthazar (Cornas)

Domaine Vincent Paris (Cornas)

Chateau de Saint Cosme (Gigondas)

Domaine du Pegau (Châteauneuf-du-Pape)

Jean-Michel Stephan: Az élet kén nélkül (Côte-Rôtie)

Látogatóban Michel Gassier-nél (Costières de Nîmes)

A beszámoló második részében térjünk tehát át a vörösekre. Kezdjük rögtön sógorékkal, lévén Bécsben vagyunk, volt mit szemlézni Burgenlandból. Az első átütő élményt a cabernet-kékfrankos-tannat alapú Gager Tycoon 2009 képviselte. Jó sav, kirobbanó intenzitás, emberes mennyiségű fa és hosszú lecsengés. Nagy kedvencem, az Umathum minden évben szép szelekcióval érkezik a Mondovinora. A Haideboden 2011 meglepően pinot noiros kivitelű, intelligensen elegáns, a kis mennyiség ellenére is érezhető benne a fűszerező cabernet. A Pinot Noir Unter den Terrassen 2010 fülledt, kicsit büdi, de cseresznyésre és hecsedlisre szellőzik. Nem rossz, de nem is meghökkentő. A Blaufränkisch Kirschgarten 2009 viszont mély, nagyon hosszú, tele izgalommal, de azért még érlelésért kiált. Prielerhez átevezve a Blaufränkisch Johanneshöhe 2010 kerül először poharunkba, az évjárat ellenére korrekt, vonzóan piros bogyós és makulátlanul tiszta. A Pinot Noir Hochsatz 2010 hecsedlis, kevés vegetálissággal, nem rossz, de a nehéz évjárat miatt nem kellően koncentrált. A Cabernet Sauvignon Ungerbergen 2011 ellenben komoly anyag, intenzív és hosszú. A háttérben bujkáló kis zöldesség csak fokozza komplexitását. A pult alól töltögetett Marienthal Blaufränkisch 2011 meglepetésre abszolút tartja a lépést a kabernével, csak szuperlatívuszokban lehetne róla értekezni. Az egyetlen magyar vonatkozású kiállító Franz Weninger volt, aki az osztrák tételek mellett a balfi fivéreket is felsorakoztatta. Idő hiányában csak a Dürau Blaufränkisch 2009-re próbáltam rá, de nem bántam meg, mert számomra ez lett a kiállítás legjobb és legérdekesebb osztrák bora. Piros bogyós, egy picit bőrös, rettentő hosszú lecsengéssel, igazi nagy kékfrankos. Méltó barátja a Preisinger Paradigma 2011 zweigelt, kékfrankos és merlot házasítás, amely vonzóan lédús savanyú gyümölcsökkel, jó adag minőségi fával és komoly tartalmával vált emlékezetessé.

A  Dél-Rhone kétségtelenül leghíresebb körzete Chateauneuf du Pape nagy kedvencem, jó néhány innen származó bor leírása szerepel már a blogon. A többi területről viszont még nagyon érintőlegesek a tapasztalataim, pedig állítólag megéri foglalkozni velük, mert rendkívül izgalmas és jó ár-érték arányú kincsekre lehet itt bukkanni.

Egy kis eredetvédelmi hierarchia a teljesség igénye nélkül. A Rhone vidék legnagyobb részének gyűjtő eredetvédelmi megjelölése a Cotes du Rhone. Nagyon sokféle tételt takarhat ez a név. Olcsó, nagy mennyiségben készülő, mindennapokra szánt korrekt technoboroktól kezdve híres CdP birtokok  nagy boraiba végül bele nem került alapanyagaiból készült másodborok is. A következő lépcsőfok a Cotes du Rhone Villages, amennyiben a termőhely az erre jogosult falvak valamelyekéhez tartozik. Ezen a kategórián belül a legjelentősebb falvak a saját nevüket is odailleszthetik a Villages mögé. Itt már elvileg megsokszorozódik az esély, hogy valami értékesebb nedűt kapunk. És persze vannak azok a kiemelt területek melyek saját külön eredetvédelmi körzettel rendelkeznek, például a már említett Chateuneuf du Pape,  ill. Gigondas. Pazar, klasszis borok tömkelege, de megkérik az árukat.

 Következzen néhány tizeneurós dél-rhone-i próbálkozás:

Dom. Le Vieux Donjon: Chateauneuf du Pape 2009

Mintha teletuszkolták volna gyümölcsökkel a poharat úgy árad belőle töményen a friss málna és szilva illata. Elég nagy test, szájban is folytatódik a színtiszta, érintetlen, ugyanakkor koncentrált gyümölcsélmény. Harapni lehet a kortyot. Barátságos savak, közepesnél több, nagyon finom szemcsés, tökéletesen integrált tannin. A kortyközép szinte észrevétlenül történik, tele van anyaggal, de különösebb rétegzettség nélkül  lesz a bor egy gazdag, kifogástalanul gömbölyű egész. Elég hosszú lecsengés. Voltak a sorban sokkal cizelláltabb és fókuszáltabb borok, de nem tudták ezt az örömet elhomályosítani. Ő volt az én borom, amiből ponttól függetlenül talán legszívesebben innék meg néhány pohárkával minden vasárnap. Erős 7 pont. (91)  29 Euro

Dom. Le Clos de Caillou:Chateauneuf du Pape Les Safres 2007

Mély és komplex illat, az előző bortól lényegesen érettebb összképpel. Nagymama-féle szilvalekvár, szegfűszeg, palackbukés fűszeresség. Nagy test. Telt ízek, jelentős extrakt-édesség, aszalt szilva, porított gyümölcsök, karamellizilált aromák. Sűrűn textúrált közép, több és szilárdabb érzetű tannin, mint az előző bornál, szép, cizellált savak, elég hosszú lecsengés. Jó egység és egyensúly. Az előző borral nagyjából hasonló komolyságú anyag, talán több komplexitással, de mindenképp kevesebb bájjal.(azért ő is csúszik szépen a nagyság mellett) Stabil 7 pont. (90-91)   29 Euro

Dom. Le Clos de Caillou: Chateauneuf de Pape Les Quartz 2007

Összetettebb, kevésbé előrehaladott állapotú gyümölcsösség, finoman aszalódott szilva, erdei gyümölcsök, málna, feketecseresznye, koktélcseresznye. Finom, nem tolakodó, de komplex fűszeresség, érintésnyi gyógynövényes díszítés. Hosszan nyílik, öröm szagolgatni, tele van finesszel. Nagy test és az előzőektől egy jó nagyságrenddel mélyebb korty. Kimagasló koncentrációban telítik be a szájat a szuperérett, de tiszta és jól definiált gyümölcsök, mégse hivalkodó, talán a kevesebb édesség végett.  A közép az eddigi borokhoz képest nagyobb tartalékokat bontakoztat ki, a lecsengés  is a leghosszabb ezidáig, a leginkább magával ragadó fókusszal. Szilárdabb alapváz, keményebb, de remek minőségű tanninok, feszesebb, cizellált savvilág. Nagyon elegáns bor, tele erővel, feltehetőleg még messze a csúcsától. Erős 8 pont. (93-94)  49 Euro

Dom. Pegau: Chateauneuf du Pape Cuvée Laurence 2005

Porrá aszalt fekete gyümölcsök, szeder, feketecseresznye, minőségi pörkölési aromák, szárított kék virágok, szarvasgomba, nagyon finom bőrre és dohányra emlékeztető jegyek, komplex, nehezen szálazható, nemességet árasztó palackbuké. Elképesztően összetett. Nagy test, de csupa arányosság. Hivalkodás és bármiféle populáris édesség nélkül, felsőbbrendű eleganciával kerülnek elő az újabb és újabb ízrétegek.  Az alapváz hasonlóképp szilárd, kifogástalan minőségű alkotókból áll, de a szerkezet összességében még tömörebb érzetű, a lecsengés még hosszabb, még precízebben  fókuszált, egymást követik az impulzusok. Még nagyon fiatal, de nagyon komoly!  8 és 9 pont között. Talán illene is megadni az utóbbit. (94-95)  89 Euro

Észak-Rhone vidéken járunk képzeletben, a syrah szőlőfajta bölcsőjénél. A tágabb értelemben vett borvidéknek a két legnagyobb presztizsű appellációja minden kétséget kizárólag az Hermitage és a Cote-Rotie.

Az Hermitage, vagy régiesebben Ermitage, tulajdonképpen nem több (területileg), mint egy domb. Talaja gránit, és tökéletesen déli kitettségű. Borát a múlt században még egy lapon emlegették a 1ére cru bordóiakkal és a legnagyobb burgundiakkal. Semmiképp nem szabad összemosni a nevét a környező jóval nagyobb kiterjedésű, de értékben jóval szerényebb képességű Crozes-Hermitage-zsal. (a kép forrása: www.uncorkedevents.com)

A Cote-Rotie (a képen, forrás: www.elitistreview.com) vadregényesen meredek gránit-teraszait szintén nagyon régóta művelik már, de az innen származó borok mégis jóval később szereztek világhírnevet. (Tulajdonképpen ez Guigal tevékenységéhez köthető.)

Ma nagyjából egymás mellé szokás helyezni ezt a két körzetet a hierarchia tetejére. Azt mondják az Hermitage inkább a tekintélyesebb, erőteljesebb, "maszkulinabb", a Cote-Rotie pedig inkább bájosabban gyümölcsösebb, lágyabb, "femininebb" arcát mutatja meg a fajta csúcsainak. (állítólag ennek a háttéreben sokszor az áll, hogy a Cote-Rotie boraihoz engedélyezett  20% erejéig fehér szőlőt is adni, főleg viognier-t)

Egy év eleji külföldi rendelésem révén hozzájutottam 1-1 palack jónak mondott tételhez a fenti körzetekből:

A Domaine des Escaravailles a Rhone déli részén található birtok, főként Rasteau környéki területekkel. A neve a szkarabeusz-bogár megfelelőjéből származik, mely nevet a helyi lakosság talált ki az itt alapított zárda lakóinak fekete fejviseletére utalva.

Az elmúlt hét alatt két borhoz volt tőlük szerencsém, mindkettő hozzáférhető a Terroir Clubban. Az egyik kóstolt tétel , a fehér la Ponce, helyi fajtákból készült házasítás, úgy, mint roussane, marsanne, clairette és grenache blanc. A másik, a Rasteau Héritage tisztán grenache, 1924-ben telepített ültetvényről.

Íme:

Domaine de Villeneuve: Chateauneuf du Pape Les Vieilles Vignes 2005

Még 2008 végén, azaz intenzívebb borkedvelői pályafutásom kezdetén beszereztem egy palackot a fenti borból elsősorban művalkeszes kommentek tanulmányozásának hatására.

Kb. egy évig tartogattam, nézegettem, gyönyörködtem a palackban és olyankor nyitottam meg, amikor finoman szólva nem voltam a "nagy vörösek rajongója."

Az esemény mérföldkőnek bizonyult. A bor lett az etalon, a remény, hogy van élet a vörös nagyágyúk között is. Minden újabb meghatározó élményt hozzá hasonlítottam, hogy vajon eléri -e "a Sátonöf" szintjét?

Két évvel az esemény után sikerült egy újabb palackhoz hozzájutni. Ennyi idő alatt sok víz  lefolyt már a Dunán, rendkívül kíváncsi lettem, hogy ma mihez a kezdenék az egykori origóval.

Következzen a bor kóstolási jegyzete akkor és ma:

Kis borklubom tagjaival ezúttal egyik kedvenc vörösboros vidékemről, a Dél-Rhone területéről kóstoltunk meg néhány nedűt. Mint közismert, jókora területről (több tízezer hektár) beszélünk, sok különböző típusú és minőségű borral, amelyek közül nemzetközi szinten kiemelkedőnek számító is szépszámmal akad. Két alapborral (Côtes du Rhône) indítottunk, majd a kiemelt területek közül megnéztünk Gigondas vidékéről két, a nagyszerű Chateauneuf du Pape területéről pedig négy bort. Nagy meglepetések nem születtek, jó borokra számítottam, jó borokat is kaptunk (a néha nem kevés) kiadott pénzünkért. A borokat ebben a sorrendben kóstoltuk, nem vakkóstoló keretében:

Szép hosszú neve van a bornak. :)  A teljesség igényével így néz ki: Domaine des Escaravailles: Cote du Rhone Villages Rasteau Heritage 1924   2009

Borunk tiszta grenache, 1924-ben telepített ültetvényről. A Cote du Rhone ugye a Rhone-vidék azon borait gyűjti eredetvédelmi körzetbe, melyek egyéb, saját appellációba nem tartoznak. Ha mindehhez hozzátesszük a Villages-t, akkor már a bor jelzi, hogy azon nevezetesebb faluk egyikéhez tartozik, melyek a gyűjtő-körzet megnevezésen kívül a falu saját nevét is viselhetik, esetünkben a Rasteau nevet.

Adódott, hogy birtokomba került egy igen jó renoméval bíró, komoly Chateauneuf. Egyik kedves kóstolótársunknak pedig egy szintén remeknek tűnő Ribera del Duero. Gondoltuk mutassuk meg egymásnak. Utána pedig kiagyaltuk, hogy miért is ne raknánk melléjük két árban és évjáratban is passzoló magyar vöröset.

Így is történt. Referenciaként még egy-két alacsonyabb árkategóriájú tétel is került a sorba. A kóstolás vakon történt.

Íme:

Reptéri duty free shop-ból származik.

Nagyobb termelő, csak a Chateauneuf du Pape-apelláción belül 174 hektár területtel rendelkeznek. A régióra jellemző talajtipusokat mind megtalálhatjuk, azaz a galet-kövekkel fedett vörös agyagot, illetve homokos-hordalékos, valamint mészköves terroirokat. Mindegyik területen más és más arcukat mutatják a szőlőfajták, egyébként mind a 13 engedélyezett szőlőfajtát termesztik a diverzitás fenntartása végett. Négy generációra visszanyúló tapasztalatok.  Kézi szüretelés, a fiziológiai és fenolos érettség egyaránt kritérium, ennek érdekében két hétig is elhúzódhat a szüret. A must acéltartályokban erjed, a bor kb. fele arányban hordókban érlelődik 12 hónapig, ennek kb. negyede új.

Nem találtam adatot arról, hogy hány palack készülhet egy évben, de biztos elég sok.

A bor a következő értékelésekkel rendelkezik.Wine Spectator: 90, International Wine Cellar:92, Jancis Robinson: 16, Revue de Vins du France:15, Cellartracker:90.5 tizenkét leírás átlaga alapján.

Ismét sikerült megbontani áprilisi párizsi kirándulásunk egyik zsákmányát, ezúttal egy Chateauneuf du Pape-ot.

A Domaine de la Janasse viszonylag nagyobb birtok, 50 ha-on gazdálkodnak. Széles portfolió, egyszerűbb Vin du Pays, alap és terroir-szelektált Cote de Rhone és Chateauneuf du Pape borok stb....

A most kóstolt tétel terroir szelektált CdP. 100% grenache, 1912-es ültetvény, rendszeresen újratelepítik egyes részeit az állandóság végett. 20-30 hl/ha hozamok.

A bor általában 30%-ban hordóban érik, ennek negyede új, 70%-ban tartályos. 

Egészen komoly nemzetközi értékelésekkel rendelkezik.Wine Advocate 98, Wine Spectator 94, Int. Wine Cellar 94, Jancis Robinson 17.5, Cellartracker 94 /42 vélemény/, Rhone Report 98

Nézzük nekünk hogy tetszett:

A fajsúlyos vörösek világában kezdőbb borfogyasztóként engem is megérint a kérdés, mely sokunkat: Hol is tartanak vöröseink a nagyvilágban?

 Lelkesen kutatván az eleganciát a "nagy vörösekben", ismét elém került egy tétel az Észak-Rhone vidékről.

Errefele a vörösek között szinte egyeduralkodó a syrah-fajta, a leghíresebb appellációkban, Cóte-Rotie-ban és Hermitage-ban, rendkívül hosszú életű, elegáns és igen drága borok születnek.

St.Joseph a vidék talán legnagyobb kiterjedésű appellációja, számtalan kevésbé jelentős tétellel, ugyanakkor megbízható termelőktől, jobb területekről itt lehet igazán jó ár-érték arányra bukkanni.

A most következő tétel kapható Magyarországon is, a 75cl Borkereskedésben.

Íme:

A kóstolót az Ausztráliában tevékenykedő és élő boros szakember Halász Attila szervezte. A tematika az volt, hogy Európában nem elérhető, értékes és egyedi ausztrál shirazokból rakott össze egy rendkívüli sort, mely ki lett egészítve egy rhone-vidéki komoly syrah-val és kettő Kaló-féle shirazzal.

Aki olvassa ezt a blogot, sejtheti, hogy masszívan fehérboros vagyok. Még ha vöröset iszom akkor sem a "nagyágyú" tannintól duzzadó borok képezik érdeklődésemet. A sor mindenképp nagyon egyedinek és megismételhetetlennek tűnt, így végűl asztalom-nem asztalom, csak győzőtt a kíváncsiság.

Mivel én egész egyszerűen nem ezeket stílusú tételeket szeretem fogyasztani, az értékeléseim sem valószínű , hogy helytállóak, de igyekeztem félretenni minden ilyen érzelmemet, és a tőlem telhető lehető legszélesebbre tárni a tannin-tolernacia ajtaját:)

A sor pazar volt, köszönet a szervezőknek.