A Borrajongó

M. Chapoutier

2014. január 10. 08:00 - akov

Július idusán érkezünk Tain-l'Hermitage barátságos kisvárosába. Rendkívül takaros és kellemes kultúrhelynek tűnik, mint a vidéki Franciaország úgy általában. A turizmus fősodra most messze elkerül innen, zavaró tényező a fasorban sincs. Egy nappal korábban még a Szent Bernát-hágón olvadozó hóbuckákat és a lomhán gurgulázó mormotákat csodáltuk. Itt „lent” azért elég meleg van, a dél már finoman próbálkozik, miközben még az Alpok hatása is érvényesül. Az egész települést az időtlenül legendás Hermitage domb brutális, kézzelfogható gránittömbje uralja. A mintegy 140 hektáros Hermitage Franciaország egyik leghíresebb termőhelye, a syrah fajta abszolút cru-je. Egyetlen szempillantással felmérhető, hogy az egész történet nem csak az altalajról, a kavicsokról meg a vízelvezetésről, hanem a tökéletes kitettségről szól. A nagy értékű termőhely az érett syrah apoteózisa, amely nem feltétlenül egyértelmű itt északon.

hermitage.jpg

M. Chapoutier-hez igyekszünk, ahol Odile Misery exportmenedzser vár bennünket. A pincészet tevékenysége elképesztően szerteágazó, szinte követni sem lehet milyen országokban és termőhelyeken dolgoznak. A Rhône völgyéből majd minden appellációból van boruk, összesen 215 hektár termőterülettel rendelkeznek, amelyből 35 hektár van magán az Hermitage hegyen. Roussillon-ban további 60 hektárral és egy különálló borászattal nyomulnak, itt a szokványos csendes borokon túl erősített anyag is készül (Banyuls, Rivesaltes). A legújabb kalandnak hála Elzászban négy hektárt szereztek, ahol rajnai rizling, szilváni és fűszeres tramini fajtákkal dolgoznak. Ezen felül Ausztráliában és Portugáliában is megvetette lábát az örök nyughatatlan Michel Chapoutier. Ez a borászati birodalom összesen 370 hektáron gazdálkodik, évente nyolcmillió palackot tölt le, amelynek 80% származik a Rhône mentéről. Odile Misery-től gyorsan megtudom, hogy a borok 60%-a exportra megy, legfőbb piacaik az USA, az Egyesült Királyság, Japán, Kanada és persze még egy rakás más ország.

Azt gondolhatnánk, hogy egy ekkora borászat ennyi területtel csakis valami cinkelés mentén szerveződhet. Ilyenkor feltűnnek előttünk a tartályerdők, a fajélesztők, a vegyszerbe úsztatott ültetvények, a tanninporok, enzimek és barátaik. Van nálunk egy hiedelem, miszerint igaz minőség és a természetet-embert respektáló bor csak a kéz műve által készülhet. Nálunk lehet. Michel Chapoutier azonban pontosan arról híres, hogy nem csak a természetet, de a bort és a fogyasztót is respektálja. „Tégy és remélj!” – szól a család mottója, és nem meglepő, hogy a pincészet munkájában is ezt látjuk visszaköszönni. Saját területeiket biodinamikus filozófia mentén művelik, amellyel Franciaország legnagyobb biodinamikus termelőjének számítanak. Organikus komposztot készítenek, lóval szántanak és különböző növények teáival permeteznek, a szőlőmoly ellen feromoncsapdákkal védekeznek. A minőség egyik kulcsa az egységesen alacsony hozam, amellyel jóval a borvidéki limitek alá lőnek. A borkészítésben is a lehető legkevesebb beavatkozáshoz ragaszkodnak, enyhén szabályozott hőmérsékleten, nyílt tartályokban erjesztenek, vadélesztővel dolgoznak, derítés és szűrés nélkül palackoznak.

hermitage3.jpgHermitage anzix

Amellett egyébként, hogy a pincészet természetközeli filozófia mentén szerveződik, Michel Chapoutier már nem egyszer rohant ki a sokszor igen alacsony színvonalon elkészített un. természetes borok ellen. Szerinte egy baromság az, hogy a hitelesnek mondott termőhelyi bornak oxidáltnak, illósnak vagy brettesnek kell lennie. És azok, akik ezt termőhelyi jellegzetességként aposztrofálják, hát tehetnek egy szívességet...

hermitage_szolo.jpgNo, de térjünk csak vissza az Hermitage-ra! Odile a mintegy négyhektáros Pavillon dűlőbe sétáltat meg minket, amelynek nevét egy kis vadászlak adja. Ahogy már említettem, az Hermitage kitettsége maga a felsőbbrendűség záloga. Ennek persze ára is van, egyetlen hektár termő szőlő 1.000.000 Euróért cserélhet gazdát! A szőlők kordon nélkül, szabadon állnak, a folyóvölgyben végigsöprő erős szél ellen a szomszédos tőkék hajtásainak boltívhez hasonlatos összefonásával védekeznek (ld. jobbra). Zseniális technika, semmibe sem kerül, mégis hatásosabb bárminél. A Chapoutier 35 hektárnyi Hermitage területének mintegy felén fehérszőlőt, marsanne-t találunk. Összesen négy vörös és három fehér dűlőszelektált („Ermitage” jelöléssel) bor kerül ki innen, továbbá egy-egy fehér és vörös házasítás („Hermitage” jelöléssel). Az előbbiek közül talán a leghíresebb az eredeti gyökértörzsön termő L’Ermite, amely fehérben és vörösben is készül, en primeurban adják el, két- illetve ötezer palack készül belőlük. Vicces, de az appellációs szabályok még szalmabort is megengednek, a Chapoutier Vin de Paille-hoz szüretelt marsanne két hónapig szárad, majd 15%-os alkohollal és vagy száz gramm cukorral kerül palackba.

pavillon.jpgA Pavillon bejárata

A palackból kóstolt borok:

Alsace Riesling Schieferkopf 2010

Vásárolt szőlő. Elképesztően tiszta citrusos-almás gyümölcsösség, semmi petrolosság, csak a lendületes savak. Frissítő, egyenes, tiszta és energikus. Tetszik. 12,5 EUR. 6p

Belleruche Côtes du Rhône Blanc 2012

Grenache blanc, clairette és bourboulenc. Édeskés, lédús fehér húsúak vezette korty, kis enyhe frissítő zöldességgel. Lágy picit, lehetne hosszabb és intenzívebb, de emellett is kellemes. 8,5 EUR. 5p

Invitare Condrieu 2011

Viognier, 20%-a fában erjedt. Füstös, sonkás, virágos, majd fehérborsosra szellőzik, gyümölcsössége lédús fehér húsúakra emlékeztet. Remek minőségű fa, ismét csak tiszta zamatok és finom arányok villannak. 13,0%. 38,5 EUR. 6p+

Chante-Alouette Hermitage Blanc 2011

Marsanne házasítás a hegyről. 12 hónap fa, 50%-ban új. Meleg hatású, de elegáns, érett fehér húsú és trópusi gyümölcsökkel, virággal, zöldfűszerekkel. Testes, olajos, mese-minőségű fa, szép intenzitás és hosszú lecsengés. Remek bor. 45,5 EUR. 7p+

Belleruche Côtes du Rhône Rouge 2012

Fele grenache, fele syrah. Nem éri fa, évente 2.5-3 millió palack (!) készül belőle, amellyel a pincészet legnagyobb mennyiségben termelt bora. Mélyen gyümölcsös, eperrel, cseresznyével, fűszerekkel, miközben felépítése is jó, a tisztasága és koncentrációja kiemelkedő, csakúgy, mint fogyaszthatósága. Elképesztő, hogy ilyen minőséget valaki ilyen áron, ilyen mennyiségben elő bír állítani! 14,0%. 8,0 EUR. 5p+

La Bernardine Châteauneuf-du-Pape 2010

90% grenache-t egészít ki némi syrah és mourvèdre. Fa nélkül készül. Meleg hatású, intenzív, fűszeres illat. Testes, lédús, jó fókusszal, édesre érett gyümölcsökkel. Szép és kiegyensúlyozott, jó inni. 14,5%. 29,5 EUR. 6p

La Petite Ruche Crozes-Hermitage 2011

Szintén famentes. Virágos, füstös, minimálisan zöld karakter vegyül az egyébként meleg érzetű borba. Édeskés, violás, miközben rendesen borsos is. Erőteljes, lendületes savval, kevés aszaltas jelleggel, friss savanyú gyümölcsökkel. Szeretem. 12,5 EUR. 6p

Les Granilities Saint-Joseph 2011

Egy év fás érlelés. Zárt, redukciós aromákkal fenyeget, csak igen lassan nyílik ki. Füstös, élénk savú, savanyú gyümölcsös, szép fás aromákkal. Ami látszik belőle, az szép, de kérdés mi lesz vele idővel. 23,0 EUR. 6p

chap_sor.jpg

Monier de la Sizeranne Hermitage 2008

30%-ban új burgundi hordókban érlelték 14 hónapig. Nem túl jó évjárat, a 2008-as borok most ajánlottak fogyasztásra. Mentás, feketeborsos, rózsás, piros bogyós gyümölcsökkel és egészen elképesztő minőségű és kezelésű hordóval. Fantasztikusan intenzív, nagyon tiszta, kiváló egyensúllyal. Koncentrált, már-már egy komoly burgundit idéz, szép érettséggel, feszességgel. Sok tannin, de a légies kivitel ellenére is van olyan intenzív, hogy simán elbírja. Remek cucc. 45,0 EUR. 7/8p

Le Pavillon Ermitage 2007

Dűlőszelektált Hermitage. Nagyon jó év, 18-24 hónap fa, 8-9.000 palackot töltenek le belőle. Egyértelműen több a hordó, fűszeres, meleg karakterű, füstös, minimális animalitással, mély virágossággal. Ismét csak mese-minőségű a fa, édesre érett és savanyú gyümölcsök ellensúlyozzák, elképesztően fűszeres és vadhúsos a bor, feketeborsos díszítésekkel, narancsos érzetű savval és persze sok tanninnal. Friss, zavarba ejtő, hosszú potenciállal. Emlékezetes tétel. 140,0 EUR. 8p

Chapoutier Rivesaltes 1982

Erősített bor a pincészet korábbi korszakából, tréfának vesszük meg az esti iszogatáshoz. Gránát felé forduló rubin szín. Mazsola, fűszer, virág, mosópor, aszalt gyümölcsök viszik. Testes, nem túl sok tannin és nem egy nagy koncentráció. Aromái inkább nehezen fogyaszthatóvá, fáradttá és disszonánssá teszik. 10,0 EUR körül. 4p

A pincészet honlapja: http://www.chapoutier.com/

Búcsúzóul érdemes lehet megnézni ezt a kiváló felvételt:

(Köszönet a kiváló kóstolósorért. Szeretettel ajánlom továbbá Octopus Helyszíni szemle: M. Chapoutier, Hermitage c. írását.)

>>> A Rhône-sorozat cikkeihez

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr525749219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csite 2014.01.10. 09:48:19

Elképesztő, hogy ekkora méretekben ilyen minőséget produkálnak.
Ebben a 2012-es cikkben(www.thewinecellarinsider.com/rhone-wines-cote-rotie-hermitage-chateauneuf-du-pape/rhone-wine-hermitage-producer-profiles/chapoutier-hermitage-rhone-valley-wine/), még 7.000.000 palackot említenek.
Csúnya nagy szám jön ki, ha a 8M/370ha elosztom. Ekkora arányú a felvásárlás?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.10. 10:04:01

@csite: Igen, nyilván azóta növekedtek valamennyit. Igen, van felvásárlás is. A felvásárolt alapanyagból készülő borokat a címkéken is megkülönböztetik természetesen (nincs Demeter és más bio logó rajta, teljesen más a színe, stb.)

Szerintem minden jó menedzsment kérdése és a megfelelő csapat felépítése, people menedzsment és hasonlók. Nem unott, hanem motivált emberek. Az meg, hogy minden tőkét simogatni kell - amit sokan nálunk mondanak, főként a "kézművesek" - a jó borhoz, hát nettó nem igaz. Mint a fenti Chapoutier-példa is mutatja.

csite 2014.01.10. 10:54:01

Jó adottságaik vannak, emberanyag, terület ..

Arról mondtak valamit, hogy a biodinamikusan művelt területeik milyen arányban adnak minden évben termést? Hány emberrel űzik ezt, és mekkora területen?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.10. 12:07:25

@csite: Passz, ezt nem tudom. Az M. Chapoutier-nek olyan 60 körüli alkalmazottja van. Nyilván az idénymunkások ebben nincsenek benne.

Nem írtam a cikkben - talán beleteszem - hogy ezt a filmet érdemes megnézni:

www.chapoutier.com/video-film.htm

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.01.10. 12:46:33

Kicsit offtopic. Nekem az írásaid alapján mindig úgy tűnt, hogy Bordó az elsőszámú kedvenced. Mostanában nem kevés külföldi borrégiót barangoltál be, oda mégsem mentél. Mi ennek az oka? A legjobbat a végére akarod hagyni? :)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.10. 13:09:14

@rszabi: Bordeaux-ban már jártam 2009-ban vagy 2008-ban. Saját autóval, sátorral szintén. Igaz, kevés pincében jártam és több időt kellett volna eltölteni. A listámon van még BDX, egyszer el kell menni oda "rendesen", de még várat magára. :D

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2014.01.10. 18:57:22

akov,

Először is köszönet a cikkért. Valóban ezek lenyűgöző számok és lenyűgöző teljesítmények. De az arányok nagyjából stimmelnek. Nyilván nem látunk bele a cég működésének részleteibe, de a példásan művelt saját ültetvények extra költségeit és árait meg kell, hogy alapozza a rengeteg fölvásárolt szőlőből készített bor. És ezt nem bajként vagy kifogásként írom le, csak tényként. Ha az a bor is hiteles és ilyen jó, akkor nincs vele semmi baj, csak a saját 370 hektár teljesítménye mögött ez is van. Nyilván a világon minden borvidék örülne, ha ilyenek lennének a nagy cégek. 370 hektáron durva becsléssel kb 6000 tőke/ha és 1 kg/tőke terhelés mellett lehet 1,7 millió palack, ehhez képest lehet legalább 10 millió palack felvásárolt szőlőből. Mindenesetre az nagyon korrekt, ha a címkékről rögtön kiderül, hogy melyik kategóriáról van szó.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2014.01.10. 19:21:29

A munkaerő motiválásáról még hadd írjak, mert ez szerintem olyan téma, ami nemcsak a honi szőlészeket sújtja, de a vidéket, főként a mezőgazdaságot fokozottan. Sajnos a legtöbb magyar vidéki fiatal olyan szinten elvágyódik, reménytelennek tartja szülőföldjén maradni és szinte ciki dolognak érzi, ha a mezőgazdaságban dolgozik, hogy óriási lett a kontraszelekció. A kicsit is tehetséges és szorgalmas gyerekek értelmiségiek lesznek vagy esetleg szerelők-mesteremberek és 95%-ban a fővárosba vagy külföldre mennek. És messze nem csak a pénzről van szó, ennél sokkal mélyebben gyökerező társadalomlélektani dolgokról. Általában szerintem a helyi közösségek önbecsüléséről, pontosabban annak hiányáról. És itt van az óriási szivattyú: a német szőlőkben szinte csak lengyelek dolgoznak, a franciáknál vegyesen kelet-európaiak, a délieknél pluszban afrikai bevándorlók. De nyilván a pénzről is szó van. A honi borpiaci viszonyok mellett szinte semelyik birtok sem tud olyan fizut adni a napszámosoknak (sokan meg lehet nem is akarnak), amivel egy picit is versenyképes lenne egy osztrák vagy francia birtok ajánlataihoz képest. Sok birtokon eddig román munkaerővel oldották meg a kérdést, most nagy eséllyel már ez sem játszik majd. És ez az egész rárakódik csak arra, hogy eleve egyre kevesebb a gyerek.De ez az egész persze messze nem csak a szőlész-borászat baja. Pesten még nem érezhető úgy a dolog, mert érvényesül az átmeneti puffer-hatás, vagyis a Pestről külföldre menőket pótolja a vidékről érkező fiatalok tömege. De ez sem tart örökké. Na mindegy. Én pl személyesen ezt érezem a mi birtokunkon az egyik legnagyobb korlátnak, ami miatt még egyértelmű piaci sikerek mellett sem mernék sokkal nagyobb birtokban gondolkodni: nagyítóval kell vadászni egy-egy olyan embert, aki tud és hajlandó motiváltan, megbízhatóan dolgozni a mezőgazdaságban (és ráadásul nem alkoholista mondjuk).
A nyugat-európai birtokok minősége mögött pl ott áll az elmúlt 10-15 évben (miután ők maguk már nem nagyon dolgoznak a földeken) kelet-európai, nagyrészt értelmiségi fiatalok nagyszerű idénymunkája szüretkor. A kitartás mellett ugyanis jószándék, odafigyelés, értelem is kell, hogy egy válogatási folyamatnál megfelelően legyen elvégezve a munka. És ezek a kelet-európai idénymunkás-fiatalok nagyon hiányoznak Kelet-Európából. Bocs hogy ilyen hosszan írtam, csakhogy a magyar borászat sokak szerint elváráson aluli teljesítményét megvilágítsam, mármint hogy mikkel is kell küzdeni, mi a körülvevő közeg. Igazából ezt így fejben összerakva világosodik meg, hogy anno a Borbarátban Alkonyi László miért is írt annyit a boron kívül társadalmi kérdésekről. Egy szétbomló-erjedő-önfelszámoló vidéken szinte lehetetlen TÖMEGÉBEN sikeres borászatokat működtetni.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2014.01.10. 19:51:49

@pinotnoir_777: Nem kell ezért elnézést kérni, tanulságos, és egyben elszomorító olvasni, amit írtál. Mások - akár nagyobb birtokokról is - ugyanerről számoltak be. Sajnos ez egyelőre ördögi körnek tűnik.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2014.01.10. 20:42:28

És még egy apró gondolat-foszlány. Ha egy szintnél nehezebbek a körülmények és kisebb a pénz, akkor bizony még extrább a szinte csak saját magát foglalkoztató kisbirtok. Bármilyen kedves és empatikus vagy, elég nehéz tartósan motiválni valakit úgy, hogy az tudja, ugyanazért a munkáért nyugatabbra min. 3-5x annyit kapna. Saját magadat, legalábbis egy darabig, még nagyon nehéz anyagi körülmények is hajtanak a kevesebb nyereség ellenére más dolgok (a földed szeretete, a remény, hátha egyszer majd jobb lesz, hátha majd a gyerekem életében már sokkal többet ad anyagilag is ez az életforma, a szakmai becsvágy, a pozitív szakmai visszajelzések...)is.
De sajnos tényleg nemcsak erről van szó. Sok olyan befektető sztoriját olvastam, ahol egy jó vízióval érkező, új módszereket, szemléletet mutató és megkövetelő vállalkozó tevékenységét inkább kíséri irigykedés és utálat, mint lelkesedés. Persze vannak üdítő kivételek. Én is az akarok lenni ezek közül:)
De végső soron két dologról van szó: egyszer a helyi közösségek önértékeléséről, erejéről vagy gyengeségéről. Másik oldalon egy elég kialakultnak és nehezen megváltoztathatónak tűnő centrum-periféria felállásról, annak minden következményével. Bocs, ez tényleg féloff volt, jó elmerülni egy kicsit Rhone varázsába:)

Szegediszomelijé 2014.01.10. 21:40:45

@rszabi: A kérdés belőlem is kikívánkozott. Pesze, ízlés, nézőpont kérdése, de én ezt a vidéket, de Languedoc-ot (igen!) Burgundiát meg pláne előrébb sorolom Bordónál. Persze, Petrust, Margaux-t stb nem kóstoltam, de azért egy-két igen jól jegyzett bordói tétel nem közelítette meg számomra e borvidékek (általam kóstolt) legjobbjait.
És hát jó, hogy ennyi mindenről olvashatunk!

Szegediszomelijé 2014.01.10. 21:44:03

@pinotnoir_777: "Lájkolom" a bejegyzést... Köszi.

kunzoo 2014.01.10. 21:45:08

@akov:
A felvásárlás arányának igen nagynak kell lennie hiszen a saját terület aránya alapján 16,2 tonnás termés jön ki.

Azt halkan megjegyzem hogy a feromoncsapdákat a molyok előrejelzésére használják nem az irtására.

kunzoo 2014.01.10. 21:57:37

@pinotnoir_777:
A szocializmus idején is hasonló gond volt a munkaerő hiánya. A szőlészettel is foglalkozó állami gazdaságok, téeszek nem ok nélkül mentek el az iparszerű termesztés irányába, nem viccből gépesítettek. Akkor a szoci ipar szívta el a munkaerőt, most London, Berlin, Párizs.

Vicces jelenet egy korabeli dokufilmből az a jelenet mikor az ipari munkást cseszegette a riporter hogy miért az iparban dolgozik, miért nem maradt a TSZ-ben. A srácnak csak egy kérdése volt: "kapált már az elvtárs?"

Kérdezzük meg magunktól hogy hajlandóak lennénk-e egy új telepítést kapálni 30 fokos hőségben 4000-5000 ft napi bérért.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2014.01.11. 00:26:53

kunzoo,

Persze, a felszín az, hogy vonzóbb a városi élet. És egész nap kapálni valóban nem egy leányálom. Idén is csináltam magam is, nem egy nap. (Ha nem csinálnék egy szintnél több fizikai munkát a szőlőimben, spirituálisan kevéssé érezném magaménak a boromat is). De van sok más munka, érzed az évszakokat, tiszta levegőn vagy, szemmel láthatod a munkád értelmét. Ehelyett mégis a legtöbb fiatal, aki még itt van, inkább választja azt, hogy ingázik munkásjáratokon napi 2-3 órát háromműszakos minimálbéres melóhelyre egy szalag mellé biorobotnak ahol a főnökök kedveltjei lazulhatnak aki meg nem az belegebed a munkába és retteg hogy mikor rúgják ki, nem fizetik ki a túlóráját amire viszont kötelezik, bekamerázva minden,stb.

De a régi falvakban egy átlagparaszt nem csupán napszámos volt. A középparaszti réteg jórészt kalákában dolgozott a saját és a rokonság földjein és egy nagyon erős közösség része volt, és egyszerre kb 20 szakmához értett valamint a változásokra állandóan reagáló "managernek" is kellett lennie valamint sales-esnek:) Nem véletlenül verték szét elsők közt ezt a középparaszti réteget a kommunizmus hajnalán. az önként gyárakba vonuló ifjak, akikről írsz, lehet hogy látták apjuk szenvedését, akit sokszor válogatott kínzásokkal (pl voltak olyan esetek, hogy télen térdig jeges vízbe állították a parasztokat és addig nem jöhettek ki, amíg alá nem írták a papírt)a téeszekbe tereltek.
Szóval szerintem ez inkább fordítva volt a szoci nagyiparral és mezőgazdasággal: föl is akarták számolni a parasztságot, és erre az egyik legjobb mód volt gyökereiket elvágva városokba terelni őket. Hiszen a parasztok őrizték őseik életmódját, hagyományait, vallásosabbak voltak, autonóm, erős közösségeket alkottak: a múltat pedig el kellett törölni...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.11. 11:18:30

@kunzoo: Üdv a blogon, mintha új lennél!

Feromoncsapdák: rosszul fogalmaztam. Arról a műanyag feromonos fioláról van szó, amit megtörnek és felakasztanak a szőlőben. Ez nem a molyok detektálására való, hanem az általa kibocsájtott feromonok hatására összezavarja a molyok szaporodását. Ergo nem lesz akkora a moly populáció.

Igen, nyilván felvásárolnak. A cikkből azért kiderül, hogy a drága és komoly borokból esetenként nem töltene le 10e palackot sem, szóval a derékhadat az olcsóbb borok adják. Pl. a cikkben szereplő klasszik a Cotes du Rhone, amely olcsó, jó és nagyon keresett. Nyilván ezeknél a boroknál akár 2kg-os terheléssel is dolgozhatnak. A meleg klímának köszönhetően valószínűleg beérik rendesen ekkora terheléssel is, ill. az sem baj, ha alcsony az alkohol. A CdR-ek alapanyaga egyébként délebbről van (ha már a syrah északi érési problémáit megemlítettem a cikkben).

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.11. 11:38:28

@pinotnoir_777: Kedves Bálint! Az egész blog nevében köszönet a hozzászólásaidért. Megtisztelő, hogy mint kiemelkedő filozófia mentén dolgozó termelő, hajlandó vagy megosztani a véleményed.

Azzal van ugye a fundamentális probléma - ezt írod Te is - hogy a mezőgazdasági pálya NEM vonzó, de egyetlen momentumában sem. Miért? Egyik ok nyilván, hogy nem kínál könnyű keresetet. A másik, talán, ami még súlyosabb, hogy NEM KÍNÁL VONZÓ, KÖVETENDŐ PÉLDÁT. Nincsenek olyan emberek, termelők, akiknek a példáján látod, hogy igen, ezt kell csinálni, mert megbecsülik, értékelik és ha jót csinálsz meg is veszik a portékádat, akár több pénzért, mint a teszkósat/nagyüzemit. És ez az igen súlyos baj. Ahhoz, hogy olyan példák legyenek, amelyekre felnéznek a fiatalok, piac is kellene. Te említetted pont a krumplitermelő havert, akinek vissza kellett fordulnia az "útról", mert nem tudott eladni.

Sok birtoknál jártam külföldön, de belföldi példát is tudok hozni, hogy egyszerűen annyira vonzó volt a hely, a hozzáállás, a hangulat, hogy budapesti értelmiségiként bármikor kedvem lett volna oda beállni dolgozni. Akármit, akárhogy. Pl. ha csak a Vega Sicilát, a Pingust, a Quinta do Novalt említem. Nyílván ez már nem az egyszerű parasztromantika, hanem valmi több. Professzionalizmus, csúcsminőség, világszintű megbecsültség, történelem, stb. (lehetne még sorolni).

Szóval itthon több gond is van. A legnagyobb, hogy szűk a piaca a jó, igényesen előállított mezőgazdasági terméknek. Emiatt a vállalkozó (természetesen itt Rád is gondolhatunk) nem tud akkora "üzemméretet" létrehozni, ami eltartja a családját, nem tud befektetni, nem tud elegendő embert foglalkoztatni és nem tud jól fizetni. Kevés tehát a jó példa, kevés az iránymutató ember, rossz az oktatás, mert közepes szakembereket képeznek, akik egy közepes minőséget előállító gyárban értik a gépeket, a folyamatot, de jó alapanyagot még nem láttak és korlátoltságukban nem is tudják a terméket úgy konstruálni emiatt, hogy ízléses és kiegyensúlyozott legyen. Az oktatás nem állít elő tehát szenvedélyes embereket, vagy nem találja meg őket és nem tudja őket inkubálni.

Sok összetevős ez a dolog. Az azonban, hogy legyen pozitív példa, legyen kire felnézni, legyen kin látni a modellt, hogy hova lehet ezzel eljutni, nagyon hiányzik.

A mátrai bor ennek egy tipikus példája. Sokan foglalkoztak/nak szőlőtermesztéssel. Nyomatják a vegyszert, minimálmunka, majd a szar minőséget eladják kilónként pár Forintért. Ha tudnák, ha hajlandóak lennének belenézni abba, amit ez a kézműves boros világ kínál, tudnák hogy milyen a jó bor, hogyan kell készíteni, kik veszik meg és ezáltal milyen szakmai visszajelzéseket kapsz, ami pozitív és előre visz... akkor már régen belevágtak volna. Akár egy hordóval. De nem tudják, mert nem nyitják ki a szemüket, vagy nincs, aki kinyissa.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.11. 11:44:03

@kunzoo: Az említett jelenet (én is megjegyeztem örökre) a Magyar retro c. filmben hangzik el. Meglepetésemre itt elérhető teljes hosszúságban:

www.youtube.com/watch?v=xKt6pDSv23k

Mindenkinek ajánlatos megnézni, egyrészt szórakoztató, másrészt rólunk szól! (egyébként a kaszálással van a szöveg, nem a kapálással :D)

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2014.01.11. 14:51:22

@pinotnoir_777: szerintem is tiszteletbeli blogger lehetnél! kellemesek a hozzászólásaid: mindig van információértékük és a nyilvánvaló nehézségek ellenére sem negatívak.

ugyanakkor világszerte megfigyelhető, hogy egyre többen mennek a városba, még azokban az országokban is, ahol családi birtokokról beszélnek. a nagy különbség, hogy visszajönnek sokan, vagy éppen a városiak kezdenek vidéki életbe. kevés jobb prezentációt láttam ezzel kapcsolatban, mint Eric Cantona-ét (angolul):

www.youtube.com/watch?v=qmyH5irt2iw

kunzoo 2014.01.11. 15:21:33

@akov:
A minőségi szőlőtermeltetés problémája az átvételi árban gyökerezik.

Vegyünk egy példát. Kékfrankost akarsz termelni, felkínálod eladásra valamelyik borászatnak. Rá tudsz terhelni tőkénként 4 kg-ot de akár többet is. Ez a "TSZ" ültetvénynél 3300 tőkével (általában ezek a meglévő ültetvények, nem a kis térállásúak) számolhatsz 12 tonnával hektáronként. Azért csak ennyivel mert tőhiány is van. Az átvételi ár valahol 80Ft körül alakul.

Tehát 12000X80=960000Ft.

Nos akkor beszéljük rá a termelőt a minőségi szőlőtermesztésre.
Mit is kívánunk tőle? Vegye vissza a terhelést a mágikus másfél kilóra. Ugye a termelőnek van egy jövedelmi elvárása, példánkban a 960 ezer forint. jó esetben 3000 tőke termőképes a 3300 ból, tehát 3000X1,5 kg az 4500 kg. Most ha elosztod a várt jövedelmet a terméssel: 213 forint jön ki.

Ennyit még a nagyon keveset termő 2012-es évben sem adtak a szőlőért, általában 150-180 forintos árakról volt szó.

A borász háboroghat hogy nem kap megfelelő alapanyagot, miért is kapna ha nem fizeti meg az árát? Arról nem is beszélve hogy az a hektáronkénti egy millió sem fedezi az amortizációt, nem ad elég alapot az ültetvény újratelepítéséhez. Ezért is vannak túlsúlyban a régről örökölt ültetvények.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2014.01.11. 20:00:59

kunzoo,

Rátapintottál a lényegre. Remélem más borvidékeken már bőven vannak ellenpéldák, de nálunk a Mátrában nagyon üres a mezőny közepe. Néhány kis családi birtokon van minőségi szemléletű termelés, de a területek 99%-án mintha kaptafára menne a 2-3 lekötött hosszú szálvesszőn a 4-10 kg/tőkés terhelés, gyomírtással, műtrágyázással. Szerintem ami nagyon hiányzik ma Mo-n a szakmában, az a 2-2,5 kg/tőkés középminőség. Ilyen tőkékről lehetne a mainál sokkal egyenletesebb minőségű, 1000-1500 Ft palackárú borokat letenni az asztalra. Az egy szálvsszőre való metszés kb ezt jelentené, és ezt a felvásárlónak könnyű is lenne kontrollálni. A számokkal pedig teljesen igazad van, az a kötelezőminimum, hogy elkezdjen valaki jobbat termelni.

akov,

Szerencsére a közvetlen környezetünkben azért a pozitív példák ragadása is körvonalazódik, a már most szerintem egész jó minőséget készítő 5-6 pince mellett már biztosan látszik másik 3-4, akik szintén szép dolgokat céloztak meg. Szinte kivétel nélkül a fiatalabb generációkból kerülnek ki, ők már tisztában vannak a pesti borkultúra elvárásaival, működésével, kóstolnak sokat...Kb 35 évtől fölfelé teljes a sötétség, ott még totális az agymosás hatása. Legjobban annak a kivételt jelentő 1-2 helyi gazdának örülök, akik fölfogják az általunk is követett termelési kultúra másságát, jelentőségét.
Aztán van egy olyan réteg is, akiknek bőven lenne tartalékuk, tőkéjük, sok földjük, de a mifélénknek csak a hírnevét meg az árait irigyelik. De amikor arról van szó, hogy egy kis területen nekik is ki kellene próbálni a hozamkorlátozást, akkor csak egy legyintés vagy félmosoly jön, látszik hogy gőzük sincs, miről van szó, ők elkönyvelik, hogy nekünk csak jók a kapcsolataink, azért tudunk a kocsmaborokhoz képest sokkal magasabb árakat elkérni. Az már ritkábban jut eszükbe, hogy ötödannyi-tizedannyi borunk van egy hektáron, mint nekik.

szenvedély S.,

Köszi! Szerintem itt is van egy ilyen tendencia, pl ha összeszámolnánk, hány informatikus lett félig-meddig borász, legalábbis hobbi szinten...:) Nálunk egy ilyen sztorit (bizniszmenből biogazda) követ végig a feketebárány nevű blog. Nagyon ajánlom minden ilyesmiben gondolkodónak, mert a dolog szép, bormámorprovanszos romantikája mellett kőkeményen megmutatja az óriási nehézségeket és akadályokat is. De szerintem csak ez lehet Európa jövője.

kunzoo 2014.01.11. 21:41:04

@pinotnoir_777:
Mindegyik termelési filozófiának megvan a maga létjogosultsága.
Magyarországon, vagy a szűkebb hazámban ha körülnézek, akkor már az 1000-1500 forintos bor is az elérhetetlen úri huncutság kategóriájába tartozik sok honfitársunk szemében.
A borfogyasztók társadalma is szétszakad, a mennyiség szempontjából pont az alsóbb árkategóriák részaránya nő. (szerintem legalábbis)
Tehát van létjogosultsága a tisztességes asztali bornak amit most az olasz import bor tesz ki. Sok termelő igazi versenytársa valahol Olaszországban él, naná hogy azt sem érti miről is beszélsz. A célközönségetek nem biztos hogy ugyanaz:)

Olaszországban nem volt kommunizmus mégis ők vitték tökélyre a totális iparszerű mennyiségi termelést. Pedig ott aztán van borkultúra. Ittam pár éve ÉDES spanyol rozébort. Állítólag ott is virágzik a borkultúra. A vörösboraikat savazzák, nálunk patás ördög aki ilyet szóba mer hozni a fehérbornál. Szóval a helyzetünk rossz de csak alakul valami. Amíg a pénztárca vékony marad addig nincs meg az a borkedvelő tömeg aki eltartaná a minőségivé válás új szereplőit.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2014.01.12. 02:30:47

@pinotnoir_777:
Ha hirtelen sokan térnének át legalább a "középminőség" (2-3 kilós terhelés, 1000+ forintos palack) produkálására, hogyan szívná fel a piac ezt a növekedést?
Szerintem már most is relatíve túl sok a jót produkáló (= főleg borbuzikat megcélzó) termelő a fizetőképes kereslethez képest...

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2014.01.12. 14:59:47

@pinotnoir_777: fogalmam sincs, mi lesz Európa jövője, de azt látom, hogy a jelenlegi középső generáció (apák és anyák) - itt Ausztriában, ahol sokkal jobbak a keresleti viszonyok - nagyon keményen dolgoznak. jár pl öt hét szabadság egy évben, de az elmúlt háromban nem hallottam olyanról, hogy valaki akinek saját biznisze van (legyen az borászat, mezőgazdaság, álattenyésztés, vendéglátás, turizmus) kivette volna mind az öt hetet. na így, szabi nélkül szépen megélnek és egy-két számomra költséges hobbira is jut, de mondjuk nem Dél-Amerikába mennek egyszer-egyszer pihenni, hanem egy-egy hétre Görögországba (amikor olcsó volt) vagy Mallorcára. nem tudom megengedhetnék-e maguknak a többet, de az itteniek tiszteletre méltóan spórolósak!

igaz, ez a generáció azért még dolgozott a szüleivel (nagyszülők), akik akár heti 7 napot is dolgoztak, de 2-3 gyermeket felneveltek és - nem mellesleg!!! - belökték az osztrák gazdaságot. (nehéz pl elképzelni, de 30 évvel ezelőtt, a 80-as évek elején az osztrák vidéken alig volt autó és a városokban is cirka csak 20%).

az igazán nagy kérdés persze a fiúk lányok generációja lesz majd, mert ők azért már - finoman szólva - kevésbé keménykötésűek és nem biztos, hogy akarják vagy tudják majd ugyanazt csinálni. egyelőre a megnyújtott gyermekkort élvezik 20-as éveik elején járva és teljesen normális nekik, hogy nem dolgoznak annyit, urambocsá' olyan keményen, mint a szüleik, vagy az alsóbb pozícióban lévő auslaenderek.

és ők nem éltek kommunizmusban! más kérdés, hogy Ausztria kezd az egyik legkommunistább ország lenni a rossz nyelvek szerint.:-)

mondjuk itt azért nagy hagyománya van a generációkon átívelő üzleteknek. Magyarországon sokkal több olyan céget láttam, ahol a gyerek inkább úgy döntött, hogy nem érdekli a szülők kezében biztos megélhetést jelentő családi cég és neki nincs kedve folytatni, inkább lesz alkalmazott valahol.

nagyon érdekes lesz a következő 10-15 év mind Magyarországon, mind Európában. talán ez a válság mindenütt segít visszaadni a munka becsületét és a saját vállalkozásban való hitet. a jelenlegi magyar kormány talán legnagyobb baklövésének tartom - sok mellett - hogy semmiféle adminisztratív, vagy egyéb-, a hétköznapi munkában hasznos segítséget nem nyújtanak a kisvállalkozóknak. legfeljebb csak a szólamok szintjén.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2014.01.12. 18:34:30

@szenvedély S.:
Meglepett, hogy nem született meg a söralátéten elférő adóbevallás? :)
Az egyszemélyes kereskedő cégecském pont olyan gyakran csinál ÁFA-bevallást, mint a MOL...

pecz 2014.01.12. 20:30:36

Én csak olcsóbb borokat ittam tőlük, pl. Occultum Lapidum, kb. 15 Euro. Nem volt rossz, de nem is emlékezetes. Azt nem tudtam, hoyg ilyen drága boraik vannak. Főleg nem, hogy a honlapon jóval magasabb árak szerepelnek, mint itt a cikkben. A Pavillon ott 200 Euro az itt leírt 140 helyett, illetve újabb évjárata egyenesen 440 Euro-ba kerül.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2014.01.13. 08:32:56

@Hepci: igazából az lepett meg, hogy amikor Clinton legyőzte az idősebb (és jóval értelmesebb :-)) Busht, akkor mindig visszaidézte annak elhibázott választási szlogenjét (read my lips no more taxes) mondván "no more read my lips", stb.

az ellenzéki pártok között nincs senki, aki felállna a parlamentben és minden alkalommal, egyfajta ceterum censeo-ként megkérdezné, hogy "hol az a söralátét miniszterelnök úr?" megérne egy kutatást, hogy melyik országban van még ennyire töketlen ellenzék!

Fiskális 2014.01.13. 11:22:42

@akov: @pinotnoir_777: Én is meg akartam köszönni, nagyon jó és megfontolandó gondokat írtatok. Sokat ismertem, s még többet igen csak el is tudok képzelni (falusi vagyok/voltam). Andris, az inkriminált "Ondrok gödre" (regény) is nagyon idekívánkozik, mindennek a tágabb történeti kontextusban való megértéséhez kiváló kulcs. Majd meglátod. Mindig ugyanoda lukadunk ki :-)

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.01.13. 11:25:51

Igen, köszi, a listán van.

@szenvedély S.: @pinotnoir_777: Erről a könyvről van szó: Oravecz Imre, Ondrok gödre

@pecz: A feltüntetett árak a pince árlistájáról kerültek a cikk mellé. A 2007-2008-as és az újabb évjáratok ára igen különböző lehet. Ezért a 140 vs. 400 EUR.
süti beállítások módosítása