Március elején egy igazi nagyágyú volt a Veritas borkóstoló sorozatának főszereplője: Franciaország és a nemzetközi borvilág egész borvilág egyik legismertebb birtoka, az M. Chapoutier. A Chapoutier név igazi fogalom, nem csupán az egyik legelismertebb Rhone-völgyi birtok, hanem egy komplett nemzetközi borbirodalom. A családi pincészet egészen 1808-ig vezeti vissza történetét, amely több lépcsőfokon át jutott el a világhírnévig. Az Hermitage lábánál található borászati üzemet Marius Chapoutier 1929-ben hozta létre. 1955-ben Marius fia, Marc adta a vállalkozásnak a máig is használatos M. Chapoutier nevet, amelyben az "M." egyrészt a mindenkori családfőre, másrészt a Maison-ra is utal. Marc fia, a jelenlegi tulajdonos Michel 1989-ben készítette el az első parcellaszelektált borokat és a következő évtől ő vette át a cég vezetését is. Michel Chapoutier biodinamikus módszereket vezetett be a szőlőművelésben, majd a következő évtizedekben további birtokokkal gyarapította a cég vagyonát. Gyermekei, Mathilde és Maxime szintén a családi vállalkozásban dolgoznak, Mathilde-nak saját borcsaládja is van a szerteágazó szortimentben, míg Maxime gin-nel és sörrel gazdagította a portfóliót.
A Rhone-völgy szinte minden appellációjából készít bort a pincészet, emellett vannak birtokaik szerte a világban: Alsace-ban, Provence-ban, Roussillon-ban, Burgundiában, Franciaországon kívül pedig Ausztráliában (Victoria), Spanyolországban (Ribera del Douro), Portugáliában (Douro), valamint az Alsace-i birtok részeként Németországban (Franken és Baden).
A Veritas a pincészet szerteágazó portfóliójából néhány Rhone-völgyi appelláció borait forgalmazza, a kóstoló ennek fényében leginkább erre fókuszált, de egy provence-i rosé is bekerült a sorba.
Novemberi finewines estek a Carpe Diem-ben: best of syrah és riesling Grosses Gewächs 2016
A novemberi kóstoló-dömpingből Tar Ferenc és a hozzá tartozó "borbirodalom" (Carpe Diem, finewines.hu, riesling.hu) is alaposan kivette a részét. A hónap során megrendezett több izgalmas kóstoló közül én kettőn vettem részt, syrah-kat és riesling-eket kóstoltunk (ittunk) meg. Mindkét alkalommal nagy élményt adtak a borok, gyakorlatilag egy év végi toplistát meg tudnék velük tölteni.
Kivételesen egy posztba sűrítettem az jegyzeteket, nem is szaporítanám tovább a szót, következzen a lényeg!
Ünnepi borulások
No, elteltek az ünnepek, belaktunk-beittunk, szorít a gatya és nem is csak egy helyen. A borból már középtájon elég volt, de megállásról szó sem lehetett. A vendégek jöttek-mentek, mindenkivel valamit enni-inni, jaj, borzalom. Kicsit tán nagyobb a máj, de vége már, aggódnotok nem kell, itt a hideg január. Emlékezni viszont nem kerül semmibe, így slágwortokban felidézem a legjobb, legemlékezetesebb ünnepi borokat.
FineWines Borünnep
A finewines.hu és riesling.hu mögött álló Tar Ferenc immáron majd' másfél éve kényezteti közönségét különféle boros estjeivel, amelyeken gyakran mi is megfordultunk. Az eleinte leginkább egy-egy fajtára vagy borvidékre fókuszáló kóstolók mellett kötetlenebb, játékosabb összejövetelek is megjelentek a palettán, mint a LakásBorBár vagy a Borrulett. Várható volt, hogy az év végére Feri még tartogat valamit számunkra, amely végül a FineWines Borünnepben öltött testet. A borsort látva még egy kissé elhúzódó nátha utolsó szakaszával küszködve sem volt kérdés, hogy ott leszek. Formáját tekintve ez sem tért el a többi kóstolótól, az összegyűjtött borok viszont valóban különlegessé varázsolták az év utolsó borestjét.
(fotó: Hegyi Gábor)
M. Chapoutier
Július idusán érkezünk Tain-l'Hermitage barátságos kisvárosába. Rendkívül takaros és kellemes kultúrhelynek tűnik, mint a vidéki Franciaország úgy általában. A turizmus fősodra most messze elkerül innen, zavaró tényező a fasorban sincs. Egy nappal korábban még a Szent Bernát-hágón olvadozó hóbuckákat és a lomhán gurgulázó mormotákat csodáltuk. Itt „lent” azért elég meleg van, a dél már finoman próbálkozik, miközben még az Alpok hatása is érvényesül. Az egész települést az időtlenül legendás Hermitage domb brutális, kézzelfogható gránittömbje uralja. A mintegy 140 hektáros Hermitage Franciaország egyik leghíresebb termőhelye, a syrah fajta abszolút cru-je. Egyetlen szempillantással felmérhető, hogy az egész történet nem csak az altalajról, a kavicsokról meg a vízelvezetésről, hanem a tökéletes kitettségről szól. A nagy értékű termőhely az érett syrah apoteózisa, amely nem feltétlenül egyértelmű itt északon.
Egyveleg 2013/12.
Egyveleg rovatunkkal jelentkezem az év utolsó előtti napján. Kaptam hideget is, meleget is, előbbit főképpen a magyar borászoktól. Szekszárd kiváltképp gyengén teljesített, a két forró év egyértelműen cserbenhagyta déli borvidékünket. Önkéntelenül eszembe jut az elmúlt napok vitája arról, mit is kellene innia és miről is kellene írnia a magyar borbloggernek. De ez legyen az én problémám.
Kalandozás a syrah fellegvárába
Észak-Rhone vidéken járunk képzeletben, a syrah szőlőfajta bölcsőjénél. A tágabb értelemben vett borvidéknek a két legnagyobb presztizsű appellációja minden kétséget kizárólag az Hermitage és a Cote-Rotie.
Az Hermitage, vagy régiesebben Ermitage, tulajdonképpen nem több (területileg), mint egy domb. Talaja gránit, és tökéletesen déli kitettségű. Borát a múlt században még egy lapon emlegették a 1ére cru bordóiakkal és a legnagyobb burgundiakkal. Semmiképp nem szabad összemosni a nevét a környező jóval nagyobb kiterjedésű, de értékben jóval szerényebb képességű Crozes-Hermitage-zsal. (a kép forrása: www.uncorkedevents.com)
A Cote-Rotie (a képen, forrás: www.elitistreview.com) vadregényesen meredek gránit-teraszait szintén nagyon régóta művelik már, de az innen származó borok mégis jóval később szereztek világhírnevet. (Tulajdonképpen ez Guigal tevékenységéhez köthető.)
Ma nagyjából egymás mellé szokás helyezni ezt a két körzetet a hierarchia tetejére. Azt mondják az Hermitage inkább a tekintélyesebb, erőteljesebb, "maszkulinabb", a Cote-Rotie pedig inkább bájosabban gyümölcsösebb, lágyabb, "femininebb" arcát mutatja meg a fajta csúcsainak. (állítólag ennek a háttéreben sokszor az áll, hogy a Cote-Rotie boraihoz engedélyezett 20% erejéig fehér szőlőt is adni, főleg viognier-t)
Egy év eleji külföldi rendelésem révén hozzájutottam 1-1 palack jónak mondott tételhez a fenti körzetekből: